ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Rossz a lapjárása a közgyűjteményi és közművelődési dolgozóknak. Ők nem a dzsókert húzták, mondjuk, Tiborcz vagy éppen Mészáros urakhoz hasonló módon, nekik egy Fekete Péter jutott. (L. Simon László: Jaj! - Nacsa Lőrinc: Juj, juj!) Igen, így van. És az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, ott a kormánypárti padsorokban, amiről önök itt beszéltek, béklyók, nem értjük. Tehát folyamatosan hallhatták önök is a közbeszólásokat talán, ha nyitott lenne a fülük a kritikára, hogy nem értjük, amiről beszélnek. Ezt a béklyót ki teremtette? Mi akadályozta meg önöket abban, amikor tíz éve kétharmados felhatalmazásuk van, hogy ezeket a béklyókat lerázzák, széttörjék, és egy olyan rendszert alakítsanak ki a közalkalmazotti jogállás megtartása mellett, ami ezeknek az embereknek a biztonságérzetét mégiscsak garantálná, és nem venne el tőlük számos olyan dolgot, amit most joggal féltenek? Semmi.
Önök, ha kellett, akkor felülírták, átírták a sziklaszilárd Alaptörvényt. És akkor lehetne még azt is hozzátenni, hogy ha kell, felülírják a Szentírás tízparancsolatát, különösen a 7. és a 8. pontokra vonatkozóan. (L. Simon László: Szakmai alapon.) Ez a szakmai alap. Ugyanis nincsen pénz. Az a pénz, az a forrásmennyiség, ami ott kellene hogy legyen, és amire most olyan nagy mellénnyel hivatkoznak, az az 5 milliárd forint, az a 6 százalékos béremelés, azért hiányzik a rendszerből, mert önök nem rakták bele. (Nacsa Lőrinc: Most rakjuk bele!) Most, 12 év elteltével, kedves képviselőtársam - egyébként nyomjon gombot, aztán szólaljon föl -, 12 év elteltével belerakják a rendszerbe. Mondjuk, akkor a Budapest-Belgrád-vasút hazai szakaszának egy kilométerét jelentő összeget. Gratulálunk! (Tapsol.) 18 936 kulturális dolgozó nagyon örül ennek a 6 százalékos béremelésnek. Ez a mézesmadzag még annyi sincs, mint amit egyébként a szakképzésben dolgozók orra előtt elhúztak, ott 30 százalékot kínáltak a közalkalmazotti jogállás elveszítéséért cserébe; itt 6 százalék.
Államtitkár úr, aki korábban kiváló bűvészként is dolgozott, jobb lett volna, ha most a cilinderből egy valódi ajándékot varázsol elő, nem pedig egy olyan gonosz bűvésztrükkre készül, hogy teljesen és nyomtalanul eltüntesse ezeknek a munkavállalóknak a közalkalmazotti státuszát. Nyilvánvaló módon mi ehhez nem fogjuk a nevünket adni, nem fogjuk elfogadni ezt a gyalázatos törvényjavaslatot. De akkor felmentem államtitkár urat valamilyen formában, ön csak egy varázslótanonc lehet - bocsánat! - a főmágus, villámló botú Semjén Zsolt mellett, aki kettő vadászgatás közben, talán valahol fönn az egyik magaslesen éppen elővette a laptopját, megírta ezt a törvényjavaslatot, és benyújtotta. (Derültség az ellenzék soraiban.)
