BŐSZ ANETT,
BŐSZ ANETT,
BŐSZ ANETT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni, hogy személyesen nem voltam itt az előterjesztő, illetve a vezérszónokok felszólalása alatt, egy bizottsági vitáról szaladtam át, viszont a kollégáim biztosítottak engem afelől, hogy önök mit mondtak. Úgyhogy igyekszem ennek megfelelően részt venni ebben a vitában. Köszönöm a megértésüket.
Szeretném előrebocsátani, hogy összességében a törvényjavaslatban foglalt módosítást a Demokratikus Koalíció frakciója nem tudja támogatni, mivel számunkra - az előterjesztők, valamint a kormánypárti felszólalók felszólalásával együttvéve is ezt kell mondanom - változatlanul nem világos a szándék, és tartunk is attól, ami a magyar sportban elindult az elmúlt időszakban, nevezetesen, hogy valamifajta mögöttes szándék húzódhat meg a módosítások mögött, amit egyelőre mi nem látunk tisztán. De az álláspontunk szerint a módosítás teljesen szükségtelen ebben a formában, mivel így a kivételek köre teljes lett, a jövőben korlátlanul átruházható lesz az indulási jog, így a kivételek köre értelmét veszti, illetve a főszabály, a tiltás is értelmetlenné vált ezáltal.
A benyújtott módosítással kiderült számunkra, hogy a hatályos sporttörvény fogalomrendszere korrekcióra szorul, mivel a hatályos törvény a fogalmak meghatározása terén némi zavarral küzd. Az indulási jogot csak a sportszervezetekre értelmezi, és megfelelteti a nevezés jogának, valamint a nevezést azonosítja még a versenyrendszerben történő részvétellel is.
Bár a nevezési jog meghatározása nem található a törvényben, a sporttörvény például a Magyar Olimpiai Bizottság részére kizárólagosságot határoz meg, összhangban persze az olimpiai chartával, a sportágak és a sportolók nevezésére, az olimpiai eseményekre. A Demokratikus Koalíció frakciójának az az álláspontja, hogy az indulási jog és a nevezési jog értelmezhető a sportolókra is, ugyanis a játékjoghoz tapad mindkettő. Ebben a megközelítésben az indulási jog és a nevezési jog a jogképesség és a cselekvőképesség logikája mentén értelmezendő és értelmezhető.
Ezen túlmenően a játékjog használatának átruházása során tulajdonképpen a sportolónak az indulási joghoz - azaz hogy készen áll a versenyzésre - kapcsolódó nevezési joga kerül a sportszervezet számára átruházhatóvá. A játékjog mint személyhez fűződő vagyoni értékű jog és a játékjoghoz tapadó, a sportolóra vonatkoztatott indulási jog szerintünk fogalomképtelen. Ebben a megközelítésben a játékjog úgy viszonyul az indulási joghoz és a nevezési joghoz, ahogy a jellegéből fakadó eltérésekkel a szerzői jogot alkotják fogalomképességi szempontból a szerzőt megillető személyhez fűződő vagyoni jogok. Vállalt kötelezettségeink miatt a magyar szabályozásnak igazodnia kell a nemzetközi szövetségek és a sport nemzetközi szervezeteinek szabályozásához, ezért a magyar versenyzők nemzetközi, valamint olimpiai szereplése esetében az indulási jog és a nevezési jog feltételrendszerének igazodnia kell a nemzetközi sportszövetségek, illetve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályzatához.
Eddig a törvénymódosítás jogtechnikai részéről beszéltem, most azonban szeretnék néhány gondolatot mondani a jelenlegi hazai sportéletről. Így talán az előterjesztők is jobban értik majd, hogy miért kezdtem azzal a felszólalásomat, hogy tartunk attól, hogy ez a módosítás valamifajta mögöttes szándékot is takar, amit egyelőre nem sikerült kiderítenünk. Mindössze három paragrafusból áll ez az anyag, amely előttünk fekszik, és amelyet önök benyújtottak, nem tudjuk egyelőre igazán értelmezni, hogy milyen céllal.
