Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kell különösebb ellenzéki jóstehetség ahhoz, hogy megállapítsam, itt hosszú vitára a mai nap folyamán nem számíthatunk. S nemcsak azért, mert kissé elfogyott a nafta a nemzet templomában a mai viták következtében, hanem azért is, mert az előttünk fekvő javaslat szerintem jó szakemberek jó szándékkal összeállított és viszonylag kevés csapdahelyzetet rejtő javaslata, amivel az égadta világon semmi gond nem lenne a szokásos politikai vitákon túl. Nyilvánvalóan van, amikre válaszokat szeretnénk kapni, de vélhetően ezeket nem fogjuk megkapni, ez a parlamenti rutin.
Csakhogy, hölgyeim és uraim, közben elment mellettünk a történelem. Olyan két hét van mögöttünk, amely nemcsak az ellenzéki expozékat meg a kormánypárti expozékat, hanem a törvényjavaslat egy részét is nemhogy átírják, nem azt akarom mondani, hogy fölöslegessé teszik, de legalábbis megkérdőjelezik. Itt szóba került a következő uniós költségvetési ciklus. Miből gondolja bármelyik képviselőtársam, hogy az eddig ismert módon lesz ilyen? A helyzet az, hogy ha csak megnézzük azt, hogy most Európa a járványhelyzet okozta válságra hogyan próbál reagálni, azt látjuk, hogy összeurópai szinten lényegében sehogy sem tud. Azt látjuk, hogy a nemzetállamok próbálkoznak, Németország egy 750 milliárd eurós csomagot tudott valahogy összeállítani magának, ami szerintem a gazdasági válságkezelésre kétségkívül elég lesz, míg Olaszország egy 28 milliárdosat, tehát az előbb említett összegnek alig a 4 százalékát.
Ha pedig megnézzük az eurózónát, akkor azt látjuk, hogy az északi és déli államok közötti nemcsak kamathozambéli különbségek, de tulajdonképpen makrogazdasági és pénzügyi adatok egy olyan kétsebességes Európát sejtetnek, amelyet 2008-ban még össze lehetett barkácsolni a Központi Bank különböző mechanikus beavatkozásaival, a mai körülmények között azonban álláspontom szerint nem lehet. S azt is látjuk, hogy mindezt megfejeli az összeurópai eladósodottság brutálisan megnőtt mértéke, amely kicsit több mint egy évtized alatt majdnem a másfélszeresére növekedett.
Azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy értem én a következő uniós ciklus számait és azt, hogy ezek szóba kerülnek, csak attól tartok, és őszintén félek ettől, hogy a történelem sodra elmossa ezt az egészet, amiről mi most beszélünk, viszont a területfejlesztés kérdését nem fogja elmosni. Azt látom, hogy Magyarországnak a teljes költségvetését átíró módon egy egészen új életstratégiát, víziót kell most elsajátítania, aminek az a nehézsége, hogy harminc évet a történelem szemétdombjára küldve napok alatt, hetek alatt kell kitalálnunk, megfejtenünk azt az új víziót, amely nélkül nem fogjuk tudni ezt a kérdéskört sem kezelni. Úgy látom, hogy egy önfenntartó Európán belül egy önfenntartásra törekvő Magyarországot kell kialakítanunk, amely semmiképp nem lehet kommunisztikus, mindent állami beavatkozástól váró, de azt látom, hogy a területfejlesztéstől a munkahelyteremtési forrásokig, beruházásokig nem hagyhatunk magára egyetlen magyar megyét, egyetlen magyar régiót sem.
S hát igen, egy olyan önvédelemre képes gazdasági szerkezetet kell kialakítanunk, amely az alapvető élelmiszerektől kezdve az építőanyagokig képes az ország szükségleteit a lehető legnagyobb mértékben belülről fedezni. Kicsit kevesebbet kell majd talán a GDP-adatokkal foglalkoznunk, kicsit többet emberi fejlettségi indexszel, az egészségügyhöz való hozzáféréssel, a tisztességes oktatási lehetőségek elérhetőségével, tehát a valódi, húsbavágó, létező problémákkal.
Még egyszer mondom, minden jó szándékot nagyon nagyra értékelek, ami az előterjesztés mögött húzódik, de erős a félelmem a tekintetben, hogy a következő költségvetési ciklus számait alapvetően fogja átírni az, ami előttünk áll. Egyben szeretném jelezni, az ellenzéki pártok közül csak egynek a nevében beszélhetek, de ennek részéről a maximális konstruktivitást ebben a helyzetben minden őszinte, jobbító javaslat felé. S ha magyarázatot kapunk az elhangzott ellenzéki kérdésre ezen javaslat kapcsán is, akkor úgy gondolom, hogy itt azért bőven van egy legitim vitaalap, és ez azért nem lebecsülendő eredmény a magyar parlamentarizmus utolsó éveinek ismeretében. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
(20.30)
