DR. VEJKEY IMRE,
DR. VEJKEY IMRE,
DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A kereszténydemokraták fontosnak tartják, hogy a kormány által elindított büntetőjogi reform az anyagi jog megszilárdítása után magát az eljárásjogot is szilárd alapokra helyezze, olyanra, amely valódi szemléletváltozást fog tükrözni.
A büntetőeljárásról szóló ’98. évi XIX. törvény a társadalmi-gazdasági változások és az ezeket követő sorozatos törvénymódosítások következtében napjainkra jelentősen megkopott, annak ellenére, hogy a kódex rendelkezéseinek több mint a felét már törvénymódosítások is érintették. Mindezek következtében a Be. elveszítette egységes jellegét, megbomlott a törvény belső egyensúlya, a szabályozások sok esetben átláthatatlanná és a gyakorlatban nehezen alkalmazhatóvá váltak.
Statisztikai adatok szerint a nyomozások átlagos időtartama fokozatosan nőtt, a bírósági büntetőeljárások időtartamával együtt. Mindez alátámasztja azt a társadalmi közvélekedést is, hogy a büntetőeljárások egyre inkább elhúzódnak. Ebből következően fontos elvárássá vált, hogy a büntetőügyekben észszerű időn belül szülessenek döntések.
A fentieken túl a büntetőeljárás szabályainak újragondolása azért is vált szükségessé, mert a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény a tisztelt Ház által elfogadásra került. Mindezek figyelembevételével olyan új eljárási törvény megalkotása vált szükségessé, amely megőrzi a magyar eljárásjog hagyományos értékeit, de egyben megfelel a modern büntetőeljárásokkal szemben támasztott és az Alaptörvényben megfogalmazott követelményeknek, továbbá eleget tesz hazánk nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségeinek is, ezért cél, hogy az új Be. hatékony, gyors, egyszerű, korszerű és koherens legyen.
(10.20)
A hatékonyság és a gyorsaság azt jelenti, hogy az új Be. maradéktalanul és indokolatlan késlekedés nélkül képes legyen érvényre juttatni az új Btk.-ban megfogalmazott büntetőpolitikai szándékokat. A koherencia és az egyszerűség pedig a kiszámíthatóságot, áttekinthetőséget, a könnyebb alkalmazhatóságot célozza, ami a jogalkalmazók részéről bizony régóta megfogalmazott elvárás. A korszerűség követelményének szem előtt tartása pedig rávilágít arra, hogy a régi Be. gyakran nem volt összhangban a XXI. század kihívásaival és elvárásaival, a bűncselekmények növekvő számával és egyre bonyolultabbá válásával, továbbá a bűnözés szervezettségének magasabb fokával.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az igazságügyi miniszter által T/13972. szám alatt beterjesztett törvényjavaslat megfelel a fentiekben vázolt követelményeknek, továbbá megfelel az Alaptörvény előírásainak, Magyarország nemzetközi jogi és európai uniós tagságából fakadó kötelezettségeinek, az új büntető törvénykönyv létrehozásával elindított büntetőpolitikai reformtörekvéseknek, a jogászi hivatásrendek jogalkalmazás során összegyűjtött tapasztalatai alapján felmerült igényeinek, az igazságszolgáltatással szemben megfogalmazott társadalmi elvárásoknak, különösen annak, hogy az igazságszolgáltatás gyorsabban, hatékonyabban működjön, és a büntetőeljárások eredményeként igazságos döntések szülessenek, továbbá korunk változó életviszonyainak is megfelel.
Az új Be. a büntetőeljárási garanciák rendszerének felülvizsgálatával jött létre, melynek során a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog következetes érvényesítése mellett a valós garanciális elemek megmaradtak, a tényleges tartalmat nem hordozó jogintézmények pedig mellőzésre kerültek.
