SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha megengedik, akkor én most felteszem a szakértői sapkát, egyrészt én terület- és településfejlesztő vagyok, másrészt az én pártom egyébként sem létezett néhány évvel ezelőttig, ergo ránk biztos nem lehet elsütni, hogy mi bármilyen szinten, akár tervezési szinten, akár lopási szinten részt vettünk ennek az egész folyamatnak a kialakításában.
Másrészt az a helyzet, hogy itt elhangzott az, hogy természetesen úgy gondolják a kormánypárti képviselők, hogy az előző kormány úgyis mindent rosszul csinált, ezért a maguk képére szabták ezt a tervezési ciklust, ergo ha szakmai véleményt mondok, akkor remélem, úgy veszik, hogy tényleg a kormány tevékenységét célzó szakmai kritikát próbálok mondani.
Egyrészt szerintem, amikor az adott tervezési ciklus sikerét vagy a nem sikerességét meg akarjuk ítélni, akkor nem abból kell kiindulni, hogy mennyi pénzt költöttünk el, mert az önmagában semmiféleképpen nem siker. A sikeresség szerintem két kérdés mentén fogható meg. Az első kérdés, felzárkózott-e Magyarország a nyugat-európai országokhoz vagy akár csak az uniós átlaghoz. A második kérdés pedig az, hogy a területi egyenlőtlenségeket sikerült-e mérsékelni. Nagyjából, azt gondolom, ez a két legfontosabb kérdés.
Ha az első kérdést megnézzük, akkor azt lehet mondani, hogy nem sikerült felzárkózni nemcsak a nyugat-európai országokhoz, hanem az Európai Unió átlagához sem. Sőt, ha megnézzük azt, hogy 2004-től, mondjuk, az uniós csatlakozástól kezdve napjainkig hogyan alakult az egy főre jutó magyar GDP és az hogyan alakult a mi térségünkben, akkor azt lehet mondani, hogy ma már nemcsak Csehország és Szlovénia előz meg minket, hanem Szlovákia is, Lengyelország utolért minket, Észtország megelőzött minket, Bulgária, Románia meg olyan ütemben közelít hozzánk, hogy valószínűleg nemsokára ők is lehagynak minket. Az biztos nem állítható, hogy ebből a rettentően nagy forrásból fel tudtunk volna zárkózni. Csak hogy mindenki számára világos legyen, ez nagyjából száz Puskás stadionnyi összeg. Tehát száz új Puskás Stadiont lehetett volna megépíteni abból az összegből, amit elköltöttünk 2004 óta. Ennek a nagyobb része a 2007-13-as időszakra vonatkozik. Ebben nagyjából 5 millió ember tudna egy időben leülni, 5-6 millió ember, ez megint csak az összehasonlítás végett lehet érdekes.
A másik kérdés pedig az, hogy a területi egyenlőtlenségeket sikerült-e bármilyen módon mérsékelni. Az a helyzet, hogy erre Harangozó képviselőtársam már utalt, hogy az Unió húsz legszegényebb régiója között ott van négy magyar. Önmagában ez már egy fontos indikátor. Persze, itt szerintem sokkal fontosabb szempont az, hogy az országon belüli egyenlőtlenségeket sikerült-e vajon mérsékelni, tehát sikerült-e, mondjuk, azt elérni, hogy Budapest vagy tágabban a közép-magyarországi régió és a dél-alföldi régió közeledett-e egymáshoz, mondjuk, az egy főre jutó GDP-t tekintve, az a legegyszerűbb, fejlettséget mutató indikátor. Az a helyzet, hogy erre azt a választ lehet adni, hogy nem sikerült semmiféleképpen közelíteni ezeket a régiókat.
Semmi mást nem lehet ebből tanulságként levonni, mint hogy a területfejlesztés és a területfejlesztési szemlélet csődjét látjuk ebben az egész folyamatban. A félreértések elkerülése végett ez nem a területfejlesztési szakembereknek, nem az én kollégáimnak a csődje, hanem egyszerűen annak a csődje, hogy a politikusok nem voltak hajlandók hallgatni ezekre a szakemberekre. Nagyon alapos és pontos kutatások születtek, pontos adataink vannak. Pontosan meg tudjuk mondani azt, hogy hogyan és miként kellene beavatkozni, hogy egyáltalán javítsunk azon a helyzeten, hogy Magyarországon olyan bődületes nagy területi egyenlőtlenségek vannak, hogy néha úgy érzi az ember, mintha egy másik országba lépne át. A szakmán belül mi ezt a Balassagyarmat-Bé-kés-csaba-tengelyként szoktuk emlegetni, ettől keletre tényleg mintha egy másik országba lépne át az ember. Ebbe kellett volna beavatkozni olyan szemlélettel, hogy közelíteni tudjuk ezeket a térségeket, és ez nem sikerült, ezt be kell vallani. Ez egyébként minden eddigi kormányzat hibája, és nem is csak az önöké egyébként, hogy így most államtitkár úrnak mondjam.
Ami a legérdekesebb, hogy nem tanultak belőle, mert legalább minimális elemei, mondjuk, még az előzőben voltak ennek a területfejlesztési szemléletnek, nem nagy, nagyjából a két Puskás stadionnyi összegnek megfelelő LHH-program, amikor 1 millió ember lakóhelyét célozták meg azzal, hogy legalább dedikált forrásokkal fejlesztik. Na, azt is sikerült voltaképpen leállítani, és semmiféle ilyen szemléletet a mostani 2014-20-as ciklusban nem sikerült beilleszteni.
Röviden, mivel ennyi időm volt, én csak erre hívtam volna fel a figyelmet, lassan ugyanis indul az új ciklus letárgyalása. Azt javasolnám, hogy ezt a földrajzi célzást vegyék majd be a prioritások közé. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
(16.30)
