DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Miniszteri Biztos Úr! Szeretném azzal kezdeni, hogy ha a felszólalás kötelező elemeként, de most egészen finoman megfogalmazott, a kormány önfényezéséről, a szigorú büntetőpolitikáról és az ügyek gyorsításáról szóló politikai maszlagot lefejtjük arról, amit államtitkár úr elmondott, akkor azokkal az érvekkel egészen egyet lehet érteni. Ez igaz egyébként Gulyás Gergely képviselőtársam felszólalására is, nem teljes mértékben, de jórészt így van.
Egyetértünk mi is azzal, hogy szükséges, szükségessé vált egy új büntetőeljárási törvény, egy kódex megalkotása. Elsősorban is nem azért, mert túl régi lenne az előző, hanem azért, mert nem igazán jó. Azért sem az, és ez nagy tanulság volt, azt gondolom, a jogalkotónak, mert még mielőtt hatályba lépett volna, oly mértékben sok módosításon esett át, ami gyakorlatilag az alkalmazhatóságát már a hatálybalépéskor rendkívüli módon megnehezítette.
Azért mondom, hogy ez egy jó lecke volt a jogalkotónak, mert azóta, ahogy látom, mindenki figyel arra, hogy nagyjából a parlamenti ciklus végén vagy azt követő egy-két hónapban hatályba lépjenek az új törvénytervezetek, ugyanis a problémának ez volt az okozója, hogy az akkor új Be. esetén ez nem így történt, és a hatálybalépés előtt szabadon lehetett még rajta módosítgatni mindenféle, legalábbis akkor úgy tűnt, hogy mindenféle komolyabb következmény nélkül.
Azonkívül természetesen az elmúlt időszakban is szükségessé vált néhány olyan módosítás, ami szerencsés, ha valóban egy egységes szerkezetben jelenik meg. Tehát azt kell hogy mondjam, hogy az új Be.-nek a létjogosultságát a mi részünkről nem vitatja senki.
Örülök annak is, hogy bár államtitkár úr - és mondom, finomabban, Gulyás képviselőtársam egy kicsit markánsabban - utalt arra, hogy itt ebben megjelenik megint csak a kemény kéz büntetőpolitikája, a szigorú büntetőpolitika, én azért azt látom, hogy hála a Jóistennek, az új Btk.-ban és az új Be.-ben is sokkal inkább - ha nem a szavak szintjét nézzük, hanem azt, ami benne van - a kettős nyomtávú büntetőpolitika jelenik meg leginkább.
(9.50)
Ha az új Be.-t megnézzük, ráadásul rengeteg olyan új garanciális elem kerül bele, főleg a titkos információgyűjtés kapcsán, ami eddig nem volt része a magyar jogrendszernek. Tehát én azt gondolom, hogy e vonatkozásban kifejezetten előremutató mind az új Btk., mind az új Be., természetesen kritikai megjegyzéseink és módosító javaslataink lesznek. Azt tudom mondani, hogy szellemiségét tekintve egyet lehet érteni azzal az iránnyal, amit ez képvisel.
Ahogy az államtitkár úr is említette, és remélem, hogy ez a példa a jövőre nézve is ragadós lesz, a kormány valóban érdemi ötpárti egyeztetéseket tartott, és azt kell hogy elmondjam, hogy ellentétben néhány ötpártival, amin részt vettem, ez nem kirakatból történt, hanem valóban rendkívül sok olyan javaslatot, amelyet az ellenzéki pártok megfogalmaztak, beleillesztettek a most benyújtott törvényszövegbe. Azt reméljük, hogy az ottani megállapodásnak megfelelően majd abban a kapcsolódó, vélhetően salátatörvényben, ami bejön a Házba, szintén megjelennek azok az elemek, amelyek az ötpárti részét képezték, és bizonyos ellenzéki felvetéseket, igényeket magukba foglalnak majd.
