DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem államtitkár úr bevezető mondataira egy pontosítással. Államtitkár úr, nem volt hétpárti egyeztetés a Belügyminisztériumban, maximum hatpárti volt. Ezt azért tudom, mert a Demokratikus Koalíció nem volt jelen ezen az egyeztetésen. Ez egy nagyon fontos dolog. Ön úgy kezdte a mondandóját, hogy hétpárti, és a Magyar Távirati Iroda ezt fogja leírni. Úgyhogy kérem majd, a záró szavában pontosítsa, hogy hatpárti, de lehet, hogy még ennél is kevesebb párti volt. Nem azért nem mentünk el az egyeztetésre, mert udvariatlanok vagyunk, hanem azért, mert voltunk már ilyen egyeztetésen, és pont semmit nem ért. Pont semmit nem ért!
Úgy látom, ellentétben néhány ellenzéki képviselőtársammal, hogy most is ugyanez a helyzet, hogy egy-két ügyben hajlandóak engedni, de a minimálisat, egyébként pedig a legfontosabb kérdésekben nem hajlandóak a törvény benyújtása előtt, a törvény elkészítése előtt megkérdezni az ellenzék véleményét ezekben az ügyben. Nyilván úgy vannak ezzel, hogy kétharmaduk van, úgyis át fognak nyomni mindent az Országgyűlésen. Éppen ezért nagyon elegánsan elbábozzák az ellenzékkel való egyeztetést, de igazából nem egyeztetnek, mondom, ezt már tapasztaltam.
Mi úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat 37 törvényből áll. A Fidesz vezérszónoka 38 törvényről beszélt, ő már lehet, tudja, hogy van még egy plusz törvénymódosítás, amit terveznek benyújtani. Mindenesetre szerintünk megtévesztő a törvényjavaslat címe, mert azt mondja, hogy egyes törvényeknek a polgárok biztonságát erősítő módosításáról szóló törvényjavaslatról van szó. Szerintünk ez egy nagyon csúnya salátatörvény. A módosuló törvények között olyan nagy koherencia nincsen. Nem látunk olyan egyértelmű koncepciót, elérendő célt, ami mentén maga a javaslat felépülne. Csak néhány olyan törvényjavaslat van, amelyik köthető a polgárok biztonságához. Sokkal inkább azt érzékeljük, a Belügyminisztérium úgy érezte, hogy van neki elmaradása, ezért mindent ebbe az egy törvényjavaslatba zsúfolt bele. Ha jól olvastam, maga az indoklás is nagyjából 13 nagy, egymástól eltérő és egymástól független témakört jelölt meg módosításként. Ezek mindegyike megérne vagy legalábbis jelentős része megérne egy külön törvényjavaslatot, és mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a vezérszónoki felszólalásokból senki, beleértve a nyilván sokkal informáltabb, a törvényjavaslatot nálunk sokkal jobban ismerő kormánypárti képviselők sem tudtak kitérni valamennyi törvénymódosításra.
Én is csak néhányat szeretnék említeni, amelyekről egyébként képviselőtársaim már beszéltek. Az első a 11. §-ban az úgynevezett megbízhatósági vizsgálat. Talán nem újdonság, hogy ahogy korábban sem, most sem támogatjuk ezt a paragrafust. Azért nem támogatjuk, mert ugyanazt gondoljuk, mint sokan ebben az országban. A korrupció visszaszorításának az állami rendszeren belül ez láthatóan nem jó eszköze, és azért nem jó eszköze, merthogy egyébként éppen önök között ülnek olyanok, akik korrupció gyanújával álldogálnak most hamarosan majd bíróság előtt. Nem a megbízhatósági vizsgálat az, ami csökkenteni fogja a korrupciót az állami szinteken, hanem egy magatartás-változás. Az önök magatartásának változása a feltétele. Erről viszont nem szerepel a törvényjavaslatban egyetlenegy szó sem.
Szintén egy következő pont, amiről beszélni kell, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat feladatainak bővülése. Én azt nagyon nagy mértékben támogatom, hogy a kiberbiztonság kérdésével foglalkozunk. Talán államtitkár urat ez nem lepi meg, a honvédelmi tárcát is mindig ezzel ostoroztam, hogy foglalkozzunk a kibertérből jövő támadásokkal. Egyébként a NATO maga is nagyon erőteljesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Én fontosnak tartanám azt, hogy egy elég erőteljes állami szintű koordináció legyen ezekben az ügyekben, ahol nyilván a kritikus infrastruktúrát és a kritikus infrastruktúra mellett az állampolgárokat is védi.
Ugyanakkor úgy érzem, talán abból adódik, hogy ezen a területen az államapparátus úgy általában még nincsen annyira felvértezve a tudással, hogy nagyon pontosan meghatározná, mi is például az a konkrét kockázat, fenyegetés, támadás. Államtitkár úr, ebben a kérdésben a NATO parlamenti közgyűlésében sok vita folyt közöttünk, de nem is vita, inkább beszélgetés folyt különböző képviselőkkel, illetve a NATO képviselőivel arról, hogy bizony egy olyan világ érkezett már el, ahol olyan személyek tudására van szükség a kibertérből érkező támadások és kockázatok elhárítására, akik nem köztisztviselők és közalkalmazottak, akik nem beszélik ezt a nyelvet, sőt hozzáteszem, lehet, hogy megbuknának egy nemzetbiztonsági ellenőrzésen. Ez egy nagy probléma. Ezt valamilyen úton-módon az államapparátusnak kell majd tudni kezelni.