Évek óta megfigyelhető, hogy a különböző sportágak szövetségeinek vezetői székébe különböző kormánypárti, első vonalas vagy másodvonalas politikusok kerülnek, ezzel az adófizetők óriási pénzösszegei felett tudnak rendelkezni akár közvetlenül is. Azt kell mondanom, persze tiszteletben tartva azokat, akik ez alól kivételt képeznek önök között, hogy sok esetben a Fidesz-közeli tisztségviselők a sportágban megkívánt szakértelemmel, illetve a szakmában megkívánt tapasztalattal sem rendelkeznek, amikor ilyen szakszövetségek vezetői pozíciójába kerülnek. 2010 óta soha nem látott mértékben öntik az adófizetők pénzét a különböző sportszövetségekbe, ami alapvetően egyébként nem kritizálandó, ugyanakkor olyan gyakorlati visszásságokat takar, mint például a taopénzek helytelen felhasználása, amik fölött, még egyszer mondom, sokszor az önök kollégái, vagy ön például, tisztelt képviselőtársam - és Bánki Erik bólogat is -, szövetségi elnökként vagy elnökségi tagként, közvetlenül rendelkeznek ezek fölött a pénzek fölött.
Azt gondolom, hogy amikor személyesen hozzám is befutnak olyan megkeresések, hogy a taopénzek (Nacsa Lőrinc közbeszól.), amelyeket önmagában… Igen tisztelt képviselőtársam, Nacsa Lőrinc, nagyon szívesen meghallgatom önt, ha újra gombot nyom és nem a bekiabálás módszerét választja, ahogyan azt már nagyon sok vitában megtette. Azt gondolom, hogy ez nem egy jó módszer, képviselő úr. Nyugodtan nyomjon gombot, igen!
Szóval, az a helyzet, hogy nagyon helyes, ha a taopénzek felhasználása jól és tisztességesen kerül oda, ahova az való. Azonban számos szülő az utánpótlásról… - beszélt ön is, tisztelt képviselőtársam, az utánpótlásról, és amennyiben jól értem az ön felszólalását, arról is szól ez a törvénymódosító, hogy az utánpótlást tudjuk fejleszteni. De akkor szeretném önöket megkérdezni, hogy adott esetben az önök kollégái körében vagy az önök által közvetlenül vezetett sportszövetségekben hogyan történhet meg, hogy például a taopénzeket, ami célzottan menne az utánpótlás képzésére, a profi sportolók kapják meg a szülők beszámolói alapján, akiket pedig már így is nagyon szépen ellátott pénzzel a központi költségvetés. Ők kapják meg azokat az eszközöket, amelyek adott esetben sérülésekből való kigyógyulásukban is segítik őket.
Én ezt azért mondom, mert magam is részese voltam a versenysportnak, válogatott sportolóként nyolc éven keresztül a dzsúdószövetség védőernyője alatt tudtam ezt a tevékenységet kifejteni. Egyáltalán nem mindegy - és látom, hogy államtitkár asszony is bólogat -, hogy egy utánpótlásszakágban egy gyermek mit kap meg azokból, amiket a taotámogatások lehetővé tennének.
(12.50)
Én azt gondolom, hogy itt rendet kell rakni mindenféleképpen a sportszövetségekben, sőt a sportszövetségeknek felelősséget kell vállalniuk azért, hogy az egyes szakosztályokban nem megfelelően felhasznált taopénzek esetén fel kell lépnünk, hiszen ez közpénz, az adófizetők pénze, és az, amiben a jövőnk áll és a magyar sport jövője áll, az mindenféleképpen az utánpótlás-nevelés. Mondanék néhány olyan példát, hogy kikre gondolok egészen pontosan, amikor azt mondom, hogy a Fidesz párttagjai, illetve akár csúcsvezetői közvetlenül diszponálnak azok fölött az összegek fölött, amelyek több száz milliárdra rúgnak itt az elmúlt évek során, és valóban, ha jó felhasználásra kerülnének ezek, jelentős előrelépéseket láthattunk volna a magyar sportban. Nem szeretnék most arra kitérni, hogy például az elmúlt időszak olimpiáin vajon a magyar társadalom mit élt meg és mit érzett, hiszen én magam egy olimpiaikvóta-szerzést is rendkívüli módon tisztelek, sőt az olimpiához való egyáltalán közel kerülést is rendkívüli módon tisztelem, de ugyanakkor azt éltük meg, hogy az elmúlt időszak eredményei nem tükrözték azt, amit korábban megszoktunk az olimpiáktól. Megjegyzem, hogy a korábbi olimpiákon kifejezetten túlteljesítettek a magyar sportolók.
