SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnos rettenetesen kevés az idő, és nagyon sajnálom, hogy ilyen zárt keretek között kell ezt megbeszélnünk. Elsőként is szeretném leszögezni, hogy az én véleményem szerint az európai uniós források rendkívül nagy lehetőséget teremtettek volna Magyarországnak. Erre tipikus példa Burgenland esete. Ott a strukturális alap forrásaiból - Ausztria ugye nagyjából annyival rendelkezett, mint Magyarország - felhasznált források a 2007-13-as ciklusban elérték azt, hogy minden nyolcadik munkahely EU-s forrásokhoz kötődjön. Évente folyamatosan ezer fővel növekszik azóta is a munkaerőpiaci igény, 10 százalékkal növekedett a válsággal terhelt periódusban is a gazdaság teljesítőképessége, és minden egyes európai uniós euróhoz 2,3-szeres szorzót tudott a helyi gazdaság termelni. Tehát ha ezt éppen nem lopja el senki és nem hülyeségre adják oda, akkor lehet eredményt elérni. Ezt Burgenland helyzete nagyon-nagyon jól bizonyítja.
Ezzel a felvezetéssel először nyilván a 2007-2013 közötti ciklusról kell beszélnünk, amiről, azt gondolom, hogy sok rosszat lehet elmondani, amelynek alapján az áll, hogy nem a célcsoporthoz jutott el, nem volt képes ez a forrás azokat a régiókat megszólítani, amelyek a legjobban rászorultak, és nem volt képes arra, hogy lehetőség szerint minél több embert részesítsen abban a pluszban, amivel előre tudna mozdulni. Nyilván annak a tervezési ciklusnak a felelőssége ez, hogy ez hogyan is valósult meg.
Nagyon-nagyon sok céltalan, buta támogatás lett, amelyek pusztán egyszeri infrastrukturális beruházással nem értek el eredményt. Ezzel szemben, hadd mondjam el, Burgenlandban a legtöbb forrás, amit felhasználhattak, kutatási, fejlesztési és innovációs források voltak, ami Magyarországon leginkább háttérbe szorult. Ott alapvetően a humán erőforrás fejlesztésére - bocsánat a csúnya kifejezésért - fordítottak érdemi forrásokat, és ez megegyezik azzal a stratégiával, amit egyébként Írország is alkalmazott az uniós csatlakozását követően, amivel meg tudta csinálni az ír csodaként ismert gazdaságfejlődési modellt.
Ha lényegesen kevesebb lett volna a korrupció - ezt nyilván nem kell annak magára vennie, aki az adott időszakban esetleg kisebb mértékben vett ebben részt -, ha lényegesen több lett volna a célszerű felhasználás, az nagyon-nagyon sokat segített volna. De jött 2010-ben a második Orbán-kormány, átvéve a stafétabotot. Hadd mondjak el néhány tipikus hibát és példát, ami a váltáskori döccenőmentességet bizonyítja.
Többen hoztak szűkebb otthonukból példákat a fejlesztésekre. Én hadd említsek meg hármat, amelyekben közvetlenül részt vettem. Az egyik egy csónakház ügye, ahol gyakorlatilag az európai mezőgazdasági és vidékfejlesztési forrásokból az első ütem elkészült egy csónakházzal, csónakokkal, de a második ütem soha nem készülhetett el, ugyanis az Orbán-kabinet első intézkedése az volt, hogy a 10 ezer fő alatti településekből lecsökkentette 5 ezer fősre a célcsoportot, és ebből adódóan az 5 ezer fő fölötti települések teljes mértékben kiestek a támogatásból. Soha nem készült el a második ütem azóta sem.
Ugyanígy járt egy lovarda, amelynek egy könnyűszerkezetes tetőszerkezete létrejött, viszont soha nem jött létre hozzá a fal, ami a téliesítést lehetővé tette volna, mert az EMVA-forrásokból ugyanez az eszköz kizárta.
