MANNINGER JENŐ
MANNINGER JENŐ
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Balczó képviselő úrnak szeretném csak mondani, hogy én máshogy tudom egy kicsit… - ahogy az európai parlamenti képviselők felszólalhatnak. Örülök, hogy felszólalhatott, és ez is volt a szándék. Ahogy tudom, volt korábban egy házbizottsági ülés, ahol nem minősítették uniós napirendnek valami véletlen folytán ezt a vitát. (Varju László: Én kezdeményeztem!) A lényege az, hogy felszólalhatnak, úgyhogy azt gondolom, hogy most nem akarok ezzel foglalkozni (Varju László: Elutasította Kövér úr!), de érdemes utánajárni. Tehát nem arról van szó, hogy bárki is ki akarta volna rekeszteni az európai parlamenti képviselőket. (Varju László: Én kezdeményeztem!) Megkérem képviselőtársamat, hogy ne ordibáljon közbe, menjen, keresse meg a pártvezérét (Varju László: Az igazat kell mondani, képviselő úr, és akkor nem lesz probléma!), menjen, keresse meg a pártvezérét, nyilván az uniós forrásokból bőven dőzsölhetnek ott. (Varju László: Kac-kac-kac!)
A következőt szeretném még elmondani. Engedjék meg, hogy mivel nagyon sok minden elhangzott, a legfontosabb adatokat hadd mondjam el, mert az elmúlt felszólalásoknál is bizonyos dolgokat kétségbe vontak, és mintha 2010 után minden rossz történt volna, előtte pedig jó volt az előkészítés, ezért tisztázzuk. Egy nagyon fontos adat van, ami kétségbevonhatatlan, hogy 2010-ig, az előző szocialista kormányok alatt az egész uniós keretösszeg 10 százalékát se sikerült lehívni. Utána pedig mára, az uniós ciklus végére több mint száz százalék fölött járunk. Ez egy tényadat. (Gőgös Zoltán: Semmit sem sikerült a három év alatt!) Közbeszólások az MSZP soraiból: Nulla lesz! - Zaj. - Az elnök csenget.) Aztán a többin lehet vitatkozni, hogy ez most hogyan hasznosult és milyen volt az előkészítés, de ez egy tényadat. (Varju László: Rosszabb lesz most, mint akkor!)
Az is kétségtelen, hogy az előkészítéshez kell idő (Zaj. - Az elnök csenget.), erre volt bőven ideje az előző kormánynak is, az előző szocialista kormánynak, és biztos, hogy erre most is szükség van, de én azt gondolom, és engedjék meg, hogy erről beszéljek csak néhány percet, hogy itt szemléleti kérdések voltak. Igenis azt tapasztaltam a 2010 előtti különböző operatív programokban, hogy természetesen nagyon sok helyes törekvés mellett nagyon erőteljes dominanciája volt az uniós elvárásoknak való megfelelés, ami bizonyos minimális szinten, azt gondolom, helyes, ugyanakkor mintha tényleg arról volt szó, hogy az uniós elvárásnak feleljünk meg, és nem elsősorban az ország kifejezett érdekeit vették figyelembe.
(18.20)
Erre nagyon egyszerű példákat is tudok mondani, amivel 2010-ig mi Zala megyében küzdöttünk, például hogy egy uniós fejlesztésnél ne csak a falun áthaladó utat újítsák föl, ami természetesen nagyon jó a tehergépjármű-forgalom számára - itt elsősorban a nemzetközi tehergépjármű-forgalom volt jelentős, például az M86-osnál -, de az ott lévő embereknek az lett volna az érdeke, hogy elkerülő utat építsenek elsősorban. Ezt sosem sikerült elérni különböző uniós előírásokra hivatkozva. Érdekes módon Ausztriában egyébként meg hasonló forgalomnál megépítették az elkerülő utakat. Sajnos 2010 után ezt valóban nem sikerült korrigálni, mert már elő voltak készítve a projektek. Hát, így lett egy igazán jó projektből, ami persze összességében biztos pozitív, de a helyben lakók abszolút nem érezhették az előnyeit.