Talán érdemes lenne, azt gondolom, a Belügyminisztérium állományának vagy éppen a magyar rendőrség azon tagjainak beszélgetni ezzel a fiatalabb generációval, akik nagyon máshogy néznek a kibervilágra, és akik egyébként segítségünkre tudnak lennie ezekben az ügyekben. Ők pontosan meg tudják mondani azt, hogy hol sebezhető akár a kritikus infrastruktúra, hogy mit jelent a támadás, hogy milyen típusú támadásról van szó, hogy milyen típusú kockázatról van szó. Azt kell hogy mondjam, ők nagyon máshogy néznek ki, mint a Belügyminisztérium munkatársai, nagyon máshogy öltözködnek, és nagyon máshogy beszélnek. Valószínűleg sem ön, sem én nem értjük azt a beszédmódot, ahogyan ők beszélnek egymással, de ők azok az emberek, akik rendelkeznek azzal a tudással, hogy meg tudják határozni, mi az a kockázat például egy kritikus infrastruktúra esetében. Úgyhogy nekem az lenne a javaslatom, hogy a törvényalkotói szándékot is értve, ki kell lépni a kibertér tekintetében a megszokott jogalkotási világból, és kell ezekkel az emberekkel beszélgetni, mert ők pontosan meg fogják tudni határozni, hogy mit jelent a kockázat, mit jelent a támadás, mik azok a szükséges intézkedések, merthogy így meglehetősen elnagyolt maga a törvényjavaslat.
A 23. §-ban beszélnek először a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központról, és ehhez szorosan kapcsolódik a 24. §. Erről több képviselőtársam is beszélt már. A TIBEK létrejöttét, emlékszem, az első alkalommal még sikerült megakadályozni, de aztán utána belügyminiszter úr erősebbnek bizonyult, mint a házelnök úr ezekben az ügyekben, és létrejött ez a nagy, monstre társulat, ez a nagy, monstre központ, amit akkor sem támogattunk. Most azt gondoljuk, hogy az ügyészség szerepe erősödni látszik ebben a történetben, és ezt egyáltalán semmilyen módon nem tudjuk támogatni.
A 28. § kimondja, hogy a Nemzetbiztonsági Szolgálatok külső engedély alapján mit tehetnek, információs rendszerben kezelt adatokat titokban megismerhetnek, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik, lakásban, egyéb helyiségben, s a többi, s a többi, milyen tárgyakat helyezhetnek el, valamint az információs rendszerbe beavatkozhatnak. Tessenek már nekem megmondani, ez mit jelent. Mit jelent az, hogy információs rendszerbe beavatkozhatnak? Én értem, hogy külső engedély alapján, de mégis ez egészen pontosan mit jelent? Oda fotót tehetnek be? Oda szöveget tehetnek be? Mit jelent? Ezt szerintem nagyon-nagyon fontos dolog lenne tisztázni.
A 29. §-t üdvözölni szeretném. Bővítik végre a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személyek körét, méghozzá a külképviseleti vezetőkét. Feltételezem, hogy ez a Kaleta-paragrafus, Kaleta Gábor korábbi nagykövet pedofilbotránya kapcsán került ez be. Korábban is szorgalmaztuk, hogy legyen valamiféle ellenőrzés. Amikor bizottsági ülés volt erről, akkor még nagyon máshogy nyilatkoztak az illetékesek, de én örülök, hogy ez a paragrafus bekerült a törvényjavaslatba.
A következő paragrafus, amiről szeretnék szót ejteni, a 106. §, a közfoglalkoztatásról szól, amely azt mondja, hogy az álláskeresőt három hónap időtartamra ki kell zárni határozatban a közfoglalkoztatásból, ha a közvetlen lakókörnyezetének rendezetlen az állapota.
(20.20)
Államtitkár úr, én tökéletesen osztom azoknak az álláspontját, akik azt mondják, hogy Magyarországon az lenne a kívánatos, ha valamennyi állampolgár megfelelő lakhatással rendelkezne, azok a házak, lakások, amelyekben laknak, közművesítettek lennének, összkomfortosak lennének. A helyzet az, hogy ma Magyarországon nem ez a helyzet. Nem ez a helyzet. Én annak is nagyon örülnék, egyetértek önnel, és mindazokkal, akik azt mondják, hogy milyen jó lenne, ha Magyarország olyan lenne, mint Ausztria. Én is nagyon örülnék, ha Magyarország olyan lenne, mint Ausztria, mert akkor néhány paragrafust be se tehettek volna ebbe a törvényjavaslatba, de sajnos nem olyan, mint Ausztria.
