DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amelyik abból a szempontból nem általános, ahogy Vejkey képviselőtársam is beszélt róla, hogy a holnapi napon fogjuk tárgyalni az új büntetőeljárási kódexet, és ennek a törvénymódosító javaslatnak a túlnyomó többsége a büntetőeljáráshoz kapcsolódik. Tehát akkor, amikor erről döntünk, tudjuk jól, hogy egy nagyon rövid időtartamra fogjuk csak meghatározni a büntetőeljárás menetét, ami jelen esetben körülbelül 9 hónapot fog kitenni, már amennyiben az új büntetőeljárási kódex meg lesz szavazva itt az Országgyűlésben, de nyilván meg lesz, mint ahogy ez a törvényjavaslat is mindenképpen meg lesz szavazva.
Bárándy képviselőtársamnak volt egy kicsit provokáló mondata irányomban azzal kapcsolatban, hogy mondjak véleményt - amit nem terveztem egyáltalán - a jogalkotásról, hogy miért is változott meg a Fidesznek a jogalkotáshoz való hozzáállása az elmúlt időszakban. Nyilván nem akartam erről szólni, de ha már ez így elhangzott, akkor - mondta - biztosan elmondok valami okot, hogy én miben látom ezt. Nyilván a kétharmad elvesztése volt az, ami egy olyan határ volt a jogalkotásban, amikortól valamilyen pozitív változást láttunk; korábban valóban teljesen erőből végigvitt, ötpárti egyeztetéseken meg nem futtatott, senkivel meg nem beszélt, arrogánsan keresztülvitt és minden ellenzéki javaslatot lesöprő jogalkotásról beszéltünk. Nyilván ebben legalább alaki szempontból van némi változás az elmúlt időben, amikor már valóban vannak ötpárti egyeztetések, adott esetben még ellenzéki módosító is bekerülhet akár az elfogadás szintjére is, amíg régen erről szó nem lehetett. Tehát nyilván én ebben látom azt a változást - az arrogáns viselkedés, amit a kétharmad adott -, amivel egyébként nem lett volna szabad élni, de a Fidesz élt, és sajnos itt a jogalkotás területén meglátszott.
Nyilván ebből is következik az, hogy rengeteg olyan dolgon kellett változtatni, amelyet egyébként önök sem szerettek volna - itt a kormánypárti képviselőkre gondolok -, mint ahogy az alkotmány, az Alaptörvény is, amelyik sziklaszilárdságú volt az eredeti tervek szerint, hogy egy cikluson belül módosíthatatlan, majd ha két cikluson belül a képviselők úgy fogják látni, hogy valóban szükséges, csak akkor lehet hozzányúlni. Ehhez képest aztán az is folyamatosan változott és folyamatosan módosult. Tehát ebből is látszott az, hogy amikor nem veszik figyelembe az ellenzéki véleményeket, abból bizony nem sok jó fog származni. Nyilván akkor, amikor az Alaptörvény elfogadása előtt az ember tanulmányozta nemzetközi szinten is, hogy milyen a jó alaptörvény, minden országból az köszönt vissza, minden ország joggyakorlatából, hogy az az alaptörvény jó, amelyet minél nagyobb konszenzussal tud elfogadni az adott ország parlamentje, tehát az egy jó alaptörvény. Önök nem tudtak jó Alaptörvényt létrehozni, és nyilván ezért kellett és kell folyamatosan módosítgatni; de ennyit, ami nem erre a törvényre tartozik.
Ami erre a törvényre tartozik, az az, hogy valóban egy nagyon rövid időtartamra hozandó jogszabályról beszélünk; és megint visszatérek egy kicsit az elmúlt hét évre: ha az ellenzék javasolt bármikor ilyet, amikor már tervben volt egy nagyobb módosítás, akkor azt mondták, hogy erre nincs szükség, majd együtt lesz a másikkal. Itt is felmerülhet ez a kérdés, hogy vajon van-e szükség erre a 9 hónapra hozni egy jogszabályt. Én azt gondolom, hogy amennyiben az a jogszabály pozitív, az a módosítás pozitív változást hoz, abban az esetben igenis szükség van rá akkor is, ha csak 9 hónapra vagy esetleg másfél évre fog hatályba lépni, és majd egy újabb kódex ezt hatályon kívül fogja helyezni.
