L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon kimerítő, részletes előterjesztői expozét hallhattunk Fekete Péter államtitkár úrtól, úgyhogy csak néhány ponton egészíteném ki mindazt, amit elmondott, hiszen a Fidesz-frakció egyetért az előterjesztésben foglaltakkal és az államtitkár úr expozéjában elhangzottakkal.
Mi az előttünk fekvő törvényjavaslat körül kialakult vitának a legfontosabb pontja? Az, hogy ezt mindenki, aki az elmúlt hetekben megszólalt pró vagy kontra ebben a vitában, nem lehetőségként látta, hanem bérkérdésként tálalta, azaz úgy állították be ezt a törvényjavaslatot, mint ha csak az lenne ennek a törvényjavaslatnak a kardinális része, hogy megmarad-e a közalkalmazottak bére, illetve a státusznak az átalakulása után a kulturális terület dolgozói megfelelő bérezést fognak-e kapni.
Azt gondolom, erre megnyugtató és kimerítő választ kaptunk államtitkár úrtól: nemhogy az a szándéka a kulturális kormányzatnak, hogy az ágazatban dolgozók bére megmaradjon, hanem az is egyértelmű szándéka, célja, hogy a bérük folyamatosan emelkedjék, és a kormány az idei évre már összességében egy 5 százalékos béremelkedést ígért. (Arató Gergely: 1 százalék már eltűnt?) Annyira szeretném, ha Arató képviselőtársam végighallgatna. Megígérem, hogy én is végig fogom őt hallgatni. Alig vagyunk ebben a teremben, próbáljuk már meg egymást végighallgatni! Tehát a kormány már ebben az évben az ágazatban közalkalmazotti státuszban dolgozó, a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalóknak összességében átlagosan 5 százalékos béremelkedést ígér.
De tisztelt képviselőtársaim, valljuk be őszintén, ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, alapvetően nem a bérproblémákról és bérkérdésről szól, ez alapvetően szervezeti kulturális kérdésekről szól, és egy óriási nagy lehetőséget jelent az ágazat számára, ahogyan azt az előbb hallottuk Fekete Péter államtitkár úrtól is, hiszen ez az ágazat nagyon régóta versenyhátrányban van, nagyon régóta küzd olyan strukturális problémákkal, amelyek elválaszthatatlanok attól a bérszerkezettől, amely tulajdonképpen gúzsba köti az intézményvezetők kezét is.
Tulajdonképpen első ránézésre a közalkalmazotti bértáblához való igazodás biztonságot is jelent, hiszen az egy garantált szerkezet, ugyanakkor nincsen benne a közalkalmazotti bértáblában az a lehetőség, hogy az intézményvezető kellőképpen differenciáljon, hogy a minőségi munkát, a tehetséget, az ambíciót, a kimagasló kutatási képességet és tudást honorálja.
Nagyon érdekes dolog az, hogy a vitának nem a nyilvánosság előtt zajló részében, hanem a háttérben zajló részében intézményvezetők úgy szólalnak meg, hogy felhívnak bennünket, elmondják, elmondják államtitkár úrnak, elmondják nekünk, kormánypárti képviselőknek, hogy örülnek ennek a törvényjavaslatnak, több mint tíz éve várják azt, hogy végre olyan törvény legyen az Országgyűlés előtt, amely biztosítja az intézményvezetők számára azt a mozgásteret, azt a tényleges vezetői kompetenciát, amit a közalkalmazotti bértáblához való igazodás nem tesz lehetővé. A jelenlegi rendszerben nincsen meg az a szankcionálási lehetőség, hogy azokhoz a dolgozókhoz képest, akik ugyan formálisan a munkájukat elvégzik, de ténylegesen jelentős teljesítménnyel nem rendelkeznek, azokat preferálja az intézményvezető, akik egyébként az intézményük szakmai munkájában kimagasló eredményeket érnek el.
