SCHANDA TAMÁS JÁNOS
SCHANDA TAMÁS JÁNOS
SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt megint megköszönjem Fazekas miniszter úrnak a kiváló előadását, amelyben bemutatta az Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat célját. Nem vagyok méltó ahhoz, hogy ezt érdemben kiegészítsem, hiszen minden fontos részletet tartalmazott, azokat a pontokat is, amelyek az Országgyűlés munkája során változtak és kiegészítésre kerültek.
(19.50)
Köszönöm Ritter képviselő úrnak is a jobbító javaslatát, és köszönjük, hogy ezzel is segíti a munkánkat.
Viszont engedjék meg, hogy néhány ponton megpróbáljak azokra a kritikákra, észrevételekre is reagálni, amelyeket a baloldali képviselők a baloldalról próbáltak megfogalmazni, és tették ezt annak ellenére, hogy ezekről szintén, azt gondolom, részletes és kimerítő vitákat folytattunk az elmúlt időszakban.
Engedjék meg, tisztelt képviselő urak, hogy kezdésképpen azért azt jelezzem az önök számára, hogy furcsának tartom azokat a vitákat, amelyekben önök bennünket azzal vádolnak, hogy nem tiszteljük és nem akarjuk megfelelően támogatni és segíteni a felsőoktatási intézményeket; megfogalmazzák ezeket a kritikákat úgy, hogy valójában önök nem tisztelik ezeknek az intézményeknek az autonómiáját és a saját szabadságát. (Dr. Keresztes László Lóránt felé fordul.)
Képviselő úr, ha ön azt mondja, hogy a felsőoktatás autonómiájában hisz, akár ön mondja ezt, akár Szabó képviselő úr, ha önök azt mondják, hogy hisznek a felsőoktatás autonómiájában, akkor az mégis hogy merülhet föl, hogy fordulhat elő, hogy az egyetem legfőbb döntéshozatali szervének, a szenátusnak a véleményét önök semmibe veszik? Miért gondolja… - itt van nálam, itt van nálam a szegedi egyetem szenátusa összes tagjának, azoknak a komoly embereknek, komoly tanároknak, vezetőknek a neve és munkásságának a leírása, akik például a Szegedi Tudományegyetemen, a Szegedi Tudományegyetem szenátusában ott vannak döntéshozóként - ha gondolja, felolvasom önnek, de fel tud menni az internetre szerintem ön is, és meg tudja találni. Itt nagyon komoly emberekről beszélünk, komoly szakmai életutakról, az egyetem iránti komoly elköteleződésről, azokról, akiknek az életük, legtöbbször az életük egyébként a saját egyetemük, akik nem akarnak jobban semmi mást, mint a saját intézményüket fejleszteni, azt akarják, hogy jobb legyen annak az intézménynek és jobb legyen annak a diákjainak, hogy jobban, szabadabban, eredményesebben tudják végezni a saját oktatói és kutatói munkájukat. És ön ezeknek az embereknek a döntését vonja kétségbe.
Ön autonómiaellenes, ön felsőoktatásiintézmény-ellenes, ön semmibe veszi az egyetemen dolgozó professzoroknak, tanároknak, kutatóknak, dolgozóknak a véleményét, képviselő úr. Ezt teszik. Felállnak az Országgyűlésben, több autonómiát követelnek, és önök az elsők - az elsők! -, akik egyébként mindent elkövetnének, hogy semmissé tegyék az egyetemi döntéseket. Ez a helyzet, képviselő úr, és ezért érthetetlen az a politika, amit önök folytatnak.
Mi valóban nem terveztük újabb intézmények modellváltását. Meg tudom erősíteni önnek, amit mindig a fejemre olvas most már nyolcadik alkalommal; én nyolcadik és tizedik alkalommal is el fogom mondani, Palkovics miniszter úr teljesen jogosan mondta azt, amikor ön idézi, teljesen jogosan mondta azt, hogy nem kívánjuk több felsőoktatási intézmény modellváltását kezdeményezni. Nem is tettük. A felsőoktatási intézmények szenátusai kérték, javasolták, hogy ezekre a modellváltásokra kerüljön sor. A lehetőséget ismerték, a lehetőségről beszélgettünk velük, de alapvetően ők kérték, ők kezdeményezték, ők javasolták. Ön meg feláll országgyűlési képviselőként, és okosabbnak gondolja magát, mint a Szegedi Tudományegyetem teljes szenátusa.
Számomra ez értelmezhetetlen. Számomra értelmezhetetlen, hogy szocialista és más baloldali, ilyen LMP-s, más baloldali képviselők alapvetően meg akarják kérdőjelezni a szenátusok tagjainak a döntését. A Szegedi Tudományegyetem világos döntést hozott, képviselő úr: 29 igen, 16 nem, 7 tartózkodás, túlnyomó többsége, messze túlnyomó többsége egyetértett a modellváltással, és kezdeményezte. És ön ezek után itt a parlamentben meg akarja kérdőjelezni. Képviselő úr, ez érthetetlen, és jól mutatja azt az álságos politikát, amit önök folytatnak, hiszen önök valójában egyetemellenesek és autonómiaellenesek. Ez a helyzet, tisztelt képviselő úr.
