DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Hölgyek és Urak! Röviden ehhez a vitához szeretnék hozzászólni, illetve néhány gondolattal lezárni.
Mielőtt azonban rátérnék az itt felvetett pontokra, azért szeretnék valamit mondani. Magyarországon 68 felsőoktatási intézmény működik, ebből 27 állami felsőoktatási intézmény, a maradék pedig vagy egyházi, vagy pedig magán-felsőoktatási intézmény. Ezen túl jelen pillanatban 22 külföldi felsőoktatási intézménynek van engedélye arra, hogy Magyarországon képzést folytasson. Azt is hozzá kell tennem ehhez, hogy ez a 22 felsőoktatási intézmény a saját akkreditációját hozta Magyarországra. Tehát nem arról van szó, hogy a magyar kormány tartalmilag bármit is kezdene ezekkel, itt annak az országnak az elismert akkreditációs rendszeréből származó engedélyekkel, tartalmi ügyekkel működnek ezek az intézmények.
Tehát én azt gondolom, hogy Magyarországon akár nehéz lenne felsőoktatási képzést indítani akár magyar jogi személynek, akár egy külföldi intézménynek, akár az, hogy bármilyen módon ezt tartalmilag bárki befolyásolná, ezt nehéz állítani. Olyannyira nehéz, hogy ha elolvassák a Velencei Bizottság egyébként, én azt gondolom, teljes mértékben objektív és fair jelentését, pontosan ezeket tartalmazza. Én ott voltam a Velencei Bizottság ülésén, amikor a jelentést elfogadták, ott különböző politikai felvetésekkel szemben maga a Velencei Bizottság védte meg egyébként a magyarországi felsőoktatási rendszer autonómiáját azzal, hogy miről beszélünk, semmi baj nincs ezzel, hiszen a külföldi akkreditációt Magyarországon elfogadják, tehát tartalmilag senki nem szól ebbe bele. Tehát én azt gondolom, hogy ilyen értelemben - ez a jelentés is azt tartalmazza, az Alaptörvény garantálja - Magyarországon a felsőoktatási rendszer autonómiáját semmilyen módon sem ez a törvénymódosítás, sem semmi más nem érinti.
Itt elhangzott Sümeg. Én azt gondolom, az, hogy Magyarországon ma létezhetnek olyan képzések, amit ha a helyi közösség igényel, egy ilyenfajta felsőoktatási képzést azért, mert szüksége van a gazdaságának, a társadalmának a működtetéséhez ott képzésre, azt gondolom, hogy ez egy pozitív dolog, a közösségi felsőoktatási képző központok rendszere ilyen. Én azt gondolom, hogy ez egy kifejezetten pozitív eredménye annak a 2014-es felsőoktatási stratégiának, ami létrejött. Nyilvánvalóan itt a közösségnek és az adott intézménynek egymásra kell találni abban, hogy ezt a képzést jól tudják működtetni. Önök említették Sümeget, nyilván egy meghatározott egyetemre gondoltak, miután ezt Sümeg megszüntette, és egy másik egyetemmel kötött hasonló megállapodást. (Dr. Legény Zsolt közbeszól.) Azért szüntette meg, mert úgy gondolták, hogy a feltételek nem adottak. Ez az intézménynek és az adott önkormányzatnak döntése (Rig Lajos: Költségvetési csalás!), hogy ő ezt megszüntette. Én azt gondolom, bölcsek voltak a sümegiek, hogy ezt így tették, és egy másik felsőoktatási intézménnyel kezdték el ezt az együttműködést. Bízzunk abban, hogy ez jól fog működni. Tehát én ezt inkább pozitívumként tekinteném, hogy ez a rendszer ma Magyarországon létezik.