Mivel sok minden bekerült, így még egyszer azt kell mondjam, alapvetően támogatható. Ráadásul azt kell látni, és itt megint csak vissza tudok utalni az elmúlt évek során benyújtott javaslatokra és felszólalásokra, hogy rengeteg olyan elem került be az új Be.-be, amit mi már régóta szorgalmaztunk egyébként; de mondhatnánk, hogy: na végre, hála istennek. Például az előzetes letartóztatás kapcsán annak idején tartottunk egy igazságügyi bizottsági ellenőrző albizottsági üléssorozatot, és számos olyan felvetés, számos olyan javaslat, amit ott megfogalmaztunk, ma már részét képezi a Be.-nek, részben most került be, részben korábban. Nyilvánvalóan, ha ezt korábban támogatni tudtuk, akkor ezt most is támogatnánk. E vonatkozásban majd még fogok megfogalmazni módosító javaslatot. El is küldtem egyébként, és ha minden igaz, akkor ez el is jutott a minisztériumba a tegnapi nap folyamán, itt akár a Btk. módosítására gondolok, akár a jelen javaslaton belül a Be. bizonyos korrigálására.
Egy gondolatot még erről a hatékonyság-időszerűség kérdésről engedjenek meg! Nekem nincs azzal problémám, ha az eljárásokat próbáljuk gyorsítani, csak - hála istennek, ez megint nem a Be.-ben jelenik meg, hanem most a parlamenti retorika szintjén - azért az ítélkezés minősége mint szempont jó, ha mellé jönne.
Az OBH elnöke először, hála istennek először, de most már kimondta ezt a mondatot a beszámolója vitájakor, hogy nemcsak az eljárások gyorsítása, meg az időszerűsége az, ami rendkívül fontos, hanem az is, hogy minőségi ítéletek szülessenek; hogy az ítéletekben adott esetben az igazságosság érvényesüljön; megalapozott legyen az az ítélet. Ugyanis a hatályon kívül helyezéseknek sokszor az az oka, és ezt a szakmából jelezték vissza, hogy oly mértékben erős az elvárás az időszerűség vonatkozásában az elsőfokú bíróságokon, hogy ez a megalapozatlan ítéletek sorát generálja. Ha ez az elvárás egy kicsit alábbhagy, és előtérbe helyezzük a minőségi ítélkezés szempontrendszerét is, akkor talán nem kell Be.-módosítás ahhoz, hogy kevesebb hatályon kívül helyezett ítélet legyen.
Tehát én azt tudom mondani, hogy a kormányzat és az OBH e felé az amúgy egyébként méltányolható és fontos szempont felé túlontúl elmozdult. Tehát természetesen - és ezt a strasbourgi döntések is alátámasztják - fontos az időszerűség kérdése, csak nem kéne a ló másik oldalára átesni. Tehát ezt a kettőt kiegyensúlyozottan kéne érvényesíteni, és én azt látom, hogy mivel bizonyos garanciák az új Be.-ben erősödni fognak, ezért a Be. ezt a szempontrendszert ilyen módon kezeli, és én ennek, megmondom őszintén, rendkívüli módon örülök.
Azt meg csak megjegyzem, hogy azért is voltak jók, és most még egy szempontot hozzáteszek ahhoz, hogy régóta tartanak az ötpárti egyeztetések, mert így az ellenzékben nem merül fel az a kétely, hogy esetleg bizonyos, politikai szempontból motivált ügyek mikénti elbírálása miatt kerültek új rendelkezések az új büntetőeljárási törvénybe, amire Gulyás Gergely képviselőtársam itt például a vörösiszapper kapcsán utalt.
Egyébként az, hogy a jogalkalmazásban felmerült problémákat a jogalkotó javítja és kodifikálja, egy helyén lévő és rendben lévő dolog, csak mivel elég sok kritika érte e vonatkozásban a Legfőbb Ügyészséget, meg a kormányt, picit talán érdemesebb politikailag kevésbé motivált vagy politikával átitatott ügyeket példaként hozni, mert az embernek adott esetben még rossz érzése támadhat. De még egyszer mondom, mivel az idő vonatkozásában az egyik megelőzte a másikat, így ez a rossz érzésem most nem kell, hogy kialakuljon az említés nyomán.