Azt gondolom, hogy itt is helye van ennek, hiszen egyértelmű az Alkotmánybíróság döntése, amely a bírák kizárásával kapcsolatosan olyan iránymutatást adott, amelyet valóban célszerű törvényi szinten szabályozni. Hiszen az ezzel kapcsolatos szabályok olyan jellegű garanciális szabályok, amelyeket nyilván a legmagasabb szintű jogszabályban kell hogy meghatározzunk, és bizony az Alkotmánybíróság irányt mutat, de nyilván mindig jobb az, ha ezek valóban egy törvénybe, a parlament által elfogadott törvénybe is belekerülnek. Azt gondolom, hogy ezek olyan garanciális szabályok, amelyeket az Alkotmánybíróság például a 21/2016. (XI. 30.) számú alkotmánybírósági határozatában is meghatározott, amelyeket érdemes belefoglalni a jogszabályba, és a büntetőeljárás során, amire rámutatott az Alkotmánybíróság, az Alkotmánybíróság határozata, valóban elgondolkodtató, hogy az, aki korábban már egyszer állást foglalt abban a kérdésben, például nyomozati bíró, vagy döntött az előzetes letartóztatásról, az valóban elfogulatlan lesz-e, vagy valamilyen szinten elfogult lesz-e. Nyilván valaki, ha bírói pozícióban van, én nem voltam soha, de ha megpróbálom legalább elképzelni, akkor nyilván valamiféle elfogultság mégiscsak van, mint ahogy, azt hiszem, Répássy képviselőtársam mondta, hogy ez egyébként vitákat váltott ki a bírói társadalmon belül is, hogy valóban elfogult lesz-e a bíró, avagy sem. De fogadjuk el az Alkotmánybíróság véleményét e tárgyban, és mondjuk azt, hogy valóban lehet elfogult, hiszen aki kimondott egyszer egy döntést arról, hogy az illetőt előzetes letartóztatásba kell helyezni, mert az ügy bizonyítékai, amit már egyszer értékelt az eljáró bíró, akkor értékel, és bekerül egy újabb eljárásba, tulajdonképpen kvázi ez olyan lesz, mint hogyha saját magát kellene felülvizsgálni. Bizony nehezebben várható el egy bírótól az, hogy arra jöjjön rá, hogy én akkor, úgy tűnik, rossz döntést hoztam, és felülbírálom a saját véleményemet, és csak fel fogom menteni azt a vádlottat, mert nem követte el, igaz, hogy másfél évvel ezelőtt másként láttam.
(15.30)
Tehát valóban van ebben egy olyan garanciális szabály, hogy ha kizárjuk ebből a korábban már eljáró bírót, aki valóban átnézte az ügy iratait, mérlegelte a bizonyítékokat, a cselekmény súlyát, a szökés, elrejtőzés veszélyét s a többi, ezeket már egyszer mérlegre tette, és egy döntést hozott, attól nem biztos, hogy elvárható, hogy teljesen elfogulatlanul fog majd tudni érdemi döntést is meghozni. Tehát ebben a tekintetben azt gondolom, hogy mindenképpen üdvözlendő, hogy ez törvényi szinten is meg fog jelenni.
A következő, amiről szeretnék beszélni, a hirdetményi kézbesítés, és az OBH elnök asszonyának javaslatára került bele a törvénybe ez a szövegrész, amivel kapcsolatban megjegyzem, hogy valóban az igaz és tényként kell kiindulnunk abból a kérdésből, hogy az elektronikai eszközök elterjedésével az, hogy egy hirdetményi kézbesítés elektronikus úton fog megtörténni, az, hogy a bíróságnak a honlapján kell közzétenni, ez mindenképpen modern, üdvözlendő és jó az irány. Tehát ezzel kapcsolatban nincsen semmi probléma.