S hadd mondjam el a legnagyobb szívfájdalmamat, az utolsó túrkevei szélmalom ügyét, ahol két uniós ciklusban LEADER-források és turisztikai források támogattak közel 20 millió forintból egy megmaradt szélmalmot, majd a harmadik, negyedik és ötödik ütem, ami egy szakértő által készített tervben lett volna, soha nem valósulhatott meg. Amíg a belsejét fel lehetett újítani és rá lehetett fordítani, a külső homlokzatára soha nem került forrás. S a következő időszakban, amikor már turisztikából, regionális fejlesztési forrásokból lett volna pénz, a Fidesz-kormányzat sajnos nem támogatta ezt a fejlesztést, ennek megfelelően az elmúlt hetekben össze is dőlt ez a szélmalom. Ez egy nagyon-nagyon szomorú eset, hiszen tipikus példája annak, hogy miként vesznek el korábban befektetett források, ha nem öleli fel az a kormány, amelynek folytatnia kell ezeknek a rendszerét. Egyébként nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor jön elő valami zakkant idióta azzal, hogy a személyes felelősségem és falrugdosásom járult hozzá ahhoz, hogy összedőlt ez a malom, de ennek is várom a hatását.
Most volt a közelmúltban a turisztikai pályázatok beadási időpontja. Hadd mondjam el, hogy itt látható egy pozitív irány. Először is nem szívatják halálra a pályázókat. Az a rendszer, amikor elsőként az ötletlapokat be lehet adni, indokolatlan költségektől mentesít esetlegesen nem nyertes pályázókat, hiszen emiatt nagyon sokszor nem kell forrásokat befektetni, és lehetőség van arra, hogy egy logikusabb tervezéssel egy második körben legyen meg. Ez jó irány.
Az is jó irány, hogy lehetőség van korábban megkezdett fejlesztések folytatására, mert így azok a települések, ahol egy-egy strand vagy bármilyen turisztikai egység fejlesztése megkezdődött, végre megnyílik a lehetőség, hogy folytatni tudják. Tehát az, hogy valamilyen javulás tapasztalható, kétségkívül több esetben igaz, de még mindig nem elégséges, ugyanis nyilvánvalóan vannak rossz hatások is, ugyanis egyre inkább fókuszál a pályázati forrás arra, hogy gazdasági szereplőket megsegítsen. Az a gond ezzel, hogy miután ezek a források alapvetően előfinanszírozást és önerőt igényelnek, megint nem a célcsoporthoz tud elsősorban eljutni, hanem oda, ahol már van tőke, ahol pénzügyi háttér segíti a programok megvalósulását, míg sok-sok magyar ember, kisvállalkozó, aki állítólag célcsoportja a Fidesz gazdaságpolitikájának, nem fog tudni hozzájutni ezekhez a forrásokhoz. Ez nagyon nagy baj, és nagyon nagy kontraszelektív hatása van.
Ugyanakkor az is fontos, hogy regionálisan hogyan osztjuk el a forrásokat. Mint azt legtöbben tudják az itt ülők közül, Magyarország négy régiója is a legrosszabbul teljesítő európai uniós régiók között van az egy főre eső GDP tekintetében, ugyanakkor azt látjuk, hogy a 2007-2013-as időszakban a felhasználandó forrásoknak bár csak a 8 százalékát tervezték a tervezési időszakban a közép-magyarországi régióra, ennek ellenére 32 százaléka került Budapest és agglomerációja környezetébe. Ez azért rettenetesen rossz, mert nem segíti azt az uniós törekvést, hogy felzárkóztassa az elmaradt régiókat, nem segíti azt, hogy az Észak-Magyarországra, Észak-Alföldre, Dél-Alföldre és Dél-Dunántúlra ez a fejlesztési forrás érdemi munkahelyteremtéssel tudjon hozzájárulni. Pedig ez lenne az alap. Az uniós forrásoknak akkor van hasznuk és bármilyen értelmük, ha a lehető legjobban fenntartható munkahelyekhez járulnak hozzá. Burgenland esetében azt láttuk példaként, hogy lehet úgy fejleszteni, hogy az lehetőség szerint segítse az ottani munkahelyek megőrzését.
Ehhez egyértelműen az lenne az elsődleges cél, hogy a mostani rendszerben ki kelljen szélesíteni az érintettek körét. Tehát a pályázói kör kiszélesítése azért, hogy a lehető legtöbb helyi szereplő - nemcsak a kis- és középvállalkozások, de a civil szektor, a helyi önkormányzati vállalkozások - kiszélesítése alapvető cél kellene legyen. Mindenképpen az kellene legyen a feladatuk, hogy ezek a lehető legkönnyebben tudjanak hozzájárulni. Ehhez megfelelő hitelkonstrukciós háttér kellene, az önerő biztosításához egy nemzeti forrásból megvalósuló olyan konstrukció kellene, amelyik segíti, hogy azt minél több kis pályázó tudja igénybe venni. Egyébként a költségvetési törvényben javaslatot teszünk majd arra, hogy erre meglegyen a lehetőség.
