DR. DEUTSCH TAMÁS
DR. DEUTSCH TAMÁS
DR. DEUTSCH TAMÁS európai parlamenti képviselő: Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ha megengedik, akkor a Magyarország 2022. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat mai általános vitájában három kérdést szeretnék röviden érinteni. Az egyik azzal az izgalmas, újsütetű baloldali jelenséggel köthető össze, amit hiperpasszív tudásként definiálhatunk. Másodikként arról szeretnék röviden szólni, hogy mennyire számíthatnak a tisztességes, becsületes, jóakaratú magyar emberek a magyar baloldalra nehéz időkben. És végül, de nem utolsósorban, engedjék meg, hogy arról szóljak, hogy a 2022-es költségvetés kapcsán (Közbeszólások az ellenzék soraiból. - Dr. Harangozó Tamás: A költségvetésről legyen szó! - Az elnök csenget.) milyen európai uniós fejlesztési források állnak rendelkezésre, és minek is köszönhető, hogy ezek a források jelen lehetnek a jövő évi költségvetésben.
Elsőként: én mélyen egyetértek azzal, mondja bár baloldali képviselő itt a magyar Országgyűlésben vagy a kormánypártokhoz tartozó kereszténydemokrata, fideszes, nemzeti elkötelezettségű képviselő (Bangóné Borbély Ildikó: Na!), egy költségvetésitörvény-javaslat, az mindig több mint számokat tartalmazó jogszabálytervezet, ez értékválasztást jelent, ez azokat a világos és egyértelmű célokat határozza meg, amit a magyar nemzeti közösség az előttünk álló esztendőben követni akar.
Sajnos, már elég öreg vagyok ahhoz, hogy én jól emlékezzem arra, a magunk mögött hagyott években, évtizedekben a magyar baloldal folyamatosan, nem csökkenő hangerővel arról beszélt, az lehetetlen, hogy Magyarországon legyen olyan kormányzati gazdaságpolitika, legyen olyan költségvetés, amely egyszerre tudja elérni azt a célt, hogy Magyarországon csökkenjenek az adók, a természetes személyek által befizetendő adók és járulékok, illetve a magyar vállalkozásokat, mikro-, kis-, közép-, családi vállalkozásokat, de még a magyarországi nagyvállalatokat érintő adók, lehetetlen, hogy csökkenjen egyidejűleg a munkanélküliség, hogy csökkenjen a költségvetés hiánya, hogy csökkenjen az infláció, és ezzel egyidejűleg nőjön az ország gazdasági teljesítménye, nőjenek a családtámogatásra fordított összegek, nőjön a foglalkoztatottság, több ember tudjon dolgozni, nagyobb legyen a magyar gazdaság teljesítménye, hogy nőjenek a jövedelmek, legyen szó minimálbérről vagy éppenséggel átlagjövedelemről.
(14.00)
Szóval, hogy ez lehetetlenség! Nem lehet egyszerre inflációt csökkenteni, hiányt csökkenteni, adót csökkenteni, a munkanélküliséget csökkenteni, és egyszerre azt elérni, hogy Magyarországnak jobb legyen a gazdasági teljesítménye, hogyha csak lépésről lépésre is, de minden család jobban tudjon élni; és persze mindig a személyes céljaink a lehetőségeink előtt járnak, az élet az már csak ilyen. Ez lehetetlenség!
És önök ezt a teljesen defetista álláspontot, amikor arra módjuk és lehetőségük volt, kormányzati pozícióban teljesítették is. Nem is vállalkoztak lehetetlenre, meg is lett ennek a kára! Nézzük meg azokat a tényeket, azokat a számokat! Nehogy már elüldözzük egy költségvetésitörvény-javaslatról szóló parlamenti vitából azért a számokat, amelyek azokat a borzalmas adatokat mutatják, amelyek Magyarországot 2002-2010 között jellemezték.
Nos, kedves baloldali képviselők, az a jó hírem van - nem rossz -, hogy amit önök lehetetlennek tartanak, az lehetséges. Magyarország lassan egy évtizede azon az úton jár, hogy csökkennek az adók, csökken a munkanélküliség, csökken az infláció, a válság beköszöntéig nyilvánvalóan tragédia, de azt gondolom, hogy talán ezért nem feltétlenül lehet - mármint az új koronavírus-járványért - Orbán Viktort felelőssé tenni, bár nyilvánvalóan az önök fantáziája e tekintetben határtalan; de csökkent az adósság, és nőtt az új munkahelyek száma, nőtt a foglalkoztatottság, nőttek a jövedelmek, radikálisan nőtt a családtámogatások összege, és nőtt a magyar gazdaság teljesítménye.
