KUCSÁK LÁSZLÓ
KUCSÁK LÁSZLÓ
KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érkezik az ember képviselőként egy-egy ilyen vitára, hogy hátha a szakma és a szakma különféle megközelítései, felvetések, javaslatok hatják majd át az üléstermet, és mindig-mindig azt kell megélni, hogy jobbára azért nem, hanem sokkal inkább, ahogy Pósán képviselőtársam említette, politikai pamfletek hangzanak el, és ezeket kell végigsorjázva figyelemmel kísérnünk. Ebből volt azért kivétel, én Dúró Dóra hozzászólását azért alapvetően szakmai megközelítésűnek tartom. A többiekét a magam részéről alapvetően politikai beszédnek minősítem, természetesen ennek helye van a parlamentben (Kunhalmi Ágnes: Köszi!), nincs is ezzel semmi probléma, csak ha már ilyenek hangzottak el, akkor néhányra engedjék meg, hogy nagyon röviden visszautaljak vagy reflektáljak.
Én a magam részéről továbbra is azt kérném, javasolnám, hogy az olyasfajta megfogalmazásokat, amelyeket például legutóbb Szabó Szabolcs alkalmazott, hogy szétrohadnak intézmények vagy épületek, ezt javasolnám kerülni. Ha ilyen tapasztalata van konkrétan, ne adj ég, akkor ezt pedig egyértelműen fogalmazza meg. Ez nem vet jó fényt az egész ügyre, a szakmára és mindarra, amiről szerintem is beszélnünk hivatott.
Mint ahogy valóban, ha már politikai megközelítéseket hallhattunk, és például az MSZP felszólalója részéről is, akkor valóban ide kell emelnünk azt a körülményt, hogy valami, valamilyen folyamatok mégiscsak odavezettek, hogy 2010-ben a jelenlegi kormány azzal a helyzettel találta magát szemközt, és nemcsak hogy találta szemközt magát ezzel a helyzettel, hanem aztán meg is oldotta, kezelte, hogy az önkormányzatoktól nagyságrendileg 1300 milliárdnyi adósságállományt vállalt át. Nyilván ez egy folyamat volt, amely folyamat eredményeképpen - az eredmény itt most negatív értelemben - eljutott idáig ez az egész ügy. Erről jó lenne hallanunk egyébként akkor egy-két önkritikus mondatot. Lesz még erre alkalom, hiszen lesz onnan felszólaló, hogy akkor mik is vezettek, milyen előzmények, milyen okok, milyen megfontolások oda, hogy valóban nagyon súlyos adósságállomány halmozódott fel. Praktikusan el tudom mondani, hogy a főváros XVIII. kerületében, Pestszentlőrincen és Pestszentimrén ez 11 milliárdot meghaladó összeg volt. Én azt persze nem állítom, hogy ez kizárólag az oktató-nevelő intézmények akkori megfogalmazás szerinti fenntartásából, működtetéséből, az arra fordított összegekből állt össze egyes-egyedül, de az kétségtelen, hogy az önkormányzatok az önök idejében különösen tovább nyújtózkodtak, mint az a takaró ért, amely takarót egyébként az állami költségvetés keretében biztosítottak számukra. Ez tehát egy fontos körülmény, és javasolnám, hogy akkor egy önvizsgálattal induljanak az ilyen politikai megközelítések. Mint ahogy én is majd törekszem arra, hogy nyilván, amiről most itt egy törvényjavaslat, egy módosító javaslat szól, ebben legyenek önkritikus elemek is, és fókuszálnék a szakmai kérdésekre alapvetően.
Felidézem ugyanakkor azt, hogy az expozéban államtitkár úr nagyjából milyen területekről tett említést már csak azért is, mert az MSZP részéről ennek jelentékeny részében még nem tudtak jelen lenni képviselőtársaim, 8-10 perc körül érkeztek meg, és az LMP részéről pedig akkor sem volt az ülésteremben senki. (Dúró Dóra a jegyzői székre mutat: Ott ül fent!) Tehát elhangzott államtitkár úr expozéjában is, hogy közös cél… - bocsásson meg, elnézést kérek, nem láttam, tehát Ikotity úr itt volt, csak a jegyzői székben foglalt helyet, az előbbi állításrész pedig áll továbbra is.
