BŐSZ ANETT
BŐSZ ANETT
BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Iskolarendszerünkben nem érvényesül az egyenlő bánásmód és az egyenlő méltóság elve. Olyan társadalmi feszültségek közepette élik iskolák a mindennapjaikat, amelyek felnőtt embereket is megráznának, nemhogy fejlődésben lévő diákokat.
Bizonyos iskolák teljesen elgettósodtak, komplett régiók néznek szembe reménytelen helyzettel az iskoláikat és a jövőjüket illetően. Tömegek nőnek föl úgy, hogy ahogyan halad előre velük az idő az iskolában, a hatéves korukban köztük meglévő különbségek nemhogy csökkennének, de még növekednek is. Teljesen egyedül vagyunk ezzel egyébként az Európai Közösségben.
Ez a feszültség mára rengeteg konfliktushoz vezetett. Ön szerint az iskolaőrség intézménye tűzoltás, amely kezeli a fennálló kihívásokat. De beszélnünk kell arról, hogy mi gyújtotta meg ezt a tüzet. A kormány sok tekintetben kirekesztő szemlélete és az intézményrendszeri garanciák folyamatos leépítése a leszakadók egyre rosszabb helyzetét hozta el. Ez mindkét fél részéről, mindkét oldal részéről agressziót szül. Mindannyian látjuk a problémát, de ezt nem lehet bilinccsel, gumibottal és gázspray-vel megoldani. Ezek az eszközök mit keresnek egyáltalán egy iskolában? Ezek börtönbe valók.
Az önök által említett tűz úgy keletkezett, tisztelt miniszterelnök úr, hogy a pedagógiai szakszolgálatokat kiüresítették. A szakma kiürült, és mára alig maradtak olyan emberek, akik segíthetnék a pedagógusok munkáját abban, hogy olyan diákokat segítsenek, akik, hangsúlyozom, eddig is segítségre szorultak volna. Jelen pillanatban az iskolaőrség intézménye azt vetíti elő, hogy ezekkel a gyerekekkel szemben fognak fellépni, még egyszer mondom, olyan eszközökkel iskolákban, amelyek börtönbe valók.
Azt szeretném öntől megkérdezni, miniszterelnök úr, hogy mégis hogyan juthattunk el idáig. Amikor az elmúlt tíz évben önök ezt az országot voltaképpen teljesen átformálták, az iskolákat miért nem sikerült? Köszönöm. Várom megtisztelő válaszát.
