DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök neki, hogy egy ilyen fontos kérdésben végre konszenzus alakult ki az Országgyűlésnek a főbb, meghatározó pártjai között, és úgy gondolom, a képviselők javarésze is egyetért azzal, hogy ezt a javaslatot, illetve a szubszidiaritás vizsgálatát, amelyet elvégzett az Európai ügyek bizottsága, továbbítsuk, hagyjuk jóvá, és továbbítsuk az Uniónak a megfelelő szervei felé. Ez egyrészt jogilag egy megalapozott döntés, tehát én végigolvastam azt a jelentést, amit letettek az asztalunkra, ami benne van, az jogilag korrekt, és az uniós jog alapján is megállja a helyét. Ez az egyik fele a dolognak. Természetesen láttunk olyat is, amikor, mondjuk, a Magyar Országgyűlés sem minden esetben használja ki azokat a lehetőségeket, amelyek az uniós jog által ráruházódnak, de ebben az esetben örülünk neki, hogyha ez sikerült.
De azért nagyon fontos annak a hátterét is ismertetni, hogy hogyan jutottunk el ide, lévén, hogy egyrészről örülünk neki, hogy a baloldal is belátja, hogy egy ilyen javaslat támogatása, egy ilyen határozati javaslat támogatása elengedhetetlen, hogy legalább az Unió felé jelezzük azt, hogy rossz irányba haladnak. Tudom, hogy a jelzés sokszor nem elég, és adott esetben, ahogy a tavalyi, 2015. szeptemberi tanácsi határozatot meg kellett támadni az uniós bíróság előtt, néha arra is szükség van, és egyébként sokszor azt is láthatjuk, hogy sok esetben még mindkettő is kevés, viszont az nagyon fontos, hogy egy ilyen határozatot minél nagyobb létszámban szavazzon meg az Országgyűlés.
Hozzáteszem, nagyon örültünk volna neki, hogyha mondjuk, egy évvel ezelőtt a baloldal is hasonlókat mondott volna, illetőleg azt kell mondjam, hogy időben egy versenyzésbe nem szeretnék belemenni, de egyébként a menekült- vagy bevándorlási válság - az elnevezés bizonyos embercsoportok tekintetében változhat, hiszen vannak menekültek, illetve vannak bevándorlók, gazdasági bevándorlók - kapcsán először mi jeleztük, hogy ez egy komoly probléma lesz. Egyébként a határőrségnek a megszüntetését is ezért tartottuk óriási problémának, hibának annak idején, de annak örülünk, hogy egyébként a kormány ezzel Európa-szinten relatíve gyorsan kapcsolt, és megtette azokat az intézkedéseket, ami egyébként minden uniós országnak, így Magyarországnak is a kötelezettsége. Abban, hogy a schengeni határokat megvédjük, nincs semmi nóvum, ez egy kötelezettség, amit magunkra vállaltunk. Amikor tehát kialakult ez az egész helyzet, az volt az érthetetlen, hogy hogyan lehet az, hogy Európa jó része, a demokratikus, magukat jogkövetőnek tartó országok javarésze azt nem értette, hogy Magyarország megpróbálja így vagy úgy, hatékonyan vagy kevésbé hatékonyan, de legalább megpróbálja megvédeni a határait. Tehát eljutottunk oda, hogy a hatályos jogszabályok betartását kérik számon egy tagországon.
Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, és a választópolgárok is szembesültek azzal úgy Németországban, mint egyéb szegletekben, akár az északabbi országokban, hogy mit jelent az, hogyha kinyitjuk a határokat, és mindenkit beengedünk, anélkül, hogy tekintettel lennénk rá, hogy ők honnan jönnek, milyen célból szeretnének az Unióba bejönni, menekültek vagy gazdasági bevándorlók vagy akár terroristák. Azt is láthattuk, hogy nagyon sok terrorista jött be ezzel a hullámmal, és hazánkon keresztül is több terrorista egyrészt átvonult, illetve itt is voltak találkozási pontok, illetve akár Brüsszelből idejöttek, és itt vették fel terroristatársaikat. Ezek nagyon veszélyes tendenciák. Egyébként természetesen az első körben sült bolondnak nevezték azokat is, akik azt mondták, hogy összefügg a bevándorlási kérdés és a terrorizmus, pedig nem hiszem, hogy túl nehéz kérdés lenne azt belátni, hogy ha számolatlanul, szabályozatlanul bejöhetnek az emberek, akkor a terroristák ezt nyilván ki fogják használni, mert miért ne tennék, ostobák lennének a maguk szempontjából, hogyha ezt nem tennék meg. Úgyhogy nagyot fordult az időnek a kereke, és egyébként remélem, hogy ezek a tendenciák Európában is meg fognak erősödni.
Benne van ebben a jelentésben, és én örülök neki, hogy egy mondat erejéig szerepel benne, hogy egyrészt a problémát ott kell megoldani, ahol az képződött, a problémát egyébként nem Európa okozta, nem az európai államok okozták, ezzel is tisztában kell lenni, illetőleg felmerülhet - itt persze világviszonylatról beszélünk - azoknak az országoknak a felelőssége, amelyek egyrészt gazdag muzulmán országként, arab országként semmiféle erőfeszítést nem tettek arra, hogy befogadják ezeket az embereket, sőt egy az egyben bezárták a határaikat, nemhogy a gazdasági bevándorlók, még a menekültek előtt is, a valós menekültek előtt, ez az egyik helyzet a világban. De egyébként még olyan fejlett országok is, amelyekben sokszor…, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy - nem jó szó a „számonkérés”, hanem - amely országokban sokszor jelentek meg olyan cikkek, hogy mi folyik Magyarországon, például Japánra is lehet gondolni, amely egy modern demokrácia, messze van tőlünk, egy gazdag ország, de amikor megnéztük azokat a menedékkérelmeket, és ez a nemzetközi médiában is megjelent, hogy mondjuk, Japán hány embert fogadott be, egyébként a több ezer kérelemből mennyit bírált el pozitívan, nem akarok butaságot mondani, talán volt olyan év, hogy 16-ot. És ráadásul a japán miniszterelnök - a sajtóban megjelent -, amikor rákérdeztek, hogy hogyan lehet, hogy Japán ilyen gazdag országként, ahova azért jó pár ezer menedékkérelmet benyújtottak, így áll hozzá, akkor azt mondta, hogy a demográfiai kérdés a legfontosabb Japánban, és most, ne haragudjanak, nem érnek rá más kérdésekkel foglalkozni. Ja, és ott is megjelentek egyébként azok a cikkek, hogy mi folyik itt Magyarországon és Európa keleti végein. Tehát egyfajta álságos média-hozzáállást is tapasztalhattunk, de azért a nemzetközi sajtó is folyamatosan elment abba az irányba, hogy a vélemény változott - persze addig sok pofont kiosztottak oktalanul és igazságtalanul, és utána meg nem mondták azt, hogy esetleg azoknak volt igaza, azoknak a politikai erőknek, amelyek azt mondták, hogy ebből probléma lesz, illetve hogy a problémát helyben kell megoldani.
Örülök tehát neki, hogy egyrészt szerepel, hogy helyben kell megoldani, ez akár egyébként pénzügyi hozzájárulással is járhat, tehát ne legyünk farizeusok, lehet, hogy ahhoz, hogy egy problémát megoldjunk, valamennyi… nem ebben a formában egyébként, amire ki fogok térni, hanem hogy bizonyos terheket levegyünk bizonyos országok válláról, illetve hogy a menekülteket, mondjuk, a környező országokban el lehessen helyezni, lehet, hogy az Uniónak erre pénzt kell szánnia, illetve a világnak pénzt kell szánnia, illetve adott esetben más módon meg kell ezeket a konfliktusokat oldania, de egyébként ez nem is csak Európa felelőssége, az Egyesült Államok bevonása is ugyanolyan fontos lenne. Ők is befogadtak egyébként - és ez a sajtóban megjelent - néhány ezer szír menekültet, arról kevesebb szó esik, hogy Amerikában nagyjából olyan másfél év volt egy embernek az átvilágítása, és egyébként javarészt nőket és gyerekeket fogadtak be, és még őket is átvilágították egymásfél éves átvilágítási folyamattal, horror összegeket költöttek arra, hogy az a néhány ezer ember, akit befogadnak, semmilyen módon ne lehessen a terrorizmussal kapcsolatba hozható, és ezek után természetesen Amerika is beengedett néhány embert, de ez nem összemérhető azzal, amit Európára rákényszerítettek a körülmények.
