DR. MELLÁR TAMÁS
DR. MELLÁR TAMÁS
DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Most, amikor a koronavírus-járvány sűrűjében vagyunk, nyilvánvalóan az első szó és az első mondat mindenképpen az emberi életek mentése kell hogy legyen, és az erőket oda kell alapvetően koncentrálni, hiszen ennél fontosabb dolog nincsen.
A tegnapi napon hallottuk miniszterelnök úrnak a beszámolóját, amelyben igyekezett megnyugtatni bennünket, hogy mindenből van elégséges mennyiség, van elégséges védőmaszk, kesztyű, tesztanyag, emberanyag is rendelkezésre áll. Sajnálatos módon onnan, ahonnan én jövök, Baranyából, ahol most éppen húsz centi hó van, nem ez látszik. Onnan az látszik, hogy bizony mindenből hiány van. Az orvos ismerőseim, barátaim, kollégáim arról számolnak be, hogy sem mennyiségileg, sem minőségileg nincs elég védőfelszerelés, nagy a túlterheltség, és igen jelentős a félelem az orvosok körében, tehát azt gondolom, hogy ezen a területen van még mit tenni.
De én nem is ezért szerettem volna szót kérni, hanem sokkal inkább azért, hogy a gazdaságról ejtsek néhány szót, hiszen a járványnak egy mellékhatása, egy nagyon erőteljes mellékhatása az, hogy egy nagy gazdasági világválság alakul ki, egy akkora válság, amekkora a 2008-as válsághoz hasonló méretű lesz. Sok mindent nem tudunk még erről a válságról, hiszen azért ez egy egészen új típusú válság lesz, de azt minden bizonnyal tudhatjuk, hogy Magyarország számára ennek súlyos következményei lesznek, hiszen Magyarország egy kis nyitott ország, kis nyitott gazdaság, amely igen sérülékeny. Gondoljunk csak arra, hogy az exportunknak 80 százalékát állítják elő külföldi tulajdoni többségű vállalkozások, és ezeknek jelentős része abban a járműiparban van, amelyik a leginkább konjunktúraérzékeny. Tehát azt gondolom, hogy van mitől tartanunk.
Éppen ezért kiemelt fontosságú az, hogy a kormány milyen gazdaságpolitikai programot állít össze, milyen válságkezelő programot fog bemutatni. A múlt héten és tegnap közzétett intézkedésekről alapvetően azt lehet elmondani, amit már kollegáim is elmondtak, hogy ezek helyeselhetők, ezek jó irányba tett jó lépések, sajnálatos módon azonban nagyon kevesek. Hogy miért, arra rögtön próbálok reflektálni. Először is azért, mert nem elégséges pusztán csak a válság által közvetlenül érintett ágazatokra koncentrálni, tehát a turizmus, vendéglátás, az egyes szolgáltatások, hiszen a gazdasági kapcsolatok révén a válság is tovaterjed éppúgy, mint a vírus is, ebből következően az egész gazdaság mindenképpen veszélyeztetett helyzetbe kerül. Ebből következően egy általános válságkezelő programra lenne szükség, és egy ilyet kellene összeállítani.
Másodszor: nem elég csak a kínálati oldalra koncentrálni, csak a termelők terheit enyhíteni, azért, mert kiemelt probléma lesz a kereslethiány. Ha nincs elégséges kereslet, akkor hiába van az adóteher-csökkentés, akkor hiába van hitelmoratórium, ha ugyanis a vállalkozásoknak nem lesz elég árbevételük, akkor nem fognak tudni működni. Tehát szükség van mindenképpen jelentős keresletoldalú élénkítésre is, gazdasági élénkítésre is.
Harmadrészt pedig nagyon fontos dolog az is, hogy a válság nem egyforma mértékben sújtja az állampolgárokat. A tehetősebbek könnyebben átvészelik a nehéz napokat, hiszen nekik vannak tartalékaik. A szegényebbeknek viszont sok szenvedést fog ez a válság előidézni, okozni, ezért mindenképpen szükséges szociális intézkedéseket is bevezetni, egy szociális csomagot is bevezetni, a családi pótlék emelése, a munkanélküli-segély növelése és hasonló dolgok, amelyeket már az MSZP-s és párbeszédes képviselőtársaim a korábbiakban emlegettek. Ha az Orbán-kormány szeretne nemcsak a 3 millió jómódú ember kormánya lenni, hanem a hat és fél millió kevésbé tehetős magyaré, akkor módot talál arra, hogy egy erőteljes szociális csomagot is indítson el.
Végül, negyedrészt azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne tanulni a múltbeli hagyományokból, és még egyszer ugyanezeket nem elkövetni, hiszen a 2008-as válság után, 2009 és ’12 között Magyarország szenvedte el a legnagyobb veszteségeket az európai országok közül a válság következtében. Azt gondolom, hogy ezt a hibát még egyszer nem kellene elkövetni. És még mielőtt majd arról tetszenek beszélni, hogy ez Bajnai és Gyurcsány bűne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), felhívom a figyelmet, hogy 2011-ben és 2012-ben már fideszes kormány volt, és a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívták. Köszönöm szépen.