Nekem a bajom egy picit ott van ezzel a paragrafussal, hogy maga a váltás egyik napról a másikra történik. Önmagában ebben sem lenne semmi rossz. De amikor egy megszokott dolog, például abban az esetben, hogyha nagyon sok érdekelt van, nagyon sok vádlott van egy büntetőeljárásban, és akkor, ha ahhoz van hozzászokva, hogy az értesítést, mondjuk, a megyei sajtó útján kapják meg, és a következő naptól kezdve, amikor ez a törvény hatályba lép, onnantól kezdve pedig elektronikus úton, a bíróság honlapján tud erről tájékozódni, akkor szerintem lesz egy átmeneti időszak, ami nagyon nagy kavarodást fog okozni, és sokan azért nem fognak tudni arról az értesítésről, mert ők még azt várják, hogy a sajtóban ez megjelenjen.
Tehát szerintem ebben az esetben az lenne a célszerű, hogyha átmeneti szabályt vezetnénk be, és a sajtó útján… - mint ahogy megjelenik az indokolásban, hogy ez költséges is, technikailag is nehezebb, ezt én elfogadom és ezzel egyetértek, és valóban ez egy olyan költség, mint ahogy az indokolásban szerepel, amit nem lehet majd költségként érvényesíteni a büntetőeljárásban. Tehát az állam részére merül fel ez a költség, és valóban az államot jó lenne mentesíteni. Azonban én azt gondolom, hogy legalább valamilyen időtartamot kellene adni, azt gondolom, egy-két évre mindenképpen szükség lenne e tekintetben, amikor még a régi szabály is életben marad egy átmeneti intézkedésként, és csak mondjuk, két év múlva lép hatályba az a része, hogy kizárólag a bíróság honlapján, és kikerül a sajtóhirdetmények útján. Tehát szerintem a kettőt párhuzamosan meg lehetne tartani mindenképpen.
A motozás szabályainak az egyértelműsítése, ez egyértelmű, ezzel nincsen semmi probléma.
A 2014. évi 42-es EU-irányelv 8. cikk (4) bekezdése: a tagállamoknak biztosítaniuk kell e szerint az irányelv szerint, hogy a későbbi elkobzás céljából a vagyon befagyasztását elrendelő határozat bírósági úton felülvizsgálható legyen. Igen, erre már voltak korábbi felszólalások, hogy részben ez eddig megvolt, de teljesen nem volt biztosítva, például amikor a nyomozó hatóság rendeli ezt el, akkor a bírósági szakaszig nem jut el, tehát a bíróság ezt nem fogja látni. Azt gondolom, mindenképpen üdvözlendő, hogy ez a garanciális szabályokat erősíti, tehát nagyobb garanciát visz be ebben az esetben, ha a bíróság is felülvizsgálja azt, hogy azt az adott esetben jövőben elkobzandó vagyontárgyat valóban le kell-e foglalni avagy sem. Nyilván nagyobb a garancia abban az esetben, ha ezt a bíróság is látta.
A másik ilyen dolog, ami még felmerült: a gyermekvédelemmel kapcsolatban a fiatalkorú elkövetőknél volt valóban egy olyan része a törvénynek, amiből a fiatalkorúakra való rendelkezés kimaradt a határzárral kapcsolatos bűncselekmények esetében. Nyilván célszerű ebben is kiterjeszteni a jogszabályt ezekre az esetekre is, tehát valóban célszerű, hogy adott esetben, ha fiatalkorú elkövetőkről van szó és a határzárral kapcsolatos bűncselekményeket követtek el, akkor akár, mondjuk, a házi őrizet gyermekvédelmi intézetben is letölthető legyen vagy ott is végrehajtható legyen. Tehát ez is mindenképpen egy pozitív lépés.
A hatálybalépéssel kapcsolatban: ez egyértelmű, hogy amennyiben a 21/2016-os Ab-határozat nem határozta meg, hogy mikortól kell alkalmazni, akkor a jogalkotó ezt meghatározhatja. Nyilván az ezzel kapcsolatos szabálymódosítás jó.
Tehát mindezek alapján úgy gondolom, hogy zömében ez a jogszabály pozitív, tehát szükséges az, hogy erre a rövid átmeneti időszakra is az elemeinek a többsége hatályba lépjen. Néhány kisebb módosításra lenne szükség, mint például az előzetes letartóztatás garanciális szabályainak kérdése is egy fontos kérdés, de én ugyanilyennek tartom azt is, hogy a hirdetményi kézbesítésnél a sajtó útján való kézbesítés is még egy ideig megjelenjen.
Egyebekben a jogszabály többi részével egyetértek. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