Az eljárásjogi garanciák első körének fő célja az egyes eljárási szereplők jogainak védelme, a büntetőügyekben eljáró hatóságok eljárásának ellenőrizhetősége, végső soron pedig a büntetőeljárás törvényességének a biztosítása. Az eljárási garanciák másik köre egyfajta minőségbiztosításként kötődik az egyes bizonyítási eszközök és eljárások hitelességéhez. Az eljárási garanciák legkoncentráltabb megnyilvánulásai az alapelvek, melyeknek az egyes részletszabályokban való következetes kibontása és érvényesítése biztosítja a teljes eljárás jogállami megfelelőségét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új Be. a sértettek érdekeinek védelmére a jelenleginél nagyobb hangsúlyt fektet, vagyis minden lehetséges eszközzel támogatja azt. Ez azt jelenti, hogy egyrészről biztosítja, hogy az eljáró hatóságok a sértettekkel szemben a lehető legkíméletesebb módon járjanak el, másrészt fokozott hangsúlyt fektet az áldozatvédelem kérdésére.
A sértettek alapvető érdeke a hatékony és a gyors büntetőeljárás, mely teret adhat a sértett és a terhelt közötti feszültség feloldásához, amelyben biztosított a bűncselekménnyel okozott kár minél szélesebb körű megtérülése is. Fontos biztosítani továbbá, hogy a sértett egyenjogú alanya legyen az eljárásnak, így egyebek mellett tájékoztatást kérhessen, indítványokat, észrevételeket tehessen. A sértettnek a jogai érvényesítéséhez ugyancsak megfelelő jogorvoslati lehetőségekkel kell rendelkeznie.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A bizonyítási eljárás egyszerűsítésére törekedve az új Be. lehetővé teszi, hogy abban az esetben, ha a védelem alanyai a büntető eljárásjogi felelősséget megalapozó tényeket nem vitatják, azokra további bizonyítás felvétele mellőzhető legyen. A Be. szerint bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, melyek a büntető és a büntetőeljárási szabályok alkalmazásában jelentősek. A bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan tisztázására kell törekedni.
A nyomozás során fel kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni és biztosítani kell a bizonyítási eszközöket. A tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, vádat emel-e. A bírósági tárgyaláson a bizonyítás pedig csak a vádban foglalt tényekre terjedhet ki. A gyakorlatban a tárgyaláson történő bizonyítás a legtöbb esetben a nyomozás megismétlését jelenti, vagyis a bíróság ismételten kihallgatja a vádlottat és a tanúkat, továbbá sor kerül a nyomozás során előterjesztett írásbeli szakvélemény ismertetésére vagy felolvasására is.
A nyomozás során történő kihallgatás és a tárgyaláson történő kihallgatás ideje között általában hosszabb idő telik el, ezért a kihallgatott személyek újabb vallomása az emlékezet szükségszerű megfakulása következtében rendszerint már kisebb-nagyobb mértékben eltérnek a korábbi vallomásuktól. Ennek okát a bíróságnak tisztáznia kell, melynek eredményeként a kihallgatott személyek többnyire fenntartják a korábban tett vallomásukat. A bizonyítás megismétlése tehát sok esetben feleslegesen elhúzza az eljárást.
A büntetőeljárások gyorsabb lefolytatását és az egyszerűsítését szolgálja a bizonyítás mellőzésének lehetővé tétele abban az esetben, ha a vádlott és védő egyetértenek a vádbeli tényekkel vagy azok egy részével. A tények elismerése a terhelti együttműködés egyik formájának is tekinthető. Abban az esetben, ha a vádlott és védő nem vitatja a büntetőjogi felelősséget megállapító tényeket, az igényel megfontolást, hogy milyen eljárási formában milyen terjedelmű bizonyításra kerüljön sor, azaz szükség van-e egyáltalán a tárgyalás tartására. Ha a tények elismerése a tényállás egészére kiterjed, az eljárás rokon vonásokat mutat a jelenleg is szabályozott tárgyalásos eljárás mellőzésével.