Az a jó hírem van, hogy bár önök mindenben a nemzetköziség, az internacionalizmus hívei, de van célravezető magyar gazdasági modell, ami nem a kormány számára kedvező, hanem a magyar emberek számára kedvező. És ennek a sikeres vagy eredményekre vezető magyar gazdasági modellnek is köszönhető, hogy önök mindenféle hiperpasszív tudástól vezettetve izgalmas, fantáziadús szövegeket mondanak el 2010-14 között a parlamentben, de aztán jön egy megmérettetés, ott veszítenek. ’14-18 között is ezt teszik: jön egy megmérettetés a politikában, ott veszítenek. ’18-22 között is ezt tették, és jön majd egy megmérettetés, és megint veszíteni fognak, mert bizony a hiperpasszív tudás önöket jellemzi, de a magyar polgárokat nem.
Másodikként a hiperpasszív tudás másik eleme, hogy habár fontos értékválasztásokat tartalmaz egy költségvetés, de nem árt, ha a tényekről, a számokról is beszélünk, úgyhogy a hiperpasszív matematikatudásuk ellenére (Közbeszólások az ellenzéki padsorokban. - Az elnök csenget.) engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket, hogy 2022-ben legkevesebb 5 százalékot meghaladó, a költségvetésitörvény-javaslat szándéka szerint 5,2 százalékos gazdasági növekedés, 3 százalékos pénzromlás, infláció, mintegy 5,9 százalékos GDP-arányos hiánycél - ez jelentős hiánycsökkenést jelent -, és a GDP 79,3 százaléka alá csökkenő államadósság az, ami a számok, a tízes számrendszer számai alapján a költségvetési törvényben szerepel.
Igen, azt eltalálták, hogy az új koronavírus-járvány súlyos személyes, családi, közösségi megpróbáltatásain, tragédiáin, nehézségein túl ez bizony gazdasági károkhoz, az egész világot letaroló gazdasági válsághoz vezet. Azért az is tanulságos, hogy alig tíz évvel ezelőtt ugyancsak egy gazdasági válság körülményei között voltunk, léteztünk, és önök olyan költségvetési javaslatot nyújtottak be, amely költségvetési javaslat adóemelésről szólt, amely költségvetési javaslat 13. havi nyugdíj elvételéről szólt; olyan költségvetési javaslatot nyújtottak be, ami egyébként a bérből és fizetésből élők 13. havi illetménye fizetésének megszüntetéséről szólt, ami a családtámogatás jelentős megkurtításáról szólt.
Ne gondolják már, hogy azzal a sajátos agymosással, amin személyesen átmentek, kitörölték már az agyukból ezeket a tényeket, hogy ezt tízmilliónyi magyar elfelejtette! Egy frászt! - hogy klasszikust idézzek, hiszen nem argót fogalmaztam meg, hanem az önök vezérének a kifejezését használtam. Egy frászt!
Önök jól emlékeznek, hiszen a személyes életükben átélt megpróbáltatás. Ehhez képest most egy súlyosabb válság körülményei között 13. havi nyugdíj visszaépítése, családtámogatások növekedése, adók további csökkentése, ez az az út, amin járunk, mert ez az önök felfogásában lehetetlen; csak hát az a helyzet, hogy ami az önök felfogásában lehetetlen, az valójában az önök tehetetlenségét mutatja.
Másodikként a válságról hadd szóljak egy szót! Az tény, hogy válság van, a válságban nehéz helyzetben - hogy ne mondjam, elcsépelt hasonlat -, egy háborús helyzetben az egy nemzethez tartozók részéről összefogásra lenne szükség. Most az a helyzet, hogy önöknek nem az fáj, hogy a parlament kétharmados többséget adó kormánypárti többsége nem számíthatott (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), a magyar emberek milliói nem számíthattak.
Önök a legkicsinyesebb módon, nap nap után a szerény felkészültséggel bíró politikai tanácsadóik véleményét meghallgatva egyetlenegy céltól vezettetve szólaltak meg itt a parlamentben és azon kívül, hogyan tudnak politikai előnyt kovácsolni ebből a nehéz helyzetből, semmiben - nem kevés dologban -, az égadta világon semmiben nem segítették a magyar embereket. Semmiben!
Teljes képtelenség, hogy miután önök minden energiájukkal a válság rossz hatásainak a növekedése érdekében tettek, mert a „minél rosszabb annál jobb” hihetetlen fantáziadús stratégiáját követték, mert akkor majd a rosszhoz képest önök majd valami jó ígéretét tudják megfogalmazni, és választók tíz- és százezreinek az érdeklődése fog önök felé fordulni. Hát, egy frászt - hogy megint az önök vezérét idézzem. Ez nem így van! Ellenben van egy közös, sokmilliónyi polgár személyes életét meghatározó, mélyen az emberek agyába, lelkébe vésődő tapasztalat. Minél nagyobb a baj, önökre annál kevésbé, sőt, amikor igazán nagy baj van, akkor egyáltalán nem lehet önökre számítani.
Végül, de nem utolsósorban a 2022-es költségvetés európai uniós forrásairól hadd szóljak! A 2022-es költségvetésben összességében 3000 milliárd forintot is meghaladó, 3001 milliárd forintnyi európai uniós fejlesztési forrás szerepel; segíti a magyar polgárok életének gyarapodását az egyébként történelmi összevetésben is példátlanul nagy léptékű, 7308 milliárd forintos gazdaság-újraindítási akcióterv részeként.
