DR. HÖRCSIK RICHÁRD,
DR. HÖRCSIK RICHÁRD,
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az Európai ügyek bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szubszidiaritásvizsgálat egy olyan különleges, a lisszaboni szerződés második jegyzőkönyve szerinti parlamenti eljárás, amelynek célja, hogy a nemzeti parlamentek együttes fellépésével megakadályozza, hogy az uniós intézmények átruházott hatásköreit túllépjék. Az Országgyűlés immáron negyedik alkalommal folytat le ilyen eljárást, amelyre minden esetben az Európai ügyek bizottságának a kezdeményezésére kerülhet sor. A bizottság május 30-ai ülésén egyhangúlag döntött a B/10929. számú jelentés és a kapcsolódó határozati javaslat benyújtásáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát a mai vizsgálatunk tárgya nem más, mint az Európai Bizottság által 2016. május 4-én előterjesztett menekültügyi javaslatcsomag egyik eleme, nevezetesen a hatályos Dublin III. rendelet átdolgozása. Természetesen, amikor a dublini rendeletről beszélünk, akkor az alatt a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó uniós szabályokra kell gondolnunk.
(13.40)
A Dublin III. rendelet átdolgozása, jól tudjuk, régóta esedékes az Európai Unióban, azonban az európai bizottsági javaslat előterjesztésének időzítése némileg váratlanul ért bennünket. Ugyanis 2016. április elején kibocsátott menekültügyi közlemény alapján még úgy tűnt, hogy a Bizottság ilyen kényes és fontos kérdésben alapos egyeztetésre készül, minden tagállamot előzetesen megkérdez. Nem így történt. Ehelyett elhamarkodottan lépett, és nem akart előzetes párbeszédet sem a tagállamokkal, sem a tagállami parlamentekkel a felülvizsgálat tekintetében. Ez ügyben is beigazolódott a magyar közmondás: hamar munka ritkán jó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felfrissítsem emlékezetüket, és röviden áttekintsük a dublini felülvizsgálat előzményeit, azaz az elmúlt 9 hónap során történt európai uniós lépéseket a menekültkrízis kapcsán. Először is: 2015. szeptember 22-én az Európai Tanács, az Európai Unió Tanácsa minősített többséggel határozatot hozott, jól emlékszünk, az olaszországi és a görögországi 120 ezer menekült átmeneti elhelyezéséről. Ezt közismerten úgy ismerjük, hogy a kvótahatározat ellen szavazott nemcsak Magyarország, hanem Csehország, Szlovákia, Románia, továbbá tartózkodott Finnország. Tehát a kötelező kvóta volt az első olyan döntés, ami a tagállamok egy része számára teljesen elfogadhatatlan volt.
Másodszor: e határozat kapcsán a Fidesz-KDNP-frakció képviselői 2015 novemberében törvényjavaslatot terjesztettek elő „Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről” címmel. Mindezt tettük annak érdekében, hogy a kormány nyújtson be keresetet az Európai Bíróság előtt; egyrészt azért, mert szerintünk a kvótahatározat az Európai Tanács következtetéseivel ellentétes módon a menekültek áthelyezését kötelezően és nem önkéntes alapon rendelte el. Azaz a miniszterek minősített többséggel megkerülték és szembementek az Európai Tanács, tehát a miniszterelnökök egyhangú álláspontjával. Másrészt nemzeti parlamentként egyáltalán nem volt lehetőségünk, hogy megvizsgáljuk a tanácsi határozattervezetet. Egy szó mint száz, tehát a jog eszközével kellett megkérdőjelezni a Tanács határozatát.
Harmadszor: Magyarország 2015 decemberében benyújtotta a keresetet a Tanács ellen, Szlovákiával együtt, a tanácsi határozat megsemmisítését kérve az Európai Bíróságtól. Lengyelország időközben beavatkozóként mellénk állt.