(12.50)
Tehát államtitkár úr is egyértelművé tette és magam is csak meg tudom erősíteni, hogy meggyőződésünk szerint közös cél az, hogy a rendszert, így az oktatási rendszert is jobbá tegyük. Minden egyes intézkedésnek ezt a célt kell szolgálnia.
Elhangzott az is, hogy február 9-én alakult meg a köznevelési kerekasztal, amelyen aztán több ülés után különféle javaslatok fogalmazódtak meg, és ezek a megfogalmazott javaslatok sok jogszabályban már azóta testet is öltöttek. Ezek voltak az azonnali intézkedések - adminisztrációcsökkentés és így tovább -, illetve most, a második fázisban itt vannak előttünk azok a kérdéskörök, amelyeket a köznevelési kerekasztal ütemterve alapján az egyes számú prioritási csoportba soroltak, jelesül, hogy a 2016. szeptember 1-jétől megvalósítandó lépéseket, intézkedéseket tartalmazzák.
Ebben fontos elemként szerepel az állami intézményfenntartás kérdésével összefüggésben mindaz, ami most a tankerületi központok tárgykörébe utaltatna, szerepel benne az, hogy - idegen szóval - a szubszidiaritás elve működjön, tehát hogy közelebb kerüljenek a döntéshozói szintek, a kompetenciák az intézményekhez, az intézményekben tevékenykedőkhöz, így az intézményvezetőkhöz is, az intézményvezetők jogkörei bővüljenek. Szó esik arról is, hogy egyfajta közbenső szervezetként a minisztérium és a tankerületi központok között oktatási központ jön létre a törvényjavaslat szerint.
Szó esik a fenntartás-működtetés kérdéséről - erre még nyilván a továbbiak során ki fogok térni -, a pedagógus-előmeneteli rendszer kiterjesztéséről, a minőségi munkavégzés anyagi elismeréséről, amelynek alapja egyfajta értékelési rendszer kell hogy legyen, ezt is ismertette államtitkár úr, valamint részét képezi ennek a javaslatcsomagnak egyrészt a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosítása, amelyben szintén találhatók nagyon fontos elemek, így, hogy megemlítsem, például a gazdálkodás egységes szabályrendszerének kidolgozása érdekében, megvalósítása érdekében, vagy amire képviselőtársunk is tett már utalást, ez a nemzeti felsőoktatási ösztöndíj emelt összegű bevezetése, illetve a korábbi köztársasági ösztöndíj helyébe való léptetésének kérdésköre. Tehát nagyon sokféle témakörről fogalmazódott meg már felvetés.
Engedjék meg, hogy mindezekkel összefüggésben részletesebben is ismertessek egy-két dolgot, így például, hogy a javaslat szerint az állami intézményfenntartó központ helyébe állami fenntartóként az önálló költségvetési szervekként működő tankerületi központok lépnek, amelyek szervezeti egységeiként működnek tovább OM-azonosítóval és keretgazdálkodással rendelkező jogi személyekként az egyes állami fenntartású köznevelési intézmények. Erről esett már szó, és ellenzéki felszólalások is érintették ezt a kérdést, hogy miért éppen ennyi.
Nyilván államtitkár úr szakmailag azt ki tudja fejteni, hogy egyrészt a köznevelési kerekasztal tárgyalásai során, az elvégzett háttérelemzések alapján miért éppen 56, vetette föl ezt Szabó Szabolcs is és az MSZP felszólalója is. Akkor én, ha lehet, visszakérdeznék, bár ez nem az a műfaj. Ha 61, akkor elégedett? Ha 54, akkor elégedett? (Szabó Szabolcs: Megkérdeztem volna akkor is. - Kunhalmi Ágnes: Akkor is megkérdezném.)
