DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Nagyon rövid volt a vita, úgyhogy arra a néhány pontra szeretnék röviden reagálni, ami részben specifikus, részben általános ügyeket vetett fel.
Az önkormányzati kezelésben lévő iskolák állami kézbe vételének az indoka, azt gondolom, az elmúlt időszakban látható volt. Nem is akarnám újra elmondani, hogy miért is volt ez szükséges, miért vált szükségessé. Itt arról beszélünk, hogy ha az állam felelősséget vállal az iskoláért, akkor ehhez a megfelelő eszközrendszerrel rendelkeznie kell. Az állam felelősséget akar vállalni az iskoláért, és ezt meg is fogja tenni.
Azt hiszem, itt a feladat, amennyiben a parlament ezt a törvénymódosítást elfogadja, az, hogy ez a folyamat úgy történjen meg, hogy az iskola a gyerek érdekében működjön, és ne egymással szembeállítva esetlegesen az államot és az önkormányzatot. Azt hiszem, közös érdekünk, hogy ez a dolog jól működjön. Meg fogunk tenni mindent annak érdekében, hogy ez így történjen.
Abban, hogy az oktatásnak alkalmazkodnia kell a világ változásához, természetesen egyetértünk, egyet is értettünk mindig. Ez indokolja, hogy 2018 szeptemberétől szeretnénk már egy átdolgozott alaptantervet bevezetni, ami 2017 végére el fog készülni. A köznevelési kerekasztal tartalomfejlesztő bizottsága ezen dolgozik. Ennek az elvei pontosan azok egyébként, ami itt is elhangzott: az iskolarendszernek olyan mértékű, olyan típusú átalakítása, ami valóban arra teszi képessé a gyerekeinket, hogy elfogadják azt, hogy meg tudnak tanulni bizonyos dolgokat, és az életük során sokszor meg tudják tanulni és alkalmazni is tudják ezt a fajta tudást. Természetesen ez egy hosszabb folyamat, de azért, hogy a képviselő asszony által is említett lexikális tudás mennyiségét csökkentsük, javaslatot tettünk arra, hogy ez év szeptemberétől kezdődően a jelenlegi Nemzeti alaptantervre alapulva, de lényegesen kisebb tananyagmennyiséget határozzunk meg. Ennek módja, hogy meghatározásra kerülnek a 4., illetve a 8. év végén elérendő szintek, erre kidolgozunk egy olyan tanmenetet, amely javaslat az iskolák számára, és az iskola maga döntheti el, hogy ezeknek a szinteknek az elérését hogyan gondolja megtenni. Félreértés ne essék, itt annak a kérésnek, követelésnek a teljesítése jelenik meg, hogy az iskolának, a tanárnak legyen nagyobb szabadságfoka abban, hogy mit tanít annak érdekében persze, hogy egy bizonyos szintet a gyerekek el tudjanak érni. Hogy ez most 50 vagy 60 százalék, nehéz megmondani, hiszen tantárgyanként változó, de lényegesen változik a struktúra, csökken a lexikális tananyag, a megtanulandó tananyag tartalmi része is, és nő egyébként az a rész, ami az iskolára van bízva, hogy hogyan használja ezt az időt.
Én azt mondom, hogy a szakképzési rendszert illető kritikák nem feltétlenül valósak, hiszen ha megnézzük, hogy a vállalatok mit igényelnek, és ehhez milyen lehetőséget kínál a szakképzési rendszer duális képzéssel vagy duális képzés nélkül, a szakgimnázium egy olyanfajta intézmény, amely nem zárja el a felsőoktatástól azokat, akik odajelentkeznek, viszont ezzel párhuzamosan egy szakmát is ad, ellentétben a mai szakközépiskolával. Ennek az az indoka, hogy azoknak, akik érdeklődnek az adott szakma iránt, és nem gimnáziumban akarnak tanulni, hanem egy meghatározott területen akarnak elmélyülni, legyen lehetőségük arra, hogy részben a közismereti tantárgyaknak a megfelelő tananyagkíméletével, részben pedig a szakmai tantárgyakból - legyen ez természettudományos tantárgy vagy pedig maga a szaktárgy - emelt szintű érettségit tudjanak tenni, tehát tudjanak menni egyetemre.
(18.30)
Aztán, ha egyébként pedig úgy gondolják életük során bármikor, hogy az adott szakmában akarnak elhelyezkedni, erre is legyen módjuk. Azt hiszem, hogy ez nemhogy elzárná a lehetőségektől az ebbe az intézménytípusba jelentkezőket, hanem a gyerek számára és a szülő számára is azt a biztonságot adja, hogy egy szakmával, de egyébként egyetemre jutás lehetőségével fog rendelkezni.
Ha megnézzük a számokat egyébként, ez pont ugyanaz az arány, mint Németországban. Nagyjából a gyerekek 30 százaléka jelentkezik gimnáziumba, 40-45 százalék szakgimnáziumba vagy szakközépiskolába, és a maradék 20-25 százalék pedig szakiskolába vagy most már szakközépiskolába. Azt gondolom, hogy itt az arányok nagyon hasonlóak.
Azt hiszem, hogy a duális képzés egy kifejezetten progresszív eleme ennek a koncepciónak mind a felsőoktatásban, mind a köznevelésben. Azt hiszem, hogy az pedig, hogy milyen hosszú a tanév, egy másik vita tárgya. Ahogy említettem, a Nemzeti alaptanterv átdolgozásra kerül, aminek lesznek egyébként ilyen elemei is, tehát hogy hosszabb legyen a tanév, mint megfelelő feltételek mellett.
Úgyhogy én röviden ennyit szerettem volna mondani, azt gondolom, hogy a törvényjavaslataink ezt biztosítják, úgyhogy kérem az Országgyűlést, hogy ezt fogadja el. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