Ami még általánosságban említhető az új Be. kapcsán: rendkívüli módon örülök annak, hogy a kontradiktórius elemeket erősíti az új eljárási törvény. Ezt egyébként már a ma hatályban lévő is megpróbálta, és többek között ebben volt rengeteg módosítás még a hatálybalépés előtt. Én örülök annak, hogy ez az irány nem visszafele változik, hanem számomra, az én felfogásom szerint előremutató irányba, hiszen valóban, egy bírónak egy ügyben a pártatlansága annál jobban biztosítható, hogy is fogalmazzak, minél kisebb a szerepe a perben, természetesen most a döntést leszámítva.
Tehát amikor a felek, amikor az ügyész, a védő, a vádlott ajánlják fel a bizonyítékokat - ők azok, aki nyilván a saját oldalukon érdekeltek a bizonyítási eljárásban -, a bíró pedig ezeket objektíven és pártatlanul tudja figyelni és elbírálni.
Itt jegyzem meg azt, hogy az az új elem, amely szerint az előkészítő tárgyalás során kell majd a bizonyítékokat megjelölni és a pert, ha úgy tetszik, megtervezni, nem egy rossz újítás. Csak őszintén remélem, hogy ez nem fog odavezetni - a Pp.-nél egyébként sajnos normatív elemek is elő fogják ezt segíteni, itt nem, de remélem, a bírói gyakorlat sem -, hogy ez azzal fog járni, hogy esetleg az eljárás során felmerült újabb szükséges bizonyítás elrendelését fogja a bíró megtagadni. Ugyanis nyilvánvaló, hogy egy per elején nem lehet látni az összes olyan bizonyítékot, amely adott esetben szükséges az ügy elbírálásához, főleg mondjuk, egy monstre ügyben. Ott esetleg egyes tanúvallomások kapcsán merülnek fel még olyan szükséges bizonyítási eszközök és megalapozott indítványok, amelyeket jó lenne, ha a bíróságok figyelembe vennének és majd jóváhagynának. Tehát az új Pp.-ben ez szerintem rendkívül rosszul van szabályozva. Én azt remélem, hogy az új Be. nem fogja erre motiválni az eljáró bírót, mert az mindenképpen az ügy megalapozatlanságához és igazságtalan ítéletekhez fog vezetni.
Az illetékesség vonatkozásában és a hatáskör vonatkozásában egy dologról inkább majd kérdezném az államtitkár urat; nem merült fel az ötpárti egyeztetések során, csak ahogy az ember olvas egy ilyen nagy törvényt időről időre, újabb kérdések merülnek fel, hogy a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények kategóriáját a törvényszék hatáskörébe utalja majd az új Be. Szeretném megkérdezni, hogy ennek a személyi-tárgyi feltételei megvannak-e? Mert minden ilyen változtatás azzal jár, hogy az egyik helyen munkaterhet és ügyterhet csökkent, a másik helyen viszont ugyanezt megnöveli, és minél feljebb megyünk a bírósági szinteken, a létszám, ha úgy tetszik, annál kisebb. Ez a létszám vajon rendelkezésre áll-e, vagy tervezi-e a tárca azt, hogy létszámot fejleszt? Megjegyzem azt is, hogy ezt megtehetné az ülnökrendszer kivezetésével párhuzamosan, hiszen rendkívül komoly források fognak felszabadulni akkor, ha az ülnököket nem kell már fizetni, nem kell nekik munkadíjat adni.
(10.00)
Ebből adott esetben lehet néhány új bírói státuszt alapítani. Remélem, hogy a kormányzat nem másra kívánja majd felhasználni ezt a pénzt, hanem új bírói státuszok alapítására. És azt is nagyon remélem, hogy ezt a megnövekedett ügyterhet majd nem azzal kívánják kiváltani a tegnap elmondott indokaim alapján, hogy esetleg újabb titkári hatáskörnövelést fognak valamelyik törvényben javasolni az Országgyűlésnek.