Bizonyítás mellőzésére abban az esetben is sor kerülhet, ha a terhelt csak a tények bizonyos körét fogadja el, de a bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomás hiányzik. A bizonyítási eljárás ebben az esetben is jelentős terhektől szabadulhat meg, és lényegesebb kérdések vizsgálatára koncentrálódhat, ami a fennmaradó időt, az erőforrások hatékonyabb felhasználását, a bizonyítási eljárás észszerű rövidítését eredményezi, továbbá csökkenti a büntetőeljárások költségeit.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új Be. szélesíti azt a lehetőséget, hogy a terhelt a hatóságokkal való együttműködésben érdekelt legyen. A terhelt és a hatóságok közötti együttműködés bármilyen formájának megítélésekor nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az együttműködés mennyiben sérti a büntetőeljárás alapelveit. A megfelelő terhelti együttműködési rendszer kialakítása azonban egyszerre eredményezi a bűncselekmény gyors, egyben teljes körű felderítését, a gyors és egyben teljes körű büntetőjogi felelősségre vonással együtt.
Az új Be. rendelkezései felülvizsgálták továbbá az egyszerűsített eljárások rendszerét annak érdekében, hogy azok megfelelő garanciák biztosítása mellett a jelenleginél is szélesebb körben érvényesülhessenek, alkalmazásuk egyszerűbbé váljon. Az egyszerűsített eljárások intézményrendszere a régi Be. alapján a vádemelési szakaszhoz kötött, ezért annak a nyomozás lefolytatására érdemi kihatása nincs. Ezért volt fontos a terhelti együttműködés kiterjesztése már magára a nyomozási eljárásra is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új Be. hatékonyabbá igyekszik tenni a visszaélésszerű joggyakorlás elleni fellépést is az eljárások indokolatlan elhúzódásának visszaszorítása érdekében. A büntetőeljárások elhúzódása jelentős probléma, a vádemeléssel együtt járó eljárások átlagos tartama, a rendőrség és az ügyészség létszámának nagymértékű bővülése és a regisztrált bűncselekmények számának csökkenése ellenére sem csökken. Mindezért szükséges, hogy az eljárás egyes szereplői a büntetőeljárás lefolytatására hatással bíró jogosítványaikat valóban rendeltetésüknek megfelelően gyakorolják, egyúttal azokat visszaélésszerűen, elsősorban a büntetőeljárás akadályozására ne használhassák.
(10.30)
Hangsúlyozni kell, hogy a büntetőeljárás szabályrendszerében a visszaélésszerű joggyakorlás megakadályozására irányuló szabályozás, az Alaptörvény I. és XXVIII. cikke jelenti a keretet, amely rendelkezések a tisztességes eljárás követelményét, a védelem jogát és az alapjogok korlátozhatóságának feltételeit határozzák meg.
Az Alaptörvény rendelkezéseit a visszaélésszerű joggyakorlással összefüggésben az Alkotmánybíróság is számos határozatában értelmezte, így az alkotmánybírósági gyakorlatban kimunkált alapvető alkotmányossági megfontolások is irányadók voltak az új Be. kimunkálása tekintetében. Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint az állam társadalommal szembeni alkotmányos kötelezettsége a büntetőigény késedelem nélküli érvényesítése, ami a jogállamiság normatív tartalmából és a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogból vezethető le. Ez alkotmányos követelmény, mint ahogy egyébként a büntetőigény elbírálásának elhúzódása károsan befolyásolja a büntető igazságszolgáltatás működését és tekintélyét is. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új Be. egyik kiemelkedő célkitűzése a jogorvoslati rendszer reformja. A kasszációs és a reformatórius jogkört megalapozó jelenlegi szabályokat felülvizsgálva a hatályon kívül helyezés lehetőségeit szűkíti, a reformatórius jogkört pedig bővíti. A jogorvoslati rendszer kialakítása és szabályozása olyan sarkalatos pont a Be.-ben, amely nagyon sok egyéb rendelkezéssel szükségszerűen és elválaszthatatlanul összefügg. E körben elegendő utalni például a bíróságok szervezettségi szintjére, vagyis hogy milyen szintű bíróságok működnek, és ehhez képest hány fokú a jogorvoslati rendszer, de idetartozik az a kérdés is, hogy az egyszerűsített eljárások esetén hány fokú fellebbezési lehetőséget és milyen módot kell biztosítani az eljárás résztvevőinek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új Be. olyan szabályozást alakít ki, amely hatékonyabban elősegíti a bűncselekményből származó vagyon felderítését és annak biztosítását. A bűnözés, a bűncselekmények elkövetése, eltekintve az indulati bűncselekményektől, továbbá bizonyos egyéb bűncselekménycsoportoktól, tulajdonképpen nem más, mint illegális módon történő jövedelemszerzés, vagyis illegális vállalkozás. A gyakorlati tapasztalatok alapján megállapítható, hogy bár a vagyonelkobzás jelentős prevenciós hatása közismert, a vagyonvisszaszerzés jelenleg a büntetőjogi felelősségre vonás egyik legkevésbé eredményes és legkevésbé hatékony eleme.
