NUNKOVICS TIBOR
NUNKOVICS TIBOR
NUNKOVICS TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Itt a vezérszónoki felszólalásokban azért már nagy vonalakban hallhattunk arról, hogy nyilván mik a kormánypárti elképzelések, miért tartják jónak ezt a költségvetést, az ellenzék pedig, hogy milyen kritikával él ezzel kapcsolatosan. Én néhány dologba azonban szeretnék egy kicsit részletesebben belemenni. Az egyik ilyen a zöldpolitika.
Sajnos, ebben a költségvetésben is tetten érhető az, hogy a zöldpolitikára kevesebb ugyan nem, de sajnos több sem jutott az elmúlt években, és ezáltal nem tudom, hogy fogjuk elérni azt az előrelépést, amit egyébként maga a kormány is meghirdetett, ugye, a klímavédelmi akcióterv kapcsán, amibe, ez tény, fektettek le olyan szempontokat, olyan célokat, amelyeket valóban el kell érnünk. Nyilván ezt már elmondtam számtalanszor itt, a Parlament falai között, hogy jó lett volna, ha ezt már a korábbi években ellenzéki indítványok formájában is elfogadták volna, akkor talán előrébb tartanánk. De mindegy, a lényeg az, hogy egyszer önök is belátták, hogy lépni kell ezen a területen. Viszont ez az anyagiakban, az állami források és az uniós források elosztását illetően, azt gondolom, hogy nem annyira látványos.
(Földi Lászlót a jegyzői székben
dr. Vinnai Győző váltja fel.)
dr. Vinnai Győző váltja fel.)
De hogy miért fontosak ezek a területek? Talán sajnos a Covid-járvány volt az, ami leginkább bebizonyította, hogy milyen érzékeny a magyar gazdaság, egy-egy ilyen külső hatásnak mennyire ki vagyunk téve. Talán ezért is volt fontos az a kijelentés egyébként, amit Varga Mihály is tett korábban, hogy nem az autóiparra kellene kihegyezni a magyar gazdaságot, a magyar nemzetgazdaságot, nem ez kellene hogy az alappillére legyen, nem az erre épülő, egyébként összeszerelő üzemek kellene hogy meghatározzák a magyar gazdaságot, a magyar munkaerőt, a magyar munkapiaci viszonyokat, hanem egy teljesen más struktúrát kellene kialakítani.
Erre most itt lenne a lehetőség, én azt gondolom, azzal, hogy a zöldpolitikát előtérbe helyezzük, és előtérbe helyezünk olyan zöldberuházásokat, amelyek egyébként erős és biztonságos munkahelyeket tudnának teremteni hosszú távon a magyar lakosság részére; annak a magyar lakosságnak a részére, akik közül sajnos több százezren elvesztették a munkahelyüket.
Itt ma többször elhangzott az, hogy a kormány erre megoldást tudott nyújtani, de ugyanott tartunk a munkahelyek számában, ahol előtte, csak elfelejtik azt hozzátenni, hogy ezeknek a munkavállalóknak, akik elvesztették az állásukat, a nagy része az elmúlt, mondjuk, egy évben önmagától talált új munkahelyet, mert olyan piaci körülmények keletkeztek, hogy mondjuk, bizonyos szektorokban szükség volt a pluszmunkaerőre, lásd a házhoz szállítást. És ezekben a szektorokban ezek az emberek, akik a munkájukat elvesztették, el tudtak helyezkedni. Tehát ez azért nem egy kormányzati siker, én azt gondolom, egyszerűen a piac így diktálta ezt, de még a mai napig sokan vannak egyébként, akik új munkalehetőségre várnak. Az ilyen jellegű zöldberuházások igenis munkalehetőséget tudnának nekik biztosítani, hiszen oktatási programokat lehetne ráépíteni, olyan intézményeket, tanintézményeket lehetne megbízni ezekkel az oktatási programokkal, ahol ezeket a munkanélkülivé vált embereket be tudjuk integrálni ebbe a szektorba, később pedig el tudnának helyezkedni.
Arról nem is beszélve tartom egyébként nem jó iránynak azt, hogy erre az ágazatra nem jut több forrás az előző évekhez képest, hogy egyébként a valódi rezsicsökkentést is így lehetne elérni az országban, hiszen minél több embert, minél több háztartást, minél több társasházat tudunk arra rávenni és tudunk ösztönözni arra, hogy belépjen a megújuló energiaforrások rendszerébe, és kiépítsenek ilyeneket a házaikon, a társasházaikon, annál több embert tudunk egyébként leszakítani a központi rendszerről. Annál több önfenntartó háztartást tudunk létrehozni, és annál kevesebb lesz egyébként Magyarországon az energiaigény, ami az elmúlt években elég komolyan megnövekedett. Hát, látjuk, hogy az ipari igény is növekszik, és a lakossági igény is növekszik: egyre több a kütyü az embereknél.