Amit fontos megemlíteni, hogy miért volt szükség erre a törvénymódosításra 2016-ban, ’17-ben, és miért 2017-ben. Viszonylag egyszerű: 2011-ben született meg az új nemzeti felsőoktatási törvény, ami azt mondta, hogy öt éven belül felül kell vizsgálni az új definíció szerint az intézmények működését, nemcsak a külföldi felsőoktatási intézmények működését, hanem minden másiknak a felülvizsgálata is egyébként zajlik. Amikor 2016 második felében ez megtörtént, akkor azt láttuk, hogy az akkor még 26 külföldi felsőoktatási intézmény nem mindegyike működik úgy, mint egy felsőoktatási intézmény, vagy azért, mert egyáltalán nem is kezdte el a tevékenységét, vagy azért, mert a saját országában nem felsőoktatási tevékenységet végez, vagy azért, mert az a tevékenység, amit Magyarországon végzett, az nem felsőoktatási diplomához vezetett. Itt ugyan mindig a CEU-ról beszélünk, de egy sor másik egyetem volt, amely ezeknek a feltételeknek nem felelt meg. Meg volt egy sor másik egyetem, amely egyébként megfelelt. Mindenfajta hiba nélkül tudta ezeket teljesíteni egy másik egyetem, a McDaniel College. Tehát valószínűleg ezek sem voltak teljesíthetetlen feltételek. Ennek ellenére egyértelműsíteni szerettük volna azt, hogy mit jelent egy külföldi felsőoktatási intézmény egy és egy szempont miatt, ez a hallgató szempontja.
Az, hogy miért van különbség a törvényben az EGT-n belüli egyetemek és az EGT-n kívüli egyetemek között, ennek egy viszonylag egyszerű indoka van: az EGT-n belüli egyetemek ugyanahhoz az Európai Felsőoktatási Térhez tartoznak, pontosan értjük a működésüket, a bolognai rendszert mindenki ugyanúgy vezette be, ezeknek az országoknak a minisztereivel, havi-kéthavi rendszerességgel találkozunk. Tehát vannak közös ügyeink, ahol, ha egyébként a hallgatók érdekét sértő bármilyen kérdés felmerül, nagyon gyorsan tudjuk rendezni. Ez sajnálatos módon nem igaz az EGT-n kívüli országok egyetemére, hiszen egy távoli ország egyeteme megjelenik Magyarországon, képzést folytat, ezt valamilyen formában az itt, Magyarországon tanuló hallgatók érdekeinek a védelmében rendezni kell.
Mi történik akkor, ha mondjuk, az az egyetem, amelyik egy külföldi országban működik, megszűnik, vagy eleve nem is volt, akkor ki fog azokkal a hallgatókkal foglalkozni itt Magyarországon, akik egyébként az itteni intézménybe járnak? Az ügy azért konkrét, mert amikor pont a Maryland állambeli kérdést tárgyaltuk akkor pontosan egy másik Maryland állambeli egyetemnek a képzése szűnt meg a Fü-löp-szigeteken, és ott álltak, hogy nem tudták, mit csináljanak a hallgatókkal, a hallgatók pedig egy nem létező intézmény nem létező képzésében vettek abban a pillanatban részt. Ezért ez is indokolja azt, hogy valamilyen formában kell egy ilyen szerződést kötni.
Én azt gondolom, hogy ezeknek a szerződéseknek a megkötése még az Egyesült Államokkal sem volt problémás. Ugye, föderális berendezkedésű országok esetén - az Egyesült Államok is idetartozik, Kína is - az oktatásért a tartományok felelősek. Tehát a központi kormánnyal egy előzetes megállapodást ír elő a törvény, ez megtörtént mind a két országban, megtörtént az Egyesült Államok oktatási minisztériumával is egy levélváltás keretén belül, és megtörtént a Kínai Népköztársasággal is, és utána pedig ennek a feltételeit az adott tartománnyal rendeztük, ez a két szerződés. Ebben nemhogy problémát nem láttak a partnereink, hanem azt mondták, hogy akkor rendeztük ezt a viszonyt, innentől kezdődően az összes többi intézmény abból az országból nyugodtan működhet. Ez igaz persze magyar intézményekre is, hiszen ők is ilyen módon működhetnek, ha annak az országnak a jogrendje egyébként megengedi, hogy működjenek.