Ennek egyik meghatározó indoka a vagyonkutatás jelenlegi formájának és szabályozásának a teljes korszerűtlensége, az ügyészt és a nyomozó hatóságot ugyanis alapfeladataik ellátása érdemben teljesen leköti, így a vagyonkutatás csak a legszükségesebb rutinelemekre terjed ki, holott az elkövetői kör régóta törekszik arra, hogy a bűncselekményből származó vagyon úgy álljon rendelkezése alatt, hogy a köztük lévő kapcsolat minél nehezebben lehessen feltérképezhető. Úgy tűnik, hogy az illegális vagyonok elvonása nem kellően gyakran és nem kellően szakszerűen alkalmazott módszer, amiből az is következik, hogy az elvont vagyon mértéke elenyésző az illegálisan megszerzett anyagi javakhoz képest.
Az új büntetőeljárási törvény ezért hatékonyabbá és az eljáró hatóságok számára egyszerűbbé teszi a bűnös tevékenységből származó jövedelmek felderítését és elvonását, segítve ezzel a legális gazdaság működését és védelmét. Az új Be. tudatosítja az elkövetők felé, hogy nem éri meg bűncselekményeket elkövetni, a bűnözéstől a tényleges visszatartó erőt ugyanis nem feltétlenül a bíróság által kiszabott személyi szabadságot elvonó büntetés jelenti, legyen az bármilyen szigorú is. Sok esetben a legsúlyosabb következmény az, ha a büntető igazságszolgáltatás fellépése a bűnözőt maradéktalanul megfosztja cselekvése értelmétől, azaz a bűncselekmény konkrét, kézzel fogható nyereségétől.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új Be. a fentieken túl a laikus bíráskodás jelenlegi rendszerét is megújítja, az ülnökök közreműködését leszűkíti azokra az eljárásokra, ahol jelenlétük valódi garanciát jelent. Az Alaptörvény 27. cikk (1) bekezdése értelmében „A bíróság - ha törvény másképpen nem rendelkezik - tanácsban ítélkezik.”, míg a (2) bekezdés szerint „Törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben.” Az Alaptörvény ennek megfelelően a társas bíráskodást tekinti főszabálynak azzal, hogy e főszabály az eljáró fórumtól függetlenül és nem a laikus részvételre vonatkozik, hiszen az ülnökök eljárását az Alaptörvény többletlehetőségként kivételes, törvényben meghatározott esetekben teszi csak lehetővé.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új Be. szabályozásának kialakítása során különös figyelem volt arra, hogy a terheltnek joga van ügyének észszerű időn belüli bírósági tárgyaláson történő elbírálásához. A terhelt a tárgyaláshoz való jogról lemondhat, ha védelme megfelelően biztosítható. Tárgyalás tartása esetén a bizonyítás hangsúlya a bírósági szakra tevődik át, amivel egyidejűleg a büntetőeljárás egyszerűsödhet és gyorsabbá válhat.
