DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak egy reakciót szeretnék Répássy képviselő úrnak mondani. Elég sok tanulmány született az elmúlt hat-hét évben arról, hogy ki hogyan értékeli a törvényhozó, illetve alkotmányozó hatalomnak a magatartását, ami az alkotmánybírósági határozatoknak a felülbírálatát illeti, és azt kell mondjam, hogy akik erről írtak, azok szinte kivétel nélkül arra az álláspontra jutottak, hogy amit az alkotmányozó hatalom ekkor csinált, az visszaélés volt az alkotmányozói hatalommal.
Én azt tudom mondani, Répássy képviselő úr, hogy én ezt olvastam a tanulmányokban, és ez az én álláspontom is.
(15.40)
Ugyanis az alkotmányozó hatalomnak is egészen addig tiszteletben kell tartania az alkotmány rendelkezéseit, ameddig azok hatályban vannak, márpedig az alkotmány, a korábbi alkotmány áttételesen, a mostani Alaptörvény egészen konkrétan tartalmazza azt, hogy a jogállamiságnak az egyik pillére a hatalommegosztás és a fékek és ellensúlyok rendszere. Hogyha ezt mi komolyan vesszük, akkor ez vonatkozik az alkotmányozó hatalomra is. Az alkotmányozó hatalom sem korlátlan hatalom egy jogállamban. Az alkotmányozó hatalom valóban módosíthat az alkotmányon, de azt nem teheti meg, hogy gyakorlatilag annullálja vagy átveszi egy másik hatalmi ágnak a szerepkörét. Márpedig hogyha azt teszi, hogy a neki nem tetsző alkotmánybírósági döntéseket gyakorlatilag alkotmányozás útján egyszerűen felülírja, akkor nem él a hatalmával, hanem visszaél azzal, és gyakorlatilag kiiktat a fékek és ellensúlyok rendszeréből egy független állami szervet, ez pedig nem felel meg sem a régi alkotmány rendelkezéseinek, sem az új Alaptörvény rendelkezéseinek. Az alkotmányozó hatalom bármikor átírhatja az alkotmányt, nem mindegy azonban a motivációja, és nem mindegy a mikéntje. Ezekről írtak ezek a szerzők a tanulmányokban, amit én most rendkívül egyszerű nyelvezettel foglalok össze; egyébként magam is írtam ilyen tanulmányt, de ez teljesen mindegy, mert én egy elfogult politikus vagyok itt a Házban, ezzel szemben viszont nem nagyon olvastam ennek a cáfolatát. (Dr. Józsa István: Nem is lehet!)
Én tehát azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy az alkotmányozó hatalom sem helyezheti magát kívül az alkotmány rendelkezésein, a jogállam általános kritériumrendszerén, és főleg nem a jogállamiság eszméjén, márpedig akkor ezt tette. És hogy ne ez lett volna a helyzet, tisztelt képviselőtársam? Hát, én máshogy emlékszem. Én úgy emlékszem, hogy az a törvényjavaslat, amelyet Lázár János például beterjesztett 2010-ben, és ezzel párhuzamosan az Alkotmánybíróságnak a jogköreit is csorbította, az gyakorlatilag szó szerint megegyezett azzal, mint amit az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett; ha jól emlékszem, akkor egy picit még szigorított rajta, tehát egy lapáttal még rátett, de gyakorlatilag ugyanaz a szöveg ment be. Mi ez, ha nem felül-alkotmányozás? Mi ez, ha nem visszaélés az alkotmányozó hatalommal?
Még egyszer mondom: akkor is ez volt a véleményünk, hat-hét évvel ezelőtt. Most már azt tudom mondani, hogy a jogirodalomban én nem olvastam más álláspontot erről. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Ha van - és én ezt sem vitatom, mert az ember nyilván nem gondolhatja azt, hogy megtalált és elolvasott mindent, amit valaha írtak Magyarországon az elmúlt hat évben -, akkor egyet biztosan mondhatok: hogy elenyésző kisebbségben maradnak azok a jogtudósok, akik ezt másként gondolják, és tartok tőle, hogy ez az arány a jövőben sem fog megváltozni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Józsa István: Ezt hívják hatalmi arroganciának! - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!)
