DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néha az ember, amikor ül itt a parlamentben és hallgat egy-egy felszólalást, akkor azon tűnődik, hogy mekkorát tud változni a világ, hogy mennyivel másabb retorikát alkalmaz sokszor a kormány most, mint korábban.
Visszahallani véltem azokat az érveket Répássy képviselő úrtól, amelyeket olyannyiszor felelevenítettünk itt mondjuk, 2010-11-ben az ellenzék padsoraiban, hogy az Alkotmánybíróság határozatai mindenkire kötelezőek, és akkor az ember eltűnődött azon, persze nyilván egy parlamenti felszólalás nem a nosztalgiázás ideje, de hát ez mégis idetartozik, hogy mondjuk, 2010-11-ben Lázár János miként vélekedett erről a dologról, amikor a Fidesz-frakció sorra felülalkotmányozta az Alkotmánybíróság döntéseit, amikor egy alkotmánybírósági döntés nyomán nem az volt a reakciója, ami nagyon helyesen most Répássy Róbertnek, hogy ha az Alkotmánybíróság így döntött, akkor azt elfogadjuk, hanem az volt a reakció, hogy szó szerint ugyanazt a javaslatot újra beterjesztették, és ezzel párhuzamosan abban a tárgykörben megvonták az Alkotmánybíróság felülbírálati jogkörét, amit megjegyzem egyébként, hogy a mai napig nem adtak vissza.
Szóval, nagyot tud változni a világ. Persze, mondhatnám azt is, hogy ez örömteli, de még örömtelibb lett volna az, ha a jogrendszert nem barmolják szét úgy, ahogy ezt önök megtették, és valóban ez lenne az önök alkotmányos felfogása.
Még egyszer mondom, itt nem személy szerint Répássy képviselőtársamra gondolok, mert azt gondolom, hogy neki azért jórészt ez volt akkor is, bár sok olyan ügyet képviselt, ami ezt nem tükrözte, de alapvetően az akkori fideszes első számú vezetőknek egészen más volt, és azt kell mondjam, hogy sajnos most is az, egy kicsit puhítottabb formában jelenik ez meg ma már.
Legalább, mondom még egyszer, hét év alatt ennyit sikerült fejlődni, ez is egy nagy dolog. (Dr. Gyüre Csaba: Ennek is oka van!) Nyilván oka van ennek, ahogy a bekiabálásában Gyüre képviselőtársam mondta, majd kifejti, hogy micsoda. Nekem is van tippem, de maradjunk ennyiben, hogy legalább ezt ilyenkor pozitívan értékeli az ember. Persze, nyilván más az, ha a saját Alkotmánybíróság, már az az Alkotmánybíróság, amit kizárólag a Fidesz hozott össze, hoz egy határozatot, és más az, amikor egy önöktől független - de még egyszer mondom, ebbe ne menjünk bele.
Rátérnék egész konkrétan a mostani javaslatra. Magam is egyetértek azzal, hogy az Alkotmánybíróságnak a nevezett határozata nyomán, illetve annak alapján szükséges a törvénymódosítás, éppen ezért vannak természetesen ennek a javaslatnak olyan elemei, amiket tudunk támogatni. Az egész javaslatot egyelőre így, ebben a formában nem - és mindjárt azt is megmondom, hogy miért nem.
Helyes és jó irány az, és egyébként azt tudom mondani, hogy néha van olyan innováció is az Igazságügyi Minisztérium repertoárjában, amit figyelemre méltónak lehet tekinteni. Ilyen például az, hogy a katonai eljárásokban, mivelhogy egy katonai tanács van ma, azt hiszem, az ítélőtáblán, ezért áthelyezi a felülvizsgálati jogkört a normál polgári bíróságok hatáskörébe. Ugyanis az előzetes letartóztatás vagy kényszerintézkedések szükségességének megítéléséhez valóban általában nem szükségesek speciális katonai ismeretek, ami elvárható egy katonai tanácsban. Az ügy érdemi elbírálásánál igen, de ezzel a módszerrel, hogy onnan ezt elhozzuk, lehet mentesíteni a katonai tanácsot a felülbírálat alól, és ezért természetesen meg lehet felelni akár egy katonai tanács felállításával is annak a kritériumrendszernek, amit az Alkotmánybíróság ebben a határozatban meghatározott.
Ez egyébként egy olyan, még egyszer mondom, innováció, amire azt mondom, hogy ötletes. És azért mondom azt, mert a másik része viszont nem az. Ugyanis itt, hogy a katonai tanácstól e tekintetben elveszek hatáskört és átteszek egyébként egy ugyanolyan szintű nem katonai tanácshoz, a garanciális jogok változatlanok maradnak az én megítélésem szerint; még egyszer mondom, azért, mert nem az egész ügyet veszem el, hanem csak a kényszerintézkedés felülvizsgálatának a hatáskörét.
