DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Más van ám ennek a hátterében, nem az, amire önök gondolnak, nem a korábbi takarékszövetkezeti botrányok - egész egyszerűen arról van szó, hogy Lázár János és Spéder Zoltán újabb meccset vesztett. Ez egy kormányzati kötélhúzás. Látszik, hogy hiába szól arról a kormányzati statútum, hogy ennek a területnek a szabályozása a Miniszterelnökséghez tartozik, ha nem akarják, hogy Lázár János és Spéder Zoltán helyzetbe kerüljön, akkor kicsavarják a kezéből, és a Nemzetgazdasági Minisztérium terjeszti elő azt, amit valaki megírt, mert én biztos vagyok benne, hogy a Nemzetgazdasági Minisztériumban annyi hibát nem követnek el, mint amennyi akár csak egy írott szövegben olvasható volt ebben. Mondjuk, az „együtt” az nem két gy, és mondhatnék még több ilyen helyesírási hibát, amitől hemzsegett ez a javaslat.
Ami miatt veszítettek ebben a küzdelemben, az az volt - és ez nem az első fordulója ennek -, hogy először is a Postát és a takarékszövetkezeteket szerették volna összetolni, és ez nem úgy lett volna, mint ahogyan a világon nagyon sok helyen, hogy a postán is lehet pénzt felvenni, a postán is lehet pénzt feladni, hanem úgy lett volna, hogy a takarékszövetkezetekben is lehetett volna levelet feladni. És ezzel egyébként a pillanatnyilag nem feltétlenül jól teljesítő Postát, amiről elmondhatják ezerszer, hogy piaci körülmények között is megállja a helyét, nem így van - látjuk, hogy az elektronika fejlődésével a papíralapú levelezés és az abszolút klasszikus postai szolgáltatások rendesen esnek vissza -, ezért megpróbálták nem a Postát megmenteni, nem az állami céget megmenteni, hanem összetolni a Spéder Zoltán nevével fémjelzett Takarékbankkal, és még egyszer mondom, nem úgy, hogy a postán is lehetett volna pénzt föladni, hanem úgy, hogy a takarékszövetkezeti pontokban is lehetett volna levelet feladni.
Aztán amikor itt megkérdeztük azt, hogy mást is érhetett volna-e ekkora szerencse, hogy elindulhatott volna, mondjuk, ezen a közbeszerzési eljáráson, és a postai szolgáltatásokra a Posta vele is kötött volna ilyen szolgáltatási szerződést, akkor kiderült, hogy nem volt ilyen közbeszerzési eljárás, majd lekerült a Ház napirendjéről. Ez az egyik előzménye ennek a javaslatnak, ez volt az első mérkőzés, amit, én úgy gondolom, már az első félidőben elvesztett a Lázár-Spéder kettős. A második, most ott tartunk nagyjában-egészében, ahol ön is úgy mondja, hogy a Takarékbank, illetve központi bank, ahogyan mondja tisztelt képviselőtársam, ennek a jogszabálytervezetnek is, gondolom, az első variációjában még a Takarékbank Zrt. szerepelt megnevezett félként, majd ezt átváltotta a csupa kisbetűvel írt „központi bank” nevű társaság, amelyik lehet, hogy még a későbbiekben a Takarékbank Zrt. lesz, de ez egyáltalán nem biztos, hogy az lesz.
Akkor, amikor nyílt levéllel fordult az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke, Demján Sándor, a Bankszövetség elnöke, Patai Mihály úr, levéllel fordultak Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz, és ennek a takarékszövetkezeti integrációnak, tehát ahol a Takarékbank, a Posta, az FHB és minden ilyen szolgáltató összetolását, a Spéder Zoltán kezébe való átjátszását sejtették mögötte, akkor készült egy ilyen jogszabály, álláspontunk szerint - hogy példát mondjak, a kivételes eljárás szabályait kifejezetten visszaélésszerűen használva -, készült ez a jogszabály. De mi volt ezekben a levelekben, ami ennyire meggyőző volt, hogy erre jogszabály is született?
Azt mondta képviselőtársam, hogy a takarékintegráció pénzügyi adatai kiválóak. Ehhez képest az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke valójában azt írta, hogy az integráció előtt ez egy 10 milliárdos többletet mutatott, az integráció után egy 2 milliárdos mínuszt mutatott ez a mérleg. Úgy gondolom, hogy ez nem az az eredmény, amire ennyire büszkének kellene lenni, ez egy arcpirító eredmény. Majd azt is látjuk, hogy az ugyancsak az ebbe az érdekeltségi körbe, tehát Spéder Zoltán érdekeltségi körébe tartozó FHB bank az elmúlt időszakban a tőkemegfelelési mutató szerint 30 milliárd forinttal alacsonyabb volt, ekkora tőkehiány keletkezett az FHB-ban.