Ezt a szemléletet pedig el kell kezdenünk formálni. Egyrészről egy olyan szemléletformálásra van szükség, hogy a felesleges tárgyakat nyilván ne használjuk, vagy minél kevesebbet töltsük ezeket, de nyilván vannak igények, a XXI. században élünk, ezért lenne fontos az, hogy a háztartások minél önállóbbak legyenek az energia-előállítás területén, és ez igenis egy valódi rezsicsökkentés lenne a számukra.
Én azért részben örülök neki, hogy a kormány részéről elkezdődött a napelemeknek az ösztönzése, a használata, látjuk, hogy jelentek meg napelemparkok az országban elég sok helyen, viszont azt is látjuk emellett - és ebben nemrég volt egy törvényjavaslat, amiben vitáztunk -, hogy igenis ezen a területen zöldmezős beruházások is történtek, amelyek nem feltétlenül előnyösek. Itt ül például Font Sándor, majd biztos ő is el fogja ezt mondani, vagy meg tud ebben erősíteni, hogy egyébként a mezőgazdaságtól ezeket a területeket nem kellene elvenni. Ezért vannak a barnamezős beruházások, vagy ezért van lehetőség barnamezős beruházásokra, hogy ezek ott valósuljanak meg.
És, ha már megújuló energia, akkor nyilván meg kell említenem a szélenergia hasznosítását is, amelyet, tudom, hogy a kormánypárti részről nagy elutasítottság övez, de mégiscsak el kéne már tényleg gondolkodnunk rajta, hogy az új technológiák megjelenésével igenis vannak olyan területek, nem sok, de vannak olyan területek az országban, ahol ezt gazdaságilag hasznosítani lehetne. Azt gondolom, hogy ha erre a területre és ezekre a területekre a költségvetés nem fordít megfelelő mértékű forrásokat, akkor egyébként a kormány klímavédelmi stratégiája sem valósítható meg.
Egy másik terület a munkahely és bérek, amelyeket már valamilyen szinten azért érintettem, és ma többször is elhangzott, hogy ugye, a KSH szerint a magyar átlagjövedelem bruttó 414 400 forint egészen pontosan, viszont, ha a mediánt nézzük, ami azért már egy fokkal közelebb áll a valósághoz, akkor már egy 100 ezer forinttal kevesebb bruttó összeget kapunk meg.
(14.20)
És azt tudjuk nagyon jól, hogy az emberek egyébként nem a bruttó jövedelmükből élnek, hanem a nettóból. Tehát ebből könnyen kiszámolható az, hogy mennyiért dolgoznak nap mint nap a magyar emberek, és egyébként mennyit kell beosztaniuk nekik egy hónapra úgy, hogy közben az infláció elég magasan áll jelen pillanatban, és rekordáfával kell megvásárolniuk a termékeket a boltban. A forint vásárlóereje ezeknek betudhatóan folyamatosan gyengül, és az üzemanyagárak is emelkednek. Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek az emberek hétköznapjait negatívan befolyásolják, és nagyon komolyan meghatározzák.
Ezért is mondom azt, hogy ez a költségvetés nem az embereket szolgálja, hanem arra kényszeríti őket, az embereket is és egyébként a vállalkozásokat is, hogy hiteleket vállaljanak. Én azt gondolom, az egy jó költségvetés, amikor minél kevesebb hitelt kell az emberekre és a vállalkozásokra rátestálni vagy önkéntes alapon belevinni őket egy ilyen helyzetbe. Az a jó költségvetés, amely egyébként biztosítja azt, hogy a magyar munkavállalók megfelelő bérekhez jussanak, és ehhez például ma Magyarországon erősen járulékokat kellene csökkenteni.
Itt említem meg talán pozitívumként, hogy a 25 év alattiak szja-mentességével amúgy egyetértünk, hiszen nyilván ez egy jobbikos javaslat volt egy évvel ezelőtt. Üdvözöljük, hogy ezt bevezették. Egyébként ki lehetne ezt még terjeszteni a minimálbéren keresőkre is.
