KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd szóljak néhány szót a Balatonról, ami a halgazdálkodás esetén, ha halgazdálkodási törvény van a Ház előtt, akkor megkerülhetetlen téma újra és újra, különösen számomra, akinek szívügye a Balaton és egyben lakóhelye, élőhelye is. Hiszen a halgazdálkodás óriási problémákat okozott az elmúlt években, pontosabban: a halászat leállítása volt az a lépés, ami egyébként, az invazív fajokról már korábban szót ejtő Magyar Zoltán kollégámhoz csatlakozva, a busa elszaporodását lehetővé tette a Balatonban, és lehetővé teszi a mai napig is. Hiszen az ökológiai célú halászatot egész egyszerűen nem tették eddig lehetővé. Most már ugyan a lehetősége megvan ennek a törvényben, de hát sok mindent be lehet írni egy törvénybe, ami lehetőségként megvan. Kérdés az, hogy kinek lesz érdekében és kinek lesz kötelessége, ki fogja erre a forrást biztosítani, például a Balaton esetében.
Elhangzanak sokszor szép szavak Fazekas miniszter úr szájából, hogy magyar halat egyenek a magyar emberek, és helyre kell állítani a halgasztronómiát Magyarországon, ami nem igazán van kifejlett állapotban, hiszen nagyon kevés halat fogyasztanak a magyarok a statisztikák szerint. Ebben egyet tudunk érteni. Csak, ugye, tesszük fel, itt van a Balaton, ahol egy adott mennyiségű halnak van megfelelő táplálék, hiszen a Balaton már, hála istennek, nagyon tiszta vizű, ami a strandolóknak és a turizmusnak jó, de nyilván a halaknak kevésbé. Hiszen kevesebb a szervesanyag-tartalom, kevesebb a táplálék, így csökken a megadott területen lévő halmennyiség.
Olyannyira csökken, hogy az előzetes becslések alapján körülbelül 120 kilogramm/hektár vízfelületre tippelték, hogy ennyi hal lehet a Balatonban. Azonban nemrégiben kaptam meg a Limnológiai Intézet legfrissebb felmérését, egészen megdöbbentő. A keleti medencében ez 18,2 kilogramm/hektár, a nyugati medencében pedig 30 kilogramm/hektár körül van. Ez azt jelenti, hogy borzasztóan kevés a hal a Balatonban, és ennek egy része is valószínűleg busa, egy invazív faj, aminek igen nagy testű példányai vannak jelen. Tehát a 18,2 kilogramm egy átlagos busa mérete.
Ez azt jelenti, hogy egy hektárra a Balaton keleti medencéjében egy darab átlagos busa jut. És akkor még nem beszéltünk a nemes halakról, azokról, amiért a horgászok egyébként odamennek, hogy kifogják. Az a busa egyébként azon halak elől eszi el a táplálékot, a tápanyagot, amelyek elszaporítása célunk volna a Balatonban, ha horgászturizmusról akarunk beszélni egyáltalán. Tehát a probléma egyáltalán nincs megoldva, és azóta sem lett megoldva, amióta leállt az ökológiai célú halászat, amit a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. folytatott a Balatonon.
A rapsicok tevékenysége sincs tulajdonképpen megoldva. Hiszen ugyanúgy végzik áldásosnak éppen nem nevezhető tevékenységüket, ahogy korábban végezték. Hiszen a halőrzés elméletben a törvényben meg van oldva, azonban a valóságban, ahogy szintén Magyar Zoltán kollégámtól elhangzott, nagyon kevés halőr dolgozik, nemcsak országosan, hanem természetesen ezen belül a Balaton is nagyon minimális őrzés alatt van. Képtelenek felfedni a legmodernebb technikával felszerelt orvhalászokat és orvhorgászokat, akik már-már olyan technikai eszközöket alkalmaznak, amivel ők nem tudják felvenni a versenyt, és így folyamatosan rabolják le a Balatont az orvhorgászok és orvhalászok.
Sokkal szigorúbb intézkedésekkel egyébként ezt tovább lehetne fékezni. Már régóta javasoltuk az orvhalászathoz, orvhorgászathoz használt eszközök, akár a hajók elkobzását. Nemegyszer igen értékes jachtokról végzik a Balatonon is ezeket a tevékenységeket. Nyilván az ő tevékenységüknek is köszönhető, hogy ilyen kevés a hal a Balatonban. Erre a Balaton-parti horgászok rendkívül érzékenyek. Igen nagy számú horgász van a Balaton partján, hála istennek, egyre nagyobb számban váltják ki a horgászengedélyeket, csakhogy a fogási naplók azt bizonyítják, hogy a megfogott hal mennyisége nem növekszik. Tehát a halgazdálkodási törvény, a Balatonon legalábbis, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ha a remény az volt, hogy minél több horgász minél több nemes halat tudjon kifogni a Balatonból, olyan mennyiségben természetesen, amit a törvény és a szabályozás lehetővé tesz.
A horgászturizmusról tehát egyelőre a Balatonnál egész biztosan nem beszélhetünk. Halgasztronómiáról se nagyon beszélhetünk, hiszen amíg ukrán vagy kazah keszeg és süllő található a Balaton-parti éttermekben, addig magyar nemzeti halfogyasztási szokásokról, gasztronómiáról nehéz beszélni. Illetve amíg továbbra is a legnépszerűbb balatoni hal a hekk a Balaton-parti halsütödékben, addig sajnos ez nagyon nem elegendő. Sokkal többet kell ennél tennünk, hogy ez megváltozzon. Mondom ezt én is Balaton-parti lakosként és halfogyasztóként. Sajnos, nagyon szeretnék hozzájutni balatoni halhoz, de ha csak egy-egy horgász ismerősöm nem teszi lehetővé számomra, nekem is nagy probléma az, hogy hogyan tudok Balatonban nevelkedett halat fogyasztani. Természetesen az összes többi hazai természetes vízre ez érvényben van, hiszen a halállomány sehol sem éri el azt a szintet, amivel egy egészséges horgászturizmust fel lehetne építeni. Természetes vizekről beszélek, nem horgásztavakról és mesterséges halnevelőkről.
Úgyhogy ezt a problémát szerintem pártpolitikán felül állva kell orvosolni. Ebben egyetértünk. A kormány nyilván azt gondolja, hogy e felé a folyamat felé indult el és elindult egy úton. Valóban, a törvényjavaslat tartalmaz ezzel kapcsolatban is pozitív elemeket, de sajnos egyelőre a gyakorlat még a halgazdálkodási törvény életbelépése óta ezt nem igazolta vissza.
Ezért szeretnénk azt kérni a kormánytól, hogy ebben az egy évben, amit még kormányon tölt, radikálisabb intézkedésekkel próbáljon meg a halgazdálkodás védelmében fellépni, az orvhorgászat, orvhalászat ellen, illetve tenni azért, hogy a horgászok a jó zsákmány, a jó fogás reményében válthassák ki a horgászengedélyeiket minél inkább, nemcsak a Balatonnál, hanem mindenhol Magyarországon. És a horgászat egyre népszerűbb sport legyen, a horgászat tiszta neme, tiszta fajtája természetesen, nem az orvhorgászat mesterségéről beszélek, egyre inkább elterjedő sport- és szabadidős tevékenységgé válhasson. Hiszen Magyarország vizekben gazdag, halban egyelőre sajnos kevésbé, de reméljük, hogy ez is változni fog majd. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
(15.40)