Demján Sándor leírja levelében, hogy ezt a 30 milliárd forintot az FHB egészen biztosan nem tudta volna a piacról beszerezni, viszont visszaélve azzal a fölényével, ami a takarékszövetkezeti integrációban neki megadatott - és itt mondanám, másnak nem, csak neki adatott meg -, visszaélve, a takarékszövetkezeteket arra kényszerítette, hogy nagyjából hétszeres áron jegyezzenek le részjegyeket, és mellette azt is lehet látni, és ez a levélben, Demján Sándor levelében is olvasható, hogy mellé pedig egy olyan céghálót építettek, ahol, őt idézve, parazitaként ki tudták abból szívni a nyereséget. Tehát más cégek nagyon jól élnek abból, hogy a takarékszövetkezetekben mások ott tartják a megtakarításaikat, más cégek abból nagyon jól élnek, és más emberek abból nagyon jól élnek, hogy a takarékszövetkezeteket integrálni kellett, és a takarékszövetkezetektől elvették az önállóságot, az önálló döntést, amit ön széttöredezett és felelőtlenül gazdálkodó takarékszövetkezeteknek hív. Valójában ezt az önállóságot elvették tőlük, és egy céghálózaton keresztül, ahogyan a miniszterelnöknek megírt levelében Demján Sándor ezt írja, kicsorgatják ennek a nyereségét, és azt lehet látni, hogy az FHB veszteségeit is egyébként a takarékszövetkezeteknek kell finanszírozni.
Mindezek után inkább azt lehet ebben látni, hogy nem az a kormányzati törekvés, amit ön mond, ettől nem lesz közbizalom. Miért lenne abból közbizalom, hogy egy ember megpróbált valamit, és nem sikerült neki? Miért lenne abból közbizalom, hogy egy ember épít egy cégbirodalmat, megpróbálja maga alá gyűrni az FHB-t, a Postát, a takarékszövetkezeteket, egy céghálózaton keresztül megpróbálja abból kiszivattyúzni annak az összes olyan vagyonát, pénzét, bármijét, amitől ez nem átláthatóan, hanem átláthatatlanabbul fog működni? Ezt írják le a szakszövetségek, tisztelt képviselőtársam, ezt írja le a Bankszövetség elnöke és a Takarékszövetkezeti Szövetségének az elnöke, amelyre Orbán Viktor nem azt mondta, hogy ez nem így van, nem azt mondta a miniszterelnök, hogy ez nem így van, pontosan próbálom idézni, azt mondta, hogy a kormány sikeresnek és lezártnak ítéli meg a takarékszövetkezeti rendszer átalakítását, és végre sikerülhet ezzel a törvénnyel a kétes ügyletektől megszabadítani. Nem azt írja, hogy ez nem így van, azt írja, hogy ebben kétes ügyletek vannak, ezért kerül ki a Takarékbank Zrt. a törvényjavaslatból, és ezért kerül bele csupa kisbetűvel a központi bank ebbe a javaslatba.
Ez nagyon hasonlít egyébként a Széchenyi Bank esetére, nagyon-nagyon hasonlít. Ott Töröcskei bankját a Fidesz jó kedvező szabályokkal, jó megbízásokkal feltőkésítette, az állam is beszállt, aztán, amikor látták, hogy ez nem működik, akkor kihátráltak belőle, jó hangos botrány mellett, jó hangos botrány mellett, és én úgy gondolom, hogy egy ilyet nem engedhet meg magának még egyszer a kormányzat. Ez már csak abból is látszik egyébként, hogy pontosan azt, amit én elmondtam, azt az összefonódást, a Posta, az FHB, a takarékszövetkezetek, a Takarékbank botrányát, azért lássuk be, hogy a kormányközelinek mondható, Habony Árpád által működtetett Lokál nevű ingyenes újság is eléggé erősen taglalta, és mondjuk így, mondjuk ki szépen, rendesen nekiment Spéder Zoltánnak. Önök is felismerték ezt. Egyáltalán nem arról van szó, hogy itt a törvényalkotó a Soltvadkert és Vidéke meg az OBA-kifizetések miatt és a hibákra a figyelmet felhívó problémák miatt most fogta volna és a homlokára csapott volna, és azt gondolta, hogy most ide más szabályozás kell. Nem, nem sikerült megcsinálni azt a tengelyt, amiben benne van Lázár János, benne van Spéder Zoltán, benne van a Posta, benne van az FHB és benne vannak a takarékszövetkezetek, és megpróbálják ezt így megcsinálni.
