MESTERHÁZY ATTILA,
MESTERHÁZY ATTILA,
MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Frakcióvezető úr egy átfogó képet adott arról, hogy mi a gond az MSZP-frakció szerint a költségvetéssel, és arra is adott választ, hogy mit változtatnánk ezen a költségvetésen, ha ez a mi hatalmunkban állna.
Éppen ezért nekem lehetőségem van egy kicsit kontextusba helyezni a véleményemet azzal kapcsolatban, ami eddig elhangzott az előterjesztők részéről. Amit nagyon sajnálok, hogy miniszter úr elhagyta a termet rögtön, miután elmondta a beszédét, túsznak itt hagyta államtitkár urat (Derültség.), és ahogy nézem, a többi hozzászóló is, miután elmondta a beszédét, elhagyta a termet, így valószínűleg nagy vita nem fog kerekedni a vezérszónoki hozzászólásokból. (Dr. Rétvári Bence: Egy jobbikos sincs bent például!)
De azért mégiscsak néhány dolgot az elmondottak alapján kontextusba kellene helyezni. Az első az, hogy nagyon fontos, hogy elmondjuk, hogy önök mindig nagyon jók voltak a címkézésben, és a különböző PR-akciókban, hiszen van ehhez egy hatalmas médiagépezetük, hogy azt sulykolják, ami önök szerint a valóság vagy a politikai érdekeik szerint való. Ettől még azért szeretném jelezni, hogy az igazság nem az.
Végighallgattuk itt, hogy tulajdonképpen soha nem volt ilyen jó költségvetése még Magyarországnak, sőt soha egyetlenegy kormány nem tudott olyan jó költségvetést csinálni, mint amit önök csinálnak, tulajdonképpen önök bármit csinálnak, az tökéletes. Sokkal tökéletesebb, mint amit bárki más csinál a világon. Ezért tulajdonképpen az egész világ Magyarországot fogja követni, hiszen olyan fantasztikusan jó a gazdaságpolitikájuk, a társadalompolitikájuk, a költségvetés-politikájuk, és nem is értik tulajdonképpen, hogy miért nem Magyarország már ilyen szempontból a világ vezető hatalma, hiszen a Fidesz-kormány erre is lehetőséget ad.
A másik, hogy mégiscsak választási költségvetés van - erről KDNP-s képviselőtársam is hosszan beszélt -, hiszen mindent, amit lehet, elengednek ebben a költségvetésben, az államadósságot, a költségvetési hiányt, tehát ami ahhoz kell, hogy egy jelentősebb költekezésbe tudjanak kezdeni, az adott ebben a költségvetésben. Ezt nem feltétlenül kritikaként mondom, minden kormánynál hajlam volt arra, hogy választás előtt szabadabban kezelje ezeket a számokat, egyszerűen ténymegállapításként mondom azt, hogy ebben önök sem különböznek semmilyen formában sem a korábbi kormányoktól.
(11.20)
De amiben egészen biztosan különböznek - és erre a frakcióvezető úr is utalt már sokkal részletesebben -, az az, hogy valóban van egy jelentős megközelítésbeli, értékrendbeli különbség aközött, amit mi mondunk és amit önök képviselnek, vagy amit mi képviselünk és amit önök képviselnek, ez egy jelentős társadalompolitikai különbség. Én úgy mondanám, hogy az önök társadalompolitikája egy perverz társadalompolitika, attól perverz, hogy azoknak adnak, akiknek már amúgy is van, akik kevésbé szorulnak rá vagy egyáltalán nem szorulnak rá ilyen típusú állami segítségre. Mi viszont azt mondjuk, hogy alulról fölfelé kell kezdeni a támogatást, azoknak kell a legtöbbet adni, akiknek a legkevesebb van, akiknek a legkisebb az érdekérvényesítő képességük, hogy a társadalmi különbségeket csökkenthessük, hogy egyenlő módon adjunk lehetőséget mindenki számára, hogy ki tudja bontakoztatni a benne rejlő tehetséget.
