FÜLÖP ATTILA,
FÜLÖP ATTILA,
FÜLÖP ATTILA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szociális biztonság megteremtése minden magyar állampolgár számára az államnak az Alaptörvényben rögzített felelőssége, ezt pedig az állam szociális intézmények és szociális intézkedések rendszerével valósítja meg.
Az intézményrendszer részeként Magyarországon személyes gondoskodást biztosító bentlakásos szociális intézményekben közel százezer, 97,5 ezer embert látunk el nap mint nap. Az Alaptörvény azt nem határozza meg, hogy az intézményrendszert kizárólag csak az államnak kell fenntartani, a gondoskodásra szoruló állampolgárok napi ellátását jelenleg is állami, egyházi, önkormányzati és civil fenntartók együttesen biztosítják.
A törvényjavaslat alapvetően két célt szolgál. Egyrészt az egyházak és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület részére ingyenes tulajdonba adja azokat a személyes gondoskodást biztosító bentlakásos intézményeket, amelyek már évek óta ezeknek a szervezeteknek a használatában állnak, és az ellátás helyéül szolgálnak, másrészt a törvényjavaslat tisztázza a jövőbeni egyházi feladatátvállalás kapcsán az eljárást. A jogszabályi környezet már most is lehetővé teszi ugyanis az állami vagyon tulajdonjogának átruházását egyház, egyházi jogi személy részére, ha ez elősegíti a hitéleti feladatainak teljesítését vagy az általa végzett, az államtól átvállalt és jellemzően szociális feladatok ellátását. Erről az ingyenes átruházásról a kormány nyilvános határozattal dönt.
A szociális intézmények és az ott élő időskorú, fogyatékos, pszichiátriai vagy szenvedélybeteg gondozottak számára nemcsak gondozási helyet, ellátást, hanem tényleges lakóhelyet is jelentenek. Az intézmény és annak környezete biztosítja számukra a személyes életteret vagy kikapcsolódást, és szükség esetén a fejlesztő foglalkoztatást is. Ahhoz, hogy mindezeket hosszú távon is zavartalanul biztosíthassuk, az intézmények szociális ellátás miatti tulajdonátruházásakor több esetben el kell térni a nemzeti vagyonról vagy a nemzeti földalapról szóló törvény egyes rendelkezéseitől, ez indokolja a jelen törvényjavaslatban történő külön szabályozást. A szociális ellátásokhoz kapcsolódó intézmények tulajdonba adása így egyrészről lezárja azt a folyamatot és azt a konstrukciót, amelynek keretében eddig használatba adásra került sor, másrészt a jövőre nézve új alapokra helyezi azt.
Az ellátásokhoz kapcsolódó, annak helyszínéül és eszközéül szolgáló vagyon tekintetében ettől kezdve a fenntartó a működtetés során tulajdonost megillető jogosítványokkal fog rendelkezni, mindez elősegíti az egyre magasabb színvonalon történő és hatékony feladatellátást. Megnyílik így a lehetőség arra, hogy valóban a jó gazda gondosságával tudja az ellátást megszervezni a feladatot vállaló egyházi fenntartó. Fontos azonban, hogy az állam részére megfelelő garanciális szabályok is beépítésre kerülnek arra az esetre, ha a most tulajdonossá váló egyházi személy a továbbiakban nem kívánja vagy nem tudja ellátni azt a feladatot, amelyhez jelen törvényjavaslat elfogadása esetén tulajdonjogot kap.
Tisztelt Országgyűlés! Az egyházak szociális területen végzett tevékenysége nem valami újkori jogszabályokon alapuló kötelezettségvállalás, hanem sokkal inkább a több ezer vagy több száz éves természetes missziójuknak a természetes folytatása. Az egyházak a kormány stratégiai partnerei. A kormány ezért fontosnak tartja és az elmúlt évtizedekben sokat tett annak érdekében, hogy az egyes szociális ellátásokban az egyházak fokozottabb szerepvállalását elősegítse. A történelem számtalan példáját értékelve egyértelműen kimondhatjuk, hogy az egyházak és a karitatív szervezetek nélkül ma nem beszélhetnénk intézményesített szociális ellátásról, ezért az egyházak társadalmi jelentősége megkérdőjelezhetetlen. A világ számos országában jól működő modell, hogy állami feladatot egyházi vagy karitatív szervezet is átvállal; hasonló a helyzet az európai kontinensen is. Magyarországon a szociális ellátás kialakulásának kezdetei hasonlóak voltak az angolszász fejlődéshez, vagyis az állami beavatkozás hazánkban is a jogi keretszabályok megalkotására szorítkozott.
Tisztelt Országgyűlés! Így a nagyhéten engedjenek meg egy idézetet XI. Piusz pápától, mert elég sok egyházi szereplő kereste a jó megoldást a szociális gondoskodás területén, ő pedig 90 évvel ezelőtt a következőt fogalmazta meg a szubszidiaritás elvének szükségességét fenntartandó: „Amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos; éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség.”
A kormány célja egy olyan, történelmi hagyományokra épülő rendszer kiépítése, melyben a rászorultság és az alanyi jogosultság egyensúlyban van. Fontos kiindulópontunk a szociálpolitika területén, hogy a felelősség elsősorban az egyéné és a családé, a külső segítség pedig abban az esetben legyen elérhető, ha az egyén és a család ugyan minden tőle telhetőt megtett, de nem tud megbirkózni a feladattal. És általános elv, hogy a problémát mindig ott kell kezelni, ahol kialakult, ezért a szociális ellátás is ott legyen, ahol az egyén és a családja él. Amennyiben pedig az egyén vagy a család vagy a helyi szervezetek és az ott élő vallási vagy egyéb szervezetek segítő kapacitása kimerül, akkor támogató, segítő jelleggel természetesen megjelenik az állam. Fontosnak tartom ismét hangsúlyozni, hogy az államnak az Alaptörvényben is deklarált, a szociális biztonság nyújtására vonatkozó feladata nem változik, csupán a már most is szociális ellátást nyújtó intézmények, egyházak és karitatív szervezetek tulajdonába tud kerülni.
Tisztelt Országgyűlés! Ezekben a hetekben különösen is érezzük, milyen fontos az egyházak és a különböző karitatív szervezetek által fenntartott intézmények áldozatvállalása és önzetlen segítségnyújtása. Ennek a felelősségvállalásnak a garanciája az az évezredes tapasztalat, hogy a történelem legnagyobb kihívásai közepette is, akár kérés nélkül, ezek a szervezetek a szociális igazságosság és a szociális szeretet gyakorlói voltak. Mindannyian elismeréssel tartozunk az e téren is betöltött szolgálatukért, keresztény karitatív szellemiségű erőfeszítéseikért, különös tekintettel az elmúlt hetekben tanúsított helytállásért, amelyet ezúton is köszönünk szépen.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, és kérem, hogy a fentiek alapján a törvénytervezetet támogatni szíveskedjenek. (Taps a kormánypártok soraiban.)
