DUDÁS RÓBERT
DUDÁS RÓBERT
DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha a Font Sándor által elmondottakból indulunk ki, akkor, azt gondolom, itt nagy vitának helye sem lenne, mert itt minden rendben van, sőt nemcsak az elmúlt években, hanem évtizedről évtizedre itt már folyamatos javulásnak lehetünk tanúi nemcsak itt, hanem a vidék Magyarországán is. Azért ki kell hogy ábrándítsam, képviselő úr, hogy azért ez nem feltétlen van így.
Nem szeretnék az eddigi felszólalókra reagálni, de engedjék meg nekem, hogy néha azért mégis idehozzak egy-egy gondolatot a kormánypárti oldalról. Önök azt mondják, hogy ez az újrakezdés, az újraindítás költségvetése, a gazdasági élet és magának az élet újraindításának a költségvetése. Én azt gondolom, hogy sokkal inkább nevezhetjük ezt a leszakadás és a szakadékok és árkok ásása költségvetésének, mert vannak olyan szektorok, vannak olyan ágazatok és vannak olyan személyek, akár több millióan is, akik egyébként kárvallottjai lesznek, nemcsak ennek, hanem az elmúlt 11 év költségvetésének. Viszont, ha önök azt mondják, hogy ez az újrakezdés költségvetése, akkor ez azért némiképp elismerése annak, hogy beismerjük azt, hogy majdhogynem leállt a gazdaság. 2020-ban az előző évi adatokhoz képest 40 százalékkal nőtt a végelszámolások száma, történetesen 12 ezer cég jelentett be végelszámolást, ennyien mentek tönkre.
Az is hallható volt a kormánypárti padsorokból, hogy jelen állás szerint az elmúlt 10-11 évben olyan fejlődésen ment keresztül az ország, hogy amikor lemegyünk például vidékre, akkor olyan, mintha más országban találnánk magunkat az előző időszakokhoz képest. Akkor én ezt úgy pontosítanám az önök irányába, hogy ha Budapestről lemegyünk vidékre és annak egyes kis falvaiba vagy kis falvakat összekötő utakra, tényleg olyan, mintha más országban járnánk, olyan rosszak az utak, hogy nyugodtan el lehet mondani, hogy nyomokban még aszfaltot tartalmaz. A falvak útjai kritikusak, és egyébként dübörög rajta a forgalom. A házak repedeznek, az életet pedig teljes mértékben ellehetetlenítik. Tehát azért ne zengjünk már örömódákat, rengeteg ilyen jellegű teendő van még. Egyébként költségvetési módosítók tekintetében én magam is fogok a Heves megyei körzetre vonatkozóan beadni ilyen módosítókat.
Elmondható, hogy az elmúlt két év vesztese Magyarország, nyugodtan kijelenthető, hogy Magyarország. Magyarországon a vállalkozók, természetesen nem a kormányközeliekre gondolok, hanem általában, aki szakmailag megalapozottan van ott a piacon, és fejti ki a tevékenységét, a vállalkozók, a magyar munkások és a magyar önkormányzatok. Joggal várta mindenki a segítséget, hiszen minden önök által bírált nyugati országban ezt tették: 80 százalékát megkapták a bérüknek azok a munkavállalók, akik kiestek a munkából, vagy ha például egy pedagógus, mondjuk, elkapta a fertőzést, és ebből kifolyólag kellett hogy otthon maradjon, megkapta a 100 százalékos táppénzt. Magyarország vonatkozásában mindez nem így történt.
