Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eljött az a napirend, ahol üdvözölnöm kell a Fidesz-KDNP és a kormány törekvéseit, hiszen tíz év késéssel, de megérkezett a magyar valóságba, és egy olyan javaslatot tett elénk, amelynek nyilván részegységeiben tudunk kötözködni, és fogunk is, mert ez az ellenzéki lét gyönyöre, a kormányzati lét gyönyöre az, hogy ezen kötözködésekre viszonkötözködésekkel válaszol, de tíz év elteltével és némi európai uniós nyomásra elindultunk egy olyan irányba, amely már vállalható, vitaképes, legitim, és szerintem ez nem kis szó a mai körülmények között.
Miért beszélek tíz évről? Engem az az isteni szerencse ért, hogy 2010 óta lehetek országgyűlési képviselő, és minden cinizmus nélkül ezt egy óriási szerencsének tartom. Amikor 2010-ben letettem az esküt a Szent Koronánál, akkor a parlament Fogyasztóvédelmi bizottságába delegáltak. Nem azért, mert közgazdászként annyira értettem volna a fogyasztóvédelem területéhez, vagy a professzora lennék ennek a területnek, sokkal egyszerűbb oka volt, a Gazdasági bizottságba a Jobbikon belül némi túljelentkezés alakult ki, én is oda szerettem volna orientálódni, hogy őszinte legyek, a Fogyasztóvédelmi bizottsággal meg nem annyira tudott mit kezdeni még a magyar parlamentarizmus sem. A vége az lett, hogy kaptam egy nagy tapsot a frakcióülésen, amikor vállaltam, hogy beülök a Fogyasztóvédelmi bizottságba, és jó diákként igyekeztem talpalni és kitanulni minél többet erről a területről.
Hozzáteszem, baromi jó bizottság volt. A magyar parlamentarizmus általam ismert bizottságai közül az abszolút kedvencem, és egy elképesztő nívójú szakmai munkát hozó bizottság, amelyet nem is értem, hogy önök miért szüntettek meg. Annyira fájó módon hiányzik ez a magyar gazdaságpolitika egéről, egyáltalán a fogyasztóvédelmi szemlélet, a pénzügyi tudatosság szemlélete, ami, látom, hogy ebben mi közösek vagyunk, még a Magyar Nemzeti Bank egyes vezetői is masszívan dolgoztak azért, legalábbis a szavak szintjén, hogy a pénzügyi tudatosság beszűrődjön az alapfokú, középfokú oktatásba, legyenek kampányok, amelyek ezzel foglalkoznak, és szerintem ez egy olyan terület lehetett volna, vagy talán még egy kicsit ott a sarokban lehetne is, amelyik izmusoktól függetlenül, politikai oldalaktól függetlenül egy közösen vállalható valami. Hiszen ha azt mondjuk, hogy a devizahitelezés pénzügyi szörnyszülöttjétől meg kellett és meg lehetett volna menteni a magyar polgárokat már előre, és ehhez lehetett volna egy pénzügyi tudatosságra alapozó programot összehozni, akkor szerintem ebben meg tudunk egyezni, így a tapasztalatok ismeretében. A Quaestor-botrányt hasonló módon meg tudtuk volna előzni, bár nyilván csak nagyon érintőlegesen köthető ide ez a kérdéskör, ebben is szerintem meg tudtunk volna egyezni.
