BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Ha tüzetesebben megnézzük ezt a törvénymódosítást, akkor nagyon jól láthatjuk, hogy milyen volt az elmúlt években a kormány családpolitikája: egy nagyon szűk rétegnek minél több támogatást odaadni, de nem gondoskodni és nem foglalkozni a többségi Magyarországgal.
Nagyon perverz ez a módosítás, államtitkár asszony. Ma Magyarországon körülbelül 200 ezerre tehető azok száma, akik fogyatékkal élnek. Lehet, hogy államtitkár asszony tud majd pontos adatot mondani, de mi nem tudjuk, hányra tehető azok száma, akik testvért, szülőt vagy nagyszülőt ápolnak otthon. Ennek a törvénymódosításnak az egyik része arról szól, hogy az a nyugdíjas, aki húsz éven keresztül beteg gyermeket nevelt, havi 50 ezer forint pluszellátásban fog részesülni, és ezt az 50 ezer forintos ellátást fél évre visszamenőleg megkapja. Ez még dicsérendő is lehetne, államtitkár asszony, mert azt mondjuk, hogy ha az állam szolgáltatását átveszi a család, és levesz egy nagyon nagy terhet az állam nyakáról, akkor ezt honorálni kell.
Államtitkár asszony, én olvastam, hogy körülbelül ezer emberről beszélünk, ez körülbelül ezer embert érint. Mi lesz a többiekkel? Mi lesz azzal az emberrel, aki nem húsz évig ápolta a gyermeket, hanem csak 18 évig, vagy 19,5 évig, mert közben meghalt a gyermek? Mi van azokkal a szülőkkel, akik most ápolnak súlyosan fogyatékos vagy beteg gyermeket? Tíz éven keresztül ápolták, vagy most született gyermeke, és most lenne a legnagyobb segítség annak érdekében, hogy ne kelljen állami intézménybe adni a gyermeket, és otthon tudja ápolni.
Államtitkár asszony, nem azzal kellene foglalkozni, hogy hogyan tudjuk ezeket az embereket munkába segíteni. Nem azt mondom, hogy ne ők lássák el a beteget, hanem egy részidős munkába, négy órába vagy két órába az édesanyát, aki otthon ápolja a gyermekét, mert legtöbbször mentálisan nagyon nehéz ezeknek az embereknek, és pontosan jót tehetne, ha egy-két-három-négy óra hosszára ki tudna szakadni az otthoni légkörből, és el tudna menni dolgozni. Talán ezekkel kellene foglalkozni, államtitkár asszony. S mondom, nagyon-nagyon szűk réteget érint, államtitkár asszony, miközben országosan egy nagyon-nagyon kört érint ma Magyarországon, mint mondtam, nemcsak gyermekeket, hanem édesapát, édesanyát ápolnak, testvért ápolnak, nagymamát, nagypapát. Nagyon-nagyon tág a kör ma Magyarországon azok között a családok között, akik leveszik az államról a terhet, és nagyon kevés ellátásban részesülnek ezek a családok.
Erre fogunk módosító indítványt beadni, államtitkár asszony. Kíváncsiak vagyunk, hogy mennyire lesznek családbarátok a Fidesz-KDNP-képviselők a Népjóléti bizottságban, látva az elmúlt évek tapasztalataiból, hogy a módosító indítványainkat megszavazzák, vagy nem szavazzák meg, hogy ne csak ez az ezer ember részesüljön a plusztámogatási rendszerből. Tudom, hogy az lesz a válasza államtitkár asszonynak, hogy Magyarország és a kormány gazdasági teljesítőképessége most teszi lehetővé, hogy ekkora támogatási formát adjanak ennek a szűk körnek. Államtitkár asszony, mindig ezt szokták mondani, ha valamelyik törvénymódosítást kritizáljuk, közben meg látjuk, hogy 303 milliárd forintot költöttek el taotámogatásokra, amit végül is csak úgy lehetett elérni, hogy megtudjuk, hogy ki kellett perelni. Van ebben a költségvetésben nagyon sok pénz, amit át lehetne csoportosítani igazán fontos dolgokra.
Diplomásgyed: nem tudok elmenni emellett, államtitkár asszony. A kommunikációban ez is egy nagyon pozitív, és lehet azt mondani, hogy nagyon pozitív intézkedés, csak tudja, államtitkár asszony, önöknek gyerek és gyerek között óriási különbség van, iszonyatosan nagy különbség. Ha egy családban diplomás nő szül gyermeket, lehet, hogy négyszer-ötször többet ér önöknek, mint ha egy középfokú végzettséggel rendelkező családba születik gyermek, és akkor a nyolc általánost még nem is említettem. Érti, államtitkár asszony! S mindenki nagyon jól tudja, hogy hamarabb tud egy diplomás a munkaerőpiacon elhelyezkedni, mennyivel könnyebben. Lehet azt mondani, hogy ezzel lehetne arra sarkallni a magyar állampolgárokat, hogy minél tovább tanuljanak, csak ez meg szembemegy az önök oktatáspolitikájával, hiszen azt látjuk, hogy arra törekednek, hogy a következő generáció tagjai közül minél kevesebben menjenek egyetemre. Most a miniszterelnöktől kezdve mindenki azt kommunikálja a kormányban, hogy nem kell diplomát szerezni, szakmát kell szerezni. Azt tudjuk, hogy lassan már nincs olyan ember az országban, aki jó szakmával rendelkezne, mert önök elkergették ezeket az embereket az országból. Igaz, hogy azt mondták, hogy kimentek úgymond világot látni, tapasztalatot szerezni, csak azt nem láttuk az utóbbi években, hogy haza is jöttek volna ezek az emberek.