Azonban, tisztelt képviselőtársaim, nem jó mindig a könnyű ellenállás irányába menni. És a kormány, amikor a bíróságokkal kapcsolatos hatásköri kérdésekről van szó, akkor rendre ezt teszi. Számtalanszor kifogásoltuk azt, és itt is egy hasonlóval állunk szemben, hogy ha valami új feladatot kap a bíróság, akár uniós kötelezettségből, akár mert a kormányzatnak van egy ilyen ötlete, hogy ez jó volna, akkor nem az az önök reakciója, hogy ehhez mérten bővítik a bírói létszámot, mondjuk, bővítik a bírói asszisztenciát, vagy más megoldást alkalmaznak arra, hogy ezek az eljárások lefolytathatóak legyenek, akár tárgyi körülmények fejlesztésével, hanem gyakorlatilag végül is az anyagi vonzattal nem bíró garanciális szabályokat csökkentik, általában úgy, hogy a titkárokhoz utalják ezeket a feladatokat.
Számtalan klasszikus bírói feladatot láttak el ma már bírósági titkárok, és számtalanszor mondtuk el azt én is és más képviselő is itt a Házban, hogy ez azért probléma, mert a titkárok nem rendelkeznek ugyanazzal a független státusszal, mint egy bíró. Így csökken a garanciális szintje ezen ügyek elbírálásának. Most sem tesznek egyébként önök mást. Mit kéne tenni? Nyilván itt is az Alkotmánybíróság döntése alapján ott, ahol szükséges, mert például egy Fővárosi Törvényszéken vagy egy Fővárosi Ítélőtáblán ez szerintem gond nélkül megoldható, hogy ugyanez a rendszer maradjon. De egy kisebb megyében, ahol lényegesen kevesebb bírói tanács működik, ott ez sokkal nagyobb problémát okoz. Mit kéne tenni ahhoz, hogy a garanciális szint ugyanaz maradjon, és egyébként az ügyek elintézhetőek legyenek az Alkotmánybíróság határozatával összhangban? Fejleszteni kéne a bírói létszámot ezeken a helyeken, státuszt kéne teremteni; nem olyan nagy összeg, képviselőtársaim.
Számtalanszor beszéltünk erről is, hogy röpködnek a milliárdok az Országgyűlésben egyéni képviselői indítványok alapján, hol az adóbevételt csökkentő indítványok, hol effektíve valamilyen szektornak többletet juttató indítványok. Nem szeretnék a demagógia bűnébe esni és azt mondani, hogy bezzeg az egészségügyre miért nem fordítanak elég pénzt, mert az akkora rendszer, valóban nagyon át kell gondolni, hogy honnan lehet arra átcsoportosítani pénzt.
(15.10)
Meg kéne oldani a problémát, de ez most nem ide tartozik. De az, hogy azokban a megyékben, mondjuk, néhány bírói státuszt teremtsenek, ahol ez problémát jelent, az költségvetési szinten százalékban ki nem mutatható összeg. Viszont nem kéne garanciális szintet csökkenteni. Márpedig, hogyha a mostani javaslatot fogadjuk el, akkor ezt tesszük. Ugyanis önök azt javasolják, hogy az előzetes letartóztatás elbírálásánál, amikor egy éven túl már végre - hadd fogalmazzak úgy - kijött a megyéből a döntés, lehessen egy egységesebb joggyakorlatot létrehozni, hiszen az ítélőtáblák felállításának egyébként ez volt alapvetően az egyik legfőbb indoka, ezt most megszüntetik. Az előzetes letartóztatások elbírálása kötelezően és minden esetben, bármilyen hosszú is legyen az, megyén belül marad. Ez csökkenteni fogja vagy hátráltatni fogja a jogegységnek a kialakulását, fenntartását; mert legalább itt regionális szinten lehetett egységesíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor vannak olyan bírák, sajnos, azt kell mondjam - nagyon jól tudják, hogy én a megszólalásaim 99 százalékában mindig védeni szoktam ezt a foglalkozási ágat, amikor vannak olyan bírák -, akik leragadtak még ’90-ben, úgy tűnik, mert olyan megyében, ahol az előzetes letartóztatásokra irányuló indítványok 100 százalékát - volt olyan év, 100 százalékát - bírálták el pozitívan, az azt jelenti, hogy a saját feladatukat formálisnak tekintik, és még mindig úgy gondolják, hogy ha az ügyész indítványoz, az biztos indokolt. Ez konkrétan Békés megye volt, ha jól emlékszem, 2010-ben. Remélem, azóta fejlődött. Azt hiszem, 437 indítványból 437-et bíráltak el pozitívan. Ilyen nincs!