(20.30)
Ez az, ami elfogadhatatlan, és mindaz, ami ezt az egészet köríti, az az egyeztetéseket nélkülöző, azt a társadalmi és szakmai párbeszédet nélkülöző… - tudom, államtitkár úr, hivatkozott rá, hogy megtörtént, és naponta két szervezet vezetőjével tárgyal. Viszont az egész szféra fel van háborodva, és követelik, hogy felejtsék el ezt, amit most benyújtottak. Különösen egy olyan helyzetben érthetetlen a dolog, amikor egy egész társadalom retteg a megélhetése miatt. Itt van az ország nyakán a koronavírus-járvány. Érthetetlen, hogy miért ebben az időpontban, miért pont most, miért pont így volt arra szükség, hogy ezzel az egésszel előhozakodjanak. Nem tudja megérteni Semjén Zsolt sem, hogy a közszolgálat a közérdek, a közös célok szolgálata, és ezek az emberek, akik ott hivatásszerűen űzik a mesterségüket, nem „fukszos” Józsi építőipari vállalkozó culágerei, akikre majd a munka törvénykönyve vonatkozhat. Hát könyörgöm, értsék már meg! Elképesztő! Ezek az emberek sok esetben annak az intelligenciának az utolsó bázisai, amelyek a vidéki Magyarországon megmaradtak. Mi nemzeti pártként azt mondjuk, hogy sokkal jobban oda kellene rájuk figyelni, és nem az ilyesféle javaslatok azok, amelyek majd ezt elősegítik.
Az egészet körbelengi valamiféle orwelli szürreális beszédmód is. Tudjuk, Orwell regénye, az 1984 egy szörnyű disztópiát fest föl, ahol a Nagy Testvér, ugye, mindenkire figyel. (L. Simon László: Olvastuk!) Igen, nagyszerű, államtitkár úr olvasta, akkor azt is tudja, hogy a nyelv is kifordult ott önmagából. Ennek van sokféle módja. Az egyik például, amikor a politikai korrektséget túltolják a röhejességig. Ez önökre nem jellemző - egy jó pont a részemről! Viszont a propaganda és az a feketét fehérnek, a fehéret meg feketének valló őrületes hazudozás, az önökre fokozott mértékben jellemző.
Képviselőtársaim! Hadd idézzek akkor néhány dolgot, amit kiírtam; egyébként államtitkár úr felszólalásában is utalt ezekre. Kiemelten fontos a közszférában dolgozók megbecsülése. Igen, térjünk akkor vissza erre a 6 százalékra! Óriási megbecsülés! Tizenkét év után! Ugye, 12 éve volt alapbéremelésben részük! Aztán a tudás, a képesség, a tenni akarás válik az értékteremtés faktorává - mondta most is államtitkár úr. Miért, akkor eddig mi volt? Tehát úgy festik le ezt a dolgot, mint ha lennének a hedonista, egyébként buta tücskök a múzeumokban meg a levéltárakban, és vannak azért szorgalmas és innovatív hangyák is, és akkor ez a törvényjavaslat majd az utóbbi csoportot fogja felemelni és jobban támogatni. Elképesztő, és egyébként sértő arra a 18 936 emberre nézve is az ilyesféle beállítás! A foglalkoztatás nagyfokú biztonságát fogja eredményezni, aztán a bértáblához nem kötött foglalkoztatás a minőségi közfeladat-ellátás záloga lehet. Ez meg már a neoliberalizmus csimborasszója! Hát miről beszélünk? Ha Orwellt idéztem vagy őtőle hozakodtam elő példákkal, akkor ez a „duplaplusznemjó” kategóriája. (Derültség a Jobbik , az MSZP és az LMP soraiból.) Máshogy nem lehet minősíteni ezt az egészet. Bár azt tudjuk, hogy önök szerint a tudatlanság az erő. Ez a tudás- és értelmiségellenes politikájukból bizony sokszor kiviláglik. Lehet, hogy nem kell, nem kell bizony majd akkor, kedves Nacsa képviselőtársam, múzeum, nem kellenek levéltárak.
