Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan, évek óta várt csomag van most előttünk, amely kapcsán szerintem minden jóérzésű parlamenti erő találhat közös pontokat, és nyilván fogunk találni azért ellentéteket is.
Azt látom, hogy az Európai Bizottság korábbi indítványa, amely egyfajta digitális adórendszer felállításáról szólt, és amely sajnálatos módon az európai dinoszaurusz testén és rendszerén nem ment keresztül, azért mindenképpen egy legitim vita alapját képezi. Én maximális támogatója vagyok a kezdetektől fogva a Facebook és egyéb óriások tisztességes, jogszabályi keretek között történő megregulázásának, hogyha lehet ezt a szót használni, amellett, hogy azért a szólásszabadság és egyéb alapjogok mellett is folyamatos kiállás, monitoring, ellenőrzés szükséges.
Azt látjuk ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság idevágó indítványát az európai tagállamok nem támogatták, és jellemzően azok támogatták a legkevésbé, ahol alacsony kulcsokkal dolgoztak, vagy ahol konkrét és nettó gazdasági érdek szólt amellett, hogy ne menjen keresztül egy ilyen rendszer. Hozzáteszem, az EU-kritikus hangjaink is felerősödnek ilyenkor nyilvánvaló módon, hiszen egy világszervezet hatékonyságát nagyban megmutatja az, hogy egy ilyen kardinális téma mentén a belső döntéshozatala hogyan alakul, mennyire gördülékeny. Itt még egy 3 százalékosra tervezett adókulcs tekintetében sem sikerült megállapodásra jutni.
Ezt követte a V4-ek-megállapodás, hogy ha nem ment közösségi szinten, akkor próbáljuk meg szűkített hatáskörrel legalább. Erősek a kétségeim. Emlékezhetünk a csehek kiállására a Facebook és társai megadóztatása vagy közteherviselés alá bevonása ügyében. A csehek alapvető megközelítése az volt, hogy mindezt OECD-tagállamok szintjén kellene és lehetne rendezni. Én is úgy látom, hogy a V4-ek értelmes együttműködésének nagy barátjaként viszonylag kevés az esélyünk arra, hogy keresztül tudjunk vinni érdemi korlátozásokat, a fékezett habzású csomagra meg annyira nem vagyok vevő.
Tehát önmagában az, hogy szűrőket építünk be a rendszerbe, és különböző apró, kozmetikai jellegű változtatásokat teszünk, lehet, tehát lehet erre igennel szavazni, én is jó eséllyel meg fogom ezt tenni, hogyha nem találok olyan aknákat a rendszerben, amelyek irritálnak, ugyanakkor mi nem ezt akartuk, tehát nem ez volt a csomag alapja, hanem bizony az, hogy azokat a virtuális vadhajtásokat, amelyek joggal irritálnak bennünket, valamilyen szinten kezelhetővé tudjuk tenni.
De hát azt látjuk, hogy Franciaország, Németország megpróbált ilyen irányú lépéseket tenni; maradjunk abban, hogy szerény sikerrel. Igazából ez a háború valószínűleg akkor dőlt el, amikor ezeket a globális hálózatokat kontroll nélkül ráengedtük a saját piacainkra, a saját kultúránkra, a saját médiánkra. Most persze lehet ilyen utánkapásokat tenni, és vannak is olyan kísérletek, amelyek támogathatók, de hát azt látjuk, hogy nem biztos, hogy a siker magas esélyével tesszük mindezt.
Ami miatt kicsit rossz a szájíze az embernek egy ilyen vita során, az az, hogy persze a Fidesz-KDNP benyújt egy ilyen javaslatot, oké, vitatkozzunk róla, legyünk nyitottak, de hát ezzel párhuzamosan a valóság terében egy iparszerűen működő hazugsággyárat üzemeltet, amelynek egyik eszköze pont az itt tárgyalt hálózat. Horrorisztikus összegek odacsorgatásával, odaöntésével igazából ez a hazugsággyár azon eszközön keresztül is működik, amelyet most meg akarunk regulázni a másik irányból.
Nem akarok itt kitérni a különböző Facebook-kommandók működésére, a megnyert sajtóperek számára. Csak az én frakcióm esetében 200 fölötti azon megnyert perek száma, amelyek jórészt olyan rágalmak alapján indultak el, amelyeket itt az említett hálózatokon keresztül is azért fizetett hirdetésekben elég erőteljesen terjesztettek. De belátom, hogy ez nem feltétlen az előterjesztés tárgya, és néminemű visszafogottságot kell tanúsítanunk épp emiatt.
Azt látom ugyanakkor, hogy a cseh barátaink által felvetett megoldás, vonalvezetés, nyomvonal lehet az, ami hosszú távon alkalmazandó. Ha egységes szabályozást akarunk, a siker esélye úgy érhető el, ha ezt legalább az uniós tagországok mindegyike magáénak tudja vallani. Azt is látjuk, hogy a francia és német elképzelések, amelyek fennakadtak egy gáton, olyan országokból indultak és olyan nemzetgazdaságokból, ahol azért tőkeerő tekintetében egyelőre még nem tudunk versenybe szállni, nem lehet ezeket egymáshoz hasonlítani.
Éppen ezért az alapelvet, az elgondolást tudom támogatni, a kivitelezésről nyilván fogunk egymással vitákat folytatni, de az egészen biztos, hogy ha van értelme összefogást keresni és szövetségeseket keresni, akkor ebben a témakörben van. Köszönöm a figyelmet.
