DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy fontos törvény van előttünk, annak ellenére, hogy ez az emberek többségét nem érinti, a fogyasztók többségét nem érinti, de attól még a gazdasági élet szempontjából egy nagyon fontos javaslattal állunk szemben, és bízom benne, hogy javarészt szakmai vitának lehetünk a tanúi itt a parlamentben, ha már sajnálatos módon ilyen kevés képviselőtársunk tisztelte meg az ülést, de így legalább lehet a javaslat érdemi pontjaival foglalkozni.
Alapvetően el lehet mondani, hogy ami előttünk fekszik, az egy előremutató törvényjavaslat, és ahogy az indokolásban is hivatkozik rá maga a javaslat, és az előttem felszólaló képviselők is elmondták, ez nem csupán egy egyedülálló, a magyar jogrendszer által megszült törvény, illetve a korábban megszületett választottbírósági törvénynek a módosítása, illetve újrakodifikálása, hanem a nemzetközi környezetbe próbál illeszkedni, és ez helyes is, hiszen a választottbíróság esetében a nemzetközileg kiszámítható tendenciák és jogintézmények léte nagyon fontos. Elhangzott, hogy itt az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága az, amely megalkotta annak idején 1985-ben azt a modelltörvényt, ami a választottbírósági rendszereknek egy alapkövévé vált. Természetesen előtte is voltak választottbírósági döntések, és a választottbírósági modell nem akkor született meg, de fontos, hogy egy modern világban minél inkább hasonlítsanak, illetve közeledjenek egymáshoz ezek a modelltörvények is.
Ez alapján azt lehet mondani, hogy amikor az indokolásban az szerepel, hogy a 2006-os módosításhoz, tehát az UNCITRAL módosításához próbál igazodni a törvény, azt veszi alapul, illetve meg is fogalmazza magában a javaslatban, hogy háttérjogszabályként erre utal, ezzel, azt kell mondjam, egyet lehet érteni, és ezek modern tendenciák, amely hála istennek érvényesülnek a magyar jogban is.
Azért felmerül emellett néhány kérdés, ami főleg részletkérdés ezekhez képest, de azért a magyar jogrendszer szempontjából számomra nem volt teljesen egyértelmű, hogy miért került be így, ebben a formában a javaslatba, s mivel az általános indokolás és a részletes indokolás sem tartalmazott egy-két pontban kielégítő magyarázatot, ezért ezt itt az Országgyűlés előtt fel kell tennem mint kérdést és felvetést, hogy ez mindenképpen hangozzék el.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság lesz javarészt kijelölve mint egy vezérhajója, mint egy zászlóshajója a magyar állandó választottbírósági rendszernek, és ez alapján több jelenleg működő választottbíróság is megszűnik és integrálásra kerül. A javaslat próbálja az elnökségbe delegált tagokon keresztül integrálni a szakértelmet is - ami eddig ezeknél fennállt - az iparkamara mellett működő választottbíróságba. De számomra nem derül ki, hogy ennek a megszüntetésnek mi az indoka, lévén hogy tulajdonképpen itt egy választás, a felek választása az, amely ezeket a választottbíróságokat eddig is alkalmazhatóvá tette.
Annál is érdekesebb, hogy a sport- és az agrárügyekben ez továbbra is külön választottbíróságokra, állandó választottbíróságokra marad. Amikor feltettem a kérdést magamban, nem találtam választ rá, ahogy az indokolásban sem, hogy mi az indoka annak, hogy ebben a két esetben ez megmarad önálló választottbíróságnak, a többi esetben meg megszűnik. Lehetne azt mondani, hogy a speciális szakértelem - ez lenne talán a leglogikusabb válasz -, ott viszont én teljes jó szándékkal sem láttam, hogy mondjuk… Mert mik szűnnek meg? Az Energetikai Hivatal mellett működő, Értéktőzsde mellett működő, illetve a Bankszövetség mellett működő választottbíróságok, ezek is eléggé konkrét szakmai területek. Ehhez képest a sport- és az agrárügyeket, mondjuk, egy átlagos jogász számára még inkább átláthatónak tekintem és tartom - és ez a sportra még kiemelten igaz lehet -, mint mondjuk, egy értéktőzsdei, pénzügyi világot érintő, szakértelmet igénylő területeket. Ennek nyilvánvalóan lehet indoka, de ahogy mondtam, én ezt a javaslatból nem tudtam kiolvasni.
Mindenesetre a puding próbája az evés, bízom benne, hogy ezekkel a most megszűnő választottbíróságokkal, illetve az őket működtető szervezetekkel valamiféle egyeztetés történt, és ők legalább valamilyen szinten hozzájárultak, hogy így legyen az új szabályozás.