Ahogyan azt Bárándy Gergely képviselőtársam elmondta, egy picikét suta módon, először is nem az az előterjesztő, akinek a statútum szerint lennie kellene. A statútum szerint ezt a Lázár János-féle Miniszterelnökségnek kellene ide elénk hozni, ehelyett a Nemzetgazdasági Minisztérium hozza ide. Az az önök dolga, hogy éppen melyik minisztériumot és melyik minisztert kiskorúsítják, ebben az ügyben ki kerül gyámság alá, ki az, aki nem csinálhatja meg azt, ami a feladata, és ezt másra bízzák, csak lássuk be, a statútum nem ezt mondja.
(11.50)
Ahogyan arra ugyancsak utalt Bárándy Gergely képviselőtársam is: ez azért a jogalkotás minőségét mindenképpen jellemzi. Nem volt ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásakor hatályba léptető rendelkezése. Ez egy elfogadhatatlan hiba, mert ez elválaszthatatlan eleme a kodifikációnak, a törvényalkotásnak, ebből az előterjesztett normaszövegből azonban nem derül ki, hogy hogyan és mikor kerül kihirdetésre, hogyan és mikor hatályosul. Persze lehet mindent megcsinálni, lehet később mindennel kapkodni, és ki lehet javítani a helyesírási hibákat, de úgy gondolom, hogy ezt a minőséget, egészen biztosan nem engedheti meg magának sem a minisztérium, sem pedig a parlament, már csak a saját tekintélyének megóvása érdekében sem.
A helyesírási hibákról is beszéltem már. Nem lehet, hogy valaki egyszer nem olvassa el. Ezért gondolom azt, hogy ez nem az NGM-ben készült. Önök az előterjesztői, államtitkár asszony, önök hozzák ki, de biztos vagyok benne, hogy önök nem engednék meg az apparátusuknak, hogy egy ilyen minőségű munkát hozzanak elénk, amelyből hiányzik egy nagyon fontos eleme a törvénynek. Tudják nagyon jól, hogy a statútumukban nem foglaltatik benne, másik statútumban meg benne foglaltatik ez a fajta felügyelet és terület. Nem utolsósorban: amikor beterjesztették, nem tudták, hogyan kell és melyik miniszternek végrehajtási rendeletet alkotnia hozzá. Most már végre tudom a vezérszónoki felszólalásokból, hogy ez az NGM lesz.
Úgy gondolom, hogy mindazok a példák és mindaz a háttér, amit elmondtam hozzá, nem teszik lehetővé, hogy a szocialista frakció támogassa ezt a törvényjavaslatot, hiszen visszaélésszerűen használják a házszabálytól való eltérést. Valójában nem az emberek problémáját akarják megoldani, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy nem sikerült egy tengelyt felállítani, amiben szerepel a Posta, az FHB és a Takarékbank. Nem sikerült ezt a tengelyt felállítani, kicsavarták egy miniszterük kezéből, és most megpróbálnak mellétenni 2-3 olyan garanciát, amely alapján önök úgy gondolják, hogy ez, a takarékszövetkezetek világa most már egy biztonságos hely lesz.
Visszatérve arra, hogy Salacz képviselőtársam valójában egy sajtótájékoztatót tartott a többségi vélemény elmondása helyett, hozzáteszem, hogy nem szocialista, hanem fideszes brókerbotrányok vannak. Én találkoztam nagyon sok károsulttal. Hát, az Isten óvjon meg mindenkit attól, hogy Matolcsy György védje őt, mint MNB és mint pénzügyi szervezetek állami felügyelete, akinek az orra előtt elvitték a pénzt! Ez nem egy nagy garancia, lássuk be, a mai világunkban! Úgy gondolom, nagyon sok olyan emberrel lehet találkozni, aki inkább elszaladna a másik irányba, mint hogy őt Matolcsy György megvédje. Ennél kicsit komolyabb garanciákat kell beletenni.
Zárásképpen annyit, hogy újra fel kell hívni a minisztérium figyelmét arra, hogy a TAB titkársága nem az Igazságügyi Minisztérium és nem is az NGM kodifikációs osztálya. Erre a minőségre oda kell figyelni, ez így nem kerülhet be a Ház elé, mert nehéz lesz megóvni a saját tekintélyüket és nekünk is a saját tekintélyünket.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
