DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az első nemzetgyűlés női országgyűlési képviselője valóban Slachta Margit volt. Talán beszédes, hogy az első női parlamenti képviselőnk kereszténydemokrata politikai családból érkezett, nem a magát progresszívnek, haladónak mondó baloldalból, hanem kereszténydemokrata oldalról érkezett. Nagyon harcos képviselő asszony volt, hiszen ’45 előtt a nácikkal szemben küzdött és a zsidókat mentette, ’45 után pedig a kommunistákkal szemben küzdött, és ezért magát kellett mentenie, hogy életben maradhasson.
A felebaráti szeretet és az önzetlen segítségnyújtás volt az, ami meghatározta a tevékenységét, úgy is, mint nővér, és úgy is, mint politikus. Lázadó volt, hiszen a kereszténység nevében, a keresztény hit tanítása szerint lázadt a diktatúrák ellen, legyenek azok náci vagy kommunista diktatúrák, de nem azokkal az eszközökkel, amelyekre képviselő úr is utalt, nem odaláncolta magát, nem az arcát festette ki, nem rítt ki a többiek közül, hanem belső meggyőződéssel, a gondolatai, a szavai, a tettei voltak azok, amelyekkel lázadt a diktatúrák és az elnyomás ellen. Ebből is látható, hogy az antiszemitizmus ellen és a kommunizmus ellen is a leghatékonyabb fegyver a kereszténység, az erős keresztény hit, az erős keresztény meggyőződés, hiszen ez volt az, ami erőt adott neki is zsidó honfitársaink mentésére, erőt adott a közéletben is a két diktatúrával szembeni fellépésre. Ennek az alapja minden esetben a XX. században is az erős keresztény hit lehetett. Így tudott ő is ellenállni, és mindvégig hű maradt az elveihez, sohasem adta fel őket, amíg tudott, addig küzdött érte, talán azért is, mert mint ahogy említettem is, rendtagként, elkötelezettként Isten szolgálatában, még több erőt érzett magában, és ezért tudott még inkább bátran harcolni itt a parlamentben is.
Egy idézetet hadd mondjak én is Slachta Margittól: „Merd ezekben a halálosan komoly időkben szívedből kiűzni a közönyt, a szeretetlenséget és a gyűlöletet.” Ez a mondat szerintem ma is aktuális, amikor ellenzéki képviselőtársaink azt mondják, hogy azért nem támogatják a kormánynak a veszélyhelyzetre vonatkozó javaslatát, mert a szívükben nincsen bizalom a kormányzat irányában. Vannak olyan komoly idők, amikor a nemzet sorsát kell mindenkinek szem előtt tartania. Ráadásul itt a mai napon is logikai bukfencektől hemzsegő, rendkívül kínos magyarázkodást hallottunk az ellenzék részéről, hogy tegnap miért nem szavazták meg azt, hogy ma szavazhasson itt a parlament a veszélyhelyzet meghosszabbításáról.
Teljes logikai bukfenc, ha azt mondják, hogy azért nem járultak hozzá a házszabálytól való eltéréshez, magyarul, ahhoz, hogy ma szavazhassunk erről a kérdésről, mert önök a végidőpontját nem találják helyesnek ennek a javaslatnak. A javaslatban az szerepel, hogy a veszélyhelyzet fennálltáig tart ez, önök azt mondják, hogy önök megjósolják előre, hogy mikor lesz a veszélyhelyzet fennálltának a vége, és akkor az a dátum kerüljön bele. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Senki nem mondott ilyet! - Most nem arról a javaslatról van szó!)
De visszatérve - most nem a javaslatról beszélek, csak a szavazás időpontjáról -, mivel a hétvégén valóban egy jogbizonytalan helyzetet idéz elő a magyar ellenzék, azok a döntések, amelyeket meghoztunk veszélyhelyzet idején a határok lezárásáról, a gazdasági és járványvédelmi intézkedésekről, ezeknek a jogi helyzete mind kétes lesz a hétvégén, mindez azért, mert önök nem szavazták meg azt, hogy erről ma dönthessen a parlament.
Tisztelt Képviselő Úr! Önök nem vitatták, hogy a kezdő időpontja minél korábbi legyen ennek a meghosszabbításnak, amit az Alaptörvény ír elő, és az Alaptörvény mondja, hogy 15 nap után az Országgyűlés tudja csak meghosszabbítani, hatályában fenntartani ezeket az intézkedéseket. Nem vitatták azt, hogy erre már ma is szükség lehetne, vagy holnap, vagy holnapután, még ezen a héten, de mégse szavazták meg azt a kvázi ügyrendi kérdést, hogy házszabálytól eltéréssel a mai napon lehessen erről szavazni. Mert az lehetséges, hogy önök az elejét nem vitatják, ezért támogatják a házszabálytól való eltérést, hogy most szavazzunk, aztán magát a javaslatot nem szavazzák meg - bár szerintem ez is felelőtlenség -, azért, egy mondvacsinált okkal, hogy nem látják elég egzaktnak a befejezés időtartamát, de a befejezés időtartama a kezdeti időpontot, tehát hogy azt ma lehessen elfogadni, nem befolyásolja. Semmi köze a két szavazásnak egymáshoz!
Attól, hogy önök a tartalmi javaslat végidőpontját nem tartják jónak, attól a kezdő időpontját eddig sosem vitatták, a mai napon sem vitatták itt a parlamentben, csak a szavazatukkal akadályozták meg, a szavazatukkal vitatták, hogy ez minél hamarabb lépjen életbe, hiszen utána a kormánypárti többség ezt meg tudná szavazni; nyilvánvalóan ezt önök is végig tudják gondolni.
Ebből látszik az ellenzék óriási felelőtlensége, hogy ezt a kérdéskört lerántotta a hétköznapi politikai viták szintjére, ugyanazokat a közérdekű, parlamenten kívüli szereplőket bevonva ebbe a vitába petíciózással, mint máskor, ugyanazokat a brüsszeli feljelentéseket elindítva, mint máskor, és ezáltal a saját támogatóikban is relativizálják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ennek a helyzetnek a veszélyességét, és ők is talán a saját életmódjukon is változtatnak azért, mert önök itt a parlamentben felelőtlenek.
Legyenek felelősségteljesek, és erről a hibás gyakorlatról térjenek le! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