Szerintem erről beszélt ma államtitkár úr is, hogy ez egy súlyos probléma a működés szempontjából, hogy egy intézményvezető nem tud differenciálni megfelelő módon. És már csak azért sem tud differenciálni, mert jelen pillanatban a legtöbb intézményben annak a 18 ezer dolgozónak, akiről beszélt államtitkár úr, a bére már el van térítve a törvény által megengedett módon a bértáblától. Tehát igazság szerint nincsen az a mozgástere egy múzeumigazgatónak, egy könyvtárigazgatónak, egy levéltár-igazgatónak, hogy azt mondja, aki egyébként kétszer többet teljesít, az jelentősen több bérhez is jusson. Tehát ez egy szervezeti kulturális kérdés.
Ez a magyar intézményrendszer olyan problémákkal küzd, a múzeumaink, a levéltáraink, a könyvtáraink, a művelődési házaink olyan problémákkal küzdenek, amelyekkel egyébként tőlünk nyugatabbra lévő országokban az intézmények és az intézményvezetők egyáltalán nem küzdenek. Például borzalmas nagy gond az, hogy Magyarországon egy intézményvezető több évre előre nem tud kötelezettséget vállalni, ezeket már rég kellene kezelnünk. Azok az intézmények, amelyek nonprofit kft. formájában működnek, ma sokkal szabadabb költségvetési mozgást engedhetnek meg maguknak, mint azok, amelyek az államháztartási törvény hatálya alá tartozva költségvetési szerv formájában végzik a munkájukat. Hát, hogy akar egy magyar nagy múzeum versenyképes lenni egy olyan európai intézménnyel szemben, amelyik, mondjuk, akár öt-hat vagy még több évre előre úgy tudja megtervezni a kiállítási programját, hogy kötelezettséget is tud vállalni, szerződéseket kötni, műtárgyakat kikölcsönözni, a műtárgyak szállítását leszervezni, és mindezt már időben kommunikálni a közönsége, a potenciális fogyasztó, néző, vásárló, olvasó, látogató közönsége felé? Ezek óriási nagy problémák, amelyeket mindenképpen orvosolni kell, és ebbe az irányba az első határozott, ugyanakkor nagyon jó lépés az, hogy a közalkalmazotti rendszert kivezeti erről a területről a kormányzat.
Én megértem azokat, akik évtizedek óta közalkalmazottként dolgoznak, és ez számukra biztonságot jelentett, hogy most izgulnak, most aggódnak, most vannak félelmeik, de mindabból, amit elmondott államtitkár úr, és mindabból, ami a kormánynak a szándéka, egyértelművé kell tennünk azt, és mindenki számára egyértelmű kell hogy legyen, hogy nincs miért aggódniuk azoknak, akik tisztességesen végzik a munkájukat, akik teljesítenek, akik szívüket-lelküket a magyar kultúráért teszik ki, akik éjt nappallá téve azért dolgoznak, hogy a magyar kultúra, a magyar művelődés ügye tényleg magas színvonalú legyen és jól működjön.
Gondoljuk végig, tisztelt képviselőtársaim, ha vannak olyan intézmények Magyarországon, ahol működik az a rendszer, amit most az állami és önkormányzati intézményeknél is be akar vezetni a kormányzat, akkor miért ne működhetne ez az állami és az önkormányzati szektorban? Ha megnézzük egy kicsit az egyházi levéltárakat, az egyházi könyvtárakat, az egyházi múzeumokat, ha megnézzük az alapítványi fenntartású kulturális intézményeket, ha megnézzük egyébként az önkormányzatok működtetésében, tulajdonában vagy az állam tulajdonában lévő, nonprofit kft. formájában működő intézményeket, ha megnézzük azokat az intézményeinket, amelyek részvénytársaság formájában működnek, és ahol a munka törvénykönyve hatálya alá tartoznak a dolgozók és nem közalkalmazottak, és jól működnek ezek az intézmények, szakmailag magas színvonalúan működnek, a benne dolgozó szakdolgozók és egyébként a többiek is - hiszen egy jó intézményben nemcsak a szakdolgozók magas színvonalú munkájára van szükség - tisztességesen meg vannak fizetve, és működik ez a rendszer, akkor miért ne működhetne az állami alrendszerekben is hasonlóképpen? Ez tulajdonképpen vezetői kvalitás, vezetői szabadság és intézményi kultúra kérdése, és mindezeken túl természetesen a megfelelő költségvetési háttérnek a biztosítása.
