DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt az előttünk fekvő, egykoron T/54. számot viselő törvényjavaslatról beszélnék, részben vissza kell kanyarodnom a tegnapi naphoz, illetve szeretném jelezni, hogy milyen előfeltételei vannak annak, hogy az LMP érdemben tárgyaljon bármilyen, igazságszolgáltatást érintő törvényjavaslatot.
Először is, a tegnapi napra térnék vissza. Tegnap két olyan törvényt is elfogadott az Országgyűlés, ahol anyagi jogi szabályt, tehát konkrétan az információszabadságra vonatkozó szabályokat változtatott meg úgy, hogy folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell a megváltoztatott anyagi jogi szabályt, sőt végrehajtás előtt álló ügyekben is hatályba lép az a szabály, amit a parlament tegnap elfogadott. Magyarul, jogerős bírói ítéletek érvényesülését, illetve folyamatban lévő ügyek eldöntését hekkelte meg tegnap a Fidesz-KDNP-többség, tehát magyarul: a Fidesz tegnap világossá tette, hogy parlamenti erejével élve beleavatkozik a bíróságok munkájába; beleavatkozik a jogszolgáltatásba; beleavatkozik jogerős ítéletek végrehajtásába. Ez így nem fog menni!
Addig bíróságokról bazseválni itt, ötpárti egyeztetést kezdeményezni és elmondani mindenféle szakmai indokokat, amíg semmiféle szégyenérzet nincsen önökben amiatt, hogy folyamatban lévő ügyek eldöntésébe törvényhozási eszközökkel belenyúlnak, az égadta világon semmi értelme nincsen.
De nézzük meg, hogy mi is ezzel a probléma! Az gyakorlatilag egy megkérdőjelezhetetlen elv volt 25 éven keresztül Magyarországon, hogy addig, amíg az eljárásjogi szabályokat azonnali hatálybalépéssel lehet beültetni a jogrendbe, tehát folyamatban lévő ügyekben is lehet alkalmazni a megváltozott eljárásjogi szabályokat, az anyagi jogi szabályoknál ez nincs így. És lássuk világosan, ez nem pusztán jogászkodás, és nem pusztán az Alkotmánybíróság vagy különböző alkotmányjogászok kényes ízlése.
Nem többről, nem kevesebbről van szó, mint hogy van-e bizalom Magyarországon, van-e bizalom a magyar társadalomban például az üzleti életben. Nézzenek már szembe azzal, hogy egy olyan országban, ahol a folyamatban lévő jogvitás ügyekben az eldöntendő kérdést a törvényhozás gyakorlatilag bármikor eldönti, ki mer vállalkozni, ki mer kockáztatni!
Ha 2018 után, államtitkár úr, ön visszamegy ügyvédnek, hogy fog tanácsot adni akár szerződéses ügyekben, akár befektetéseknél? (Dr. Vas Imre nevet.) Lehet, hogy Vas Imrének nem volt ilyen dolga korábban - majd lesz -, szerintem egyáltalán nem vicces. Egyáltalán nem vicces! Én ma adok egy tanácsot kötelmi ügyben, bármilyen befektetési ügyben, majd utána, két év múlva, hogyha per van belőle, kiderül, hogy egészen más szabályok alapján kell azt a vitás ügyet megítélni, mint ami alapján egyébként a szerződést kötöttük vagy a befektetést eszközöltük. Mit fog mondani, államtitkár úr, ügyvédként majd 2018 után? Hát nem lehet tudni. Hiába ad egy ügyvéd egy jogi tanácsot, hiába veszi fel a tényállást, mondjuk, egy bíró a tárgyalás kezdetén, könnyen lehet, hogy mire jogerős ítélet van, egészen más jogszabályok alapján kell megítélni egy olyan ügyet, ami évekkel korábban keletkezett.
Ahhoz, hogy legyen bizalom a magyar társadalomban, legyen bizalom az üzleti életben - és ez egyaránt fontos akár a külföldi befektetőknek, akár a hazai kis- és középvállalkozásoknak, mikrovállalkozásoknak -, ahhoz az kell, hogy mindenki ebben az országban, szegény és gazdag, külföldi és belföldi, egyaránt megbízhasson abban, hogy ha ma ő jogszerűen, jogkövető módon jár el, a vitás ügyeit is annak alapján fogják megítélni, hogy ma milyen jogszabályok alapján érvényesített jogot.