Úgy egyébként az ülnökrendszer kivezetése vagy szűk korlátok közé szorítása támogatható irány. Valóban - bár én egyébként ennyire, mint Gulyás képviselőtársam, nem becsülném le ezeknek az embereknek a munkáját, hiszen rengetegen tisztességgel látták el, és próbáltak tényleg hatékonyan közreműködni, de - tény az, hogy valószínűleg ezt az intézményt meghaladta az idő és szükségtelenné vált. Azt mondom, hogy ezzel egyet lehet érteni. Valóban ott, ahol ennek indokoltsága van, a fiatalkorúak és a katonai büntetőeljárás esetében, ott meg egyetértek azzal, hogy ezt fenn kell tartani.
A sértetti jogok erősítésével messzemenőkig egyet tudok érteni mind a nyilatkozattételi, mind az indítványtételi jog bővítése vonatkozásában, és természetesen a közvetítői eljárás lehetőségeinek kibővítésével is. Ezt mi évtizedek óta szorgalmazzuk. Ennek az egyik lába a Btk.-ban van, a másik része a Be.-ben, de az, hogy elsősorban a sértett érdekét érvényesítsük, főleg nem a nagyon nagy tárgyi súlyú ügyekben, hanem a kis vagy közepes tárgyi súlyú ügyekben - és ez megelőzi az állam büntetőhatalmi igényét -, ezzel egyébként egyet tudok érteni. Természetesen azokra a garanciákra, amiket államtitkár úr is említett, szükség van, hiszen például erkölcstelen vagy bármi más hasonló erkölcsi negatívummal bíró megegyezést ki kell tudni zárni az igazságszolgáltatásban.
Ugyancsak egyet tudok érteni a telekommunikációs eszközök alkalmazásának kiterjesztésével. Valóban nem a kőkorszakban élünk, ezeket az új eszközöket alkalmazni kell, mindenkinek a munkáját megkönnyíti. Én mindig csak azt vetem föl ilyenkor, hogy azért persze figyelni kell arra - és erre majd az általam vezetett albizottság is, ami a jogszabályok érvényesülését vizsgálja, hangsúlyt fog fektetni akár egy fél év, év múlva -, hogy ezt hogyan alkalmazzák a bíróságok. Ugyanis például egy időben, amikor ez bevezetésre került, hogy telefaxon is lehet értesíteni ügyvédet, mondjuk, egy gyanúsított kihallgatásáról, akkor nemegyszer volt olyan, hogy öt meg két perccel a kihallgatás előtt kaptuk meg a telefaxüzenetet, és a hatóság azt mondta, hogy valójában mi szabályszerűen értesítve voltunk. Az, hogy egyébként még helikopterrel sem lehetett volna odaérni, senkit nem érdekelt.
Itt is arra oda kell figyelni, hogy miként használják majd ezeket a telekommunikációs eszközöket, akár ami az értesítésre, akár ami esetlegesen a tanúmeghallgatásra érvényes; kiemelve azt, hogy egyébként például a fiatalkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmény esetén ez egy rendkívül jó eszköz lehet. Ugyanis ott fölmerül az a dilemma, hogy mi az, ami megelőzi a másikat, és milyen mértékben korlátozható az egyik alapjog a másik érvényesülése érdekében; magyarán szólva, a kiskorú, a fiatalkorú, a gyermekkorú egészséges testi-lelki, erkölcsi fejlődéséhez való alapjoga, és egyébként, mondjuk, a terhelt védekezéshez való joga.
Magyarán, hogy egymással szembesíteni nem lehet, nem lehet egymás jelenlétében meghallgatni, ami nyilván szolgálja a kiskorú érdekeit, ellentétben viszont a védekezéshez való jogot rendkívüli módon megnehezíti, sőt vannak olyan esetek, amikor egyébként az elítélést is megnehezíti. Itt például a távközlési eszközök használata, amikor nem kell egy helyiségben tartózkodniuk fizikailag ezeknek a feleknek, megoldást jelenthet. Tehát itt érdemes valóban e körben tovább gondolkodni.