De ezzel a történet, tisztelt képviselőtársaim, nem ért véget. Időközben ugyanis 2015 szeptemberében az Európai Bizottság egy másik javaslattal is előrukkolt a menekültválság kezelése kapcsán. Ez szintén a Dublin III. rendelet egy nagyon szűk körű, ugyanakkor véleményem szerint igen veszélyes módosítását jelentette, nevezetesen: az úgynevezett áthelyezési válságmechanizmus bevezetésével. Az a szeptemberi javaslat valójában a mai vitánk tárgyát képező javaslat előfutárának vagy előképének is tekinthető, hiszen egy teljesen új jogintézmény, nevezetesen az áthelyezési válságmechanizmus létrehozásával kerülhetne sor a menekültek áthelyezésére a tagállami népesség, a GDP alapján kiszámított kvóta szerint. Az eljárás, ahogy olvassuk, teljesen automatikus lenne, nem ismerne felső korlátokat, és minden végrehajtási kérdés az Európai Bizottság hatáskörébe kerülne.
És végül az áthelyezési válságmechanizmus kapcsán az Országgyűlés tavaly októberben egy hasonló eljárásban az 55/2016. számú határozatával emelt kifogást és fogadott el úgynevezett indokolt véleményt. Idetartozik még, hogy ez a válságmechanizmus-ügy egyelőre a Tanácsban véleményem szerint megrekedni látszik, nincs előrelépés, nincs terv, nincs folytatás - egyelőre.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fenti előzmények után joggal mondhatjuk tehát, hogy vártuk, vártuk a dublini szabályok korrekcióját. No de a jó magyar közmondás szerint nem ilyen lovat akartunk. A mai vitánk szempontjából a választókat is leginkább foglalkoztató két kérdésről kell beszélni, az egyik a kvóta, a másik a pénzbírság. Az Európai Bizottság ugyanis nem adja fel, hiszen ismét ránk akarja erőltetni a valós társadalmi akarattal nem találkozó ötletét. Azt is mondhatnám, hogy a Dublin III. rendelet májusi átdolgozása nem más, mint a tavalyi elképzelés egy új köntösben. De a lényeg nem változik. Kimondani is nehéz a májusi rendelettervezet által bevezetendő új európai szakzsargont, de úgy hiszem, érdemes megjegyeznünk: korrekciós elosztási mechanizmus.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzmények ismeretében eszembe jut egy ókori mondás: „Timeo Danaos et dona ferentes”, azaz: félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elképzelés szerint, amennyiben egy tagállam aránytalanul nagy számú menedékjog iránti kérelemmel szembesülne, azaz tehát a kérelmek száma 150 százalékkal meghaladná az adott tagállami referenciaszámot, és ide beleértve a ténylegesen áttelepített harmadik országbeli állampolgárokat is, akkor egy automatizált rendszer lépne működésbe. Ez a korrekciós elosztási mechanizmus. Ennek alapján olyan tagállamnak osztaná a kérelmezőket a számítógépes rendszer, ahol a kérelmek száma a referenciaszám alatt van. Nos, csak megjegyzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt az informatikai csodát az Unióban eu-LISA néven csúfolják.
Ha valamely tagállam bármely okból nem kíván a mechanizmusban részt venni, akkor természetesen van lehetőség a kimaradásra. Na de milyen áron, tisztelt képviselőtársaim? A kimaradásnak súlyos ára van. A méltányossági mechanizmus alapján fizetendő pénzügyi szolidaritás, ahogy az Unió nevezi, amit az érintett személy áthelyezését vállaló másik tagállam számára kéne befizetni. Na persze, az „opt out” nem örökre szól, legfeljebb egy évre. És hogy mibe kerülne mindez, tisztelt képviselőtársaim? Írd és mondd, pusztán személyenként 250 ezer euróba. Hát ez a szolidaritás? Ez a méltányosság, tisztelt képviselőtársaim? Személyenként tehát mintegy 79 millió forintot kellene fizetnünk. Felháborító!
Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani vizsgálatunk tehát a szubszidiaritás elvére korlátozódik, és ennek keretében azt kell megnéznünk elsősorban, hogy az Európai Bizottság által az előbb említett, május 4-én előterjesztett rendelettervezet indokolt volt-e, továbbá az uniós fellépés tényleges hozzáadott értéket teremtett-e vagy sem. Tehát ennek a rendelettervezetnek a tárgya a menekültügy, ami az alapszerződésünk alapján az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozó kérdés.
(13.50)
Azaz az Unió fellépését a szükségesség és az arányosság elve korlátozza, ráadásul azt a választott jogalapnak is alá kell támasztania. A választott jogalap az egyik kulcsszó, ami az alapszerződés 78. cikk (2) bekezdés e) pontja, amely lehetőséget csak a kérelmek elbírálásáért felelős tagállam meghatározására ad, vagyis automatizmusra, pénzbírságra, felső korlátok nélküli kérelmek befogadására egyáltalán nem. Ebből is látható, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Bizottság bizony túlterjeszkedik a választott jogalapon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát a benyújtott jelentés, amit önök is nyilván olvashattak, részletesen kifejti az ezzel kapcsolatos aggályainkat, de szeretném még egyszer megismételni a plenáris ülésen is, hogy mely indokok miatt sérti a rendelettervezet a szubszidiaritás elvét.
1. A rendelettervezet 34-36. cikke által bevezetendő korrekciós elosztási mechanizmus egy teljesen automatizált, informatikai rendszer által vezérelt eljárást irányoz elő, amelynek alakítására a tagállamnak semmilyen beleszólási lehetősége nincs.
2. A rendelettervezet 37. cikkében szabályozott pénzügyi szolidaritás semmilyen méltányosságot, rugalmasságot vagy éppen objektív kimentési okot nem ismer el, mértéke egyértelműen ellentétes az arányosság elvével.
Végül 3., tisztelt képviselőtársaim, még egyszer szeretném aláhúzni, hogy a rendelettervezet túlterjeszkedik a választott jogalapon, az alapszerződés 78. cikk (2) bekezdés e) pontjában kapott felhatalmazáson, mert az nem biztosít jogalapot sem az úgynevezett pénzügyi szolidaritás bevezetésére, sem az automatizált, felső korlátok nélküli elosztási mechanizmus létrehozására.
Tisztelt Képviselőtársaim! A brüsszeli gyorsvonat tehát hamar kifutott, de véleményem szerint ugyanolyan hamar el is akadt és elakadhat, hiszen tavaly szeptember óta az Európai Bizottság ugyanabban a téves koordinátarendszerben él, amelynek közös eleme nem más, mint a kötelező kvóta. Nem elég, hogy számos tagállam a korábbi javaslatok ellen szavazott vagy éppen az Európai Bírósághoz fordult, de még azok a tagállamok is, tisztelt képviselőtársaim, amelyek a Tanácsban igennel szavaztak, odahaza egyszerűen nem hajtják végre az áthelyezéseket. Így fordulhat elő az, hogy alig félezer főt sikerült áthelyezni eddig az összesen 160 ezerből, tehát látszik, hogy Brüsszel mennyire eltávolodott az európai valóságtól.
A mostani eljárásunkkal, úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy segíthetünk Brüsszelnek, hogy felébredjen, és végre a menekültek áthelyezése tekintetében az önkéntesség elvét részesítse előnyben, és közös tagállami erőfeszítéseink a külső határaink megvédésére és a közel-keleti, az észak-afrikai konfliktusok tompítására irányuljanak. Véleményem szerint ez lehet a közös európai fellépés indokolt és szükséges eleme.
Tisztelt képviselőtársaimat kérem, támogassák a H/10931. számú határozati javaslat mielőbbi elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