Akkor mondok még valamit az 1984-ből, hadd örüljön! Tudja, mi az a prolitáp, hogyha olvasták? Mi az a prolitáp? Ugye, az az alkotás, kedves képviselőtársam, amit gépi segítséggel állítottak elő, és arra volt jó, hogy szórakoztassa az 1984-ben szereplő prolikat, illetve átmossa az ő agyukat, valahogyan manipulálja őket. Lehet, hogy ilyenre lesz akkor majd csak szükség az eljövendő Magyarországon, hogyha önök szerint alakulnak itt a társadalmi folyamatok. Mi viszont ebből nem kérünk.
Morálisan elfogadhatatlan volt az az egész, még egyszer mondom, ahogy ezt levezényelték. Az, hogy húsvét előtt csütörtök este, 19.45-kor megkapják az érintett szakszervezetek ezt az egészet, folytassák le a társadalmi egyeztetést, és akkor, ha van valami hozzáfűznivalójuk, akkor azt kedd reggel 8.30-ig szépen terjesszék be. Nem szabad ilyet csinálni! Felháborító! Mondom egyébként az egykori kollégák nevében is. Mielőtt képviselő lettem, tanítottam, szakközépiskolai tanár voltam, előtte pedig - az egyetem után - dolgoztam múzeumban is, van némi életből való kapcsolat a részemről is. Az a helyzet, hogy az a hurráoptimista hangulat, amiről önök itt beszámolnak, a területen dolgozó munkavállalók jelentős részére nem jellemző, és nem azért, mert ők - még egyszer akkor - valamiféle ilyen hedonista és mellette buta tücskök lennének, akik nem nagyon akarnak dolgozni. Nem! Egészen egyszerűen félnek, mert rosszak a tapasztalatok.
Sorakoznak a kérdések. Mi lesz a kiszámítható előmenetellel, a jubileumi jutalmakkal, a bérpótlékokkal, a hosszabb felmentési idővel? Aztán, mondjuk, ha egy életpálya végén mégis úgy alakul a dolog, akkor a nagyobb végkielégítés könnyen elszállhat, és a foglalkoztatás biztonságával egyetemben ezek is elvesznek. Szóval, az a stabil munkajogi helyzet, amire ezeknek az embereknek igenis szükségük lenne, nem biztos, hogy biztosított lesz, pedig magasan kvalifikált értelmiségi emberekről van szó. Amit itt elővezettek, az bizony a neoliberális modell, ami jó lenne egy, a gyarmati elit meg az oligarchák által irányított banánköztársaságban, de Magyarországon nem. A politikájukból, hiába mondanak itt bármit, azért mégiscsak az világlik ki, hogy a neoliberális gyakorlatot követik, lásd multik támogatása. Vissza lehet mutogatni, hogy mi volt 2010 előtt! Önök ezt megduplázták. Meg lehet nézni, hogy mi van a felsőoktatásban: ahová születtél, ott maradsz, tehát a mobilitási csatornák bezárása, és most a közalkalmazottak megtaposása. 2015-ben egyébként még életpályamodellt ígértek. Hol van? Ez lenne az? Nem hisszük!
Az, hogy az ágazatban dolgozók 80-90 százaléka a garantált bérminimumon nyomorog, az nem fog megváltozni e miatt a törvényjavaslat miatt. Önök követik akkor ilyenformán azt a bokrosi axiómiát, ami szerint, ugye, Burundiban sincsen egyetem, mégis jól megvannak. Akkor államtitkár urak mondhatnák azt, hogy hát, az amazóniai yanomami indiánoknál sincsen múzeum meg levéltár (Derültség az MSZP és az LMP soraiban.), mégis jól megvannak. De nem így van! Hát, azért itt vagyunk Európa kellős közepén! Ezek az intézmények a közös kultúrkincseinket őrzik. Sokkal jobban meg kellene őket becsülni, és nem azt a metódust követni, amit Kóka úr valósított meg, illetve vallott be: nem kérdezzük meg a békákat, amikor lecsapoljuk a mocsarat. Most sem kérdezték meg ezeket az embereket, hogy mégis mi lenne erről az egész gyalázatról a véleményük. Vagy ott volt Parragh László, aki - amikor a közalkalmazotti jogállás kapcsán a szakképzésben dolgozóktól elvették mindezt - valami olyan gyalázatot mondott, hogy a közalkalmazotti lét elkényelmesít, hátra lehet dőlni, mert úgyis megkapják ugyanazt a pénzt, mint ha teljes erőbedobással dolgoznának. Ez a szemen köpése azoknak az embereknek, akik vért izzadnak ezekben az ágazatokban! Tehát egy neoliberális, vegytisztán piaci fundamentalista felfogást tükröz, amiből mi a Jobbik részéről nyilván nem kérünk. (Z. Kárpát Dániel: Úgy van!)