Az előkészítő ülésről beszéltem. Ott még egyszer azt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon oda kell figyelni arra, hogy ez ne vezessen bizonyítékok indokolatlan kizárásához. Az, hogy a fellebbezésben új bizonyítékokra csak akkor lehet hivatkozni, ha legalább valószínűsítik azt, hogy arról nem volt tudomásuk, ez is egy kiváló új rendelkezés.
Nagyon sok szó esett róla az ötpártin is, és itt most csak röviden térek ki a titkos információgyűjtésre, a leplezett eszközök alkalmazására. Én annak önmagában rendkívüli módon örülök, hogy ez bekerül a Be.-be, tehát ott a helye. A másik - és ezt Gulyás képviselőtársamnak mondom -, hogy ha a titkos információgyűjtéssel kapcsolatban olyan szabályozást alkotnak meg, amely nem nevezhető jogállaminak, akkor ne csodálkozzon senki rajta, hogyha a bíróság kompenzál. Mi, amikor ezt bevezették annak idején, akkor rendkívüli módon élesen tiltakoztunk az ellen, és azt mondtuk, hogy ez így nem jó. Most, ahogy meg kívánják valósítani, én még ennél is egy picit több garanciát tennék bele, mint ami itt szerepel, de azt tudom mondani, hogy ez már egy jó irány. És valószínűsíthetően így a bíróságok valóban alkalmazni fogják, és nem fognak kompenzálni, mert ennek ez volt az oka, ez volt a probléma. Korábban egyébként ezzel nem volt gond, azóta van ezzel gond, mióta az új szabályozást megalkották, és gyakorlatilag mindenre lehetett és mindenkivel szemben adatot gyűjteni, azzal szemben is, akivel szemben elrendelték, meg azzal szemben is, akivel nem, meg arra is, amire elrendelték, meg arra is, amire nem. Ezek után ne csodálkozzon senki, ha a bíróság ezt nem kívánja ilyen módon alkalmazni.
Amit szintén üdvözlünk, az a leplezett eszközök alkalmazásának időbeli módosítása. Nekünk van egy javaslatunk, egy picit még szűkebb körben történő meghatározásra. Örülünk annak, hogy a törvényességet igazoló iratok főszabályként az eljárás ügyiratainak részét képezik majd.
A készletező adatgyűjtés kapcsán szintén jó az új szabály, hiszen készletező adatgyűjtés lehetőségének egyértelmű kizárása érdekében a javaslat garanciális újításként vezeti be, hogy az engedélytől eltérő bármely esetre az engedélyben meg nem jelölt személyre, illetve bűncselekményre vonatkozóan megszerzett adat bizonyítékként akkor használható fel, ha 30 napon belül az új személy vagy az új bűncselekmény vonatkozásában a büntetőeljárást megindították, vagy már folyamatban lévő büntetőeljárás kiterjesztéséről döntöttek.
Itt legalább azt tudom mondani, hogy tényleg korlátok közé szorítják azt az elképesztően széles körben gyűjthető vagy adatgyűjtésre vonatkozó normatív szabályrendszert, ami eddig élt. Én még ezt is egyébként túlzásnak érzem, megmondom őszintén. Én megmaradnék ott, hogy amire engedélyezték és akivel szemben engedélyezték az adatgyűjtést, ugyanis a büntetőeljárás során ezeket az engedélyeket, ha szükségesnek mutatkozik, meg lehet másra is kérni.
Itt azt gondolom, hogy azok az érdekek, amelyek amellett szólnak, hogy az embereket indokolatlanul ne lehessen lehallgatni és ezt felhasználni, azok ütősebbek, mint az, hogy esetleg egy-egy bűnöző menekül a bűncselekmény felelősségre vonása alól. Ez persze, még egyszer mondom, ízlés kérdése, én még ezt is egy kicsit túl tágnak érzem, és szűkíteném.