Na, most legalább ezek a döntések néha kijönnének a megyéből, és ki is jöttek. Az ítélőtábla tehát tudott ebben érdemben változtatni - most nem tud. Hiába van szakmai kollégium, hiába tagja, mondjuk, az ítélőtábla büntető kollégiumának a csoportvezetője a törvényszéknek, a bírói függetlenség akkor is természetesen megmarad, és ez így a helyes. Lehet iránymutatást adni, de felülbírálni nem. És úgy hiszem, hogyha ez így van, akkor itt bizony garanciális szempontokat szorítanak háttérbe egész egyszerűen azért, mert néhány bírói státusz kiírását vagy megteremtését nem tartják fontosnak. Pedig tényleg, mondom még egyszer: költségvetési szempontból ez nulla.
Úgyhogy én azokat a javaslatokat, amik úgy próbálnak megoldani dolgokat, hogy a kisebb ellenállás irányába menni és garanciális jogokat sérteni és csorbítani csak azért, hogy valami pénzbe ne kerüljön, ezt támogatni nem tudom; főleg akkor nem, még egyszer mondom, hogyha ennek a költségvetési kihatása egyébként minimális. Ha ebben a kormány hajlandó változtatni, akkor egyébként tudnánk támogatni a teljes javaslatot, egyébként erre szükség van.
Ami a fiatalkorúakra vonatkozó ombudsmani ajánlást illeti, teljes mértékben egyetértünk vele. Ha emlékeznek rá, akkor pontosan ezt követeltük a parlamenti vitában mi is, nevezetesen, hogy azért, mert az önök számára most egy fontos területen - és ez most a migrációval összefüggésben - került sor egy bűncselekményre, attól még a fiatalkorú fiatalkorú. Az nem járja, hogy minden más bűncselekmény esetén, legyen az akár a legsúlyosabb, a fiatalkorúakra speciális szabályok vonatkoznak az eljárás során, kivéve, ha határt sért, mert most az önök számára a migráns a mumus. Ezt érvényesíteni kell a fiatalkorúak esetében is. Nem a migrációs vitát kívánom felnyitni, csak azt, hogy minimális humánus eljárásmódot meg lehet követelni az embernek még akkor is, ha súlyos bűncselekményt követ el és főleg, ha fiatalkorú. Ez az, amit önök nem érvényesítenek. Örömmel látom, hogy itt - úgy fogalmazok - észhez térnek az ombudsmani ajánlás nyomán.
Szintén üdvözlöm azt, hogy a büntetés-végrehajtási bíró az ügyész véleményének mellőzésével is dönthet az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanításról. Ez szintén egy előrelépés. És szintén előrelépésnek tekintem a vallásgyakorlásra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a börtönlelkészi szolgálat mellett kiterjednek majd a börtönmissziós tevékenységre is, tehát ezek pozitívak szintén.
Azt kell mondjam, hogy vannak olyan rendelkezések néhol még a jogrendszerben, amik Frédi és Béni idején is így voltak, és valóban, ha ott a dinoszaurusz nem tudta kézbesíteni a küldeményt, akkor hirdetmény útján ezt meg lehetett tenni. Szóval, ezeket a kőkorszaki megoldásokat, ha felváltjuk a XXI. századi modernekkel, akkor én ezt csak pártolni tudom, ilyenformán az értesítést, mármint a hirdetményi kézbesítés esetén, hogy hirdetményt interneten is közzé lehet és kell tenni, ahelyett, hogy ezt újsághirdetésbe tennénk, ezt teljes mértékben elfogadhatónak tartom.
Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, a javaslatnak az iránya jó, a megoldása van, ahol jó, van, ahol nem. És még egy hasonlattal hadd éljek! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt, amit önök javasolnak a bírósági felülbírálat kapcsán, körülbelül ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor a fagy tönkreteszi valamelyik közutat, és ahelyett, hogy az önkormányzat betömné a lukakat, kiteszi a sebességkorlátozó táblát. És valóban, ha az ember nem 50-nel megy rajta, hanem 20-szal, akkor nem törik ki a tengely. Itt is erről van szó.
Ahelyett, hogy egy valódi jogállami megoldást találnának az Alkotmánybíróság határozata nyomán, ehelyett garanciális jogokat csökkentenek, és így próbálnak eredményt elérni. Remélem, hogy ebben tudunk kompromisszumra jutni. Ha igen, akkor tudjuk támogatni a javaslatot, ha nem, akkor nem. Köszönöm szépen.
