KUNHALMI ÁGNES
KUNHALMI ÁGNES
KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sok mindenre szeretnék reagálni, ami képviselőtársaim részéről elhangzott, de Turi-Kovács Béla úr utolsó mondataival indítanám el a mondandómat. Ő azt mondta, hogy alapvetően alkotmányos joga minden gyereknek a tudáshoz való hozzáférés. Igen, tisztelt képviselőtársaim, természetesen. Csak az a baj, hogy ez ma egyre kevésbé látszik biztosítva. Abban az oktatási rendszerben, amit önök csináltak, egyre kevésbé férnek hozzá a gyerekek a szükséges tudásmennyiséghez és minőséghez, mert az egész rendszerben csökken, s az uniformizálásnak és a központosításnak köszönhetően nagyon alacsonyan kezd nivellálni a minőség.
Azok a különbségek, amelyek 2010 előtt megjelentek az oktatás rendszerében, alapvetően finanszírozásbeli problémák voltak, bár nyilvánvalóan voltak minőségbeli problémák is. De semmi, de semmi nem indokolta a teljes államosítást, semmi nem indokolta azt, hogy teljesen elvegyék az intézmények autonómiáját, költségvetését, önálló gazdálkodását, hogy ilyen durván beszabályozzák a Nemzeti alaptantervet, hogy elvegyék a pedagógusok tanítási szabadságát, amit gyakorlatilag 10 százalékban korlátoztak. Államtitkár asszony, ön annak a Németh Lászlónak volt az igazgatója, amelyik az egyik leginnovatívabb iskola volt a rendszerváltás előtt. Teljesen mást vártunk mi is! Az összes volt tanítványa az egyik legkreatívabb pedagógusnak tartotta. Nem tudom, hogy mi történt. Nem tudom, hogy mi történt a magyar jobboldallal.
Önök azt mondják - ahogy Turi-Kovács Béla fogalmazott -, hogy mindenkinek alkotmányos joga a tudáshoz való hozzáférés. De ma nem azt látjuk, hogy ez fölfelé menne, vagy hogy a hozzáférés bővülne, hanem azt látjuk, ami az egészségügyben is van: ha van pénzed, jó egészségügyi ellátáshoz jutsz, ha nincs, nem kapsz. Ha van pénzed, megfelelő színvonalú oktatási szolgáltatásokhoz jutsz. Magyarországon durván nőtt azok száma, akik az állami iskolán kívül veszik meg a tudást. Ez egy tünete annak, hogy valami nem jól működik a magyar állami iskolarendszerben, s önök még inkább a XIX. század módszerei felé lépnek el ahelyett, hogy engednék az új módszereket, a jó gyakorlatokat, engednék a pedagógusokat, és jobb gyakorlatokat honosítanánk meg.
És itt jön el, hogy mi a kreatív iskola. Kucsák László képviselőtársam felvetette, mehetne a politikai elit afelé, hogy mit értünk ez alatt. Nagyon jól tudjuk, hogy ebben a gyorsan változó világban a XXI. századi ember a saját kreativitásán a jelen embere, de leginkább a jövő embere. A saját kreativitásán keresztül éli meg a saját sikereit az iskolában és később a munkaerőpiacon is. Ma már nem kizárólag az a cél az iskolában, hogy a tudást átadják, hanem az, hogy a tudás újrateremtésének a képességét sajátítsák el a gyerekek. A frontális oktatás, hogy áll a pedagógus a tábla előtt, valamit lediktál és azt visszabifláztatja, önmagában már nem elég.
Sokkal kreatívabb, demokratikusabb módszerek kellenek. Nem elég, hogy a gyerekek tudnak írni, ha nincs fogalmazóképességük. Nem elég, ha tudnak olvasni, ha nincs szövegértési képességük. Nem elég megtanítani, hogy kétszer kettő négy, ha a gyerekeknek nem fejlődik ki a logikai képességük. És még ezen túl a differenciált gondolkodás, a tanulás képessége, a hibázni merés képessége, a kérdezni merés képessége mind-mind az általános iskolában kell hogy kialakuljon.
S ehhez még csak nem is a Nemzeti alaptanterven kell machinálni, hanem teljesen új módszertant, jó gyakorlatokat kellene segítenie az államnak megszületni. Például ami a magániskolákban, az innovációs központokban megjelenik, azt be kell hozni az államnak. Ehhez nyitott gondolkodásra, szabadságra és természetesen, tudom jól, egy nemzeti minimumra lenne szükség.
A sokat emlegetett finnek, akik most újabb reformokat hajtanak végre, még inkább megnézik, hogy hogyan lehetnének sikeresebbek, mert ott is vannak problémák, mint mindenhol. Ezt itt is meg lehetne csinálni. Például ha a politikai elit arról vitázna Magyarországon, hogy mi kell egy autószerelőnek; mindig ehhez a példához megyek vissza, mert fiatal képviselőként az első ciklusomban azzal szembesültem az első szakképzési vitánál, hogy egy fideszes képviselő felállt és azt mondta, ugyan, Ágnes, maga butaságokat beszél, egy autószerelőnek elég egy csavarkulcs meg egy kalapács, a kozmetikus hölgyeknek meg csak szépülni vágyó hölgyek. Igen ám, csak ma nem Trabantokat szerelünk, hanem Audit, és nem mindegy, hogy mit kennek a hölgyek fejére, amikor dauerolják a hajukat, leégetik vagy begöndörítik azt.
Ezek alapvető példák, de jól mutatják azt, hogy hogyan működik a modern világ. S amikor egy képviselőtársam ezzel bombázza az ellenzéket, és az egész törvény szelleme erről szól, akkor meg vagyok döbbenve, és nem tudok erre mást mondani. Az államnak az a feladata, hogy olyan rendszert építsen, amelyben megvan a szabadság, a jó gyakorlatok, az innovációra való képesség kritikus mennyisége. Az uniformizálás, a központosítás nem ezt a célt fogja szolgálni, még akkor sem, ha azt mondják, de hát megvan a lehetőségük a pedagógusoknak, hogy jobban csinálják. Nincs! Nekik ugyanúgy szükségük van a fejlődésre, a kreativitásra, a saját kreativitásuk kiélésére az osztályteremben, mint a gyerekeknek.
Végezetül, a kreatív iskola nem más, mint a tudás újraalkotásának a képessége. Ez nemcsak a magyar iskolarendszerre, hanem az egész politikai elitre kellene hogy jellemző legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak.