Olyan hangokat hallhattunk a sajtóban az elmúlt napokban, hogy ez azt jelenti, hogy majd elveszik az intézményektől a pénzt.
(20.20)
Nem veszik el az intézményektől a pénzt. Ráadásul összekeverik a dolgokat jó páran, hiszen az intézményeknek - gondoljanak az önkormányzati fenntartású művelődési házakra és könyvtárakra - a finanszírozásához az állam normatívát ad. A normatíva egyébként független attól, hogy hányan dolgoznak abban az intézményben, hiszen a normatívát lakosságszám alapján a Belügyminisztérium költségvetésén keresztül biztosítjuk azoknak az intézményeknek, amelyeknek a fenntartása az önkormányzatok számára az Alaptörvényben és az 1997. évi CXL. törvényben rögzített kötelező feladat.
Hasonlóképpen az állam a központi költségvetési forrásból támogatja a vidéki múzeumi intézményrendszert, a volt megyei múzeumi intézményrendszer hálózatát, amelyek a települési önkormányzatok fenntartásába kerültek át 2013-ban. Az állam jelentős forrásokkal támogatja a magyar színházi struktúrát. Tehát ezek a támogatások nem fognak eltűnni. Attól, hogy a dolgozók, akik ezeknek a remek intézményeknek a fenntartásához járulnak hozzá, nem közalkalmazottként fogják végezni a munkájukat, attól még az intézmények állami támogatása nem lesz kevesebb. Nyilvánvalóan azt várja a kormány, és azt várjuk mi, parlamenti képviselők a fenntartó önkormányzatoktól, hogy az önkormányzati támogatás se csökkenjen, különösen azon intézmények esetében, ahol az állam céltámogatást ad, vagy ahol az állam normatív alapon ad finanszírozást az intézmények fenntartásához.
Kedves Képviselőtársaim! Vannak olyan intézmények, amelyek valamikor az állami alrendszeren belül működtek. Egy példát mondok önöknek, ilyen a Nemzeti Művelődési Intézet. A Nemzeti Művelődési Intézet ma nonprofit kft. formájában működik, és a székhelyét Budapestről Lakitelekre tett át. Elkészült a gyönyörű szép, új ingatlan, amely a Nemzeti Művelődési Intézetnek otthont ad. Múlt héten ott jártam, és megnéztem, fantasztikus körülményeket sikerült biztosítani a kollégáknak.
Ha ez az intézmény, amely korábban költségvetési szerv volt, és amelynek a dolgozói korábban közalkalmazottak voltak, ma magasabb színvonalon tudja elvégezni a munkáját, nem is a fővárosban, hanem vidéken, nonprofit kft. formájában, ahol a kollégák, a kiváló szakdolgozók ma a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók, akkor nem értem, miért aggódunk attól, hogy adott esetben ez nem működne más intézmények esetében, önkormányzati vagy állami fenntartású intézmények esetében.
