ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik eredendő konstruktivitásánál fogva ezt a törvényjavaslatot meg fogja szavazni, én pedig eredendő humanizmusomból fakadóan meg fogom önöket kímélni attól, hogy az általános indoklás valamiféle parafrázisát itt előadjam. Az mindenesetre tény, hogy a nemzetközi vasúti árufuvarozás elősegítése, annak a fejlesztése, előmozdítása egy nagyon fontos közlekedéspolitikai célkitűzés kell hogy legyen, hiszen - ahogy Bartos képviselő asszony is előbb elmondta - azok a negatív externáliák, amelyek adott esetben akár a GDP 10 százalékát is kitehetik, ilyen formában csökkenthetők lennének. Ha mondjuk, a különféle szállítási módozatokat vetjük egybe, akkor azt lehet mondani, hogy a közúti árufuvarozás, illetve azon belül is a nehéz tehergépjárművek által okozott negatív externália Magyarországon mintegy 3 milliárd eurónyi összeget tesz ki éves viszonylatban.
Ezért is fontos cél, hogy az áruszállítást kötött pályára tudjuk terelni. Ilyen lenne akkor a vasúti árufuvarozás is. Erre egyébként megvannak a megfelelő európai uniós előírások, 2030-as, 2050-es célkitűzések. Ezt mind-mind pártolni tudjuk, hiszen a mi számunkra is nagyon fontos a magyar jövő, egyáltalán a fenntarthatósági és környezetvédelmi indokok. Nagyon fontos lenne, hogy az a károsanyag-emisszió, ami más szállítmányozási módokat sokkal-sokkal jobban jellemez, ilyen formában csökkenthető legyen, hiszen azok a toxikus, rákkeltő anyagok, amelyek itt is komoly problémákat okoznak adott esetben Magyarországon, ezáltal sokkal kisebb arányban terhelnék a lakosságot, a magyar emberek egészségét is.
Viszont ha ilyen dolgokról beszélünk, akkor azt is hozzá kell tenni, hogy ha vasúti nemzetközi árufuvarozás, akkor ahhoz kell maga a vasút is, a vaspálya. És hol máskor kérdezze meg, mondjuk, egy ellenzéki országgyűlési képviselő azt, hogy mi igaz azokból a hírekből, a sajtó által megszellőztetett kiszivárgott levelekből, hogy Tarlós István volt főpolgármester, most miniszterelnöki megbízott, arról beszélt, hogy a járvány leple alatt tulajdonképpen itt lenne az ideje bizonyos vasúti szárnyvonalak felszámolásának. Ez egy nagyon érdekes és nagyon érzékeny téma, különösen az önök szempontjából, hiszen amikor ilyen gyalázat megtörtént az előző időszakban, ugye, a 2010-es kormányváltás előtti időszakról beszélek, akkor bizony a Fidesz teljes joggal felháborodott ezek miatt a vonalbezárások miatt. Most arról szól a fáma, hogy a zordabb, a sokkal-sokkal borúsabb forgatókönyv szerint mintegy 46 mellékvonalra mondanák ki a halálos ítéletet. Az a helyzet, hogy lehetne itt akkor sorolni, és akkor én konkrétan megkérdezem államtitkár urat, hogy mit tud ezekről, vagy a jegyzőkönyv számára és egyáltalán, az ott élő emberek számára mondjon valami biztatót reményeink szerint.
Mi lesz, mondjuk, akkor a Győr-Veszprém vonallal, ami turisztikai szempontból sem egy utolsó? Mi lesz a Vác-Balassagyarmat szakasz sorsa, mi lesz az Aszód-Balassagyarmat-Ipolytarnóc szakasszal, a Nyékládháza-Tiszaújváros, a Mezőtúr-Orosháza-Mezőhegyes vonallal? Ezt mind-mind meg kell kérdezni. Mert ha vasúti árufuvarozás… - és még egyszer mondom, én azzal teljes mértékben egyet tudok érteni, amit az előterjesztői beszédében államtitkár úr mondott, vagy éppen Bartos Mónika képviselő asszony a Fidesz részéről, tehát ezek a nemes célkitűzések valóban olyan fontos közlekedéspolitikai szempontokat tartalmaznak, amelyekkel mi itt ellenzékből is teljes azonosságot tudunk vállalni. Csak akkor az elmélet és a gyakorlat adott esetben megint csak komolyan ütközhet egymással. Ha itt ez az ütközés fennáll, akkor ezek a szép szavak bizony, amelyek elhangzottak, nem többek üres malasztnál. Nagyon jó lenne, ha most ebben a néhány percben kiderülne, hogy ezekből a sajtó által megszellőztetett hírekből mégiscsak mi igaz, és mi vár azokra a vidéki közösségekre, azokra a vidéki térségekre, amelyeket ilyenformán sanyargatnának egy-egy vonalbezárással.