Nem az a lényeg ugyanis szerintem, hogy ez miért éppen 56, hanem az, hogy abban egyet tudunk-e érteni, hogy a jelenleg létező szisztéma, tehát hogy egységes intézményfenntartó központ egy költségvetési szervként, egy jogi személyként helyett, ha a továbbiakban ennél lényegesen több egység létezik - ahogy az elhangzott a különféle tájékoztatókon már korábban is, amelyeket nyilván önök is figyelemmel kísértek -, önálló költségvetéssel fognak rendelkezni, ennek a nagyságrendje is ismert verzió, hogy közel 10 milliárdos, tehát egy-egy felsőoktatási intézmény költségvetésének megfelelő összeggel rendelkező költségvetési szervek lesznek ezek úgy, hogy ezen költségvetési szerveken belül egyébként intézményekre lebontott költségvetések jelennek meg. Ez egy helyes törekvés, én legalábbis azt gondolom, ezt önök közül sem cáfolta senki. Mint ahogy szerintem helyes törekvés az is, hogy az intézményekhez, az intézményvezetőkhöz, az intézményi közösségekhez minél közelebb vigyünk olyan döntési kompetenciákat, amelyeknek ott van igazán jó helye az intézményeknél, és fontos az, hogy az intézmények egyfajta keretgazdálkodással tudjanak létezni, működni, merthogy tudjuk nagyon jól, hogy az elmúlt időszakban ezzel kapcsolatban valóban voltak problémák, ezeket a problémákat kezelni szükséges.
Szintén a törvényjavaslatban benne foglaltatik ez a bizonyos, talán a legtöbbek által kifogásolt tétel, hogy a törvényjavaslat szerint a fenntartói és működtetői feladatok összevonásra kerülnek az állami fenntartónál, tehát ismét egységes fenntartói irányítás jön létre ezen a területen, melyben az egyes szervezetek felelőssége és feladatköre teljesen egyértelmű lenne. Itt nagyon fontos hangsúlyoznom azt, hogy valóban, ezzel kapcsolatban többféle álláspont létezik. Elhangzott már, hogy a jelenlegi oktatási intézményeket, köznevelési intézményeket tekintve mekkora szeletet jelent azon intézményi kör, ahol a működtetői feladatokat, szerepkört az önkormányzatok látták el. Arra is volt már utalás kormánypárti felszólalók részéről is, hogy ezzel kapcsolatban a tapasztalatok szintén többfélék.
Én magam arról tudok beszámolni, hogy azon a településrészen, ahol én élek, az önkormányzat mint működtető, maximálisan igyekezett ennek a feladatnak megfelelni, éppen ezért rendkívül fontos, hogy ez az állami ernyő alatti működtetési feladatkör, ez a tevékenység a lehető legrugalmasabb formában tudjon menni a továbbiakban. Mit értek ez alatt? Azt értem ezalatt, hogy mindazokat a jó tapasztalatokat, amelyek az elmúlt időszakban is jelen voltak az állami fenntartás és az önkormányzati működtetés tekintetében, ezeket a jó tapasztalatokat, jó gyakorlatokat célszerű továbbléptetni és tovább éltetni a következőkben is. Az állami fenntartás, az állami fenntartás és működtetés szerepköre, az állami kontroll, az állam mint megrendelő feladatköre és szerepköre ezzel szerintem nem csorbul, és én úgy érzékelem, hogy az erre való nyitottság, rugalmasság megvan a kormányzat részéről.
Tehát annyit javasolnék, ne temessünk idejekorán, inkább kétszer mérni, mint egyszer vágni, várjuk ki ennek az idejét, itt a fordulónap a javaslat szerint 2017. január 1-je. Mindannyiunk közös érdeke az és a szándékunk is az, hogy ebben, a fenntartás-működtetés témakörében is a lehető legjobb megoldást tudjuk megtalálni.