Államtitkár úr! Ön is itt még talán kicsit bocsánatot is kért miatta, amikor azt mondta, hogy arra a könyvtárosra, aki nem dolgozik, nem lesz szükség, de akik majd maradnak, azok jó sokat fognak keresni. Hogyan fognak jó sokat keresni? Azt az iszonyatos bértömeg-növekedést mi nem látjuk. Kannibalizáló módon esetleg, hogy ha az egyik munkavállaló felzabálja úgymond a másikat, akkor talán fognak többet keresni, viszont a munka is jóval több lesz, ez pedig valószínűsíthető, hogy az egésznek a rovására fog menni. Még egyszer térjünk vissza ahhoz a 6 százalékhoz! Hogy ettől jóval többet fognak keresni, még messze nem fog megvalósulni.
A pénz kapcsán itt elő szokták hozni, Rétvári államtitkár úr is már a héten is jó néhányszor elmondta, hogy GDP-arányosan Magyarország mennyit költ a kultúrára. Nem fogok egyébként amiatt vádaskodni vagy a fejükre olvasni, hogy miért kapott olyan szép színházat Kaposvár. Somogy megyei vagyok, nagyon örülünk neki. Itt most a dolgozók béréről van szó. Akkor maradjunk csak ennél! Ha állandóan a GDP-vel hozakodnak elő, akkor egyszer már nézzük meg, hogy GDP-arányosan mennyit költ Magyarország strómanokra meg oligarchákra. Azt hiszem, hogy jóval többet, mint ami ebben az összevetésben kimutatható lenne. (Z. Kárpát Dániel: Úgy van!)
Államtitkár úr! Úgy látszik, önöknek egyébként az olyan hatalmas bizniszek formájában is fontos, nagyon fontos a Kínai Kommunista Párt barátsága, mint például a felszólalásom legelején felhozott Budapest-Belgrád-vasút ügye, amire ezermilliárd forintot fognak kiszórni.
(20.40)
Még egyszer, csak ízlelgessük ezt az összehasonlítást, ezt az elképesztő és abszurd szakadékot, ami a kettő között, egy őrült projektre kidobott, arra elfüstölt százmilliárdos pénztömeg és a közművelődésben dolgozóknak megajánlott 5 milliárdos pluszforrás között tátong. Mi ezt nem tudjuk elfogadni, viszont azt szeretnénk, hogyha önök is megértenék, hogy könyvtár nélkül nincs esélyegyenlőség, és ezek a könyvtárak csak úgy fognak működni, hogy ha az ott dolgozók valóban a köz szolgájának, nem pedig az önök cselédjeinek érezhetik magukat. Nincs nemzeti emlékezet múzeumok nélkül, és nincs hiteles nemzeti múlt levéltárak nélkül. És közművelődés nélkül sincs polgári kultúra, amely polgári kultúra nélkül Magyarország halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorodott régiói menthetetlenül el fognak süllyedni. Mi ezt féltjük. S kérem, engedjék meg, hogy ilyen alkalmakkor ezeket a félelmeinket elővezessük, mert számos nagyon rossz tapasztalattal találkozhattunk már az önök részéről. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, és várom a válaszokat. (Taps az ellenzéki oldalon.)