Szóval, államtitkár asszony, a diplomásgyednek az egy évről két évre való emelése szintén egy nagyon perverz támogatás, ha úgy vesszük. Persze, lehet azt mondani, hogy támogatni kell, hogy minél több gyermek születhessen Magyarországon, csak akkor emlékeztetném - lehet, hogy nem tudom pontosan idézni - Harrach Péter szavaira. Harrach Péter azt sugallta egyszer egy nem parlamenti felszólalásában, egy beszédében, hogy önök minden pénzt odaadtak a diplomásoknak és a felső keresettel rendelkezőknek, de nem szültek annyi gyereket, mint amennyit a kormány elvárt volna.
(9.30)
Államtitkár asszony, talán el kellene gondolkodni, hogy miért van ez, és ezeket az iszonyatos különbségeket meg lehetne szüntetni, amit gyermek és gyermek, család és család között önök preferálnak.
A bölcsődék, államtitkár asszony. Fogok kérdéseket feltenni. Szeretném megkérdezni, hogy hány munkahelyi bölcsőde jött létre, mióta a bölcsődei átalakítások megtörténtek. Itt meg kell jegyezni, hogy az új bölcsődei rendszer által létrehozott minibölcsőde intézményét csak 2018 végéig kötelező az önkormányzatoknak fenntartani, biztosítani. Államtitkár asszony, mi lesz 2018 után? Vagy megvárják azt, hogy hogyan sikerülnek a ’18-as választások, és akkor majd meglátjuk, hogy utána támogatjuk vagy nem támogatjuk?
Államtitkár Asszony! Foglalkoznak-e azokkal az adatokkal, hogy a legújabb felmérések szerint körülbelül 800 falunk van, amelyek rövidesen el fognak néptelenedni. Ez egy nagyon komoly és igaz felmérés. 800 olyan település van, ahol rövidesen, néhány éven belül minden gyermek eltűnik. Nem lesz gyermek. Ez azt jelenti, hogy néhány tíz éven belül ez a 800 falu teljesen el fog öregedni vagy ki fog halni. Államtitkár asszony, van-e erre nagyon komoly programja a kormánynak, hogy hogyan fogja ezt a falurombolást megakadályozni? Vagy egyáltalán akarnak-e önök ezzel foglalkozni?
És ha már a demográfiával foglalkozunk, tudom, hogy el fogja mondani, hogy ebben sikereket értek el. Hát, én erre mindig azt szoktam mondani, államtitkár asszony, hogy nem volt átütő siker a demográfiai fordulat. Ugyebár, 2011-ben alig több mint 88 ezer gyermek született Magyarországon, majd egy icipicit tudtak javítani a családpolitikai intézkedésekkel, ami egy nagyon szűk kört érintett pozitívan. Tavaly 93 ezer gyermek született, és a most ismert adatok szerint úja 0,6 százalékos csökkenés indult el.
És államtitkár asszony is tudja nagyon jól, és ebben óvatos lennék, hogy nem lehet elérni sikereket a következő években. Ennek egyetlenegy oka van: azért, mert a ’75-ös kiugró születésszám után - ha jól emlékszem, 194 ezer gyermek született -, utoljára ’75-ben volt ilyen jó mutató, majd utána folyamatosan csökkent Magyarországon a születésszám. Még a válság kitörése előtt sikerült 196 ezer gyermeknek megszületnie, majd utána ez drasztikusan csökkent. Innentől fogva óvatosan bánnék azokkal a jóslatokkal, mert ezt nagyon könnyen nem lehet megfordítani, államtitkár asszony, mert mivelhogy drasztikusan csökken a gyermekszületésszám, ezért a szülőképes korú nők száma is drasztikusan csökken. Ráadásul a szülőképes korú nők körülbelül 10 százaléka külföldön van, és minden hatodik magyar gyermek már nem Magyarországon születik.