Tehát ezért nagyon bonyolult a hatásmechanizmusa annak, hogy pontosan hány millió eurót vagy hány milliárd forintot hová költünk. Azt gondolom, hogy főleg az infrastruktúránál a hatásait rövid távon nagyon nehezen is lehet mérni. Mert mondhatnánk a vasútnál is, hogy a vasútnál 236 kilométer vasút újult meg európai színvonalon, de ha tudjuk azt, hogy 7600 kilométer a magyarországi vasútvonalak hossza, amiből körülbelül a fele a fővonal, akkor láthatjuk, hogy ez egy viszonylag szerény hossz. Mégis nyilvánvaló, hogy az ország szempontjából fontos, hogy ezeket a fejlesztéseket erre fordítsuk, ezeknek majd hosszabb távon lesz meg az eredménye, és egyelőre nem feltétlenül a gazdasági növekedéshez, hanem az életminőség változásához járulnak hozzá, de kétségtelenül nagy az út, míg elérjük az európai színvonalat.
Ugyanúgy, ahogy itt elhangzott LMP-s képviselőtársam részéről is, Burgenlanddal példálózott. Biztos sok igazság volt abban, amit mondott, és sok jó példa van, mi is néztük a burgenlandi uniós források felhasználását, de azért meg kell mondjam, hogy egy kiragadott dolog ez az összehasonlítás, mert nyilván tudni kellene, hogy mihez képest. Egyáltalában nem biztos, hogy Burgenland például föl tudott zárkózni Ausztria fejlettebb részéhez képest. Mint ahogy el kell ismerni, Magyarországon sem történt ez meg, de ezt nem lehet csak az uniós forrásoktól elvárni. Megfigyelhetők a tendenciák, mert annak idején részletesen elemezve a nyugat-dunántúli régiót, kimutatható volt, hogy míg a területi forrásoknál bizonyos kiegyenlítő mechanizmus működött - itt is voltak persze régión belüli problémák, amit Brüsszel miatt nem sikerült megoldani -, de addig kétségtelen, hogy országosan és a nyugat-dunántúli régióban is az volt megfigyelhető, hogy főleg a gazdaságfejlesztéshez közvetlenül kapcsolódó források igenis a nagy iparvárosok környékén koncentrálódtak, tehát azt erősítették, ahol eddig is volt a pénz. Mert ezt uniós forrásokkal igyekezni kell, de nehéz ellensúlyozni.
És mondhatnánk még nagyon sok olyan példát is, én egy dolgot szeretnék még kiemelni, amiről azt gondolom, hogy törekszünk arra, hogy jobb legyen az uniós források felhasználása, hiszen 2010 előtt például a területi forrásoknál volt olyan a nyugat-dunántúli régióban is, hogy szinte nem is tudtak eredményes pályázatot elérni. Egyszerűen olyanok voltak a kiírások, hogy egy cég nyert, az sem felelt meg, nem tudta megvalósítani, például a turisztikai attrakció programját a balatoni kiemelt üdülőkörzetben. Azóta ez sikerült több milliárd forint értékben, mert volt egyeztetés, fölmértük az igényeket, és pontosan a fölmért igények alapján megfelelően tudtak pályázni a vállalkozók és az önkormányzatok. Ez hiányzott igazából, ez az egyeztetés még, azt gondolom, a korábbi mechanizmusból. Tehát nagyon sok ilyen apró példát lehetne mutatni, tanulságot, amivel jobban lehet felhasználni a forrásokat.
De a leginkább, ami hiányzott 2010-ig - és evvel be is fejezném az idő hiányában, hogy képviselőtársaimnak maradjon szó -, hogy leginkább a koncepcionális programok hiányoztak az oktatás és az egészségügy terén. 2010-ig igenis, azt tudom mondani, hogy úgy készítették el ezeket a nagyprogramokat, hogy hiányzott az a nagyprogram, ami mentén a fejlesztéseket fölfűzhették volna, és a pályázati módszer nem alkalmas arra, hogy a legjobb helyre menjenek a pénzek, hiszen a pályázaton nagyon sok mindent értékeltek, nem biztos, hogy ott fejlesztettek az oktatásban és az egészségügyben, ahol a leginkább kellett volna, mert nem ezek a fejlesztések voltak előkészítve. Ennek a változtatását kell elérni, és végül is azt gondolom, óriási eredmény az, hogy száz százalék fölött sikerült a pénzeket elkölteni, még akkor is, ha nyilvánvalóan lehetett volna a jobb előkészítéssel hatékonyabban elkölteni, és ezt a következő uniós ciklusban kell pótolni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
