Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mi, nemzetben gondolkodó jobboldali ellenzékiek sokszor elképedve láttuk a most magunk mögött hagyott ülésszakban azt, hogy mennyire ellentétes a nemzeti érdekekkel az, amit a kormány csinál. A napokban éppen az autópályáink újbóli koncesszióba adása kapcsán merült fel az, hogy mennyiben képviselheti a nemzeti érdeket az, hogy egy már kipróbált rossz modellt próbál most újra meghonosítani Magyarország Kormánya, tegyük hozzá, hogy egy 2500-2800 milliárd forintos koncessziós értéket képviselő nemzeti vagyonelemről van szó ebben az esetben, és nagyon tartunk attól, hogy ha idegenek, külföldiek fogják menedzselni ezt a vagyonelemet, az bizony az útdíjak emelkedésével jár, és egy olyan kiszolgáltatottsággal, amelyet egy magára valamit adó nemzetállam álláspontom szerint nem engedhetne meg magának.
Ezzel párhuzamosan sorra kaptuk a híreket a különböző külföldi hátterű beruházásokról, amelyeket a magyar választópolgárok jellemzően nem kértek. Sem a 2018-as országgyűlési választásokon, sem azóta nem emlékezhetünk arra, hogy bármely magyar állampolgár több száz milliárdos hitelekkel megtámogatott külföldi beruházásokra tartott volna igényt, márpedig a Budapest-Belgrád vasútvonal kapcsán nyilván mindenki először a megtérülési számításokra kérdez rá, itt van olyan szakértő, aki csak néhány száz évet jósol, de van olyan, aki 2400 évig jutott el a folyamatábrában a tekintetben, hogy addigra meg is térülhetnek az ide befektetett százmilliárdok. Látjuk tehát, hogy geopolitikai érdekeket abban a perspektívában, ahogy azt elmondták, és belátható időtávon belül nem szolgál ez a beruházás, viszont egy brutális mértékű kínai hitellel eladósítja Magyarország minden egyes választópolgárát.
Ugyanezt értük tetten korábban a Paks II. kapcsán felmerült hitellel is, amelynek minden feltételét, részletét a mai napig nem ismerjük, de itt is egy ezermilliárdos nagyságrendű hitelállományról volt szó. Legújabban a Fudan Egyetem tekintetében a magyar költségvetésből odatett közvetlen 100 milliárd mellé egy további 450 milliárdos kínai hiteltömegről szóltak a hírek, ahol még inkább irritáló az, hogy bár a magyar adófizetők fizetik ezt a beruházást, kínai vendégmunkások húznák azt fel. És olyan tandíjjal és olyan körülmények között működne ez az intézmény, amely lényegében kizárja azt, hogy magyar fiatalok, magyar választópolgárok igénybe vegyék a szolgáltatásait, ugyanakkor a ráfordított összeg meghaladja a magyar felsőoktatásra egy év alatt elkülönített forrástömeg teljes egészét.
Időközben azt is láttuk, hogy 2010 óta a Fidesz-KDNP a multi cégeket érintő társaságiadó-kulcsot majdhogynem adóparadicsomi szintre csökkentette.
(15.40)
Miközben a lakosságon levert és fogyasztási típusú adókból beszedni szándékozott összeg folyamatosan nő, a következő költségvetési időszakban több mint 500 milliárd forinttal nő, ezeknek a nagy cégeknek a társaságiadó-befizetései egész egyszerűen hiányoznak a költségvetésből.
Idesorolhatjuk nyugodtan a kereskedelmi bankokat is - megint csak egy nagy, nemzetközi hátterű közület -, amelyekkel szemben nagyon kegyesen viselkedik a kormány, nagyon kényezteti őket, miközben kegyetlenül adóztatja a magyar vállalkozókat, a magyar választópolgárokat. Egyedül a kereskedelmi bankokról mondható el, hogy nem kellett nekik bedobni a járványügyi védekezés közös kasszájába, pontosabban négy-öt év alatt az adójukból leírhatják a befizetésük teljes összegét. Ezt senki más nem mondhatja el magáról Magyarországon.
Azt látjuk tehát, hogy számtalan módon árulta el Magyarország Kormánya a nemzeti érdeket. A lakásprivatizációs tolvajtörvény maradékát is nyugodtan idesorolhatjuk, hiszen bár a 98 százalékából visszakozott a kormányzat, az az egy-két százaléknyi műemlékvédelmi területen lévő lakás, azok elherdálása fillérekért szintén irritáló. Ezt is vissza kell majd a maga idejében csinálni, legalábbis felülvizsgálni a folyamatot.
De így az ülésszak lezárásakor azért ne feledkezzünk meg ellenzéki győzelmekről sem, hiszen ezekben sem volt hiány szerencsére. Korábban, amikor a kilakoltatási moratóriumot egy-egy párt képviselője külön-külön és nagy hangon követelte, illetve civilek is kérték ugyanezt, sajnos nem mindig jutottunk eredményre, vagy vezettek sikerre a kísérletek. Most, amikor együtt tették ezt meg az ellenzéki pártok és civilek, egymás hangját felerősítve sikerült elérni a kilakoltatási moratóriumot, sikerült elérni azt, hogy a lakásprivatizációs tolvajtörvény majdnem egészét visszavonja a Fidesz-KDNP. Most egy harmadik csapást tervezünk mérni a kormányzati kegyetlenségre, a tekintetben, hogy a végrehajtói letiltások minimumjövedelmeket érintő különböző vetületeivel szemben is egy hadjáratot indítunk.
Nagyon bízom abban, hogy a nyár folyamán ezt az őrületet is sikerül visszavonatnunk, mert ez egyértelműen nemzeti érdeket szolgál. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
