GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC (DK): Tisztelt Országgyűlés! Ellenzéki politikusként, egy olyan párt frakcióvezetőjeként, amely továbbra is azt gondolja, hogy a mintegy két hónappal ezelőtti választás nem volt sem szabad, sem tisztességes, nyilvánvalóan akár önök, akár a mi választóink is megkérdezik, hogy na, jó, de akkor mi a csudát fogunk csinálni egy ilyen parlamentben. Dacára annak, hogy mit gondolok erről a választásról - önök ezt nagyjából ismerik, vagy engem ismerve gondolhatják, hogy mit gondolok erről -, az kétségtelen, hogy nagyjából 2,5 millió ember szavazott a kormánypártokra. Ez nem kevés.
(13.30)
Ez akkor sem kevés, ha ennél valamivel többen szavaztak arra, hogy az vagy ez a kormány ne folytassa a munkáját; ha úgy tetszik, pokolba kívánták ezt a kormányt. A Jobbiktól a Párbeszédig bezárólag a mögöttük lévő szavazók, nyilván beleértve a Demokratikus Koalíció szavazóit, ugyanakkor képviselni kell. El kell mondani, hogy ők egy másfajta Magyarországban gondolkodnak.
Mi ezekkel az emberekkel a hátunk mögött - most ez a legfontosabb, amit el szeretnék önöknek mondani - nem kívánunk részt venni abban a háborúban, amit az önök kormánya és az önök miniszterelnöke folytat az elmúlt években, amire felfűzte az egész politikáját. Ez az ő háborúja, és nem a mi háborúnk. Én ezt a háborút megalapozatlan, hazugságokkal teli félrevezetésnek gondolom, bizonyos értelemben nemzetőrlőnek. Tévedés ne essék, nem azért, mert nem gondolom azt, hogy az elmúlt időszak egyik legnagyobb kihívása az a menekültáradat, amellyel az elmúlt időszakban találkoztunk. Dehogynem! Ez egy kihívás.
De azt igen, hogy amire a háborús logika épül, az nem igaz. Nem tudok egyetlenegy olyan számottevő magyar politikust sem, aki mindenkit be akarna fogadni Magyarországon. Nem tudok! Nem ismerek olyan nemzetközi intézményt, amely arra kötelezné Magyarországot, hogy kötelezően telepítsen be tömegeket. Nem ismerek! És végképp nem ismerek senkit, aki Magyarországtól el szeretné venni azt a jogot, hogy ő maga döntse el, hogy kinek ad új otthont, és kinek nem - mert ez az igazság.
De van azért ennél egy fontosabb dolog is. Az tudniillik, hogy ez a háború fölemészti az ország energiáját, hogy arról beszéljen, ami az ország előtt áll. Én nem tudom, önök hogyan látják ezt a világot, én sok tekintetben olyan kiszámíthatatlan változások sorát látom, a robotikától a géntechnológiáig, ami alapvetően meg fogja változtatni az önök meg a mi életünket, meg a gyerekeink életét is, és mi erről nem beszélünk egymással. Háborús logika uralja a magyar közbeszédet, és ez a háborús logika emészti fel a nemzet erejét ahelyett, hogy értelmes, okos, ad absurdum, tudományos megalapozottsággal készüljünk arra, hogy mi fog történni ezzel az országgal ebben az új világban, mert nem olyan lesz, mint tegnap. Ennek a kormánynak az energiáját a jelen és a múlt köti le, a holnapból meg mintha semmit nem értene.
És hát, mi tagadás, egy olyan pártnak a képviseletében, amely történelmi értelemben hisz és támogatja az európai egyesült államok eszméjét, megrettenve figyelem, hogy egy ilyen kihívásra Magyarország mai vezetői nem Európa többi nemzetének vezetőjével vagy nemzeteivel közösen akarnak választ adni, sőt azt kockáztatják, hogy veszélybe kerüljön az a történelmi teljesítmény, amit elértünk, hogy az európai közösség részei lettünk. Ha én küzdeni szeretnék, és a DK küzdeni szeretne, akkor van itt elég küzdenivaló. Nem vitatok semmit, de azt állítom, hogy nyomorúságos sorban élnek emberek sokaságai, hogy tehetséges gyerekek – milyen szégyen! – ma nem mehetnek úgy egyetemre, ahogy 30-40 éve; könnyebb volt eljutni ad absurdum a mai miniszterelnöknek vagy nekem. Ha most élnénk, akár ő, akár én, azt hiszem, nem mehetnénk egyetemre. Hogy nem lehet tisztességgel gyógyulni, hogy nem elég a fizetés, hogy dörgölőzni kell a hatalmon lévőkhöz, ha sikeres akarsz lenni - szóval, ez egy másik Magyarország!
Azt javaslom magunknak, önöknek - mi ezt fogjuk képviselni -, hogy a háborús logika helyett a jövőt építő tisztességes politikát építsünk. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)