Másrészt az érvei sem állnak meg. Én az előbb - és nem ismételném meg magamat a késői órára tekintettel, csak nem szabad függőben hagyni ezeket a mondatokat -, képviselő úr, én legutóbb is, az előző törvényjavaslat vitájánál is részletesen ismertettem önnel, hogy a különböző típusú autonómiák szempontjából hogyan erősödik minden autonómiatípusban az egyes felsőoktatási intézmény, minden szempontból hogyan növekszik egyébként a szabadsága, a mozgástere, a lehetősége. De arra is hadd hívjam fel a figyelmet, amit szintén számtalanszor megtettem, csak ön valamiért nem akarja meghallani, hogy itt fenntartóváltásra kerül sor; egyébként a fenntartó döntött eddig is a rektorról, a költségvetésről. Ön szerint eddig úgy nézett ki, hogy az intézmény összeállította a költségvetését, majd egyébként amilyen nagyot álmodtak, olyan sok mindenre költhették? Hát dehogy, képviselő úr!
Értem, hogy önnek még nem volt lehetősége kormányzati tapasztalatot szerezni, de azért azt ön is beláthatja, hogy ha az állam a fenntartó, akkor egyébként az államnak a fenntartói funkciójánál fogva a költségvetés elfogadásával kapcsolatban is számtalan - számtalan! - joga, kötelezettsége és felelőssége van, tisztelt képviselő úr.
Ugyanez igaz egyébként minden más olyan kérdésre - a rektorra, az szmsz-re, és lehetne még sorolni -, amelyek kapcsán ön egyébként különböző autonómiasértésekről próbál beszélni, miközben itt, mondom még egyszer, nem csökken, hanem növekszik a felsőoktatási intézményeknek az autonómiája és a lehetőségei.
Másrészt ön itt megkérdezte tőlem, hogy büszkék vagyunk-e a felsőoktatás kapcsán a teljesítményünkre. Képviselő úr, én azt gondolom, hogy igen. 2014-ben elkészült a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című stratégia, ’16-ban azt frissítettük Palkovics miniszter úr vezetésével - akkor még felsőoktatásért felelős államtitkár volt, én akkor is együtt dolgozhattam már vele, hiszen egy minisztériumban dolgoztunk -, és büszkék vagyunk arra, hogy azóta is fokozatosan és tervszerűen megyünk előre a stratégia végrehajtásában, ahol egyébként már szintén meghatároztuk, hogy szükség van a felsőoktatási intézmények működési környeze-tének a megváltoztatására. Le volt írva benne, ott szerepel benne feketén-fehéren, tisztelt képviselő úr, és igen, mi ezek után tükörbe tudunk nézni, bár tudjuk, hogy még sok feladatunk van - erről is szólnak egyébként ezek a benyújtott jogszabályjavaslatok -, de tükörbe tudunk nézni; amit nem tudom, hogy ön hogy tud megtenni, mondom még egyszer, úgy, hogy ön egy olyan felsőoktatásért dolgozik, bárhogy próbálja nemcsak a közvéleményt, hanem én elhiszem, hogy akár saját magát is becsapni azzal, hogy ön nem a bukott baloldali felsőoktatás-politikát akarja visszahozni, de ön ezért dolgozik nap mint nap, hogy jöjjön vissza a tandíj, jöjjenek vissza PPP-k, jöjjenek vissza a fizetéscsökkentések, jöjjön vissza mindaz, ami rombolt a magyar felsőoktatásban.
Képviselő úr, a közvéleményt sem tudja becsapni, de azt remélem, hogy saját magát sem, ezért én igazából sajnálom önt, és nem számonkérni szeretném. És ha ön negatívan vette egyébként az ön pártjára vonatkozó megjegyzéseket, akkor az inkább egy ilyen együttérzés akart lenni az ön kétségbeejtő helyzetben és nehéz helyzetben lévő pártjának a kapcsán. Én értem, hogy önnek ilyen álláspontokat kell képviselnie, mert nehéz helyzetben vannak, és ezzel próbálom önt felmenteni, mert ön sem gondolhatja komolyan mindazokat, amiket egyébként önnek el kell mondania itt az Országgyűlésben. Én pont önt akartam ezzel egyébként védeni és segíteni.
Arra meg egyébként - bár nem a mai vitához tartozik, nem is beszélnék róla hosszan - én büszke vagyok, hogy annak a Barankovics-pártnak vagyok a tagja és lehetek a tagja, amely még a kommunizmus előtt is működött és a rendszerváltás után is fontos feladatokat látott el. Képviselő úr, én erre büszke vagyok, és egyszer, egy más szituációban szívesen beszélgetek önnel a magyar kereszténydemokráciának a múltjáról, jelenéről és jövőjéről is.
Köszönöm megtisztelő figyelmét, és kérem az Országgyűléstől, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