(10.30)
Ha ez így van, akkor természetesen ennek még lehet egy elfogadható magyarázata is, de ahogy mondtam, mivel ezt az indokolásból nem tudtam kiolvasni, legfeljebb államtitkár úr tud erre válaszolni.
Aztán felmerült a szaksajtóban, hogy esetleg a Pp.-be és az új Pp.-be lehetett volna ezeket a szabályokat integrálni. Ennek lett volna előnye meg hátránya is, ezt belátom. Tehát nyilván ez megint egy jogdogmatikai, jogi rendszertani vita. Nyilvánvalóan az előnye az, hogy akkor a magyar jogrendszerbe való tartozását tudta volna hangsúlyozni, illetve a mögöttes szabályok alkalmazását. Az, hogy külön van, viszont azt hangsúlyozza, ami szintén nem utolsó szempont, hogy a választottbírósági rendszer, és ha valaki a választottbíróságokhoz fordul, akkor az egy különálló jogi rezsim, aminek csak a háttérjogszabálya a magyar jog, illetve ugyanúgy háttérjogszabálya természetesen az ENSZ jogi bizottságának a modelltörvénye. Tehát én még önmagában ezt nem tartom ördögtől valónak, hogy külön szabályként kerül megalkotásra, de természetesen az ellenérveket is ugyanúgy fel lehet sorolni.
Aztán, amit még el szoktak mondani, és ez elhangzott Teleki képviselőtársamtól is, hogy a nagyobb pertárgyértékek esetében maximalizálás nem található ebben a javaslatban sem. Lehet, hogy ezt indokolt lett volna beletenni. Bár hozzáteszem, hogy nyilvánvalóan, ha a felek kellő körültekintéssel járnak el, akkor szinte bármit szabályozhatnak, amikor a választottbírósági kikötést megteszik. Bár hozzáteszem, hogy lehet olyan helyzet, amikor mondjuk, két, nem egyező méretű vállalkozásról beszélünk, és mondjuk, egy magyar kis- és középvállalkozás lehet, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a választottbírósági kikötésekkel teljes mértékben tisztában lévő jogászokat alkalmazzon vagy ügyvédeket bízzon meg, és lehet, hogy aláírnak olyan kikötéseket is, amelyek később sérelmesek vagy hátrányosak lehetnek számukra. Természetesen ez az üzleti szférát érinti, de azért én a magyar kis- és középvállalkozásokat ebben az esetben egy kicsit féltem. De hát bízzunk benne, hogy nagyon jól megnézik, hogy mit írnak alá.
Azt hangsúlyozni kell, és ezt nem győzzük aláhúzni, hogy a fogyasztói szerződésekre a választottbírósági rendszer nem terjed ki. Tehát abban az esetben is, hogyha fogyasztóval ilyet aláíratnának, akkor ez gyakorlatilag nem lesz alkalmazható. Ez egy fontos szempont a fogyasztók védelme szempontjából, és azt hiszem, hogy ez abszolút jól is van így.
Aztán, ami viszont számomra egy átgondolandó pontja a javaslatnak, bár úgy tűnhet, hogy apróság, hogy amikor a választottbíró-ajánlási listáról beszélünk - azon lista, amit majd a kamara, illetve az új Állandó Választottbíróság elnöksége fog összeállítani -, itt én még száz százalékig nem tartom alátámasztottnak ezt a hatvanfős maximális létszámot, akikből bizonyos esetekben kiválaszthatóak a válasz-tott-bírák. Ha a felek egyéb választottbírák személyében megállapodnak, akkor természetesen ez egy másik helyzet. De a lényeg az, hogy nem tudom, hogy mi indokolta ezt, államtitkár úr tudná megmondani, hogy ebben a hatvan főben… - miért nem hetven vagy miért nem ötven? Vagy ez elég lesz-e az ügyek számát kezelni? Ez esetleg nem hoz-e létre megint egy kicsit belterjes piacot, hogy megint csak egy szűk kör jut oda, hogy megkapja ezeket az ügyeket, illetve az ügyek azon részét, amelyekben ebből a listából kerül kijelölésre a választottbíró? Ebben bennem van egy bizonytalanság, de lehet ennek logikus magyarázata, csak én ezt az indokolásban nem találtam kifejtve, és ezért meg kell hogy kérdezzem.
Illetve az ezen ajánlási listán szereplő bírák esetében a 10 év szakmai gyakorlat rendben van, illetve a jogi szakvizsga, de 75 évben határozzák meg az életkort. Nem tudom, hogy mi indokolja, hogy a bírák esetében az általános nyugdíjkorhatár bevezetéséhez képest itt gyakorlatilag 10 év differencia mutatkozik. Tehát úgy tűnik, hogy akkor választott-bírának jó az, aki rendes bírának nem, miközben azt mondjuk, hogy az ügyek volumene akár könnyen nagyobb is lehet.
