DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kúriaelnök Úr! Először is én sem értem azt, hogy miért nem volt ez eddig benyújtva, hiszen látjuk a jelenlegi törvényjavaslatról, hogy 2014. márciusi dátumozású, sőt Rubovszky elnök úr elmondta, hogy ez még tulajdonképpen az előző ciklusról áthozott törvényjavaslat, és csak át van számozva, tehát már legalább három éve be lett nyújtva. Egyáltalán azt nem értem, hogy hol volt ez három évig, eddig miért nem volt fontos, ha egyébként ennyire fontos és tízezrek problémáját orvosolja, miért nem volt fontos a kormányzati többségnek, hogy ezt napirendre vegyük és tárgyaljuk. Ezt így hirtelen nem értem. Ez az egyik dolog, amit nem értek.
A másik dolog, amit Bárándy képviselőtársam is említett: ha ez a törvény annyira fontos és tízezrek problémáját oldja meg, egyébként pedig kétharmados, akkor ezt megelőzően miért nem volt ötpárti egyeztetés, miért nem ültünk le, miért nem győztek meg bennünket szakmai szempontból. Ha az ellenzékre is szükség van a kétharmad esetén, akkor szakmailag győzzenek meg bennünket arról, hogy ez a törvény nagyon fontos, tárgyaljuk és fogadjuk el. Ha erre vonatkozóan eddig semmiféle egyeztetési javaslat nem volt, akkor ezt sem tudom hova tenni, ha valóban tízezrek problémáját akarja ez a törvényjavaslat megoldani. Ez lett volna így gyakorlatilag az, amit napirend előtt mondtam volna el.
Most pedig rátérnék a törvénnyel kapcsolatos problémákra. Ha figyelmesen átnézzük ezt a törvényjavaslatot és az indokolását is elolvassuk, akkor ott akad fenn először az ember, hogy milyen okok miatt került ide ez a törvényjavaslat, mi az, ami miatt ez a törvényjavaslat megfogalmazódott. Két ok van megfogalmazva az általános indoklásban. Mik ezek az okok? A bíróságok működési tapasztalatai az egyik, az állampolgárok, a jogkeresők részéről felmerülő igény a másik.
Ez megint egy teljességgel általános dolog. Nem láttunk egy bírósági szakmai javaslatot azzal kapcsolatban, hogy az ő működésük tapasztalatából ez következne, nem láttuk az OBH elnök asszonyának a javaslatát ezzel kapcsolatban, hogy a bírósági szervezeti kérdésben ő erre vonatkozóan javaslatot tesz. Ha ilyenek lennének, ha szakmai fórumok tapasztalatai le lennének téve az asztalunkra, akkor szakmailag elgondolkodnánk azon, hogy ez az ok valóban valós-e.
A következő az állampolgárok, a jogkeresők részéről felmerülő igény. Ez természetes igény, és tökéletesen el tudom fogadni azt, ami az indokolásban le van írva, hogy közelebb kerüljön az igazságszolgáltatás az állampolgárokhoz, hogy egyszerűsödjön az ügyek elbírálásának a lehetősége. Ez valóban egy nagyon szép ok, nagyon szépen van megfogalmazva, de én a magam részéről még nem találkoztam ezekkel a felmerülő igényekkel, hogy az állampolgárok, a jogkeresők szeretnék, ha törvénykezési helyeket hoznának létre. Persze, az én húszéves ügyvédi tapasztalatom elsősorban egy megyére vonatkozik, én ott láttam a működési problémákat, ott láttam azt, hogyan lehetne jobbítani az igazságszolgáltatást, de ott, helyileg, megyei szinten soha nem tapasztaltam azt, hogy bármikor is felmerült volna, akár a bírósági szervezeten belül, akár az állampolgárok és a jogkeresők részéről, hogy ilyen törvénykezési helyeket hozzanak létre, hogy a járásbíróságok ne csak a székhelyen tárgyaljanak, hanem menjenek át egy olyan, más illetékességi területén lévő településre, ahol majd tárgyalhatnak, de az nem a bíróság székhelye. Megmondom őszintén, ez új. Önmagában az, hogy vigyük közelebb, egy szép gondolat, ezzel akár még egyet is lehetne érteni.
