DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyek és Urak! A költségvetési törvénnyel kapcsolatosan hallottunk a nyugdíjasokkal kapcsolatban nagyon sok jót kormányoldalról, szinte örömódákat hallottunk: a 13. havi nyugdíj visszaépítése, inflációkövető nyugdíjrendszer, reálérték-megőrző nyugdíjrendszer és ehhez hasonló kifejezéseket hallottunk folyamatosan. Árnyalni szeretném ezt a képet, hogy azért annyira nem olyan jó ez a helyzet, és van ennek az éremnek egy másik oldala is, amelyik sokkal sötétebb és sokkal rosszabb, és ezt nem önök, nem mi éljük meg, hanem a nyugdíjasok, akik otthon vannak és várják a kis nyugdíjat, és abból próbálnak meg megélni.
Hogy mi is ezzel kapcsolatban a probléma? Jó néhány probléma van, itt elsősorban a vegyes indexálás elvétele egy fontos probléma, ami hozzájárult ahhoz, hogy folyamatosan nagyon erőteljesen nyílik az olló a bérek nagyságrendje és a nyugdíjak nagyságrendje között, már összegszerűségben értem ezt, és folyamatosan egyre jobban távolodik egymástól. Ezt konkrét számokban is meg tudjuk mondani, azért az látszik, hogy 2010-ben a nettó átlagkereset 65,1 százaléka volt az átlagnyugdíj, míg 2019-ben ez már 51,8 százalékára esett vissza. Azt hiszem, hogy ez egy döbbenetes szám, hogy mennyire elvált egymástól a nyugdíj és a bér, és így nyilván a vásárlóértékben is ez nagyon sokat jelent.
De szeretnék felhozni egy olyan témát is, amelyért a Jobbik Magyarországért Mozgalom már tizenkét éve küzd, és folyamatosan felhozzuk a költségvetéskor is és egyébként is, ez pedig a férfiak negyven év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulási lehetősége, hogy a férfiak is kapják meg ugyanazt a lehetőséget, amit a nők megkapnak. Mi annak idején, amikor a nők számára ez bevezetésre került, azért harcoltunk, hogy ebben ne legyen különbség a férfiak és a nők között, mindenkire egyformán ez érvényes legyen. A rugalmas nyugdíjrendszer megteremtése, a nyugdíjba vonulás az évek alapján is nagyon fontos lenne, s ezért kellene ezt a lehetőséget is visszahozni.
Tudom, hogy ez a labda a kormányzat részéről folyamatosan visszadobásra kerül, holott nem kerülne olyan sokkal többe, számításaink szerint körülbelül mintegy 150 milliárd forintba kerülne, ha bevezetnénk a férfiak számára is ezt a nyugdíjba vonulási lehetőséget. Látjuk azt, hogy a férfiak száma, aránya sokkal alacsonyabb a nyugdíjasok között, tehát ez jóval kevesebb férfit is érintene, mint nőt érintene, tehát szerintem ezt mindenféleképpen be kellene vezetni. Illetve ha figyelembe vesszük, hogy rengeteg olyan munkaterület van, ahol azt a fizikai munkát már egy 60 éves, egy 62 éves férfi nem tudja elvégezni, nem képes rá, és ezért kerül ki a munkaerőpiacon kívülre, ezért kerül akár munkanélküli-segélyre, amely egyedülállóan rövid Magyarországon és kis összeget biztosít, 90 napra vonatkozik, azután pedig vagy szociális járadékos lesz, vagy a közmunkában tud elhelyezkedni. Azt gondolom - és itt már államtitkár urak mondták többször, hogy itt van a közmunkaprogram, ott el tudnak helyezkedni -, hogy aki becsületes munkával 40-42 évet ledolgozott, és akár egy 300-350 ezer forintos jövedelme volt, annak visszamenni 50 ezer forintért nap mint nap dolgozni, és az alapján fogják majd megállapítani a nyugdíját is, azt hiszem, hogy senki sem szeretné, hogy ez elérje és utolérje őt ez. Ezért kellene hagyni valamivel méltóságteljesebben elmenni ezeket az embereket nyugdíjba. Mivel a férfiak átlagéletkora is sokkal rövidebb, mint a nőké, ezért ez nyilván összegszerűen is jóval kevesebbet tenne ki a költségvetésben, sokkal kevesebb pluszt, mint a „Nők 40 plusz”. Azt gondolom, hogy itt mind a két nem esetén fontos lenne ennek a bevezetése, illetve a nőknél nyilván a fenntartása, a férfiaknál pedig a bevezetése.
Aztán a 13. havi nyugdíj is szóba került, hogy ezt annak idején 2009-ben a Bajnai-kormány elvette. Én már egyszer megkérdeztem itt, de most ismét megkérdezem, hogy mi akadályozta meg az Orbán-kormányt, hogy ezt 2010-ben visszaadja, ha önök úgy gondolták, hogy ez egy óriási terrortámadás volt a nyugdíjasok ellen, hogy el lett véve tőlük. Akkor mi akadályozta meg önöket? A Bajnai-kormány 2009-ben egy félévet vett el, egy második félévet, 2010 első félévében már az Orbán-kormány vissza tudta volna adni, ’11., ’12., ’13. és a többi, 12 évnyi, ha így nézzük, akkor az Orbán-kormány 12-szer egyhavi 13. havi nyugdíjat vett el a nyugdíjasoktól, ami azt jelenti, hogy több mint egyévi nyugdíjat vettek el önök a nyugdíjasoktól, ha önök szerint ezt a 13. havi nyugdíjat jogellenesen vették el annak idején, és ez járt volna a nyugdíjasoknak. Ha ezt a logikát megfordítjuk és önökre vetítjük, akkor önök egyévnyi nyugdíjat vettek el a nyugdíjasoktól. Ez pedig tény, hogy nem adták vissza, tehát ezt önök elvették.