És talán érdemes megemlíteni, hogy az önök volt minisztere, képviselője hogyan vélekedik erről, hiszen akkor nem azt mondjuk, hogy csak mi állítjuk ezt, hanem az önök szavait idézem: Lázár János azt mondta, hogy akinek nincs semmije és aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Ez az önök társadalompolitikája. Fel sem merül az önökben, hogy valaki a saját hibáján kívül kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem tudja kiteljesíteni a benne rejlő potenciált, hogy nem tud svájci bankszámlát biztosítani a fia számára, mert nincs olyan helyzetben, mert nem kapott olyan oktatást, mert nem olyan településre született, nem olyan szerencsés településre született, mint amilyen ezek szerint KDNP-s képviselőtársam körzetében a településeknek a többsége.
Tehát bizony, igen, van egy jelentős különbség, és azt gondolom, hogy KDNP-s képviselőtársamnak, Hargitai úrnak volt egy freudi elszólása, ő az átlagbért 400 millió forintban határozta meg, ami egy szóbotlás volt, de mégiscsak kifejezi azt, hogy önök valószínűleg ilyen dimenzióban gondolkodnak. Hát, Mészáros Lőrincnek a sajtóhírek szerint éppen most emeltek be a házába egy 800 kilós páncélszekrényt, abba azért jó sok mindent bele lehet pakolni - azért tipikusan az átlag magyar családoknál nincs egy 800 kilós páncélszekrény, amibe sok mindent bele lehet pakolni -, és értem én, hogy ebben a dimenzióban önök összekeverik a 400 millió forintot a 400 ezer forinttal, ami azért az átlagmagyarok számára egészen biztosan egy jelentős különbséget jelent.
Azt mondom tehát, hogy a költségvetés egyben mindig értékválasztás is. Sokan úgy tekintenek a költségvetésre, mint pusztán számok halmazára, amit nagyon nehéz megérteni; ehhez képest az én szemszögömből nézve én mindig úgy tekintettem a költségvetésre, mint egy világos értékválasztásra - erről beszélt Tóth Bertalan frakcióvezető. A mi értékválasztásunk alapján azoknak kellene több pénzt adni, akiknek kevesebb van, a hétköznapi embereknek, a szegényeknek, az elesetteknek. Olyan közszolgáltatásokat kellene fejleszteni ezekből a forrásokból, amelyek minden ember számára megadják a minőségi és jó oktatást, ami esélyeket teremt, amelyek megadják a jó minőségű egészségügyi ellátást, hogy Magyarországon minél több ember hosszú életet élhessen egészségben, és olyan szociális hálót kellene biztosítani, ami alapján Magyarországon az emberek nem egyik napról a másikra élnek, és nem kell választaniuk sok magyar családban aközött, hogy megveszik az ételt vagy a gyógyszert, vagy adott esetben kifizetik a rezsiszámlát.
Lehetne másképpen is címkézni. Nagyon sokat beszéltek a családtámogatásról. Én ezt mindig ki szoktam egészíteni ezt egy jelzős szerkezettel a beszédeimben: önök nem családbarát kormány, hanem sajátcsalád-barát kormány, mert látható módon nagyon bőkezűen bánnak az önökhöz kötődő haverokkal, barátokkal, családtagokkal, tehát ilyen szempontból látszik, hogy valóban támogatják a családokat, csak a saját családjaikat és az oligarcháikat, és biztos, hogy ez ebből a költségvetésből is meg fog valósulni.
Aztán most kicsit meglepetéssel hallottam, hogy már a 13. havi juttatás is fejlesztési forrás. Hát, ilyen alapon akkor szerintem a korábbi költségvetéseket is lehetett volna úgy csoportosítani, hogy sokkal nagyobb legyen a magyar önrész a fejlesztési források tekintetében. Csak nehogy eljussunk oda, hogy már az EU-s forrásokra sincsen szükség - már hogy nagyon jó lenne, ha ez így lenne, de azt gondolom, hogy ez még egy jó pár évig nem lesz valóság Magyarországon, hogy Magyarországnak ne legyen szüksége az európai uniós forrásokra -, mert ahogy Hargitai képviselő urat hallgattam, akkor tulajdonképpen vissza is utalhatnánk ezeket a pénzeket, hiszen olyan bőség van a magyar források, a magyar adóbevételek kapcsán, hogy effektíve tulajdonképpen nem is értem, hogy miért nyúlunk hozzá ezekhez a forrásokhoz, hiszen Brüsszel ott is megmondja, hogy mire lehet költeni fő vonalakban ezeket a támogatási forrásokat, még akkor is, hogyha a magyar kormánynak persze kell fejlesztési tervet adni, de a fő irányokat igenis meghatározza az Európai Unió.