(9.40)
Ha önök rendszeressé teszik azt a gyakorlatot, hogy teljesen mindegy, hogy ma milyen jogszabályok az érvényesek, ha a nemzeti cinizmus rendszerének az érdeke úgy kívánja, akkor az alapul fekvő jogszabályokat alapvetően átírjuk, és lehet, hogy 2-3 év múlva egy jogvitás ügyben egészen más szabályok alapján fog dönteni a bíróság, akkor bolond lesz bárki vállalkozni, kockáztatni ebben az országban. Ezzel játszanak! Azt hiszik, hogy a piszkos ügyeiket tüntetik el a jegybanknál meg a Postánál; sokkal többet tesznek kockára. Az üzleti biztonságot, a bizalmat teszik kockára ebben az országban. Addig ide ne jöjjenek kétharmados törvényekkel, igazságszolgáltatási törvényekkel, amíg a jogba vetett bizalmat alapvetően ássák alá! (Dr. Gyüre Csaba tapsolva: Így van!) Nézzenek már szembe azzal, hogy itt nem pusztán az információszabadságról van szó! Nem pusztán a jegybankról van szó, meg a Postáról! Önök megtettek olyat, amit ezen a földgolyón egyetlen civilizált országban sem tesznek meg: jogerős ítéletek érvényesítését hiúsítják meg törvényhozási eszközökkel, mert Vas Imre meg mások itt kevélyen mosolyognak, és abból törvény lesz. (Dr. Staudt Gábor: Így van!) Hogyan lehet egy ilyen országban egyébként üzletet folytatni, hogyan lehet egy ilyen országban egyébként jogkövető magatartást tanúsítani?
Tehát az első számú kérés, követelés szerintem minden ellenzéki képviselő részéről az, hogy azonnal fejezzék be azt, hogy folyamatban lévő ügyek eldöntésébe törvényhozási eszközökkel belenyúlnak.
A másik: amikor ez a törvényjavaslat utoljára - még Navracsics Tibor minisztersége alatt - itt volt a Ház előtt, már akkor elmondtuk azt, Bárándy képviselőtársam is most megerősítette, hogy ahhoz, hogy érdemben lehessen tárgyalni az igazságszolgáltatást érintő törvények módosításáról, egész egyszerűen egyértelművé kell tenni, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke - töltse be bárki ezt a tisztséget - nem játszhat önhatalmúlag pályázatok érvénytelenné nyilvánításával. Éppen ezért újólag indítványozzuk azt, hogy a jogállási törvény 20. § (1) bekezdés b), d) pontját az Országgyűlés törölje el.
Én sorban tudom mutatni az államtitkár úrnak az elmúlt időszak terméseit: a Fővárosi Ítélőtábla elnöki állására kiírt pályázat érvénytelenné nyilvánítása; a Gyulai Törvényszék Polgári-Gazdasági-Mun-kaügyi Kollégiuma kollégiumvezetői álláspályázata; a Tatabányai Törvényszék hasonló kollégiumának kollégiumvezetői álláspályázata, és így tovább. És egész egyszerűen ma a törvény, ez az idézett szakasza a jogállási törvénynek lehetőséget biztosít arra, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke, aki jelenleg Handó Tünde, gyakorlatilag parttalan feltételek mellett, tehát parttalanul nyilváníthat eredménytelenné pályázatokat - tehát akkor is, ha a pályázat alapján egyébként találtak alkalmas elnököt. Ez egy olyan tüske a rendszerben, ami lehetetlenné teszi megint csak azt, hogy az állampolgárok megbízzanak abban, hogy a bírói szervezet kialakítása és az ügyeknek az elbírálása valóban mindenféle szubjektív befolyástól mentes. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az elnök asszony személyéről van szó, főleg azok után, hogy egyébként pár héttel ezelőtt pont Handó Tünde elnök asszony volt az, aki nagyon bátran kiállt a kormánnyal szemben megvédeni a bíróságokat, amikor éppen Németh Szilárdot küldték torpedóként a bíróságokkal szemben. De mondom még egyszer: nem az elnök asszony személyéről van szó, hanem a rendszerről, egy elvről. Hogyha egyszer vannak feltételei annak, hogy hogyan lehet valaki vezető a bírói szervezetrendszeren belül, akkor semmi szükség arra, hogy pluszban a bírói hivatal mindenkori elnöke számára egy diszkrecionális, parttalan mérlegelési jogkört biztosítson a törvény, hogy az egyébként eredményes pályázatokat is - tehát ahol találtak alkalmas jelöltet - eredménytelenné nyilváníthassa.