Ilyen helyzetben Európának nyilvánvalóan ki kell állnia magáért, és nem azt kell tennie - hogy egy kicsit a jogi érvek felé kanyarodjak -, hogy az Unió vezetői, látva, hogy nincs jogalapjuk arra, hogy egy olyan szabályozást lenyomjanak a tagországok torkán, amelyet ők nem szeretnének, hiszen az alapszerződésekből nem származik ilyen joguk, elkezdtek trükközni. Elkezdtek trükközni, és a trükkök százait vetették be - hogyha szabad klasszikust idéznem. Először is tavaly elfogadták, több körben, de most csak a szeptemberi határozatra gondolok, azt, hogy egy ilyen elosztási mechanizmussal kvázi kötelező jelleggel át lehessen küldeni, át lehessen helyezni ezeket az embereket. Hozzáteszem, hogy a jogalapja annak sem volt meg, ezért jogos, hogy megtámadtuk bíróság előtt, az uniós bíróság előtt, hiszen egy olyan passzusra hivatkozik, amely arról szól, hogy milyen módon és hogyan lehet segítséget nyújtani egy olyan országnak, amelynek problémái vannak amiatt, hogy túl nagy számban jelentkeznek nála menedékkérők. Tehát egy olyan mechanizmusra egy olyan jogalkotási lehetőséget ad, amely egy adott országot megsegít, de ez nem jár azzal, hogy a többi ország nyakába egy olyan terhet tesznek, amit ő nem vállalt, és nincs ebben egy európai konszenzus.
Valószínűleg amikor látták, hogy ez így nem végigvihető, akkor idén egy új trükkhöz folyamodtak, és beterjesztették, illetve a Bizottság beterjesztette azt a javaslatot, amely már egy rendelettervezetet jelent, amellyel gyakorlatilag a fennálló jogszabályokat írnák át úgy, hogy elméletileg az még benne legyen egy rendes jogalkotási eljárás keretében, de azért, ahogy látjuk, jogilag jóval túlnő, túlmutat a szerepe azon, mint amire a felhatalmazás szól.
(14.40)
Az anyagban egyébként szerepel, hogy az az e) pont, amelyre hivatkoznak mint jogalapra, csak arról szól, hogy a menedékjog vagy kiegészítő védelem iránti kérelem elbírálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumokra és eljárásokra van felhatalmazása rendes jogalkotási eljárás keretében az Uniónak.
Hogy ebbe milyen módon illeszkedik, vagy hogy tudják belevenni, egyrészt egy kötelező elosztási mechanizmus felé eltolni; egyébként számomra az sem egyértelmű, illetve valószínűleg ezt trükkösen megint úgy fogalmazták meg, hogy itt tulajdonképpen a kérelmek elbírálásáról beszélünk. Gondolom - bár nem voltam ott nyilván azokon a vitákon, amelyek a Bizottság környékén zajlottak, de gondolom, úgy próbálták ezt eladni, hogy ez csak egy elbírálási mechanizmus, hogy majd azt mondják, hogy Magyarországnak hány fő menedékkérelmének az elbírálását kell elvégezni. Az egy másik kérdés, hogy számomra nem egyértelmű, hogy ha mondjuk, megküldik azt a százas listát - csak mondtam valamit -, akit nekünk el kell bírálnunk, de mondjuk, azoknak az embereknek nem túl sok kedvük van, mondjuk, Németországból idejönni, akkor mi van?