Ha visszautalhatok arra, amit az imént egy kétpercesben Dúró Dóra említett válaszként, reakcióként Pósán László felvetésére, ön elmondta, hogy a fővárosban is az ön tapasztalata szerint az önkormányzat, az adott önkormányzat, amelyről ön tett említést, nem vagy nem feltétlenül felelt meg ennek a szerepkörnek. Ha ez így van, és ha ezt elfogadom, amit ön állított és összevetem mindazzal, amit én elmondtam a saját településemről, a főváros XVIII. kerületéről, akkor látható, hogy ez kétféle tapasztalat. Tehát mindenképpen az a fontos, hogy a jó gyakorlatokat tudjuk továbbvinni, tovább éltetni és ennek megfelelően egy működőképes, minél jobban működő rendszert felállítani és azt vinni a továbbiakban 2017. január 1-jétől is, aminek természetesen többek között feltétele, nagyon fontos, meghatározó feltétele az, hogy megfelelő forrás álljon erre rendelkezésre, és itt azért olyan megfogalmazások hangzottak el, amelyek félreviszik ezt a beszélgetést.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem olyan régen zajlott le a költségvetési törvény vitája itt a parlamentben, a 2017. évi költségvetési törvényé, és ezt azért idézem ide, mert ott többen a jelenlévők közül akkor is itt voltak, de mindenki és nem teljeskörűen. Én magam ismertettem egyébként, hogy az oktatási ágazatban, ezen belül a köznevelés területén milyen pluszforrások állnak rendelkezésre, és nemcsak az összegszerűséget, hanem hogy az a többlet konkrétan milyen feladatokra jutó pluszként, pluszforrásként, pluszfinanszírozásként jelenik meg. Ha ezt figyelemmel kísérték, akkor ebből nyilván levonható az a következtetés, hogy az az összegrész, az a bővülés nem az állami ernyő alá kerülő működtetői feladatokról szólt, ennek a forrása egy külön forrás kell hogy legyen mindenféleképpen, és nagyon fontos, hogy ez a forrás megfelelő nagyságrendben álljon rendelkezésre (Szabó Szabolcs közbeszól.), és így vihető nyugodtan, kiegyensúlyozottan… Képviselőtársam, nyomjon gombot! Így áll majd rendelkezésre a forrás is ahhoz, hogy valóban ezeknek a feladatoknak meg tudjunk felelni.
Azt szeretném zárásképpen javasolni illő tisztelettel mindenkinek, hogy jó, ha konkrétan a javaslatból indulunk ki, és ha szakmai felvetéseket fogalmazunk meg vagy szakmainak tűnő javaslatokat, akkor ezekkel is igyekszünk - hogy is mondjam - körültekintően bánni.
(13.00)
Lehet beszélni az iPad-nemzedékről, amely megjelent az iskolában, de azért ne felejtsük el, hogy az általános iskoláknak az alapvető funkciója az, hogy az általános iskola megtanít, megtanít írni, olvasni, számolni, és így tovább, tehát ezek nem vagy-vagy kérdések, mint ahogy nem lehet vagy-vagy kérdés az, hogy kreatív iskolákat hozzunk létre. Mit értünk kreatív iskola alatt? Ha mi ugyanazt értjük kreatív iskola alatt, akkor azt tudom elmondani, hogy az alternativitás és az általános értelemben vett közoktatás, köznevelés nem ugyanaz. Tehát lehet ezekről a kérdésekről beszélni, csak tisztázzuk, hogy milyen fogalom, milyen kifejezés alatt mit értünk.
Zárásképpen hadd idézzem fel, mert esett erről is szó, hogy az állami tankönyvrendszerben milyen tankönyvek, milyen kiadványok vannak jelen. Középiskolás koromban kiváló történelemtanárunk, Újvári tanár úr - ugye, akkor is egy tankönyv állt rendelkezésre - az általa fantasztikusan megtartott órák végeztével, ami egy kiváló előadásnak, sziporkázó, szellemes tananyagátadásnak is tekinthető volt minden egyes alkalommal, általában úgy fejezte be az óráit, csöngetés előtt egy picivel: ja, és ha gondolják, olvassák még el a tankönyv 50-54. oldalán található szöveget is. Tehát: a nevelés-oktatás ügye nem csak és nem kizárólag tankönyvkérdés. Természetesen fontos, hogy jó (Az elnök csenget.) anyagok álljanak a rendelkezésünkre, de azt mondani, hogy ez az egyedüli és meghatározó ebben a kérdésben, különösen az internet világában, az szerintem nem állja meg a helyét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy mérlegeljék mindazt, amit elmondtam, és köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