Elmondtuk a ’11-12-es vitákban is, hogy ahhoz, hogy az állampolgárok maradéktalanul megbízzanak az igazságszolgáltatásban, nem arra van szükség, hogy különböző pártok vezetői - képviselők, miniszterek - kiálljanak kiabálni és minősíteni pocskondiázva a különböző bírói ítéleteket; ez éppen ellene hat. Ezt teszik önök is, teszik az itt jelen nem lévő - mert a parlamentet bojkottáló - mindenféle független képviselők (Dr. Vas Imre nevet.), lelkük rajta; a probléma az, hogy az igazságszolgáltatásba vetett bizalom akkor rendül meg, ha az ügyeket terelgetni lehet - erre is volt kísérlet -, vagy a bíróságok különböző vezetőit szubjektív indokok alapján lehet kinevezni.
Én azt gondolom, hogy ha ezt az utolsó kiskaput bezárja a parlament, tehát egyértelmű, hogy nem lehet szubjektív indokok alapján machinálni a bírósági vezetők kinevezésében, és a Fidesz-KDNP felhagy azzal a gyakorlattal, hogy folyamatban lévő ügyek eldöntésébe, sőt jogerős ítéletek végrehajtásába vagy végre nem hajtásába törvényhozási eszközökkel avatkozik bele, akkor van lehetőség arra, hogy értelmesen beszéljünk arról, hogy egyébként az igazságszolgáltatásban milyen változásokra van szükség.
Ami a törvényjavaslat érdemét illeti: először is, én nagyon csodálkozom azon, amit itt Gyüre képviselőtársam is ismertetett, hogy Vas Imre képviselőtársunk egy perccel a vita kezdése előtt kezdeményezett ötpárti egyeztetést. Természetesen az LMP nyitott most is, mint minden egyes esetben, amikor törvényhozási témákról és nem éppen népszavazásról akarnak ötpárti egyeztetést kezdeményezni, hogy üljünk le, egyeztessünk, de ennek nem ez a módja, azt azért szeretném jelezni.
Ha behoz ide az igazságügyi tárca egy törvényjavaslatot, mert tulajdonképpen már azt is előrelépésnek kell tekintünk, hogy az igazságügyi tárca hozta be, és nem Vas Imre vagy Bánki Erik vagy Németh Szilárd (Derültség a Jobbik soraiban.), akkor talán az igazságügyi tárcának - ugyanúgy, ahogy erre Trócsányi miniszter úr működése alatt már számtalan alkalommal volt példa - kellett volna kezdeményeznie már hetekkel ezelőtt egy ötpárti egyeztetést.
Továbbmegyek: itt egy olyan, a működést, illetve a működésnek az állampolgárokhoz való közelségét érintő javaslatról van szó, ahol nagyon is szükség lett volna arra, hogy az Országos Bírósági Hivatalnak a hatástanulmányát megismerjük, már csak azért is, mert a jogalkotási törvény egyébként ilyesmit előír, és legalább az igazságügyi tárca tartsa már be a jogalkotási törvényt. Ha jól emlékszem, pont Répássy volt államtitkár úr és Navracsics miniszter úr voltak az előterjesztői ennek a jogalkotási törvénynek.
Tehát érdemben úgy tárgyalni, egyébként ötpárti egyeztetést folytatni se nagyon lehet, ha nem látjuk a számokat, nem látjuk azt, hogy miről beszélünk. Abban a célban az LMP is egyetért, hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatos törvényhozásnak azt a célt kell szolgálnia, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést lakóhelytől, településtípustól függetlenül könnyítsük meg az emberek számára; hogy az emberek lakóhelytől, vagyoni helyzettől függetlenül egyenlően tudjanak hozzáférni a jogszolgáltatáshoz. Mi ezt a célt tartjuk szem előtt.