Nemhogy nem kaptak az önkormányzatok segítséget, mint egyébként mindenhol a világban, hiszen kényesen és kínosan ügyel arra minden ország, hogy az önkormányzatokat segítse, támogassa, mert tudja azt egy állam, tudja azt egy kormány, hogy az önkormányzatok vannak a legközelebb az emberekhez, ők azok, akik a mindennapi problémával találkoznak, és ők azok, akik ezt orvosolni is tudják. Minden ország erre kényesen ügyelt. Mit kaptak a magyarok? Elvonásokat. Az előbb Simicskó István képviselőtársam azt mondta, hogy ne mutogassanak az önkormányzatok a kormányra, mert azt mondják, hogy elvonásokat kaptak, pedig nincsenek elvonások. Szeretném jelezni irányába, államtitkár úr irányába és mindannyiuk irányába, hogy de igen, vannak elvonások. Elvonták a gépjárműadót, annak még náluk maradt részét, és nem tervezik visszaadni a jövőben sem. Az iparűzési adó tekintetében is elvonások jelentkeztek az önkormányzatoknál, és nem tervezik visszaadni a jövőben sem. Különleges gazdasági övezet bevezetésével átszervezik egyes vagyontárgyak… - sőt közigazgatási egységeket hoznak létre, hogy ez ne maradjon az önkormányzatoknál, ne ők gazdálkodjanak, esetlegesen ne ők gazdagodjanak vele, hanem azt majd a megyei közgyűlés égisze alatt osztják el, úgy, ahogy azt önök gondolják. Hogy miért? Mert a megyei közgyűlések feladatukat tekintve kiüresedtek, most kaptak egy újabb feladatot. Ez az egyik, mondhatni akár úgy, hogy szakmai érv. A politikai érv viszont az, hogy ez az egyedüli önkormányzat, amely az egész országot tekintve mind kormánypárti irányítású. Csak, tudják, létezik olyan, hogy önkormányzati hatáskör, létezik olyan is, hogy önkormányzati vagyon, ezen nem kellene hogy átnyúljon a kormányzat. Tiszteletben kellene tartani az önkormányzatokat, nem sarcolni, hanem segíteni.
De mire is gondolok, amikor azt mondom, hogy sarcolja a kormány az önkormányzatokat? Nagyon sok felszólaló részéről hangzottak már el példák bizonyos városok tekintetében, és biztos, hogy az itt ülő akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselők is tudnának példákat mondani. Én is mondok egy ilyet: Gyöngyös vonatkozásában nagyjából 700 millió forintra rúg az az összeg, amit elvont az állam az önkormányzattól. Örömódát zengtek azzal kapcsolatosan, hogy 300 millióval megsegítik egyébként, ami nem elég a kiadásokra, és vannak feladatok, amiket el kell hogy engedjenek. De hogy szemléltessem: ez a közel 30 ezres város kapott 300 milliót, a Mátrában van Mészáros Lőrincnek kettő szállodája, kapott rá 1,9 milliárdot felújításra, úgy, hogy előtte csoportos létszámleépítést hajtott végre. Most kérdezhetném, hogy hol itt a logika. Nyilván, megvan az önök irányából, a kormány részéről a logika, ugyanakkor sokkal inkább azt mondom, hogy ez tisztességtelen, tisztességtelen az emberekkel szemben.
De hogy más területről is érintőlegesen beszéljek. Önök 2010 óta kétharmaddal kormányoznak. 2008 óta érintetlen a minimálnyugdíj összege, 28 500 forint. A mostani 0,6 százalékos nyugdíj-kompenzáció azt jelenti, hogy ezen emberek esetében ez 171 forint. Ha egy OECD-felmérést nézünk, mely összehasonlítja az átlagkeresetet a minimálnyugdíjjal, akkor a sor végén kullog Magyarország. Olyan szinten lemaradtunk, 13 éve, jövőre már 14 éve lesz, hogy a minimálnyugdíjhoz nem nyúltak hozzá, ha fölemelnék a 28 500 forintot 80 ezerre, és egyébként így jönne ki az összehasonlítás az átlagkereset és a minimálnyugdíj tekintetében, akkor lennénk Brazília szintjén. És ezzel nem Brazíliát akartam megbántani, inkább rámutatni arra, hogy milyen alacsonyan van a magyar minimálnyugdíj.
2008 óta nem nyúltak hozzá a családi pótlékhoz sem. Számos olyan, családokat érintő és segítő program jött létre az önök kormányzása alatt, amit el kell hogy ismerjen az ember, teljesen mindegy, hogy kormánypárti vagy ellenzéki oldalról nézzük ezt.
(17.50)
Mint ahogy abban is egyet kell hogy értsünk, hogy a családokat, a gyermektervezést és a gyermeknevelést támogatni kell. A családi pótlék az, ami minden gyermeket nevelő családhoz biztosan el fog jutni. Ehhez önök 2008 óta nem nyúltak hozzá.