Tehát amikor az okok felsorolása van, engem az okok egyáltalán nem győztek meg az általános indokolás alapján. A cél pedig egy olyan lebegtetett elvi cél, amelynek a megvalósítása gyakorlatilag lehetetlen. Hiszen hova tudjuk közelebb vinni? Ha ilyen elveket fogalmazunk meg, akkor adott esetben vihetjük akár a felperes, az alperes vagy a büntetőeljárás alá vont személy lakására is, és akkor nagyon közel lesz az igazságszolgáltatás. Tehát önmagában ez nem indok.
(9.30)
Magyarországon ma egy évszázadok alatt kikristályosodott, nagyon jól működő rendszer van, amely eddig kiállta a próbát. A járásbíróságok úgy vannak felállítva, úgy vannak ezek a székhelyek is, hogy maga a közlekedés megoldott, tömegközlekedéssel be tudnak jutni (Dr. Vas Imre: Nem mindenhol…) az állampolgárok a járásbíróságok székhelyére, és önmagában, ha szakmailag, a bíróságok működési szempontjából nézzük meg ezt a kérdést, akkor én azt látom, hogy szakmailag éppen az ellenkezője fog megvalósulni annak, amit el akarunk érni.
Az a cél, hogy közelebb visszük az igazságszolgáltatást, akár meg is valósulhat, tehát célnak ez a része igen. De mik a fontosabb célok? A legfontosabb cél nyilván az, hogy az igazságszolgáltatásba vetett hit megmaradjon az állampolgárok részéről; hogy az igazságszolgáltatás a törvényeknek megfelelően működjön, és hogy megfelelő gyorsasággal működjön. Én azt gondolom, hogy alapvetően ez a gyorsasági elv fog sérülni, hiszen amennyiben az igazságszolgáltatás rendszerét oly módon változtatjuk meg, hogy elvisszük, kihelyezzük egy törvénykezési helyre az igazságszolgáltatás működését, a járásbíróságot, akkor az az ügyeket fogja lassítani; ügykezelési nehézségekkel fog járni; a bíró leterheltségét fogja viszonylag nagy mértékben megnövelni; pluszutazással fog járni, ami megint külön leterheltséget jelent. Teljesen másként kell szervezni a bíró munkáját, hiszen több helyszínre kell összeszervezni az ügyeit. Ez a tárgyalások megszervezésében is nagy nehézséget fog jelenteni, hiszen adott esetben, ha egy törvénykezési helyen nincs elég ügy abban az ügycsoportban, amit a bíró tárgyal, akkor ez azt jelenti, hogy adott esetben esetleg két tárgyalás miatt, amit 1,5 vagy 3 óra alatt be tud fejezni, kell 20-25-30 kilométer távolságra elutaznia; akkor már nem tud egy teljes tárgyalási napot lebonyolítani a székhelyen, sőt nem is tud, mert nyilván nem lehet, ha ugyanarra a napra esik. Ez meg fogja növelni a bíró tárgyalási napjainak a számát egy hónapon belül. Ez nagyobb leterheltséget, jóval nagyobb leterheltséget fog nála jelenteni.