Volt több javaslatom az elmúlt fél évben, amely pótszabadságokat biztosított volna a magyar adófizetőknek, a magyar munkavállalóknak, hiszen, gondolom, önök is tapasztalták azt, hogy sajnos itt a járványnak köszönhetően pont az a szektor, amit említettem, az összeszerelő üzemek voltak azok, amelyek kénytelenek voltak megállni kapacitáshiány miatt, és az ezekben az üzemekben dolgozó embereknek igenis ki kellett venniük 5, 10 vagy akár 15 munkanapot is, az előző évben is, és ez a tendencia sajnos a jelenlegi, mostani, 2021. évben is folytatódott. Épp ezért lett volna jó, ha azt a javaslatunkat elfogadják, amellyel plusz 5 nap állami szabadságot kapott volna minden 14 éven aluli gyermeket nevelő szülő. Természetesen erről a törekvésünkről még most sem mondtunk le.
És hogy egyébként mi a valóság. Én tíz évig dolgoztam egy multi cégnél, ha úgy tetszik, egy ilyen összeszerelő üzemben, bár nem pont ez volt a feladatköröm, de fizikai munkát végeztem, és ez alatt a tíz év alatt nekem azért sikerült megtapasztalnom azt, hogy mi a magyar valóság, és mi a különbség egyébként e között meg a KSH 414 400 forintos jövedelme között, és higgyék el nekem, hogy ég és föld a kettő. Tehát ha szeretnének egy kicsit jobban megismerkedni a magyar valósággal, akkor azt kérem önöktől, hogy beszélgessenek el egy olyan dolgozóval, teljesen mindegy, hogy ő most Békéscsabán, Nyíregyházán, Zalaegerszegen vagy éppen Esztergomban él, aki egy gyárban dolgozik, hogy mik a tapasztalatai, és hogy tud kijönni egyébként a fizetéséből. Mert sajnos, az emberek többsége nem tud kijönni a fizetéséből, és egyébként a nyugdíjasokra ugyanez vonatkozik.
Harmadik körben pedig a választókerületemről szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel, ez Komárom-Esztergom megye 2. számú választókerülete. Komárom-Esztergom megye egyébként a második legnagyobb mellékúthálózattal rendelkezik az országban, viszont, sajnos ezzel ellentétesen, hosszú évek óta a második legkevesebb forrást kapja ezeknek az útvonalaknak a felújítására. És többek között ma már olyan útjaink is vannak, mint például Süttő és Tardos között, amely abszolút járhatatlan, tehát hogy konkrétan életveszélyes azon az úton közlekedni. Ilyen például a Dorog-Csolnok útvonal is, ilyen Piliscsév vagy éppen Kesztölc főútvonala, de az Esztergomhoz tartozó Esztergom-kertvárosban vannak olyan utcák, amelyek a mai napig nem rendelkeznek szilárd útburkolattal. És ha egyszer arra járnak, és ne adj’ isten, még az eső is esik, akkor menjenek el ezekbe az utcákba nyugodtan, a Sátorkőibe vagy a Temesváriba vagy a Határ utcába, és látni fogják majd saját szemükkel, hogy még gyalog is nehézkes a közlekedés.
Az M10-es autóútról már régóta folyik a vita egyébként, és már nagyon régóta tervezi a kormány, hogy valamit majd esetleg lép ebben az ügyben. Most megtudtuk, hogy kettőezer-ötvenvalahányban tervezik ennek a megvalósítását. Most az M100-asra koncentrálnak, amit egyébként jómagam is támogatok, hiszen van a választókerületemben nem egy olyan település, amelyet pozitívan érinthet ennek az útnak a megépítése, viszont azt mindig elfelejtik, hogy a 10-es számú főút olyan szinten leterhelt, hogy az M2-es autóútnak a forgalmát most már übereli, tehát azon bőven túltesz, és a civilek, a szakemberek mind arra figyelmeztetnek, hogy ennek a térségnek szüksége van egy elkerülő útra, ezt egyszerűen nem lehet megúszni.
És higgyék el nekem… - vagy ha nem hiszik el, akkor ide is látogassanak el, bármelyik hétköznap reggel 8-tól délután 5-ig tartó időszakban, és akkor majd meglátják a saját szemükkel, hogy Pilisvörösváron, Piliscsabán, de még egyébként Dorogon is milyen hatása van ennek a forgalomnak, hogy egyszerűen nem lehet átmenni az úton, az emberek nem tudnak kijönni a kocsibeállóról, a mellékutcákból kihajtani szinte lehetetlen, és arról nem is beszélve, hogy milyen egészségügyi kockázata van ennek a megnövekedett forgalomnak.
Tehát még egyszer azt mondom, hogy remélem, az ezzel kapcsolatos módosító indítványom majd esetleg elnyeri a tetszésüket, és legalább párbeszéd indul majd ennek az M10-es autóútnak a megépítéséről. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