Jó az, hogy idekerül a fedett nyomozó alkalmazásának keretrendszere, és ezt részletesen meghatározza a javaslat. Szabályozza azokat az élethelyzetekben követendő eljárásokat, amelyek során a fedett nyomozó eljárásában bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazása szükséges. Szóval, én csak azt tudom innen is kérni, tisztelt képviselőtársaim, címezve a legfőbb ügyésznek, hogy jó lenne, ha ő is megpróbálna jogállami módon élni ezzel az eszközzel, illetve a rendőrség, a nyomozó hatóság is, ugyanis amikor a fedett nyomozót politikai célból használják, az nem jó, és ha jól értem, akkor a Be.-ben sem ez szerepel.
És azt gondolom, nem mehet el az ember a mellett az ügy mellett, amiben az egyik képviselőtársunkat, Hiszékeny Dezsőt, az Országgyűlés tisztségviselőjét mentették fel jogerősen, és egy fedett nyomozó gyakorlatilag provokatív módon próbálta őt egy bűncselekmény elkövetésére rábírni. Ez az, ami megengedhetetlen, ez az, ami felháborító. Ez az, amiről azt gondolom, hogy az ilyen gondolkodásnak még a csíráját is el kell fojtani.
(10.10)
Az, hogy a Be.-ben egyébként egyértelmű szabályok szerepelnek, sajnos azt kell látni, hogy nem akadályozza meg néha a nyomozó hatóságot, a hatalmat, a vádhatóságot abban, hogy mindezt visszaélésszerűen gyakorolja, úgyhogy úgy tűnik, hogy e körben szükség van és szükség lesz további garanciális elemek beépítésére is.
A pozitívumok körében szeretném még megemlíteni azt… - és itt utalok arra, hogy volt olyan rendelkezés, amit mi szerettünk volna, ha bekerül, és végül is örömmel láttuk, hogy a figyelmünket elkerülte, hogy eleve része lett az új Be.-nek, így például, hogy szűkül a közvádra üldözendő becsületsértés és rágalmazás esetköre, illetve abban az esetben, ha magánvádas eljárásban az eljárást az ügyész képviseli, akkor nincsen lehetősége egyébként a közvádas ügyekben számára nyitva álló eszközrendszer alkalmazására, mondjuk, rabosításra vagy házkutatásra, hanem e tekintetben ugyanazokkal a jogkörökkel és ugyanolyan szabályok alapján jár el, mintha azt egy magánszemély képviselné.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg néhány kritikát is, illetve néhány javaslatot. Régóta szorgalmazzuk azt, hogy az eljáró szakmai ügyész önállósága erősödjön. Amikről most beszélek, ezeknek egy része a Be.-t érinti, egy része pedig nem, de mivel arról beszéltünk, hogy a Be.-vel párhuzamosan fogunk megtárgyalni - és jó esetben együtt szavazni róla - egy másik törvénycsomagot, annak viszont igenis része lehet, és az én számomra egyáltalán nem presztízskérdés az, hogy ez önálló indítványként jelenik meg vagy a kormány indítványaként, a lényeg az, hogy benne legyen valahol a jogszabályban.
Mi egyébként nyújtottunk be e vonatkozásban javaslatot. Itt egy keményebb és egy puhább javaslat szerepel. A keményebb javaslat az, hogy vádemelésre és vádelejtésre ne lehessen utasítani eljáró ügyészt. Tehát e tekintetben az eljáró ügyésznek legyen éppen annyira független joga, szuverén joga a döntés, mint mondjuk, az eljáró bírónak. De legalább, ha ez nem, akkor van egy köztes megoldás, hogy az ilyen esetekben írásban kelljen utasítani az eljáró ügyészt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem rejtem véka alá azt, hogy az ügyészség tevékenységét mi a lehető legrosszabbnak ítéljük meg, nagyságrendileg még a kommunizmus idejét figyelembe véve is inkább a legelső tíz-tizenöt évhez tudom hasonlítani, ami a politikailag motivált ügyek elbírálását és az ügyek megindítását illeti. Éppen ezért azt nem szeretnénk, hogy ez a folyamat ugyanígy tudjon tovább folytatódni. Márpedig most, ha a legfőbb ügyész vagy éppen a Központi Nyomozó Ügyészség vezetője ad egy olyan utasítást - mert neki úgy tetszik vagy azt az utasítást kapja máshonnan -, hogy ebben vádat kell emelni vagy éppen nem, akkor utasítja az eljáró ügyészt, és soha nem derül ki, hogy az az ő utasítása. Elég egy-két ember az ügyészi szervezeten belül, hogy egy ilyen működést produkálni lehessen. Lehet, hogy ha jogállami módon működött volna az ügyészségség, akkor én ma nem terjesztem be ezt a javaslatot. De ma, amikor így működik, én azt gondolom, hogy ez indokolt. Lássuk azt, hogy ki utasította! Menjen végig a rendszeren! A legfőbb ügyész akarja utasítani, tegye meg, írja le!