Az, hogy ez mennyire az adott tagországnak az ügye, ez Európában látszik, az európai uniós országoknak körülbelül a fele nem nagyon tudja értelmezni a külföldi egyetemet, vagy ha a külföldi egyetem működik, akkor Angliában például csak angol egyetemmel együtt lehet kiadni diplomát. Van egy sor ország Európában, ahol egyébként nem is ismerik ezt a fogalmat, Németországban a 15 tartomány közül háromban létezik egyáltalán külföldi felsőoktatási intézmény mint fogalom. Ha már a CEU-ról beszéltünk, a CEU például ebben a formában nem kapna működési engedélyt.
Egy kérdés ilyenkor mindig felmerül, hogy akkor Magyarország ezt miért alakította ki. Azért, mert én azt gondolom, hogy azon, amit elmondtam, látszik, az oktatási rendszerünk szabályozása elegendően szabad, elegendően nyitott ahhoz, hogy ha valaki valós tevékenységet kíván Magyarországon folytatni, akkor ezt tehesse meg.
Kérdés, hogy miért ragaszkodunk ahhoz, hogy annak az egyetemnek, amely Magyarországon képzést akar folytatni, külföldi intézményként megint csak, a saját akkreditációját idehozva, a saját szabályait, a saját embereit itt megjelenítve… - azért gondoljuk ezt így, mert én úgy gondolom, hogy a felsőoktatási intézményi tudástranszfer azt jelenti, hogy valahonnét szolgáltatás, tudás transzferál valahova. Na most, ahol egyébként nincs semmilyen aktivitása, akkor mi is az, amit ő idehoz? Vagy ha itt akar egy intézményt működtetni, akkor működtesse ezt egyébként egy Magyarországon bejegyezett magánegyetemként, egyházi egyetemként, mint ahogy egyébként történik is ez a CEU esetében. Ugye, következetesen CEU-ról beszélünk, de itt az egyetem nem a CEU, hiszen az nem létezik, az egyetem az a Közép-európai Egyetem. Ez a Közép-európai Egyetem az, amelynek az épületét, az oktatóit akkreditálták. És erre mutat egyébként az amerikai akkreditáció, és ez az intézmény, amely elvégzi azt a fajta oktatást, azt a fajta képzést, amit egyébként a CEU aztán Amerikában egy amerikai diplomával honorál.
Kérdezhetnék persze önök azt is, hogy mi azzal a baj, hogy a CEU kiad egy amerikai diplomát. Azzal semmi baj nincs - most a New York-i CEU-ról beszélünk -, ha ez lenne csak az indoka annak, hogy ezt a sajátos konstrukciót működtetni kell, van példa arra Európában, Bulgáriában van olyan egyetem, amely egyébként az Open Society Foundations támogatásával működik, egy bolgár magánintézmény, és egyébként amerikai diplomát ad ki anélkül, hogy bármifajta amerikai léte, amerikai bejegyzett jogi személy lenne. Tehát ez a probléma is megoldható. Tehát én azt gondolom, hogy nem szükséges amiatt aggódni, hogy ez egy CEU-ellenes törvény volt.
De egyébként a kampusz létrehozását illetően elhangzottak különböző kritikák, hogy rövid az idő - meghosszabbítottuk egy évvel a törvény hatálybalépésének az időpontját 2019. január 1-jéig. Mindenkinek van ideje arra, akinek nincs a saját országában saját oktatási tevékenysége, nem kampusza, oktatási tevékenysége, hogy ezt létrehozza. Én azt gondolom, azzal, hogy megkezdődtek ezek a tárgyalások New York állam és Magyarország között, aminek az egyik eleme valóban a CEU amerikai képzésének a létrehozása, elismertük azt, hogy az az egyetem, amelyik tudást visz át egy másik országba, annak legyen már a saját országában is ilyenfajta tudása. Ez a törvény csak ennyit ír le, ilyen értelemben ez egy technikai típusú ügy, úgyhogy köszönöm, hogyha támogatják. (Taps a kormánypártok soraiból.)