Viszont azt látom, hogy a Fogyasztóvédelmi bizottság tönkretétele, beolvasztása a Gazdasági megabizottságba, ahol volt először egy albizottsága, aztán az sem működött rendesen, az is megszűnt, ez történelmi bűn és mulasztás. Éppen ezért örülök annak, hogy az a javaslat került elénk részeiben, amelynek akkor, 2010-14 között kellett volna idekerülnie a parlament elé, és amely meg tudta volna előzni számtalan fogyasztóvédelmi jellegű problémának az előidézését. Ne legyünk igazságtalanok, és ne kérjük számon akár ezen a kormányon, akár bármelyik másikon azt, hogy minden egyes, a polcokra kerülő vagy webshopokban megvásárolt terméket előre ellenőrizzen, pántlikázza fel, hogy ez biztonságos termék, odatehetjük a gyerek elé játszani vagy pedig fogyaszthatjuk, hiszen a globalizáció egyik legnagyobb vadhajtása, hogy olyan temérdek árutömeg zúdul a polcokra, az emberek postafiókjába és postaládáiba, ami lényegében utólag ellenőrizhető belenyúlásokkal, szemezgetésekkel, de rendszerszinten és előre minden már nem. Ez eleve egy elképesztő kiszolgáltatottságot kölcsönöz a rendszernek.
Éppen ezért én magam üdvözlöm például azt, hogy már nemcsak kimondottan a gyártóval szemben lehet eljárást indítani, hanem a szállítók, egyes közvetítők is gyakorlatilag a piacfelügyeleti eljárás részeként értelmezhetők a javaslat tekintetében. Tehát van kivel szemben eljárni, a lánc egy másik tagjával szemben, ha éppen maga a gyártó nem érhető el. De azért illúziókat ne tápláljunk, ettől a mindennapi biztonságunk, fogyasztóvédelmi biztonságunk nemhogy nem áll helyre, talán egy kicsit a biztonságérzetünk, a szubjektív lesz erősebb, de lehet, hogy ez hamis erősség.
Azt is látjuk, hogy volt azért ellenzékből nekünk ebben az említett 2010-14 közötti ciklusban sikerünk is, fogyasztóvédelmi jellegű sikerünk. Ha jól emlékszem, Gaudi-Nagy Tamás akkori képviselőtársammal együtt volt egy felvetésünk, amelynek értelmében a multicégekre kivethető bírságösszeget emlékeim szerint megtízszereztük, és ha jól emlékszem, akkor egy nagyon sok, 6-7 nullával ellátott összeg lett ennek a maximuma, amely módosító javaslatunk, láss csodát, keresztülment a Fidesz-KDNP rendszerén. Igen, az egy olyan ciklus volt, amikor folytak szakmai viták, volt valódi diskurzus közöttünk. Persze, rengeteg politikai székdobálás és a sárga lapát hajigálása meg lengetése közepette - ugye, a homokozóban kinek nagyobb a lapátja alapon -, de akkor is, azért keresztülmentek olyan ellenzéki javaslatok nagyon-nagyon ritkán, amelyek kimutathatók, érzékelhetők voltak.
Az egyik ilyen volt a multikra kivethető bírságösszeg emelése. Ezt hiányolom, nemcsak ebből a javaslatból, hanem a teljes európai koncepcióból. Nem látom azokat az elrettentő elemeket, amelyek képesek szó szerint kidózerolni a piacról azokat a folytatólagosan visszaéléseket foganatosító cégeket, amelyeknek nem lenne helyük ezen a piacon. Teljes iparágak jöttek létre fogyasztók megtévesztésére, kizsákmányolására, és arra, hogy vagy hamis terméket áruljanak, vagy teljesen értéktelen szemetet. És én tökéletesen látom, egy piacgazdaságpárti közgazdász vagyok, hogy amíg lesz kereslet, addig lesz kínálat is, de mi azért kapjuk a fizetésünket, többek között itt a magyar és egyébként az európai parlamentekben is, hogy ezen felelősséget felismerve a szabályozás legszélesebb körét a vásárlópolgárok érdekében keresztülvigyük.
(19.30)
Azt látjuk, hogy ez ügyben az elmúlt tíz évben nem tudott érdemben előrelépni sem Európa, sem pedig ezen belül Magyarország. Nemcsak elrettentő erejű bírságokra gondolok, hanem nyilvánvaló módon arra is, hogy az európai piac tekintetében akár a működési engedélyek ideiglenes vagy végleges elvételével, akár alternatív eszközökkel igenis oda lehet hatni bizonyos, akár teljes iparágak résztvevőire.