Hadd említsem meg, önkormányzatisággal kezdtem: a közmunkások bére alig több mint 50 ezer forint - alig több mint 50 ezer forint. Itt hadd jegyezzem meg, hogy a miniszterelnök úr pár héttel ezelőtt azt mondta, hogy eddig mindig azt mondtuk, hogy amennyi munkahelyet a válság tönkretett, a járvány tönkretett, mi ugyanannyit fogunk létrehozni, de ez nem igaz, mert ennél többet fogunk létrehozni, hiszen közmunka korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. Államtitkár úr, a tavalyi évi, illetve az idei évi költségvetésben 165 milliárd forint volt közmunkaprogramra tervezve, a jövő évi költségvetésben 120. Ez kevesebb, azt gondolom, ebben megegyezhetünk. Tehát még a közmunkaprogram sem áll rendelkezésre korlátlan mennyiségben.
Egyébként azt gondolom, hogy ezeket az embereket, a közmunkásokat megalázó módon, megalázóan alacsony bérért kell hogy foglalkoztassák az önkormányzatok. Elhiszem, hogy ez önöknek megfelelő, mert vonogatják a vállukat. Igen, ez az 53-54 ezer forint igencsak megalázó, ebből nem lehet eltartani családot. Ezeket az embereket meg kellene becsülni, munkát adni nekik, de a munka mellé bért is adni nekik, nem 53 ezer forintot. Ha önök rázzák a fejüket, akkor ezt meg lehet esetleg próbálni.
A garantált bérminimumról is szó esett. Engedtessék már meg, tisztelt államtitkár úr, a garantált bérminimum kérdését lehet méltatni, avagy nem méltatni. Nyilván ez azt jelenti egyébként, hogy meghúzva azt a határt, minimális, de ez alatt nem kereshetnek a közszférában dolgozók. Az önkormányzatoknak ugyanakkor viszont ezt nehéz sok esetben kigazdálkodniuk.
Ugyancsak visszautalok 2008-ra. 2008-tól a köztisztviselői illetményalap nem változott, az még mindig 38 650 forint. Jelen tervezetben a fejezeti indokolásban az szerepel, hogy önök lehetőséget adnak egyébként arra, hogy ettől az önkormányzat eltérjen, ugyanúgy, mint eddig. Hát, köszönik szépen az önkormányzatok! Nem a lehetőséget kérik meg, hanem a fedezetét kérik meg, hogy emeljenek. Eltelt 13, lassan 14 év, hogy ez nem változott. Azért azt szeretném kijelenteni, úgy, hogy én voltam polgármester, hogy ha ezen most minimális százalékos, 10-20-30 százalékos emelés történne akár, már az sem jelentene megoldást; sokkal komolyabb kompenzációra és átgondolásra van szükség, mert ez az illetményalap is annyira lemaradt.
Higgyék el nekem, minden tiszteletem a jogalkotóé, ugyanakkor azt is el kell hogy mondjam, hogy Budapestről a vidéket nem lehet látni. Számos vidéki képviselőtársam, teljesen mindegy, hogy kormánypárti vagy ellenzéki oldalon ül, biztos, hogy meg tudja ezt erősíteni, hogy szinte ég és föld a vidék Magyarországa és Budapest Magyarországa. A legnagyobb tisztelettel kérem önt is és mindenkit, hogy egy-egy ilyen tervezésnél tényleg kérjék ki akár az önkormányzati szövetségek, bármely más szakmai szervezet véleményét, hogy ők ezt hogyan látják, mert higgyék el, hogy ők azok, akik ezzel tisztában vannak, hiszen ők vannak ott nap mint nap.
Ha megengedik, azzal zárnám, hogy az önkormányzatok tekintetében, úgy, hogy az elmúlt tíz évben számos, sőt mondhatni, minden nemzeti, illetve nemzetközi fórumon is voltam önkormányzati tisztségviselő, az önkormányzatiságot fenn kell tartani, nem ellehetetleníteni, hiszen az is ellehetetleníti egyébként őket, hogy az alacsony fizetések az önkormányzati dolgozóknál arra sarkallják ezeket az embereket, hogy elhagyják ezt a pályát, és nincs utánpótlás. Márpedig az önkormányzatokra szükség van, mert nemhogy a megyeszékhelyről nem lehet látni vagy a járási központból, de Budapestről pedig végképp nem lehet látni az ő problémájukat. Ne onnan próbálják segíteni, és főleg ne a polgármestereket, a településeket, és talán ez a kulcsszó, hogy nem a polgármestert kell támogatni, hanem a települést. Azért kell a települést, mert egyébként teljesen mindegy, hogy ott kormánypárti vagy ellenzéki szavazó él, az a szavazó magyar ember, és megérdemel minden tisztességet és minden megbecsülést. Köszönöm szépen. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)