Bizonytalan vagyok benne, és azt gondolom, hogy a rendes bíróságok esetében eltúlzott a jelenlegi rendszer, a nyugdíjazási rendszer korhatára, és itt jelenik meg egyébként egy észszerűbb meghatározása, megfogalmazása az életkornak. De hozzáteszem, hogy az, hogy ez eltérést mutat, nem tűnik túl igazságosnak, és itt a rendes bírák azok, a magyar bírósági rendszer bírái, akik elszenvedik ezt a hátrányt.
Aztán az életkor a másik szempontból is kérdéseket vet fel. Amikor arról szól a javaslat, hogy ki lehet egyáltalán választottbíró, tehát nem a válasz-tott-bírói ajánlási listára való felkerülésről beszélünk, akkor 24 éves életkort javasol az előttünk fekvő tervezet. Itt viszont nem tudom, hogy ez a 24 éves életkor hogy és miért került meghatározásra, miért nem 23, vagy mi az, ami miatt ezt 24-ben kell meghatározni. Megint a válasz az lehet, hogy a szakértelem, hogy fiatalabb választottbírák ne kerüljenek jelölésre.
De akkor itt felteszem a kérdést, államtitkár úr, hogy a mai modern világban, amikor a technika gyakorlatilag néhány év alatt óriásit fejlődik, illetőleg egyébként 18 éves életkorhoz kötjük az általános teljes cselekvőképességet, és egyébként, akik ezt szigorúan veszik, vannak olyan államok, ahol nyilván ez magasabb, de ott is 21; persze, nyilván ott is változhat. Tehát amíg Amerikában, mondjuk, fegyvert lehet venni 18 évesen, de alkoholt nem, de ez egy másik érdekes kérdés.
Tehát felvetném azt a problémát, hogy ha olyan ügyekben, amikor technikai tudásra, valamiféle informatikai vagy egyéb, a modern világot érintő szaktudásra van szükség, és ez mondjuk, kereskedelmi ügyekben is megjelenhet, hogy mondjuk, egy teljesítés jó volt, nem volt jó, mondjuk, egy szoftvert kell leszállítani, vagy akár egy szoftvergyártásra, -szállításra kötnek szerződést, ez beletartozhat, hiszen tágan kell értelmezni a választottbírósági kikötések rendszerét, ezt a javaslat is leírja, ebben az esetben lehet, hogy egy nemhogy 23 éves, de egy 16 éves ember - most direkt eltúlzom az életkorokat - sokkal nagyobb szakmai rálátással bír. De mondjuk, maradjunk egy 20 év fölötti, 21-22-23 éves embernél, aki mondjuk, már akár informatikusként vagy mérnökként az egyetemet elvégezte, 23 évesen egy egyetemet is elvégezhetett, és nem jelölhető ki ő választottbírónak, miközben a szakértelme lehet, hogy kenterbe veri azokat, akik mondjuk, akár a szakmában évtizedek óta vannak, de a modern idők szelével és a modern idők kihívásaival nem tudtak lépést tartani.
Úgyhogy én ezt egy kicsit szigorú megkötésnek tartom, és azt kell gondoljam, hogy a felek, hogyha már a felekre bízzuk, hogy kit jelölnek választottbírónak, akkor el tudják dönteni, amikor ők konkrétan megnevezik az adott személyt, hogy szakértelemmel, illetve tudással bír-e, amikor ezt a feladatot rábízzák. Úgyhogy egy indokolatlan szigorításnak tartom a javaslatnak ezt a pontját.
A végére még egy dolgot említenék meg, az mindenképpen egy jó szabály, ami az 57. §-ban szerepel, hogy amennyiben a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére kerül sor, akkor az azt megelőző eljárás díjmentessé válik. Ez egy logikus dolog. Ha nem jó munkát végeztek a választottbíróság tagjai, akkor ezután anyagi igényük se lehessen. Ezt szerettem volna még kiemelni.
Bízom benne, államtitkár úr, hogy ezekre a kérdésekre választ kapunk, de egyébként a javaslat alapjaiban véve jó. Esetleg ezeket az apró pontosításokat és a magyarázatokat megvárjuk, és utána el tudjuk dönteni, hogy miként állunk hozzá, de örülök neki, hogy az új idők szelének és a 2006-os ENSZ-mo-delltörvényhez való hozzáigazítás - ami már szintén több mint tíz éve megtörtént - megtörténik a magyar jogban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)
