SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti összetartozás napján essék szó a nemzeti összetartozás egy másik nagyon fontos aspektusáról, mégpedig a drasztikusan csökkenő születések számáról, arról, hogy egyre kevesebb magyar ember él hazánkban.
(13.50)
Talán nem lepek meg vele senkit, hogy a demográfiai helyzet most engem is éppen aktuálisan érint, egészen pontosan, mondjuk. két hét múlva, remélhetőleg, de én és még sok millió magyar nő ezt az egész kérdést egészen máshogy közelítjük meg, mint önök. Amíg mi látjuk azt, hogy mi húzódik meg a nem születések mögött, addig sajnos maguk vagy kabarészinten közelítik meg ezt a kérdést - vegyük például Németh Szilárd világot teleszülős mondatait vagy éppen házelnök úr unokaszülős rendhagyó gondolatait -, vagy éppen vállalhatatlan nyilatkozatokat tesznek a nőkről és a gyermekvállalásról.
Nézzük egy pillanatra egyébként azt, hogy miről is beszélünk! A KSH szerint az élve születések száma idén márciusban az előző évhez képest 5,3 százalékkal csökkent, a halálozásoké pedig 12 százalékkal nőtt. A születések száma továbbra sem közelíti meg a 2008-as válság előtti szintet. Hogy lehetséges ez? Hogy lehetséges az, hogy nyolc év olyan kormányzás után, ahol maguk és Orbán Viktor folyamatosan azt hangoztatják, hogy mennyi mindent tettek a családokért, ilyen katasztrofális a helyzet? Az önök kormányzásának kudarca teljesen világos ezen a téren, ezt maga Orbán Viktor is elismerte akkor, amikor hirtelen úgy döntött, hogy ki akar egyezni velünk. Csak az a baj, hogy maguknak és Orbán Viktornak fogalma nincsen arról, hogy hogyan egyezzen ki a nőkkel; a nőkkel és a férfiakkal egyébként, mert a születés és a szülés a legritkább esetben egyedül a nő döntése. Ez általában legalább két ember döntése.
Persze, tudjuk azt Orbán Viktorról, hogy nem azt kell nézni, hogy mit mond, hanem azt, hogy mit csinál. És maguk mit csináltak például három nappal ezelőtt? Az Európai Parlament plenáris ülésén a nők testi és lelki egészségének biztosításáról, a gazdasági és szociális jogokról, illetve a nők szerepvállalásának előmozdításáról szóló jelentést tárgyalták. Miközben a Fidesz, önök és a kormány gyerekszülésről beszél, addig az európai képviselőik éppen most hatodjára nem szavazták meg az Európai Parlamentben ezt a javaslatot.
De szintén a múlt héten jelent meg az, hogy bármelyik pillanatban az utcára kerülhet egy tiszaújvárosi édesanya, aki munka közben egy rossz munkagép miatt elveszítette a kezét, ezért nem tudja fizetni a hitelét, és ki fogják lakoltatni. De sajnos az ő esete nem egyedi. Nap mint nap hallunk olyan esetekről, amikor egyedülálló, többgyermekes édesanyákat kilakoltatnak, mert maguk nem segítenek nekik. Nap mint nap hallunk olyan eseteket, amikor csecsemőikkel otthon lévő édesanyákat rúgnak ki a munkahelyükről - az állítólagos védett munkahelyükről -, nem azért, mert azt mondják, hogy nincsen önökre szükség, hanem azért, mert hogy, hogy nem, valahogy megszűnik az a munkakör a munkahelyükön. De maguk nem a megélhetést akarják megoldani, nem a lakhatást akarják megoldani, hanem a kiszivárogatott hírek szerint családpolitikai kutatóintézetet akarnak létrehozni, vagy éppen a harmadik gyerektől akarják csökkenteni a jelzáloghitel-tartozást. A harmadik gyerektől, amikor második gyermek sem születik már ebben az országban!
Tudják, képviselőtársaim, ott születnek gyerekek, abban az országban születnek gyerekek, ahol jó élni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyugat-Európában?) Ahol nem jó élni, ott nem születnek gyerekek; sajnos - lehet hőbörögni, de a számok ezt mutatják. A csökkenő születésszám ezt mutatja, és a bődületes kivándorlási adatok is ezt mutatják. 600 ezer ember, 600 ezer szülőképes korú felnőtt ment ki Magyarországról külföldre azért, mert itthon nem látják sem a gyermekvállalás lehetőségeit, sem a megélhetés lehetőségeit. Tudják, hogy hol születnek most Európában gyerekek? Hol emelkedik a születésszám? Valóban, ahogy itt elhangzott: Svédországban, Franciaországban, Írországban, Dániában - ott, ahol jó élni. És akkor mi van, államtitkár úr? Az van, hogy azok a kormányok tudják, hogy mit kell tenni, önök pedig nem.
Ma van a nemzeti összetartozás napja, képviselőtársaim, ez jelentse azt is, hogy Magyarországot tegyük végre egy élhető hellyé, ahol jó gyermeket szülni; olyan hellyé, ahol végre megemelik a tíz éve befagyasztott családi pótlékot, ahol egy 40 éves házaspárnak nem még mindig - húsz év után - a panellakás utáni hiteltörlesztőt kell nyögnie, ahol a szociális és bölcsődei dolgozók nem 100 ezer forintot visznek haza, ahol egy sérült gyermekét egyedül nevelő édesanya nem 60 ezer forintból hal éhen, hanem igenis méltányolják, hogy az életét feláldozza a gyermekéért, ahol a nők valóban tudnak részmunkaidőbendolgozni, vagy ahol végre önök ratifikálják a nők elleni erőszakról szóló nemzetközi egyezményt.
Az elmúlt nyolc évben az önök családpolitikája megbukott. Mutassák meg végre, hogy valóban fontos önöknek a nemzeti összetartozás, a gyermekek születése. Köszönöm. (Taps a Párbeszéd és az LMP soraiból.)