Nos, az az igazság, hogy ha önökön múlt volna, akkor ez a 3001 milliárd forint olyan 100-150 milliárd forint lett volna. (Bangóné Borbély Ildikó: Te ezt honnan tudod? Őszintén! - Az elnök csenget.) A közlési kényszerével nehezen bíró baloldali képviselő asszony kérdése nélkül is ott folytattam volna, hogy onnan tudja ezt mindenki, hogy az önök európai parlamenti képviselői - mind a négy DK-s, az egy szem, hogy pontosan fogalmazzak, az utolsó MSZP-s európai parlamenti képviselő, a kettő darab parlamenten kívüli baloldali, momentumos képviselő, meg az egy szem utolsó jobbikos európai parlamenti képviselő - hosszú esztendőkön keresztül mindent megtett annak érdekében az Európai Parlamentben, hogy Magyarország, a magyar polgárok minél kevesebb európai uniós forráshoz jussanak.
Először kitalálták, és módosító javaslatok tucatjában megfogalmazták azt, hogy változzon meg az a nemrégi, 20-30-40 éves európai uniós fejlesztéspolitikai gyakorlat, jogi rendszer, ami alapján az európai fejlesztési források úgynevezett nemzeti borítékba kerülnek, és ezek a pénzek legyenek közvetlen brüsszeli források. Hú, de szép kifejezés: a közvetetthez képest a közvetlen tágasabb, tért ölelőbb!
A következőt jelentette ez a javaslat. Ha a magyar nemzeti borítékból ezek a pénzek közvetlen brüsszeli forrássá váltak volna, akkor nem automatikusan járnak a magyar embereknek, a magyar vállalkozásoknak, a magyar oktatási rendszernek, a magyar infrastruktúra-fejlesztésnek, hanem bekerültek volna egy olyan pénzügyi kalapba, amire pályáznia kell mindenkinek, mondjuk, például Budapest Főváros Önkormányzatának meg a hódmezővásárhelyinek, meg a pécsinek, meg a miskolcinak, Barcelonával, Glasgow-val és az összes nyugat-európai településsel, régióval és kormánnyal együtt.
(14.10)
És jó esetben ennek a pénznek a lélekszámarányos részét tudja egy ország elnyerni. Magyarország lélekszáma az Európai Unió polgárainak mintegy 2,1-2,2 százalékát jelenti. Azt jelentette volna, hogy ha ez a pénz bekerül közvetlenül brüsszeli forrásként a pályázható pénzek közé, akkor mintegy 97,5-98 százalékát ennek a pénznek elvesztettük volna. Önök ezt tudatosan akarták, és ennek a jegyében szólaltak fel itt a magyar Országgyűlésben politikai vitanapon, és fogalmaztak meg módosító javaslatokat és álláspontokat: el akarták venni, csórni, lopni a magyar polgároktól az európai uniós fejlesztési források közel 98 százalékát, több mint 97 százalékát.
Aztán megfogalmaztak egy olyan zseniális, az önök politikai pártatlanságát mélyen alátámasztó javaslatot, hogy legyenek megcímkézve a Magyarországnak járó források úgy, hogy azoknak a jelentős része az ellenzéki önkormányzatokhoz kerüljön; politikai alapon legyenek megcímkézve a pénzek. Önök azt mondták, hogy politikai alapon nem lehet pénzeket megcímkézni. Ehhez képest ilyen javaslatot nyújtottak be.
Most pedig, miután dupla vereséget szenvedtek - jogállamiságinak hazudott pénzelvételi furkósbotról nem beszélek, mert az nem csak az önök agyszüleménye -, naponta feljelentő leveleket írogatnak mindenkinek. Magyarországon egyébként az európai uniós források felhasználását érintő konzultációval ilyen-olyan baj van, tehát ezek a pénzek ne jöjjenek. Ami a csövön kifért, kedves baloldal! Ami a csövön kifért, ne jusson ez a pénz el a magyar polgárokhoz!
Tehát azt kell mondanom, hogy elismerésem a magyar kormány higgadtságának, nyugodtságának és következetességének, aminek köszönhetően legkevesebb 40 milliárd eurónyi európai uniós fejlesztési forrás jut Magyarországnak. (Az elnök csenget.) Ezt a pénzt meg kellett védeni, sőt sikerült még az eredeti európai bizottsági javaslathoz képest nagyobb támogatást elérni úgy, hogy önök ezeknek a pénzeknek a döntő részét majdnem az utolsó eurócentig el akarták venni Magyarországtól, mert a filozófiájuk: minél rosszabb, annál jobb. (Az elnök csenget.)
Szerencsére sikerült ezt az áskálódást elhárítani, így lehet 3001 milliárdnyi európai uniós fejlesztési forrás a 2022-es költségvetésben - öröm és elégedettség minden jóérzésű magyar polgár részéről. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