Ugyanígy a svájci indexálással is nagyon komoly összegtől estek el a nyugdíjasok, hiszen valóban a KSH-s inflációval egyenértékben önök emelik a nyugdíjakat, a hivatalos inflációval, de nem a nyugdíjaskosár inflációját, a nyugdíjaskosarat kellene másképpen összeállítani, mert jóval magasabb volt az elmúlt években a nyugdíjasokra vonatkozó infláció, és ennek ellenére még vitatom azt is, hogy az értékállósága megmaradt volna a nyugdíjaknak.
(18.40)
Ha viszont a vegyes indexálás kerülne bevezetésre Magyarországon újra, akkor az azt jelentené, hogy a bérek növekedése alapján 50 százalékban vagy valamilyen százalékban a bérek növekedése emelné a nyugdíjakat, és ezért figyelembe lenne véve. Egyébként teljesen logikus, mert a megemelkedett bérek alapján több folyik be a nyugdíjkasszába is, tehát ez alapján lenne fedezete annak, hogy a vegyes indexálás újra bevezetésre kerüljön Magyarországon.
Ugyanilyen probléma a differenciált nyugdíjemelés kérdése is. Ez is egy döbbenetes dolog, hogy Magyarországon eljutottunk oda - és 2020-ra jutottunk el oda -, hogy a legkisebb és a legnagyobb nyugdíjak között szinte százszoros a szorzószám. Ez egy döbbenetes dolog. Hatalmas különbségek alakulnak ki. Nyilván az ember nem a szocializmus egyenlőségi elveit akarja visszahozni, de azt gondolom, hogy itt is kellene valamiféle differenciált nyugdíjemelés, és ezt a Jobbik Magyarországért Mozgalom folyamatosan el szokta mondani itt a parlamentben. Az alacsony nyugdíjak nagyobb százalékban történő emelése egy fontos kérdés lenne, amit meg kellene tudni valósítani.
Aztán, ha már azt mondjuk, hogy milyen jó a nyugdíjasok helyzete, akkor megint az érem egy másik oldalára szeretnék rávilágítani. 2010-ben a magyar GDP 11,2 százalékát költötték a nyugdíjakra. Ma ez a szám 8,3 százalék. Tehát ez azt jelenti, hogy GDP-arányosan egynegyedével csökkent a nyugdíjasok számára költségvetésből fenntartott összeg. Tehát még egyszer mondom a számokat: 11,2 százalékról 8,3 százalékra csökkent. Azt gondolom, hogy ez egy döbbenetes szám. Ez is mutatja azt, hogy mennyire igazságtalan az a nyugdíjrendszer, ami 2010 óta itt Magyarországon megvalósításra került az Orbán-kormány által, és ennek lett az egyik következménye az, hogy ma több mint 500 ezer nyugdíjas él a megélhetési küszöb alatt. Körülbelül 100 ezer forint ma ez a megélhetési küszöb, és ma Magyarországon több mint 500 ezer nyugdíjasnak ennél kisebb a jövedelme. Itt már sokan beszéltek arról, hogy mennyi ma a minimálnyugdíj, a 28 500 forint, és a többi.
Tehát nyilván ezek azok az összegek, amelyekhez hozzá kellene nyúlni, amin kellene változtatni. Lehet, hogy külön kellene választani a minimálnyugdíjat, a többi szociális ellátás alapösszegének a számításától elválasztani, egy külön számot adni, hogy ne kössük ezt össze, de mindenképpen szükség van arra, hogy a minimálnyugdíjat is nagyon komoly mértékben megemeljük, illetve, hogy ezt az 500 ezer nyugdíjast minél hamarabb kimozdítsuk abból az állóvízből, amiben most vannak, ahol valóban a napi megélhetésükért kell küzdeniük. Azt gondolom, hogy akár egy 30-40-50 évet ledolgozott embernél szégyen az, hogy az élelmezését, rezsiköltségét sem tudja megoldani abból, amit ő megkap.
Még egyre szeretném felhívni a figyelmet, ez pedig az országrészek közötti különbség a nyugdíjrendszerben. Míg például egy évvel ezelőtt Budapesten 161 ezer, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 121 ezer forint volt az átlagnyugdíj, ez nyilván visszavezethető arra, hogy az átlagkeresetek is sokkal magasabbak a fővárosban, mint Északkelet-Magyarországon. Sajnos az a probléma, hogy ez a tendencia az elmúlt években csak tovább erősödött, ez az olló is csak tovább fog nyílni, és egyre több problémát fog okozni a nyugdíjas-társadalomban.
Azt gondolom, hogy nem örömódákat kellene zengeni az elmúlt tizenkét év nyugdíjrendszeréről, hanem komolyan venni a nyugdíjasszervezetek kéréseit, és leülni tárgyalni, és ami lehetőség van, azt ebből megvalósítani. Nagyon kérem, hogy a kormány ezeket a kritikákat és javaslatokat is vegye figyelembe a jövőben. Köszönöm szépen.