Az egyik kedvenc fogyasztóvédelmi témám a fogyasztói csoportok esete volt, amit, ha jól emlékszem, nyolc év késéssel szabályozott ez a kormányzat. Megszüntette a fogyasztói csoportokat papíron, aztán a fogyasztói csoportok korábbi szervezőinek tette lehetővé, hogy Rogán Antal lakáslottóját elkezdjék a ledózerolt LTP-k meg a Fundamenta meg a többi állami támogatása helyett. Tehát még amit megszüntettek, annak is nyitottak egy piaci rést a későbbiekben. De azt látjuk, hogy a fogyasztói csoportoknak a maguk nemében, nem tudom, hogy volt-e piacgazdasági értelme. Nem látom azt a társadalmi hozzáadott értéket, ami miatt egyáltalán megtűrték önök a magyar gazdaság egén ezt az elképesztő szemétséget, amit fogyasztói csoportoknak hívnak.
Mondok még egyet: termékbemutatók. Álljon föl valaki, és mondja el nekem, hogy milyen nemzetgazdasági érdek szól a termékbemutatók mellett! És látom én a korlátozási szándékot, látom, ugyanakkor azt is látom, hogy teljesen sajnos nem sikerült kiirtani ezt a formát. Először jöttek a trükkök utáni újabb trükkök, miszerint a telephelyen már nem kötöttek szerződést, hitelszerződéseket ezekkel a szerencsétlen átvert emberekkel, hanem elmentek hozzájuk haza, vagy egy másik helységbe jelentették be ezt a tevékenységet, de azt látjuk, hogy teljes gazdasági ágakra egész egyszerűen nincsen szükség, a visszaélések melegágyait jelentik. Jellemzően idős honfitársaink azok, akik kiszolgáltatottságuk és információhiányuk révén sokszor a hasonló cégek csapdájába kerülnek. Bizony, vannak azért konkrét ágazatok, cégcsoportok, azok képviselői, akikkel szemben egy egészen más szankciórendszerrel kellene fellépni.
Nem akarok irreális elvárásokat támasztani, nem akarom Magyarország Kormányától várni a teljes megoldást erre az egyébként világszinten még megoldatlan problémára. Azt ugyanakkor várom, hogy ezen alternatív eszközök tekintetében kezdjenek el gondolkodni. Amit pedig leginkább elvárnék, az a pénzügyi tudatosság szétterítése a teljes magyar gazdaságon belül. És ez nem megy úgy, hogy egy állami vezető vagy tisztségviselő, aki négymillió forint fölött keres, kiáll és elmondja a magyar családoknak, hogy tervezzék újra a költségvetést, és költsenek kevesebbet, mint amennyi a bevételük. Köszönjük szépen, bevétel hiányában igen nehéz lesz ezt a manővert keresztülvinni. Ez egészen egyszerűen úgy menne, hogy az alapfokú oktatásba, de a középfokúba mindenképpen úgy kell belevinni a pénzügyi tudatosságot, fogyasztóvédelmet, hogy onnan ne kerülhessen ki diák olyan állapotban, olyan szellemi, pszichikai állapotban, hogy adott esetben egy fogyasztói csoporttal, egy veszélyes pénzügyi befektetéssel őt megtévesszék. És ha ez az attitűd hatja át az egész társadalmat, azzal vittük keresztül a fogyasztóvédelmet akár termékek szintjén, akár a későbbi szankciók, retorziók szintjén, már ami a visszaélőket illeti.
Én erre bátorítanám tehát a kormányzatot amellett, hogy ahogy én ezt 2010-ben az esküm után megígértem, minden jó irányú javaslatban és javaslat tekintetében támogatni fogom önöket, amellett, hogy részletkérdéseken nyilván fogunk nagyon sokat vitatkozni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