Mi hisszük azt, hogy a vasút tulajdonképpen a létrejötte, a hőskora óta itt, Magyarországon is egy nagyon fontos társadalom- és gazdaságformáló eszköz volt. Teljesen természetes, hogy a vasutat vagy éppen a mellékvonal-bezárásokat érintő kérdések is foglalkoztatják az adott területen élő embereket. Én egy olyan területről érkezem, Dél-Somogyból - barcsi vagyok -, ahol annak a városkának a XX. század eleji pezsgését nagyban annak is betudhatjuk, hogy mint valami pók ült a vasútvonalak közepén, mint valami hálót alkottak ezek a szárnyvonalak. Aztán jöttek a zordabb hetvenes évek, amikor sok ilyen mellékvonalra racionalizáció címszó alatt kimondták a halálos ítéletet, és akkor meg kell nézni azt, hogy most hogyan néz ki Dél-Somogy. Nyilvánvalóan egyéb okok is közrejátszottak abban a halmozottan hátrányos helyzetűvé válásban, amit ott megfigyelhettünk, de a vasútpusztítás ennek az egyik ilyen összetevője lehetett. Olyan hírek is vannak, hogy ha egy enyhébb verzió érvényesül, és akkor nem ez a 46 vonal kerül bezárásra, hanem mondjuk, „csak” 20, akkor melyeket szemelték ki önök arra, hogy ott megszüntessék a forgalmat, vagy örök időkre beszántsák.
Arról is szól a fáma, hogy bizony a Kecskemét-Szolnok-Cegléd-Békéscsaba-Szeged által behatárolt területen belül egyáltalán nem marad majd vasúti szárnyvonal. Viszont ha azok a dolgok, amelyeket itt el tetszettek mondani, tényleg fontosak a kormánypártok számára, akkor szerintem ezeket a terveket kapásból le kellene söpörni az asztalról, vagy legalábbis nem olyanformán foglalkozni velük, ahogy Magyarországon az történni szokott. Tehát, ugye, a békákat nem kérdezik meg arról, hogy lecsapolják-e a mocsarat, aztán majd az ott élő emberek szépen szembesülnek azzal, hogy mit döntenek a fejük fölött, és majd megmondják nekik, hogy kell-e nekik vasút, vagy pedig nem kell.
Mi abban hiszünk, hogy igen, ez a vasút nagyon fontos dolog lenne. Ha a képviselő asszony előbbi szavait felidézzük, azt mondta, hogy az elmúlt időszakban mintegy 1300 milliárd forintot fordítottak vasútfejlesztésre. Teljesen rendben való dolog, hogy ha nem túlárazott projekteken keresztül valósul meg ez a fejlesztés. De akkor kénytelen vagyok most idetenni és egy ellentétpárt alkotva felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar vasúthálózat mintegy 8 ezer kilométer hosszúságú. Erre költöttek el 1300 milliárd forintot. Most egy alig 150 kilométeres szakaszra kívánnak majd - vitatkozhatunk itt a számokon, mondjuk, maradjunk az ezermilliárdos összegnél - 1000 milliárdot költeni, ez a Budapest-Belgrád-vasút hazai szakasza. Nincs itt valamiféle aránytalanság? Mert mi úgy érezzük, hogy igen.
Ha forrásszűke van, márpedig azt látni, hogy sok esetben bizony nem bővelkedhetünk forrásokban, akkor nem lenne értelmesebb ezeket a pénzeket racionálisabb módon elkölteni úgy, hogy az hasznosuljon is? Most itt egy alig 150 kilométeres szakaszra - ugye, tegnap szavazott erről a tisztelt Ház - 1000 milliárd forintot nem sajnálnak. Ezek a mellékvonalak pedig ott vannak, ott állnak, lebegnek a semmiben, a bizonytalanságban, mert bármikor kimondhatják a halálos ítéletet rájuk. Holott tudni azt, önök is elmondták még ellenzékben nagyon sokszor, hogy a vonalfelszámolások, illetve a járatmegszüntetések során az a valós megtakarítás igazándiból egyáltalán nincsen arányban azzal a társadalmi kártétellel, amit azoknak a területeknek okoz, amelyeket ezzel a bezárással sújtanak. Mi azt mondjuk, hogy a magyar vidék ennél jóval-jóval többet érdemelne, és valamikor most már választ kellene arra adniuk, hogy még a néhány évvel ezelőtti nemzeti közlekedési stratégiában valahogy úgy fogalmaztak, hogy a 8 ezer kilométernyi hazai vasúthosszból körülbelül 6 ezer kilométer az, ami rentábilisan fenntartható, tehát ez a törzsvonalakról szól, illetve a haszonnal üzemeltethető mellékvonalakról.
(14.10)
Akkor tegyük fel itt is és még egyszer a kérdést államtitkár úrnak is, hogy mi lesz a fennmaradó 1700-2000 kilométernyi vasúti szárnyvonallal. És akkor egészen konkrétan, államtitkár úr, még egyszer, mi lesz a sajtóhírekben megjelent 46 vagy éppen 20 vasútvonallal, amelyekről mi itt a Jobbik frakciójában azt mondjuk, hogy a vidék számára, a vidék megmaradásának szempontjából, a magyar megmaradás szempontjából, a népességmegtartó erő szempontjából bizony-bizony óriási szükség lenne. Várunk egy coming outot, államtitkár úr. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)