Az valószínűleg egy félreértés volt csak, hogy a nyugdíjprémiumot mi miért nem adtuk meg a nyugdíjasoknak. Azért, mert abban az évben hoztuk, amikor tulajdonképpen utána elvesztettük a választást, tehát még ha nagyon akartuk volna se tudtuk volna adni. Ezt a hatalmas kritikát tehát talán ne a mi nyakunkba hordja, hanem erről a választópolgárok döntöttek, és önök örülhettek neki.
A beruházási rátával kapcsolatban ön arról beszélt, hogy nagyon magas ez a szám, és Bánki Erik képviselőtársam a beszédében azt mondta, hogy a sikernek nem titka van, hanem ára. Hát, ezzel maximálisan egyetértek, ennek a politikának is nem titka van, hanem ára. Igen, valóban magas számadatot lehet mondani a beruházási ráta kapcsán, és valóban munkahelyek is teremtődnek ezekből a beruházásokból, csak az megint egy jelentős különbség a mi megközelítésünk és az önök megközelítése között, hogy nem teljes mértékben mindegy, hogy milyen típusú munkahely jön létre. Mi azt mondjuk, hogy igenis jó, ha munkahelyek jönnek létre, fontos a magyar gazdaság szempontjából, de emellett az is fontos, hogy a magas munkások mennyire vannak kiszolgáltatva ezeknek a multinacionális cégeknek.
Egyetlenegy kormány nem adott annyi pénzt a multinacionális cégeknek, mint a Fidesz-kormány. Önök állandóan arról papolnak, hogy mennyi pénzt adtak a kis- és középvállalkozóknak. Önök hazudnak! A legtöbb pénzt a külföldi multinacionális cégeknek adták, egy munkahely - ez igaz: egy munkahely - megteremtésére olyan mennyiségű pénzt adtak, amilyet magyar kormány még soha nem adott egyetlenegy multinacionális cégnek sem. Éppen ezért mi azt mondjuk, hogy nem mindegy, hogy milyen munkahelyet teremtenek, nem mindegy, hogy milyen minőségű munkahelyen, milyen védelem mellett dolgozhatnak a magyar munkavállalók.
Nem kiszolgáló üzemeket akarunk létrehozni, nem a futószalag mellé akarjuk kényszeríteni az embereket, hanem azt szeretnénk, hogyha tisztes fizetés mellett tisztes körülmények között dolgozhatnának a magyar családok, a magyar emberek. Önöknek ez mindegy, ezt tudomásul vesszük, és ez a jelentős különbség. Ezért kritizáltuk például a munka törvénykönyvének a megváltoztatását, mert azt gondoljuk, hogy az semmi mást nem szolgál, mint ennek a multinacionális nagytőkének a kiszolgálását, hogy minél rosszabb körülmények között, minél kiszolgáltatottabb helyzetben dolgoztassák a magyar munkavállalókat, és ezzel kizsigereljék őket. Ezért mondjuk tehát mi azt, hogy nem elégséges az a törekvés, amit önök képviselnek.
A másik, hogy azért azt is említsük már meg, miközben megünneplik itt a fideszes képviselők meg a KDNP-sek, hogy Magyarország milyen jól teljesít, hogy attól függ, hogy ezt milyen kontextusba helyezzük. Mert hogyha régiós kontextusba helyezzük, akkor hamar kiderül, hogy Magyarország bizony hátul kullog, hogy bizony a régiós versenytársak jobban teljesítettek. Mindig lehet persze olyan bázisszámot választani, amelyhez képest az adott év jobbnak tűnik, de hogyha ezt egy tisztességes kontextusba helyezzük más ország esetében ugyanazokkal a peremfeltételekkel, mint amelyekkel Magyarország rendelkezett adott időpontban, akkor bizony azt lehet mondani, hogy számos ország, amely hasonló versenyképességi mutatókkal rendelkezik, megelőzte Magyarországot, és ebben a tekintetben akkor hirtelen talán reálisabban lehet látni a magyar kormányzatnak az ezzel kapcsolatos teljesítményét.
