FARKAS FÉLIX
FARKAS FÉLIX
FARKAS FÉLIX nemzetiségi szószóló: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Minden évben és minden évforduló alkalmával emlékezünk a náci korszak borzalmaira, és minden adandó alkalommal emlékeztetünk is mindenkit ezekre a rémtettekre, annak érdekében, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő az emberiség történetében.
Május 16-a a roma bátorság és ifjúság napja. Ezen a napon 1944-ben több ezer férfi, nő, gyermek, fiatal és idős állt ellen a kivégzőosztagnak. A roma holokausztról, a pharrajimosról évtizedekig nem beszélt senki. Aztán egy idő után maguk a romák is rájöttek arra, hogy szembe kell nézni népünk súlyos öröksé-gével, és minden évben fontos megemlékezni a sokáig elhallgatott tényekről.
2006-ban az Európai Roma Fórum az egyik koncentrációs táborban tartott találkozóján a bátorság és a roma ifjúság napjává nyilvánította május 16-át. Ma már merünk beszélni azokról a fájdalmakról, amiket hozzátartozóink, felmenőink átéltek a koncentrációs táborokban. (Zaj. - Az elnök csenget.) Sokan átélték, de túl nem élték. Nem romák voltak, nem zsidók voltak, emberek voltak, akikkel nem történhettek volna meg ezek a szívszaggató borzalmak.
Tények azok, hogy 1944-ben, május 16-án a Zigeunerlagereket le akarták rombolni, a „Z”-tábor lakóit el akarták gázosítani. A barakkokban élők egy lengyel politikai fogolytól, Joachimovskytól tudták meg, hogy ezen a napon a halálba küldik őket. A cigánytábor lakói a tervek szerint gongszóra vonultak volna a halálba. Amikor azonban május 16-án megszólalt a gong, egyetlenegy cigány sem mozdult meg. Bilincsekkel, láncokkal, ásókkal, késekkel, szerszámokkal, kövekkel felfegyverkezve szembeszálltak a géppisztolyos SS-katonákkal. Miután ilyen ellenállásra senki nem számított, felhagytak a május 16-ai tömeggyilkos terveikkel a nácik.
Több mint hatezer ember szállt szembe a fegyveres erőkkel. Ellenálltak. Bátrak voltak. Alapvető jogukat akarták. Semmi mást nem akartak, csak élni. És igaz ugyan, hogy a „Z”-tábor addig együtt élő lakóit szétválasztották, és idő kérdése volt számukra a haláluk időpontja, de akkor megmenekültek, és tanúbizonyságot tettek bátorságukról, élni akarásukról. Hősök voltak, akikről nemcsak megemlékezünk minden évben, de példát is mutatunk velük a társadalomnak.
Nem könnyű elődeink történetét évről évre felidézni. A népünket ekkor ért veszteség fájdalmat okoz, és megrendítő szembenézni a kor borzalmaival, de úgy gondolom, hogy a roma bátorság és ifjúság napja évről évre alkalmat ad arra, hogy kifejezzük, az élet erősebb, mint a halál, nekünk, az utódoknak tovább kell lépnünk, tovább kell mennünk, és meg kell mutatnunk, hogy népünk sokszínűsége nem elvesz, hanem hozzáad a világhoz.
Ma már remélhetőleg mindenki tudja, hogy az antiszemitizmus és a rasszizmus veszélyezteti társadalmunk megfelelő működését. A II. világháború során a pusztító politikai fanatizmusnak és a kegyetlen ideológiának több százezer, egyes becslések szerint másfél millió roma esett áldozatul, de összességében több millió ember életét oltották ki. Ártatlanok voltak mindannyian.
A cigányság által átélt embertelen megaláztatásra és a méltánytalanságra mondott nemet több ezer ember azon a napon, 1944. május 16-án. Bátrak voltak mindannyian. És nemet mondunk most is a cigányellenességre. Nemet mondunk az antiszemita, rasszista eszmék jelenlétére, ahogy nemet mondtunk a judapestező képviselőjelöltekre is. Nem akarunk többé romagyilkosság-sorozatot, nem akarunk Magyar Gárdát és nem akarunk gyűlöletbeszédeket. És nem akarjuk azt a Jobbikot sem, amelyik napjainkban a szocialistákkal kéz a kézben készül a 2022-es választásokra, pedig nem is olyan régen még cigányellenes megnyilvánulásaikkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) botránkoztattak meg minden jóérzésű embert. Nem akarjuk őket sem. És jó, hogy ma Magyarországon, a jelenlegi kormánynak köszönhetően Alaptörvény védi a nemzetiségek érdekeit és értékeit.