Mondanék egy olyan példát is, amely Szűcs Lajos képviselőtársamhoz kapcsolódik. A legújabb hírek szerint Szűcs Lajos képviselőtársunk székét a Tenisz Szövetség élén Lázár János veheti át, egy olyan lépés után, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy 4 milliárd forintnyi hiány keletkezett, és ezzel a csőd szélére került a szövetség, majd a képviselő úr az állami forrásokhoz fordult segítségért a humán járvány okozta gazdasági következmények kellős közepén. Én azt gondolom, hogy ha ezt sikerült kihozni a magyar sportból, hogy adott esetben a szövetségek nem tudnak jól megküzdeni az egyes szponzori pénzekért, nem tudnak jól megküzdeni azért, hogy piaci alapon lehessen működniük, vagy legalább részben piaci alapon, az egy dráma. Nem lehet azt üzenni a magyar sportról, hogy kizárólag állami támogatásokból el lehet lenni. A profi sportnak ma már nem erről kell szólnia, és azt gondolom, arról sem szólhat, hogy a különböző sportszövetségeket hogyan lehet a kormánypártokba közvetlenül becsatornázni.
Nem szabad átesni a ló túloldalára abban, tisztelt képviselőtársaim, és még egyszer mondom itt, a felszólalásom végén, nem azzal van problémám, hogy állami milliárdok a sport támogatására mennek el, hiszen pontosan tudjuk, hogy egy ember nevelkedése közben a test, a lélek, az értelem fejlesztése egyaránt fontos, és azt gondolom, hogy mind a hármat meg tudjuk kapni a sporttól. Amikor az iskolát ki tudjuk egészíteni valamifajta sportedzéssel, az aztán egy olyan kombináció, ami bizonyára egy rendkívüli személyiséget tud eredményezni. Tehát én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, nem az a probléma, hogy önök fontosnak tartják a sport finanszírozását, hanem az a probléma, hogy hogyan. Az a probléma, hogy állami milliárdokat látunk eltűnni, nemcsak a profi sportban, hanem az utánpótlássportban. Ezeknek a sportszövetségeknek méltatlan szerepet szántak önök, saját maguknak szántak dicsőséges szerepeket ezeknek a sportszövetségeknek az élén, de ez nem elég.
Beszéltem számos panaszról, amit benyújtanak a szülők, beszéltem arról, hogy alapvetően nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, és azt gondolom, hogy ideje volna egy olyan világos finanszírozási rendszert kidolgozni, amely kifejezetten jutalmazza azokat a sportszövetségeket, amelyek ügyesek a piaci alapon megszerezhető források tekintetében, amelyeknek kiegészítő támogatást lehet adni, és amelyek nem arra pályáznak, hogy hogyan lehet az adófizetők pénzéből úgy működni, ahogy egyébként nem tudnának elműködni az egyes cégek támogatásából vagy a teljesítményük alapján, tisztelt képviselőtársam.
Éppen ezért a törvénymódosítás számunkra zavaros hátterű, éppen ugyanúgy, ahogyan az élsportban, illetve a szakszövetségek tartalmi, illetve személyi hátterét tekintve zavaros viszonyokat találunk. Én azt gondolom, hogy a közvetlen politikai elittel összefonódó sportélet, illetve az, hogy egyszerűen nem látjuk azt, hogy merre halad ez a hajó, csak azt látjuk, hogy elnyel állami milliárdokat százmilliárdos tételben, nem elfogadható, és azt gondolom, hogy ez a törvénymódosító javaslat éppen ugyanolyan zavaros, mint amilyen zavaros volt az elmúlt évek sportélete Magyarországon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