Hazánkban a büntetőeljárások jelentős része sok esetben indokolatlanul elhúzódik. Különösen szembetűnő a felelősségre vonás lassúsága az egyszerű megítélésű cselekmények esetében, és további problémát jelent, hogy az ügyekben eljáró hatóságok a terhelt tettenérése, beismerése esetén sem élnek a gyors, hatékony eljárást biztosító külön eljárások lehetőségével. A személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések alkalmazása esetén a gyors eljáráshoz való jog még hangsúlyosabb követelmény. E kötelezettségek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében, valamint IV. cikk (3) bekezdésében is lényegében azonos tartalommal megfogalmazott elvárások.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új Be. a korszerű büntetőeljárás követelményeinek megfelelően az elektronikus kapcsolattartás lehetőségeit is bővíti. Ezek a törvényi rendelkezések jelentős részben az e-közigazgatás törvényi és infrastrukturális alapjaira épülnek, nem hagyható azonban figyelmen kívül az információs technológia gyorsuló ütemű fejlődése sem. Előre ugyan nem látható, hogy a jövőbeni technológiai haladás hogyan alakul, azonban az információs társadalom fejlesztési irányait kijelölő kormányzati dokumentumból sok minden kikövetkeztethető.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új szabályozás megszünteti a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés kettősségét és ezzel a bizonyítékok elvesztésének lehetőségét mint a bizonyítás ellehetetlenülésének gyakorlati okát. Továbbá jelentős mértékben csökkenti és egyben világossá teszi, hogy konkrét személlyel szembeni bűnüldözési célból nem folyhat lényegében korlátlan ideig bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés, ennek a határideje minden esetben maximált.
A javaslatban kialakított eljárási rendszer biztosítja annak lehetőségét, hogy a nyomozás elrendelését megelőzően, de már a büntetőeljárás keretein belül, a bűncselekmények gyanújának megállapítása vagy kizárása érdekében rövid időn belül egyfajta előzetes felderítés legyen alkalmazható.
(10.40)
Mindez azt jelenti, hogy a büntetőeljárásban megjelenik egy új eljárási szakasz a nyomozás előtt, az úgynevezett előkészítő eljárás, amelyet az ügyészség és a nyomozó hatóság mellett a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a terrorizmust elhárító szerve is végezhet a nyomozás elrendeléséről szóló döntés meghozatalához szükséges információk összegyűjtése érdekében, és amely korlátozott ideig folytatható.
A törvényjavaslat az őrizet szabályai között újdonságként jeleníti meg, hogy ezen kényszerintézkedés a tettenérés esetén is alkalmazható, amennyiben az elkövető személyazonossága nem állapítható meg. Szintén újdonság, hogy nemcsak a letartóztatás valószínűsítése esetén, hanem más kényszerintézkedés esetén is helye lehet az őrizetbe vétel elrendelésének.
Az előzetes letartóztatás elnevezése a kényszerintézkedés pontosabb megjelölése érdekében letartóztatásra változik. A javaslatban a letartóztatás reális és valóságos alternatívájaként jelenik meg a bűnügyi felügyelet, amely gyűjtőfogalomként magában foglalja a Be.-ben is szabályozott házi őrizetet, lakhelyelhagyási tilalmat, valamint a bűnügyi eltiltást és jelentkezési kötelezettséget is.
A hatályos szabályozáshoz képest jelentősen módosul az óvadék intézménye, amely a javaslat rendszerében a bűnügyi felügyelet, illetve a távoltartás magatartási szabályainak megtartását biztosító eszközzé alakul át. Ezzel jelentősen bővül és egyszerűsödik az óvadék alkalmazásának a lehetősége.
A javaslat további kiemelkedő újítása, hogy kialakítja a lefoglalt és zár alá vett vagyon kezelésének törvényes alapját, olyan szabálykörnyezetet teremtve, amelyben lehetővé válik, hogy a vagyoni kielégítést szolgáló vagyontárgyak a büntetőeljárás gyakorta hosszabb időtartama alatt se veszítsenek értékükből. A javaslat ennek szellemében bevezeti a lefoglalt dolog és a zár alá vett vagyon megváltásának lehetőségét is. A sértettek érdekeinek érvényesítését szolgáló szabály, hogy a feltételes ügyészi felfüggesztés esetén - szűk körű kivételtől eltekintve - kötelező lesz a kár megtérítését vagy az eredeti állapotot helyreállítani.