Osztom Harangozó képviselő úr azon álláspontját, hogy ez a problémát nem fogja megoldani. Tehát ezekkel a kvázi büntetési eszközökkel ezt a dolgot nem lehet megoldani. Miközben a céllal egyetértünk, szerintem nincs ebben a parlamentben olyan, aki ne mondaná azt, hogy vágja le mindenki a füvet, legyen rend és legyen takaros. Hozzáteszem, nagyon szeretném, ha ez igaz lenne az állami földterületeken a parlagfű levágásával kapcsolatban, és szeretném, ha takaros helyzet lenne a vasút mentén a szemét összeszedésével kapcsolatban, és még lehetne sorolni. Ez mind nagyon jó lenne.
Én azt gondolom, hogy beszélgetéssel, párbeszéddel lehet ezeket a dolgokat megoldani, rávenni arra embereket, hogy bizonyos dolgokat tegyenek meg. Az biztos nem fogja segíteni a „tiszta udvar, rendes ház” projektjüket, ha ezeket az embereket kizárják a munkából. Ráadásul, és ez való igaz, a maguk Alkotmánybírósága mondta ki a 30/2017-es határozatában, hogy ez bizony diszkrimináció. Attól, hogy önök beleírják a törvénybe, hogy nem az, meg hogy nincs igaza az Alkotmánybíróságnak, én ezt értem, csakhogy ez valószínűleg megint menni fog az Alkotmánybíróságra, és olyan furcsa lesz, hogy eltelt nem egészen három év, és az Alkotmánybíróság meg fogja változtatni az álláspontját. Még akkor is, ha megváltozott az alkotmánybírók személye. Szerintem az Alaptörvényben, amely gránitszilárdságú, de sokszor módosították, én nem emlékszem olyan módosításra, amelybe beleírták volna, hogy ez lehetséges.
Hozzáteszem, a cél, hogy Magyarország tiszta legyen, hogy Magyarország ne legyen szemetes, hogy szelektíven legyen gyűjtve a hulladék, hogy ne dobjanak el szemetet az emberek az erdőben a védett területen, az nagyon jó. Én nagyon örülnék, ha ez például korábban Mészáros Lőrincre is vonatkozott volna, és nem szennyezné a Mátrai Erőmű környékén az ott élők mindennapjait. Szerintem ez nagyon fontos dolog. Ez mindenkire kell hogy vonatkozzon. Én ezt támogatom. Szerintem próbáljanak más megoldást találni erre a dologra.
A 136. §, amely a különleges jogrend esetében alkalmazható eljárásokról szól, lényegében - ahogy itt már említésre került - a 86/2020. kormányrendeletük törvénybe iktatása. Én azt tudom támogatni, és a DK is el tudja fogadni, hiszen van korábbi kormányzati tapasztalatom, hogy bizonyos esetekben kell hogy az állam segítse a különböző cégeket annak érdekében, hogy normális, gördülékeny munka legyen. Csak azt nem értem, hogy ehhez miért kell különleges adatot megismerniük olyanoknak, akiknek alapvetően nincs cégirányítási gyakorlatuk. Mert hiába mondják, a kiküldött fegyveres és rendvédelmi szervek dolgozói, akik kimentek alezredesi, ezredesi rendfokozattal akár a különböző energetikai cégekhez, akár a nagy áruházakhoz, életükben nem láttak még egy multinacionális céget működni.
Tehát nem tudják, hogyan kell ezt működtetni. Igazából bele se szólnak a cég működtetésébe, de nem is ez a dolguk, államtitkár úr, hanem az a dolguk, hogy elősegítsék, hogy például az élelmiszer-ellátás akadálymentes legyen Magyarországon. És ha ehhez kell állami segítség, akkor kvázi összekötőként ezek az állami alkalmazottak, jelen esetben akár rendőrök, katonák, megadják a segítséget. De ehhez miért kell megismerni banki titkot meg üzleti titkot? Ahhoz, hogy bejöjjön egy kamion paradicsom, nincs szükség arra, hogy ismerjék, hogy ki mennyit keres egy cégnél. Ahhoz arra van szükség, hogy a cégvezető mondja az összekötő tisztnek, hogy ott áll a kamionunk a határon, és nem tudunk bejönni, mert olyan intézkedéseket hoztak, ami miatt nem tudnak bejönni. Ehhez nem kell ismerni az üzleti titkokat. Énszerintem túlságosan széles az így megismerhető adatok köre.
A 146. §-ban - erről már szó esett - az információbiztonságról szóló törvény módosítása van, ahol el lehet rendelni az ideiglenes hozzáférhetetlenné tételt. Ennek végrehajtását a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szervezi, ellenőrzi és bírságot szabhat ki. Azt szeretném mondani, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság mindennek tekinthető, csak független állami szervnek nem. Az az önök újabb kis szerve, az egy fideszes társaság. Én azt gondolom, hogy biztosan vissza fognak élni ezzel a lehetőséggel.
Végül a rendvédelmi alkalmazottak teljesítményértékelése kapcsán szeretném elmondani, államtitkár úr, hogy én értem a szándékot, de ez egy meglehetősen szubjektív dolog. Ezek miatt és sok más miatt az önök által benyújtott salátatörvény nem támogatható. Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök úr.