Ha ezeknek a törvénykezési helyeknek a létesítése ezt a célt szolgálná, ezzel a törvényjavaslattal akár egyet is lehetne érteni. Csakhogy - és most az előzetes feltételeket egy pillanatra zárójelbe téve - nekem az sem világos, vagy arra sem látok garanciát ebben a törvényjavaslatban, és ezért is lett volna jó egy ötpárti egyeztetés, hogy lehet, hogy pont a fordítottjáról van szó? Magyarul: nem arról van-e véletlenül szó, hogy önök be akarnak zárni járásbíróságokat, és amikor bezárnak egy járásbíróságot, a korábbi járásbírósági székhelyet minősítik vissza törvénykezési hellyé? Nem erről van szó véletlenül? Mert ha erről van szó, ebben biztos, hogy nem leszünk partnerek.
Tehát továbbra is szeretném rögzíteni: az LMP számára ez első számú cél, amikor a bíróságok székhelyéről, illetékességi helyéről beszélünk, hogy hogyan lehet egyenlőbbé tenni az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést a magyar emberek számára vagyoni helyzettől, lakóhelytől függetlenül. Nincs garancia ebben a törvényjavaslatban, hogy nem jelenlegi járásbírósági székhelyek lopakodó felszámolásáról van-e szó. De ha most ettől a rendkívül rosszindulatúnak bélyegezhető hipotetikus véleménytől is eltekintünk, továbbra is hiányérzeteim vannak, megerősítve azt, amit Gyüre képviselőtársam is elmondott. Tehát ha valóban az a cél, hogy ha van egy járásbírósági székhely, nevezzük azt, mondjuk, Ráckevének, és mondjuk, el akarják vinni a törvénykezési helyet, mondjuk, Dél-Pest megyei falvakba vagy Szigethalomra, akkor nem kellene-e véletlenül rendelkezni a törvényben arról, hogy a legalapvetőbb, az állampolgárokat legközvetlenebbül érintő bírósági funkció, a kezelőiroda működése például garantált legyen? Tehát nem tudjuk azt, hogy ha most itt a parlament rányomja a pecsétet erre a törvényre, ez a gyakorlatban mit fog jelenteni az emberek számára.
(9.50)
Lesz kezelőiroda, ahol a beadványaimat le tudom adni, bele tudok nézni az aktába? Adott esetben lesz jogsegélyszolgálat ezeken a törvénykezési helyeken? Arról nem beszélve, hogy milyen helyiségekben fog működni ez a törvénykezési hely. Az önkormányzattól, esetleg egy cégtől bérli ezt az épületet? Azt már meg sem merem kockáztatni, hogy ha így haladunk, lassan majd a Magyar Nemzeti Banktól fogják a bíróságok is bérelni a székhelyüket. Tehát ez nagyon nem mindegy, mert mondjuk, egy önkormányzattól bérli a helyiséget, és közben mondjuk, az önkormányzat ügyeiben is el kell járnia ugyanennek a járásbíróságnak. Tehát egy csomó kérdés a levegőben van, most túl azon, hogy azért a magyar történeti hagyományban a bíróság székhelyének megvolt, hogy úgy mondjam, a maga aurája, tekintélye, az egy konkrét épülethez, egy konkrét városhoz kötődött, egy konkrét székhelyhez kötődött, ezzel is a kellő tiszteletet kivívta, illetve biztosította az állampolgárok előtt. De a legfontosabb, hogy teljesen homályban marad, hogy egy ilyen törvénykezési hely milyen szolgáltatásokat fog nyújtani az embereknek.
Még egyszer megerősítem, természetesen az ötpárti egyeztetésre nyitottak vagyunk, ezt korábban kellett volna megtenni, a konkrét törvényjavaslattal kapcsolatos aggályaink eloszlatására szeretnénk biztosítékot látni, szeretnénk hatástanulmányokat látni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és még egyszer: addig kétharmados igazságszolgáltatási törvényről érdemben nem tudunk beszélni, amíg konkrét ügyekbe nyúlnak bele, és amíg a parttalan eredménytelenné nyilvánítási jogköre az elnöknek megmarad. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