De nézzük a volt szakszervezeti intézményrendszernek a megmaradt darabjait, a területi művelődési intézményeknek a művelődési házait, amelyek ma nagyon nagy mértékben járulnak hozzá a vidéki közművelődési intézményrendszer működéséhez. Ezek vagy alapítványi, vagy egyesületi formában működő intézmények. Az állam ezeknek a működéséhez is hozzájárul. Ők már nagyon régóta, hosszú évek, sőt mondhatom, évtizedek óta nem közalkalmazottak. És egyébként meg kell jegyeznem, hogy az ő bérfejlesztésükhöz is az első Orbán-kormány járult hozzá ’98 és 2002 között. Tehát ezt csak azért hozom példaként, mert ebből az is látszik, hogy nem csak a közalkalmazotti jogviszonyban dolgozó munkatársak bérfejlesztését lehet a központi költségvetésből támogatni. Tehát akik azt mondják, hogy a közalkalmazotti rendszer kivezetésével valójában a kormány egy felelősséget is elhárít, eltol magától, azoknak azt tudjuk mondani, hogy ez nem igaz, és példák sorát tudjuk mondani az elmúlt évtizedekből, amikor az állam ezeket az intézményeket, illetve a bennük dolgozó nem közalkalmazott munkatársakat is támogatta.
Mindaz, amit államtitkár úr elmondott a számokról, az nagyon fontos, mert látszólag nem sok ez a 18 936 fő, akik január 1-jén a Magyar Államkincstár adatai alapján a közművelődési, közgyűjteményi és az előadó-művészeti területen közalkalmazottként dolgoztak, de ez egy nagyon fontos rétege a magyar társadalomnak. Ez a 18 ezer fő, aki a magyar művelődési házakban, könyvtárakban, múzeumokban, levéltárakban, színházakban, állatkertekben, cirkuszban és a többiben dolgozik, nagyon fontos emberek, és az ő munkájukat nagyon meg kell becsülni. Éppen ezért fontos, amit hallottunk államtitkár úrtól, hogy közel 5 milliárd forintos és - pontosítok, mert 5 százalékot mondtam - 6 százalékos bértömeg-növekedés várható az idei évben a kormány ígéretei szerint.
Nézzük meg egy kicsit jobban a számokat, mert nem árt ezt kibontanunk. A közművelődésben 3234-en dolgoznak, az állatkertekben 212 közalkalmazott van, a közgyűjteményi területen, a könyvtárakban 6102, a múzeumokban 4871, a levéltárakban 859 közalkalmazott dolgozik jelen pillanatban. Az előadó-művészet terén 3659, a színházakban ebből 2919, a zenekaroknál 557, a táncegyütteseknél 183. Ezeknek a szummája adja azt a 18 936-ot, amiről államtitkár úr is beszélt. Fontosak számunkra. Nemhogy nem mondunk le róluk, hanem azt szeretnénk, ha minél jobb körülmények között végezhetnék minél magasabb szinten a szakmai munkájukat.
Én ugyanakkor azt is gondolom, hogy lesznek olyanok, akik egy átalakuló rendszerben nem szívesen fognak tovább dolgozni. De ez nyilvánvalóan az ő döntésük is, nem csak a munkaadóé vagy nem csak a kormányzaté. Mi abban vagyunk érdekeltek viszont, hogy az új rendszer, ami fel fog állni, az hatékonyabban működjön, és anyagi értelemben is nagyobb megbecsülést adjon azoknak, akik valóban magas színvonalon végzik a munkájukat.
Összességében, tisztelt képviselőtársaim, én ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot lehetőségnek tekintem. Ebben óriási nagy potenciál van. Én, ha intézményvezető lennék, akkor úgy érezném, hogy végre fölszabadultam, végre megszabadultam egy béklyótól, és végre a saját intézményemben én tudok megfelelően a bértömeggel gazdálkodni, én tudom eldönteni azt intézményvezetőként, hogy ki az, aki arra érdemes, hogy adott esetben jutalmat kapjon, illetve a jutalmat most is el tudja dönteni az intézményvezető, de nagyobb bért kapjon.
Sokkal nagyobb szabadságot jelent az intézményvezetők számára ez az új rendszer, mint amit a közalkalmazotti törvény jelenleg biztosít az intézményvezetők számára. Úgyhogy arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák az előttünk fekvő törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiból.)