A hitelekről többször beszélt Hargitai képviselő úr, és mindig csodálkozom rajta - hiszen egy felkészült képviselőről van szó -, hogy hogyan meri ennyire határozottan állítani azt, hogy önök nem akarnak hitelt felvenni, hogy önök annyira gondosan cselekednek itt a magyar kormány részéről, hogy nehogy valami adósságcsapdába csússzon bele a magyar kormányzat, ezért az Európai Uniótól most nem veszik fel ezeket a hiteleket, mert ez egy unikális megközelítés. Nem unikális, mert összesen hat-hét európai uniós állam veszi fel egyébként a hitelt, a többség nem él ezzel a lehetőséggel, de nem emiatt mondom, amit most mondok. Hát, kérem, mennyivel jobb a Kínai Kommunista Párttól felvett hitel? Mennyivel jobb a Putyintól felvett hitel? Az mennyivel kevésbé korlátozza a magyar szuverenitást, hogyha oda kell elszámolni ezzel? Ők vajon nem akarják megmondani, hogy mi történjen azzal a forrással? Az Európai Uniótól azért nem vesszük fel a hitelt, mert túlzottan bele akar szólni abba, hogy hogyan költjük el és milyen feltételekkel kapjuk vissza.
(11.30)
Hát, kérem, a kínai hitelnél ez még jobban meg van határozva! A kínai hitelszerződések esetében még az össze nem tartozó kínai befektetéseket is összekötik! Tehát ha valaki ki akarna mászni az egyik hitelkötelezettségéből, és vissza akarná mondani, akkor magával rántja sok ország esetében a más területeken megtörténő kínai befektetéseket. Hát, ennél jobban senki nem akar beleszólni egy ország belügyeibe! Geopolitikai célokat szolgál a kínai pénzügyitőke-kihelyezés. Az ő érdekük szempontjából teljesen rendben van. Na de Magyarország nemzeti szuverenitása szempontjából, az euroatlanti térségben való elfoglalt helyünk szempontjából, ahogy a magyar emberek döntöttek a NATO- és európai uniós tagságunk kapcsán népszavazáson, ebből a szempontból sokkal nagyobb kockázatot jelent ez a fajta keleti elköteleződés, a diktátorokkal való barátkozás és pénzügyi függés, minthogyha onnét veszünk fel hitelt - legyen szó piacról, ezt elfogadom, hogy ez egy lehetőség -, minthogyha abból a közösségből veszünk fel forrást, ahol nekünk is van szavazati jogunk, ahol mi is tudjuk befolyásolni a feltételeket és a folyamatokat.
Még egyet - ez az utolsó – zárásképpen: szeretném Hargitai képviselő úrnak jelezni, valószínűleg ezt ő nem tudja, de akkor talán mostantól erre felhívom a figyelmét, és segít nekünk lobbizni ezért, hogy bizony, képviselő úr, képzelje el, nem minden körzet, nem mindegyik olyan szerencsés, mint a magáé. Látom, hogy most Mohácson annyi pénz van már, hogy szinte nehéz is elkölteni, hiszen ömlik a mohácsi körzetbe a forrás, minden településre, ami jó hír, örülök ennek én is, hiszen én Pécsen születtem, Tóth Bertalan pedig Baranya megyei, pécsi képviselő. Ő is el tudná mondani, de most én is hozzátenném, hogy kérem, például Pécsen nem így van. Tehát ha egypár kilométerrel odébb megy, akkor azt látja, hogy a pécsi önkormányzatnál nem ez történik, azért, mert ellenzéki a polgármester. De egy tegnapi példát hadd mondjak magának, a dunaújvárosi polgármesternél sem ez történik, hanem éppen elveszik a forrásokat. Minden statisztikai adat azt mutatja, kérem, hogy ötszázszor több pénzt kapnak azok az önkormányzatok, amelyek fideszesek, mint amelyek ellenzékiek.
Tehát arra kérném Hargitai képviselő urat, hogy lobbizzon Pécs városáért, és lobbizzon Dunaújvárosért is, mert bizony az ellenzéki vezetésű városok nem ezt tapasztalják meg, amiről ön beszél, hanem pont azt, hogy önök bosszúból, ahogy itt többen mondták, a bosszú költségvetését is felhasználva, elvesznek ezektől a politikusoktól, de nem őtőlük vesznek el, hogy pontosan fogalmazzak, hanem az ott élő emberektől, akik természetesen nem mind baloldaliak, nem mind ellenzékiek, hanem jó páran fideszesek is, tehát őket is megkárosítják ezzel. Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet. (Taps az MSZP és a DK soraiból.)