Az anyasági támogatás kiterjesztése a határon túlra. Én többször megkérdeztem államtitkár asszonytól, és megint fel fogom tenni a kérdést, hogy ugyanazok a feltételek fognak-e vonatkozni a kint szült magyar édesanyákra, mint Magyarországon. Mert ugyebár vannak feltételek, amiknek meg kell felelni, hányszor kell gyermekorvosnál, védőnői szolgálatnál megjelenniük a kismamáknak. Ezt be fogják-e vezetni, vagy különbséget tesznek magyar anya és magyar anya között? És ha bevezetik ugyanazokat a kritériumokat, hogyan fogják leellenőrizni, hogy ez megtörtént? Mert én nagyon fontosnak tartom, hogy ha támogatásban részesítünk valakit, nagyon fontos a támogatás, mert minden gyermeket támogatni kell, hogy ugyanazok a feltételek fognak-e vonatkozni mindenkire.
Államtitkár asszonytól tényleg komolyan kérdezem, mert a módosító indítványunk nemcsak arra fog vonatkozni, hogy nemcsak ezt az ezer embert kell támogatni, akik beteg gyermeket neveltek, hanem vonatkozzon arra, aki beteg szülőt ápol, aki mondjuk, nem 20 éven keresztül ápolta, hanem rövidebb ideig mindenféle oknál fogva. És kezdeményezni fogjuk újra a családi pótlék megemelését, államtitkár asszony. Nem fogjuk abbahagyni, mert a családi pótlék a gyermek juttatása. Ezt mindig kihangsúlyozzuk. És a gyermekszegénység egyik olyan eszköze volt Magyarországon, ami nagyon fontos eszköz volt, mert a családi pótlék minden gyermeknek járt.
2008-ban lett utoljára emelve a családi pótlék, és jár a fogyatékos gyermeknek is, egy magasabb összeget kapnak ma Magyarországon a fogyatékkal élő gyermekek. És, államtitkár asszony, több mint 40 százalékát veszítette el reálértéken ez az összeg, amit minden magyar gyermek megkap Magyarországon, és nagyon fontos lenne, hogy végre belássa ez a kormány, hogy nem csak a családi adókedvezmény az, amivel a magyar családokat lehet támogatni, a családi pótlék az egyik legjobb eszköz erre, amit ugyebár jó néhány évtizeddel ezelőtt vezettek be Magyarországon.
Kíváncsian várjuk a bizottsági ülésen, bár szerintem, mint ahogy az utóbbi időben, mert körülbelül egy hónappal ezelőtt adtam be ezt a módosító indítványomat, természetesen leszavazták, mint ahogy az utóbbi években mindig. Államtitkár asszony, a családi adókedvezménnyel egyetlen „pici” probléma van - a picit idézőjelbe teszem, és cinikusan is mondom -: nem mindenki tudja igénybe venni. Ma az APEH által bejelentetett adatok alapján a bejelentett munkavállalók fele minimálbéren van bejelentve, államtitkár asszony. Minimálbéren.
Akkor ön is nagyon jól tudja, ha háromgyerekesekről beszélünk, akkor államtitkár asszony is tudja, hogy hány százaléka inaktív a három gyermeket nevelő édesanyák közül. Államtitkár asszony, itt el kell mondani, hogy önök voltak azok, akik 2010-ben az első lépésükben a minimálbért megadóztatták.
Azt gondolom, hogy lehet nagyon jó intézkedéseket hozni, csak, államtitkár asszony, ne ezer embert érintsen! Tudom, hogy milyen választ fogok kapni, csak sokkal-sokkal több ember van nagyon nehéz helyzetben. Ha Magyarországon arról beszélünk, hogy mekkora terhet tud levenni arról a családról, aki nem intézménybe adja a gyermekét… És nem akarok most kitérni Magyarországon az intézményi ellátórendszerre, hogy az ombudsman hányszor hívta fel a minisztérium figyelmét, hogy milyen súlyos hiba van magában a szociális ellátórendszerben, és magukra a fogyatékkal élőkre, akik az intézményrendszeren belül vannak. Órákon keresztül tudnánk erről beszélni, államtitkár asszony! Meg kéne azokat az embereket becsülni, akik nem adják be állami intézetbe a gyermekeiket, édesanyjukat, édesapjukat, testvérüket.
Azt gondolom, nem lehet ezer embert kiragadni a rendszerből, hanem egységesen kell megpróbálni a kormányzatnak arra törekedni, hogy minél hamarabb rendezze ezeknek az embereknek a státuszát, hogy munkaviszony legyen, és megfelelő ellátásban részesüljenek.
Államtitkár asszony! Önök szinte semmit nem csináltak ezzel kapcsolatban 8 éven keresztül. Szinte semmit. És nem lehet idejönni úgy a parlamentbe, hogy most azt mondják, hogy ezer embernek adunk egy jelentős támogatást, a többiekkel meg továbbra sem foglalkozunk.
Remélem, hogy a módosító indítványainkat pozitívan fogják megítélni, és végre itt a ciklus befejezése előtt elérjük azt, hogy belátják, lehetne módosító indítványokkal javítani a törvényeket. Én is arra kérem, hogy támogassák a módosító indítványainkat. Köszönöm, elnök úr.
