JAKAB PÉTER
JAKAB PÉTER
JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben a legfontosabb képesség, amit meg kellene őriznünk, az az együttműködés képessége. Ezt azért mondom, miniszterelnök úr, mert az elmúlt napokban, hetekben láttunk erre utaló jeleket. Volt több olyan ellenzéki, jobbikos javaslat is, amit a kormány megfogadott, és ezt köszönjük szépen. Megfogadták az iskolák bezárását (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), megfogadták a közegészségügyi határzár bevezetését (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.), megfogadták a hiteltörlesztési moratórium megvalósítását. Ugyanakkor, látva azt a felhatalmazási törvényt, ami önöknek korlátlan hatalmat biztosítana, úgy tűnik, hogy önök a jövőben nem akarnak senkivel sem együttműködni, csak saját magukkal. Önök nem az együttműködés politikáját választották, hanem úgy tűnik, látunk erre utaló jeleket, hogy ismét jön a gyűlöletpropaganda. (Zaj.) Gulyás miniszter úr most nagyon csodálkozik, de a kormányinfón volt bőr a képén azt mondani, hogy az ellenzék vagy annak egy része a vírusnak szurkol. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban: Ez így van!) Ezt hogy gondolta, miniszter úr, hogy gondolta ezt? (Közbeszólások, felzúdulás a kormánypártok soraiban.) A leghatározottabban visszautasítom mindannyiunk nevében!
(14.00)
Miniszter Úr és Miniszterelnök Úr! Itt mi mindannyian aggódunk a családtagjainkért, aggódunk a szeretteinkért, aggódunk a barátainkért, aggódunk ezért az országért. Itt mindenki Magyarországnak drukkol azért, hogy legyőzzük végre ezt a nyavalyát és azt a gazdasági válságot, ami erre az országra vár. Úgyhogy én arra kérem nagy tisztelettel a kormányt, hogy emelkedjenek felül az ellenérzéseiken, ne gyűlölködjenek, hanem koncentráljunk a feladatra, mert van bőven, az idő pedig kevés. Olyannyira kevés, hogy most jutottak el oda, hogy majd valamikor az intenzív osztályon dolgozók kapnak speciális védőmaszkokat. Eddig hányan fertőződhettek meg, miniszterelnök úr, a frontvonalban? 5500 tesztet végeztek el mind ez idáig. Nyilván tudjuk, múlt héten miniszterelnök úr elmondta itt a Házban, hogy nem kell annyit tesztelni, úgy sincs értelme. Csak közben az Egészségügyi Világszervezet, a WHO meg küldött egy állásfoglalást, amely pont arról szól, hogy tesztelni kell, tesztelni kell, minden gyanús esetet tesztelni kell, mert csak így tudjuk megfékezni a járványt (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem igaz!), miniszterelnök úr.
Hozzáteszem, hogy a Magyar Orvosi Kamara is küldött önöknek egy állásfoglalást, amely meg arról szólt, hogy be kell vezetni a kijárási tilalmat. Miniszterelnök úr, nem lehet tovább várni ezzel! A holnap áldozatait ma lehet megmenteni, de ehhez kijárási tilalomra van szükség. Önök erre azt reagálták, hogy ez egy politikai támadás. Nem, miniszterelnök úr, ez nem politikai támadás - ugye, Kovács Zoltán mondta ezt, mert látom, nem rémlik -, ez nem politikai támadás, ez a szakma javaslata. Márpedig, ha a szakma valamit javasol, akkor mi, politikusok ne akarjunk már mást csinálni, ne akarjunk már járványügyi szakemberek lenni, mert nem vagyunk azok. Nekünk az a dolgunk, hogy ha a szakma valamit javasol, akkor azt valósítsuk meg, és teremtsük meg hozzá a szükséges gazdasági feltételeket; például teremtsük meg a gazdasági feltételeket ahhoz, hogy ha egy munkavállalónak otthon kell maradnia a jelenlegi helyzetben, akkor ne haljon éhen, sőt az őt foglalkoztató vállalkozás se menjen csődbe.
