HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom elején én is megemlékezem a fájdalmas trianoni békediktátumról. Ez a megemlékezés kapcsolódik ahhoz a mondathoz, ami már elhangzott ma itt a parlamentben. Ez a nemzet élni akar, és ez a kapcsolódás nem más, mint a nemzeti összetartozás napja. Így ez a nap nem csupán a fájdalmas megemlékezésé, hanem az összetartozás ünnepléséé is egyúttal.
Még egy gondolatot engedjenek meg: hadd gratuláljak Szabó Timeának, nem annyira a felszólalásához, inkább az állapotához! Kívánom, hogy egészséges gyermeke legyen és boldog családi élete. (Szabó Timea: Köszönöm. - Taps a kormánypártok padsoraiból.)
Minden, a magyar parlamentben ülő párt elkötelezett a demokrácia iránt. Ez az elköteleződés három irányból táplálkozhat: a liberális demokrácia, a kereszténydemokrácia, illetve a szociáldemokrácia megközelítéséből. Azt látjuk, hogy a liberális demokráciának nevezett megközelítés válságba került. Ez a válság pedig elsősorban antropológiai jellegű, tehát világnézeti probléma, amiből azonban következnek társadalompolitikai következmények is.
Mivel a kormányzat a következő időszakot egy kereszténydemokrata szemléletben képzeli el, ezért talán érdemes néhány szót szólni arról, hogy mit is jelent a kereszténydemokrácia. Elsősorban a keresztény ember- és társadalomképből indulunk ki, és ha megengedik, két fontos pillérre hívnám fel a figyelmet, amit ez a még hátralévő három perc megenged.
Az egyik az, hogy mi a teljes embert tekintjük, és nem csupán egyes vonásokat ragadunk ki az emberi jogokból és azt abszolutizáljuk, hiszen ez az, ami ma jellemző a liberális demokrácia képviselőire. Az emberi jogokat a felelősséggel, vagy ha úgy tetszik, a kötelességekkel együtt nézzük. Ezzel válik az emberképünk teljessé, és ha valamit konkrétan ebből most következtetni kellene, akkor hadd említsem meg azt a kormányzati szándékot, ami a munkaalapú gazdaságot és a munkaalapú társadalmat említi. Hiszen a munka nem csupán lehetőség, hanem felelősség is az ember számára, ilyen értelemben a jogaink és a kötelességeink, a felelősségünk összefügg. Ezért nyugodtan építhetjük a jövőnket egy munkaalapú társadalomra és gazdaságra. (Varju László: Szarvashiba!)
A következő pillére ennek a kereszténydemokrata értelmezésnek az, ami következik az emberképünkből, ez pedig az ember társas lény mivolta. Ha az ember társas lény, akkor fontosak a közösségek. Ezek a közösségek a másik pillérét alkotják a mi demokráciaértelmezésünknek, ami természetesen a ma már emlegetett családdal mint legkisebb közösséggel kezdődik, folytatódik az egyházi és civil közösségekkel, természetesen a valódi civil közösségekre gondolok, és folytatódik a nemzet egészének közösségével, ami a mai nap folyamán különös aktualitást kap.
És hogy miért van szükség erre a kereszténydemokrata értelmezésre ma Magyarországon, az nyilvánvaló: azért a válságért, amit látunk Nyugat-Európában. Ahogy említettem, ez a válság antropológiai gyökerű, vagyis az emberi jogok téves értelmezéséből és abszolutizálásából következik, és olyan jelenségeket tartalmaz, amik bizony nálunk elkerülendők lehetnek. Ha megengedik, azért ebből is néhány gondolatot idéznék, hogy mit jelent ma a nyugati világban ennek a válsága. Jelenti elsősorban azt, hogy az említett emberkép eltorzul, vagyis olyan, az emberi természettel ellentétes törekvések jelennek meg, amik a normális emberi kapcsolatokkal, házasság- és családképünkkel ellentétesek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és nem felelnek meg az emberi természetnek.
Lehetne sorolni sokáig. Lesz még alkalmunk erre. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