Vagy ha eltűnnek ezek az emberek a hatóságok színe vagy a hatóságok látóköréből, akkor mi történik? Egyrészt Magyarország el tudja bírálni ezeket a kérelmeket? Tudom, hogy majd itt részletszabályokat megpróbálna elfogadni a Bizottság, ha hagynánk nekik. Reméljük, hogy ez az egész rendszer hamvába fog fulladni, de ha nem találják ezeket az embereket, vagy Magyarország elbírálja, és azt mondja, hogy nem jogos a menedékkérelem, akkor hogy lehet ezeket kitoloncolni? Tehát annyi kérdés felmerül ezzel kapcsolatosan. Az viszont megint probléma, hogy ha ők elérhetőek, akkor ezek szerint át is toloncolnák ide őket, akár úgy, hogy nem szeretnének jönni? És akkor nekünk egy zárt táborban kellene elhelyezni, mert ha megnyitjuk, akkor nyilván az Unión belüli határok hiánya miatt odamennek, ahova akarnak? Egy csomó kérdés, amire a választ nehéz megtalálni.
A 250 ezer eurós összeg egészen egyszerűen, engedjék meg, hogy egy perverz viccnek minősítem, és két dolog miatt is érdekes ennek az előírása. Egyrészről ha ez egy büntető összeg, egyébként valószínűleg ez egy büntető összeg szeretne lenni, ha egy büntető összeg, akkor duplán nincs meg a jogalapja. Tehát milyen módon lehet megbüntetni egy tagországot, egyébként szolidaritásra hivatkozva, de hát nyilvánvalóan az összeg mértéke olyan, hogy nem szolidaritásról beszélünk, hanem büntetésről, hogy ő nem kíván elbírálni kérelmeket vagy átvenni menedékkérőket? Ezt büntetésként próbálja kiróni az Unió, a Bizottság az előterjesztésében, ami egyrészt nem jó, jogalapja nincsen rá, még egyébként a szolidaritási összeg fizetésére sem véleményem szerint, nemhogy egy büntető összeg kirovására.
Ha viszont ők arra hivatkoznának, hogy ez nem büntetés, hanem ez egy valós szolidaritási hozzájárulás, akkor viszont óriási a gond, hogy 250 ezer euró a valós költsége egy menekültnek, akár egy menekültnek is - mert egy menekültnek sincs akkora költsége, hozzáteszem -, de ha meg integrációról beszélünk, akkor azt kell mondjam, hogy az unió vezetői látják, hogy 250 ezer euróba fog kerülni egy országnak akár egy gazdasági bevándorló elhelyezése. Tehát hazugok azok az érvek, hogy majd értéket fognak teremteni, GDP-t fognak növelni, vagy legalábbis már ők Brüsszelben sem gondolják így, és ezáltal próbálják ezeket a terheket elosztani a különböző uniós országok között.
Tehát a tervezet felháborító, nem támogatható, nincs meg a jogalapja az uniós szerződésekben, ezért nagyon örülünk neki, hogyha az Országgyűlés egyöntetűen utasítja el, de azt kell mondjam, hogy nem dőlhetünk hátra, mert ezeket a döntéseket az Unió vissza fogja hozni, és nem úgy, hogy egyhangú döntést kérjenek, mert legyünk világosak: egyhangú döntéssel ezeket a határozatokat meg lehetne hozni. Az egy másik dolog, hogy lennének olyan tagországok, amelyek vétót emelnek, de akkor egy olyan szabályozást kellene elfogadni, amivel mindenki egyetért - és szerintem lehetne ilyen szabályozás, ha az Unió fő bürokratái nem erőből szeretnének mindent végignyomni, hanem valóban a nemzetállamok érdekeit néznék, illetve kikérnék a véleményüket.
Bízzunk benne, hogy ez lesz a jövőben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de legyünk résen, mert ezekben az emberekben, úgy tűnik, nem bízhatunk, sajnálatos módon. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