Ezért javasolja azt a Jobbik, hogy vezessük be a munkahelyvédelmi alapot, hogy garantálni tudjuk a bajba jutott dolgozók megélhetését, és garantálni tudjuk a vállalkozások további működését is. Van számos nagyon jó nemzetközi példa, miniszterelnök úr. Ausztriában például, ha egy vállalkozó úgy dönt, hogy megőrzi a munkahelyet, akkor az állam átvállalja a dolgozó teljes bérköltségének a 90 százalékát, Csehországban átvállalja a 80 százalékát, Romániában a 75 százalékát, Bulgáriában a 60 százalékát, de még Lengyelországban is a felét. Miniszterelnök úr, a világ elrohan mellettünk - elrohan mellettünk! Minden országban mentik a dolgozókat. Nálunk meg ön azt mondja, hogy a dolgozó meg a munkaadó üljön le egymással, aztán egyezzenek meg a hogyan továbbról, és ehhez az állam, a kormány nem anyagi segítséget biztosít, hanem azt, hogy a munka törvénykönyvét be sem kell most már tartani, a dolgozóval bármit bármikor meg lehet tenni.
Ez így nem fog működni, miniszterelnök úr! Minden egyes országban, ahol sikeresen kezelik a válságot gazdasági értelemben, pénzhez juttatják a munkaadót is meg a munkavállalót is. Tehát lehet itt trükközni a rendeletekkel, lehet csűrni-csavarni a munka törvénykönyvét, nem fogjuk tudni megspórolni azt, hogy pénzt adjunk a dolgozóknak meg a vállalkozásoknak.
Hozzáteszem, az elmúlt években, akkor, amikor önök a haveroknak milliárdszámra osztották a közpénzt közbeszerzéseken keresztül, akkor nem spóroltak. Hát, most se spóroljanak, amikor a munkavállalókról van szó, miniszterelnök úr! Ezért kell felállítani a munkahelyvédelmi alapot, vagy például ezért kell bevezetni a számlafizetési moratóriumot. Vagy hogy tovább menjek, Varga miniszter úr azt mondta, hogy ezt meg lehet fontolni. Nem megfontolni kell, hanem be kell vezetni a hatósági árszabást, mert az nem járja, hogy akár a védekezéshez szükséges termékek ára, akár az alapvető élelmiszerek ára az egekben van. Az nem járja, hogy egy 50 forintos sebészi maszk 800 forintba kerül, egy 500 forintos kézfertőtlenítő 5 ezer forintba, a csirkemell kilója 1400-ról 2800 forintra emelkedik. Igenis meg kell határozni, miniszterelnök úr, azt a plafont, ami fölé ezeknek a termékeknek az árai nem mehetnek!
Miniszterelnök Úr! Én most beszélhetnék arról, mert még van egy kis időm, hogy önök mit szúrtak el az elmúlt tíz évben (Moraj a kormánypárti padsorokból.), de én most nem akarok erről beszélni. Azt gondolom, hogy most nem ennek van itt az ideje. Mindannyian látjuk, mindannyian tapasztaljuk, hogy milyen állapotban vannak a kórházaink, hogy milyen lerohasztott állapotban van az egészségügy. Mindannyian látjuk, hogy milyen megalázó anyagi körülmények között küzdenek a vírussal az egészségügyi dolgozók, a rendvédelmi dolgozók, és ha kell, akkor védőfelszerelés nélkül mentik az emberéletet. Miniszterelnök úr, ma ezek az emberek a hősök, ma ezek az emberek, a legrosszabbul kereső magyarok azok, akik a hátukon cipelik ezt az országot. Ne kérje ki magának, mert ez így van!
Miniszterelnök úr, ma ennek az országnak a megmentői nem itt ülnek ebben a teremben. Ma ennek az országnak a megmentői nem azok, akik korlátlan felhatalmazást kérnek saját maguknak arra, hogy királykodjanak az ország felett! Nem, miniszterelnök úr! Ma ennek az országnak a megmentői ott vannak a kórházakban, ott vannak a határon, ott vannak a boltokban a polcok mellett, ott vannak a busz-vezetőfülkében, és még sorolhatnám.
Úgyhogy arra kérem önöket most nagy tisztelettel, hogy felállva és tapsolva mondjunk köszönetet ezeknek az embereknek azért, mert védik a hazát, és bízom benne, hogy egyszer majd eljön az az idő, amikor nemcsak tapssal, és nemcsak vállveregetéssel, hanem igazi béremeléssel és minőségi munkakörülményekkel tudunk köszönetet mondani ezért az áldozatvállalásért. Köszönjük szépen. (A Jobbik, az MSZP, az LMP, a Párbeszéd képviselői és a független képviselők felállva tapsolnak. - Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Ülj le, egyes! - Magadat tapsoltatod?)