És akkor jönnek a következő problémák, de belülről, ezek a bíróságok belső szervezeti problémái. Akkor biztosítani kell a törvénykezési helyen azt a megfelelő tárgyalótermet, a kiszolgáló létesítményeket, a várótermet, a mosdóhelyiséget, a bíró szobáját, a bírósági alkalmazottak szobáját - ki fogja ennek a költségvetését biztosítani? Hogy lesz megoldva ezeknek az elhelyezése? Tehát ezek azok a problémák, amelyekre ez a törvényjavaslat semmilyen választ nem ad. Tehát el nem tudjuk képzelni, hogy ez hogyan fog működni, hogyan fog megvalósulni? A kormány biztosítani fogja-e ennek a költségvetése módosítását? Fog-e ingatlanokat vásárolni erre a célra? Bérelni fogja-e majd ezeket az ingatlanokat, vagy az igazságszolgáltatás büdzséjét növelik meg ezzel, és neki kell majd gondoskodnia ezekről a feladatokról? Tehát ez annyira a levegőben lóg. Ez egy elv megfogalmazása, ami ebben benne van, hogy mondom, akár nagyon szép is lehetne az az elv, amit itt megfogalmaznak, de ezekre a szakmai kérdésekre, ezekre a költségvetési kérdésekre semmilyen válasz nincsen.
A gyönyörű okok benne szerepelnek, a cél benne szerepel, de hogy mi hogyan fog megvalósulni, az nem szerepel. Ezért lett volna rendkívül szerencsés az, hogyha egy ötpárti egyeztetés alapján leülünk, és elmondják, hogy ezt meg ezt szeretnénk megvalósítani. (Dr. Vas Imre jelzésére:) Igen, Vas Imre képviselőtársam most jelentkezik, hogy igen, ő kezdeményezett. Valóban, egy perccel a jelen napirendi pont megkezdése előtt tényleg jelentkezett, de én azt gondolom, hogy nem akkor kell, amikor már kifejtik az ellenzéki pártok az álláspontjukat, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogják támogatni, hanem ezt előre kell megtenni, amikor felkészülünk, amikor átnézzük ezt a törvényjavaslatot. Meg kell próbálni meggyőzni bennünket arról, hogy szakmailag miért van szükség arra, hogy ezeket megtegyük. Tehát ez itt egy probléma.
És nem értem, van egy nagy kérdés, amit megint nem tudok megérteni. Akkor, ha azt látjuk, hogy a jelenlegi igazságszolgáltatási rendszerben szükség lenne olyan új helyekre, ahol törvénykezési helyeket kell kialakítani, mert akkora rá a társadalmi igény, mint ahogy Rubovszky elnök úr elmondta, hogy szükség van rá, mert ez tízezrek igénye, hogy ott, helyben legyen, ezt el tudom fogadni, de ha ez van, akkor miért nem alakítunk ki járásbíróságot, miért nincs egy járásbíróság? Ez megint az Igazságügyi Minisztérium dolga, hogy arra vonatkozóan javaslatot tegyen, hogy itt bizony ilyen társadalmi igény van; változtassuk meg a bíróságok illetékességéről szóló törvényt. Azt természetesen mi is fogjuk támogatni minden további nélkül, hogy új bíróságok alakuljanak. Hiszen nagyon jól tudjuk, és számtalanszor beszéltünk róla az elmúlt évek során, hogy mely településeken van szükség arra, hogy kialakítsunk járásbíróságot, és természetesen ezt a Jobbik is fogja támogatni. De nem értem, hogy akkor miért ilyen formában tudjuk ezt megoldani. És akkor megint visszakanyarodok arra a kérdésre, hogy miért most akarjuk megoldani, és miért vártak erre kettő évet, három évet; akkor nem volt rá társadalmi igény, most meg ez társadalmi igénnyé változott.
Tehát ezeket a kérdéseket, én azt gondolom, kőkeményen tisztázni kellett volna; meg kellett volna beszélni; le kellett volna ülni, és akkor talán tudnánk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Jelen pillanatban, én úgy látom, hogy a céllal maximálisan egyetértünk, annak a megvalósításával viszont nem. Úgyhogy várom a megkeresést, várom azt, hogy mivel tudnak bennünket meggyőzni. Én azt gondolom, hogy ha megfelelő szakmai érvek fognak elhangozni, amelyek valóban olyanok, hogy ezt a törvényt fogadjuk el, ne pedig új járásbíróságot hozzunk létre, nyitott fülekkel várjuk ezeket a javaslatokat.
Jelen pillanatban én azt látom, hogy ezt a törvényjavaslatot támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)