Ezek nyilvánvalóan azért fontosak, mert ezeknek a forrásoknak a legfontosabb fokmérője az, hogy hogyan lehet jobb a magyar emberek élete. Az a gond, hogy a magyar társadalomban az a 8 millió ember, aki a fővároson kívülre esik, leginkább nem érzi ezek hatásait. Látszódik egy-egy szép fejlesztés, ami szebbé tesz egy-egy települést, egy-egy közteret, ennek ellenére, hogy ez hogyan valósította meg Magyarországnak azt a függetlenné válását, ami pénzügyileg lehetővé tette volna, hogy a régióink felzárkózzanak az európai uniós társaihoz, ez a hatás nem tudott megvalósulni.
Én azt gondolom, most még időben vagyunk ahhoz, hogy újragondoljuk az elmúlt időszak tervezési folyamatát, és tanuljunk a 2007-2013 közötti időszak hibáiból. Nézzük meg azt, hogy hogyan van lehetőség ezeket a forrásokat arra fordítani, hogy a lehető legtöbb ember jusson hozzájuk.
(17.30)
Ennek a rendszerében az önök céljai között azt kell először felülvizsgálni, hogy az a jellegű célorientált támogatás, ami kiemel egy-egy megyeszékhelyet, egy-egy nagyvállalatot, és leginkább fókuszálni próbálja az önök véleménye szerint hatékonyan a forrás felhasználását, ez meg tud-e valósulni. Teljes meggyőződésem az, hogy a magyarországi kis- és középvállalkozói szektor bevonása a lehető legnagyobb segítség arra, hogy az egyfős vagy főleg öt fő alatt foglalkoztató vidéki vállalkozások, ha nem tudnak hozzájutni ezekhez a forrásokhoz, akkor végképp az a tendencia fog erősödni, amit jelen pillanatban is látunk. Magyarország legnagyobb versenyképessége az olcsó munkaerő lesz, és ha az olcsó munkaerő csak úgy tud hasznosulni, hogy minél több külföldi vállalkozást kell behozni annak érdekében, hogy lehetőség szerint azok teremtsenek munkahelyeket, Magyarország társadalmi felzárkóztatása nem fog tudni megvalósulni.
A társadalmi felzárkózásnak egy másik fontos eleme az, hogy a források lehető legszélesebb körének újragondolására lesz szükség, az innováció, a kutatás-fejlesztési források hátterének biztosítására, mert csak ezzel lesz arra lehetőség, hogy azt a katalizátort, ami a magyar társadalomban jelen van, ami ötletekkel, fejlesztésekkel tudja a magyar gazdaságot esetleg előrehozni, megmozduljanak. Nyilvánvalóan, ugye, már nagyon fogytán az időm, el kell még mondanom azt, hogy ha Magyarország legfontosabb természeti erőforrásának továbbra is a termőföldet tekintjük, akkor létkérdés lenne, hogy az iparfejlesztési forrásokban a lehető legnagyobb feladatot vagy segítséget azok az ipari fejlesztések kapják, amelyek a mezőgazdasági termékek megmunkálását, feldolgozását, kész élelmiszerré való alakulását lehetőség szerint megteremtik.
Mindezekhez a következő időszak meghatározó feladatokat rejt, nekem is van egy halom aggályom azzal kapcsolatban, hogy az a viszonylag felturbózott időszak úgy, hogy most az elmúlt két évben még jóformán nem hívtuk le a forrásokat, vagy nem tudtuk megkezdeni a pályázatokat, elegendő lesz-e, nem terheli-e túl a magyarországi pályázatírói szektort és a magyarországi kistelepüléseket. De azt gondolom, azoknak a változásoknak egy része, ami bekövetkezett, hasznos, az a kérdés, hogy önök, illetve a kormánypárti képviselőtársaim többsége meg fogják-e tudni állni azt, hogy az ebbe való, a közösbe való belenyúlás a lehető legkisebb mértékben valósuljon meg, és elősegíteni azt, hogy az önök választókerületeiben a lehető legtöbb magánszemély, kis- és középvállalkozás jusson hozzá ezekhez a forrásokhoz. Köszönöm szépen, elnök úr.