A javaslat a garanciák megtartása mellett jelentősen egyszerűsíti a vádirattal szemben megfogalmazott formai és tartalmi előírások rendszerét. A javaslat a tárgyaláson jelen lévő személyek körében szabályozza a vádlott tárgyalási jelenlétét. Az új megoldás szakít a korábbi szabályozással, és széles körben biztosítja annak lehetőségét, hogy a vádlott a vádemelést követően a tárgyaláshoz való jogával éljen, másrészt el is ismeri, hogy e jogáról bármely ügyben lemondhat, feltéve, hogy a bizonyításhoz nincs szükség a vádlott személyes jelenlétére.
A javaslat a hatályos szabályozástól eltérően a bírósági szakasz kezdetén a vádirat alapján megtehető adminisztratív intézkedésektől élesen elkülöníti a tárgyalás előkészítését. Az új rendszer célja, hogy érdemi és koncentrált tárgyalás-előkészítésen keresztül a vád és a védekezés tartalma, eszközei és módjai minél előbb és egyszerre rögzüljenek, így a bírósági szakaszban lefolytatott bizonyítás keretei lehetőség szerint már a bírósági eljárás kezdetén tisztázódjanak. Ennek szellemében a javaslat a tárgyalás írásbeli előkészítése mellett a fő hangsúlyt az előkészítő ülésre helyezi, amely a terhelti együttműködés formái mellett a tárgyalási bizonyítás koncentrálásának is kiemelt helyszíne, azaz bírósági kontroll mellett a feleknek itt lesz lehetőségük rögzíteni bizonyításuk alapvető irányait.
A javaslat egyszerűsíti a folytatólagos tárgyalás szabályait is azzal, hogy az előző tárgyalás óta 6 hónapnál több idő eltelte esetén csak indítványra kell a jövőben a korábbi tárgyalásanyag lényegét ismertetni s megismételni a tárgyalást. Újdonság, hogy a javaslat szerint a fellebbezésben új bizonyítékokra csak akkor lehet majd hivatkozni, ha a fél legalább valószínűsíti azt, hogy arról az elsőfokú határozat kihirdetését követően szerzett tudomást. Ugyanakkor hivatkozni lehet az első fokon előterjesztett, de ott elutasított bizonyítási indítványokra is. A javaslat a tárgyalás mellőzésével folytatott eljárást átnevezi, és a büntetővégzés meghozatalára irányuló büntetőeljárás megnevezést alkalmazza.
A javaslat a pótmagánvádas eljárást a magánvádas eljáráshoz hasonlóan külön eljárásként, önálló fejezetben szabályozza, a szabályozás így könnyen áttekinthető, koherens, nem sérti az igényérvényesítést.
A javaslat az utólagos vagyonvisszaszerzési eljárás és a tárgyalási eljárás szabályainak újragondolása érdekében új szabályozást vezet be a külön eljárások rendszerében. A javaslat a határzárral kapcsolatos bűncselekmények eljárásában főszabály szerint nem zárja ki a fiatalkorúakra vonatkozó külön eljárás szabályait. A javaslattal bevezetett egyszerűsített felülvizsgálati eljárásokkal, egyszerűsített szabályok szerint orvosolhatók a jogerős ügydöntő határozat hibái vagy hiányosságai, amennyiben azok csupán járulékos kérdésekben merülnek fel.
A javaslat bevezeti az osztott szerkezetű kártalanítást, ami két eljárást jelent. Az egyszerűsített tarifarendszeren alapuló kártalanítási eljárást és a kártalanítási pert foglalja magában. Az előbbi eljárás választása esetén megállapodás jön létre a kártalanítást igénylő és a magyar állam között bírósági eljárás nélkül, amelyet követően további igényérvényesítésnek nincs helye.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján a KDNP támogatja a törvényjavaslatot; kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