Mi mindösszesen ennyit kérünk. Azt gondolom, hogy ez számos esetben vezethetne oda, hogy ezek az utasítások egyébként elmaradnak. Mert persze senki nem vállalja fel annak az ódiumát, hogy ő ezt megtette. Ha meg szerinte ez tökéletesen törvényes, akkor nyilván vidáman felvállalja ennek az esetleges ódiumát.
A másik ilyen kérésem, hogy fontolják meg azt, hogy egyrészt az előzetes letartóztatás beszámítási szabályait differenciálni kell, másrészt a kirendelt védők munkájának a szakmai kontrollját meg kell teremteni. Az előbbi esetben, mivel az előzetes letartóztatás lényegi elemeit tekintve fegyház fokozathoz hasonlítható, ezért rendkívül igazságtalan az, ha valaki, mondjuk, ott két évet letölt és utána kap két év fogházat, akkor azt egy az egyben számítják be, vagy ha mondjuk, három év fogházat kap, akkor még egy évet le kell ülnie, hiszen sokkal rosszabb körülmények között töltötte el a büntetését, mint amit a bíróság ítéletként kiszabott.
Nagyon helyesen a büntetőjog azt írja elő, hogy mondjuk, a házi őrizetnek vagy a lakhelyelhagyási tilalomnak sokkal több napja számít egy nap szabadságvesztésnek a beszámítás során, hiszen lényegesen kisebb joghátrány. Na de akkor ugyanez fordítva is igaz, ugye? Ha lényegesen nagyobb joghátrányt okozunk az előzetessel, mint amit a bíróság utána megállapít, akkor érdemes lenne ezt is beszámítani, ezért tettem egy olyan javaslatot, hogy egy 1,2-es, illetve 1,4-es szorzóval kelljen ezt beszámítani majd az ítéletnél.
Ami a kirendelt védők szakmai munkájának a kontrollját illeti, nagyjából az az álláspontom, amit a Helsinki Bizottság képvisel, én úgy tudom, hogy e vonatkozásban a készülő ügyvédi törvényben komoly előrelépésekre lehet számítani. Jó volna, ha az is ide bejönne, tehát azt is tudnánk legalább együtt tárgyalni ezzel. Ha nem, akkor legalább vegyék figyelembe ezeket a szempontokat a jogalkotás során, a kodifikáció során.
Végül idő hiányában egy utolsót említenék. Azt gondolom, hogy az, hogy az ügyészség a vád képviseletét a pótmagánvádlótól átveheti, nem jó. Az ügyészségnek általában megvan a lehetősége, ha kíván vádat emelni, ha nem kívánt, nem élt ezzel az eszközzel, és pótmagánvádra kerül sor, akkor ott viszont ne avatkozzon az eljárásba. Én ezt gondolom. Éppen ezért mi előterjesztettünk egy olyan módosító javaslatot, ami ezt kizárná.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal fejezném be, hogy az új Be.-t előremutatónak és jónak tartjuk, szükségesnek tartjuk, és az ahhoz kapcsolódó módosításokat pedig mi kérjük önöktől, hogy fontolják meg, amiket most javasoltunk. Őszintén remélem azt, hogy ebben is kompromisszumra tudunk jutni, és valóban végre egy olyan kódexet tudunk megalkotni, ami nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzéki pártok támogatását is bírja majd. Köszönöm szépen, elnök úr.
