DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A mögöttünk hagyott hétvégén két jeles nap szolgáltatott alkalmat az emlékezésre és az ünneplésre. Tekintve, hogy mind a kettő úgyszólván mindannyiunkat érint, fontosnak tartja a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója, hogy erről a két jeles napról, illetőleg azok tartalmáról itt az ország házában is szó essék. Annál is inkább, miután a kettő szorosan összefügg egymással.
A nemzeti összetartozás napjáról tegnap napirend előtti felszólalásában Firtl Mátyás képviselőtársam szólt. Én magam a nevelőkről, a nevelők tiszteletéről a pedagógusnap kapcsán kívánok szólni. És igen, a kettő összefügg, mert az iskola az, ami átadja a gyerekeknek azt a tudást, amelynek során megismerik a történelmi eseményeket, azokat, amelyek a nemzeti összetartozás napjához vezettek. Az iskola az, amely elviszi kirándulni a gyerekeket a határon túl, hogy megismerjék a valóságban is történelmi emlékhelyeinket. Az iskola azonban, és ha most megengedik, Korzenszky Richárd perjel urat, köztiszteletben álló bencés pedagógust idézem: „Az iskola nem a tantervektől és a tankönyvektől lesz iskolává. Nem az épület fölszereltségétől függ, hogy egy iskola jó-e vagy sem. Sokkal fontosabbak kellenek, igazi elkötelezett, magukat szétszakítani, szétosztani kész emberek, akik kézen fogják a gyermekeket, és felvezetik őket az életbe.”
Igen, felvezetik az életbe. Ez az a magas hivatás, amely mindenképpen tiszteletet érdemel és tiszteletet követel. Ezért csak a tisztelet hangján szabad és kell a pedagógusokról beszélni. Akiket tisztelünk, azokhoz igazodunk, azokat példának tekintjük, de magas mércét is állítunk eléjük. Mi a tisztelet forrása? Lehet természetesen külső forrása, ilyen az állam, a társadalom, a közösség megbecsülése, egy státuszszimbólum, egy magasabb fizetés. Ez forrása lehet, de az igazi forrása maga az a személy, maga az a hivatási kör, amely azt a feladatot végzi, amely tisztelet parancsol és tiszteletet érdemel. Az a munka, ami áthatja mindennapjaikat és heteiket.
Kevesen tudják, hogy mivel telnek egy tanító, tanárember hétköznapjai, hogyan múlnak a hetei. Minden délután azzal kezdi a tevékenységét, hogy végiggondolja mindazt, ami történt aznap és előző nap az osztályban, az osztályaiban, átnézi a tanterveit, végiggondolja, hogy a következő napon mit szeretne elérni, melyik gyerekkel éppen milyen feladatot kell elvégeztetni ahhoz, hogy az a gyerek és az az osztály fejlődjön. Aztán dolgozatokat javít, osztálykirándulásokat tervez és szervez, elvégzi a szükséges naplóbeírásokat és az adminisztrációt. Igen, ebben a munkában elfárad, ahogy hallottuk.
De kérem, ki nem fárad el, aki szorgalmasan, tisztességesen végzi a munkáját? Elfárad az államtitkár, elfárad a földműves, elfárad a kamionvezető, elfárad a busz- és az autósofőr, hiszen a jól végzett munka fárasztó. Ugyanakkor ez a fáradtság adja meg a pihenés lehetőségét. A pedagógusok napja is, a pedagógusok munkája is ilyen. Mondják, hogy a pedagógus munkája a leghálátlanabb, ugyanakkor a leghálásabb feladat is. Hálátlan azért, mert az eredményét nem látja azonnal, sokszor csak évek, évtizedek múltán, a leghálásabb viszont azért, mert látja ezt az eredményt. És ez az eredmény visszaköszön.
A pedagógusnap alkalmából a falumban volt alkalmam részt venni egy olyan ünnepségen, ahol arany- és ezüstdiplomás tanítónőket köszöntöttek. Visszatérő szó volt a tisztelet, a megbecsülés és a visszaemlékezésekben a szigorúság. Igen, megint csak Korzenszky Richárd perjel úr szavait idézem: „A társadalmat nem a gazdaságpolitika fogja megváltoztatni, hanem az emberi minőség.” Az az emberi minőség, amit ezek a tanító emberek szolgáltatnak.
A pedagógusnapot a legsötétebb kommunista években vezették be ebben az országban. Volt a rendszerváltoztatás idején egy gyenge tiltakozás, hogy el kellene törölni. Mégsem sikerült. Jól is van így. Így legalább a társadalom figyelme egy napon rájuk irányul.
A múlt héten Bonis Bona kitüntetéseket adott át a miniszter, ma délután pedig a kiváló pedagógusokat köszönti. Engedjék meg, hogy én is itt szimbolikusan köszöntsem az ország összes tanárát, és megköszönjem a munkáját ezzel a virággal. (Felmutat egy szál rózsát.) Köszönöm.
(9.40)
