Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnos, évek óta a különálló véleménybuborékok csatája a költségvetési vita. Ahogy a kormányzat álláspontom szerint egy termelési jelentést igyekszik a saját 2-2,5 milliós véleménybuborékához eljuttatni, addig az ellenzékiek nyilván az általuk ismert valóságot igyekeznek demonstrálni.
Ennek szellemében mondom azt, hogy Európa legkegyetlenebb költségvetésével van dolgunk, hiszen az a patriótának, nemzetinek tűnő máz vagy szirup, amivel le próbálják önteni ezt az egészet, egyébként jól hangzik, sokszor az én szívemet is melengető kiszólásokat hallunk ebben a körben. Viszont ha megvizsgáljuk a rögvalóságot, és az alma héjánál egy kicsit mélyebbre jutunk, akkor azt látjuk, hogy egyik állítás sem olyan szép, mint amilyennek látszik, vagy egyik állítás sem igaz ezek közül abban a formában, ahogy leírták.
Eleve egy rossz hagyományú költségvetési tervezés tekintetében ülünk most itt, hiszen a költségvetés a kormány pénzügyi terve, mégis egyfajta perverz logika szerint tényadatok, zárszámadás híján egy nagyon-nagyon korai időszakban igyekszik tervezni Magyarország jövőjét. Maga a kormány, szegény államtitkár úr, aki egy szakmailag jól felkészült ember, került olyan helyzetbe, hogy néhány héttel ezelőtt védeniük kellett volna a védhetetlent, hiszen az előző költségvetést a túl korai és hibás tervezés okán úgy kellett módosítgatniuk, mintha újra kellene írni az alapszámokat. Sőt, még egy több mint ezermilliárdos biankó csekket is akartak kérni az ellenzéktől a módosítás során, amiről majd önök eldöntik, hogy mire költik és milyen formában. Európában, úgy gondolom, példátlan eljárás volt ez, nem nagyon ismerünk másik európai országot, ahol ilyen költségvetési hozzáállás és ilyen kormányzati hozzáállás lenne tapasztalható.
Az évek óta emlegetett és egyébként Nyikos tanár úrtól általam sokszor idézett n-2 szabály hiányát megemlítem, mert kötelező megemlítenem, de sajnos egyre kevesebbeket hoz tűzbe az, hogy a tervezés során csak az egyetlen 2022-es év lóg a levegőben, viszont a korábbi és a későbbi terveket illető összehasonlítás egyre kevésbé jelenik meg a kormányzat cselekvési tervében, ahogy a szakmaiság is egyre kevésbé érhető tetten.
Nézzük, hogy az államtitkár úr és a kormány mire kér minket, mit hagyjunk jóvá, és nyilván ebből talán kiderül, hogy nem is tervezzük jóváhagyni azt, ami előttünk fekszik.
Nonprofit társadalmi civil szervezetek, köztestületek támogatása jogcímen 17 milliárdot szeretne elkölteni a Miniszterelnökség. Kiknek? Milyen célokra? Minek a megvalósítására? Nem írják le, nem részletezik.
Kulturális fejlesztési, örökségvédelmi és egyéb feladatok ellátásának támogatása, 12 milliárd forint. Ki lesz a kedvezményezett? Kinek akarják ezt odaadni? Mire akarják költeni? Nem szerepel az önök költségvetési tervében. Ideszórják a tízmilliárdokat normális alátámasztás nélkül.
Még azt sem zárjuk ki, hogy a HM-fejezet 111 milliárdos egyéb működési kiadás kiemelt előirányzata vagy a Magyar Honvédség 169 milliárdos egyéb működési kiadása értelmes célokat szolgál. Lehet, hogy értelmes célokat szolgál, ne vitassuk el! Csakhogy az önök költségvetési terve alkalmatlan arra, hogy abból ezt egy országgyűlési képviselő megállapítsa.
(10.20)
Tehát az önök szakmaisága nem mérhető ezen a téren, hiszen, még egyszer mondom, biankó csekkeket kívánnak tömegesen aláíratni.
Kormányzati infokommunikációs szolgáltatások - jövőre 70 milliárd forintot kérnek az adófizetőktől erre. Kinek? Mire? Ki lesz a kedvezményezettje? Kit szeretnének helyzetbe hozni ezen összegek által?
Pénzügyminisztérium, 93 milliárdos céltartalék-előirányzat. Mire?
Közlekedési ágazati programok - 144 milliárd forintot kér a kormány a parlamenttől. Minek a kivitelezésére?
A nem állami felsőoktatási intézmények támogatását kezdjük érteni. 172 milliárd szerepel itt, és nyilván a kiszervezett intézmények egy részének a kiemelt támogatására kerül sor. Az összevetés érdekében jegyzem meg, hogy Pécs önkormányzatának tavalyi összkiadása például ennek a felét sem érte el, 78 milliárd forintot tett ki. Tehát látható, hogy hogyan priorizál a kormány, de nem látjuk sokszor számunkra nagyon kedves intézmények támogatását.
A vidékfejlesztési program 115 milliárddal számol, tulajdonképpen mindenféle leírás és alátámasztás nélkül, anélkül, hogy beavatná a parlamentet abba, hogy mely vidékiek mennyi pénzre számíthatnak, és miért pont ők.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda 18 milliárd forintért kiemelt társadalmi kapcsolatokat szeretne építeni. Kivel? Milyen célból? Milyen projektek mentén? És kik lesznek ennek a haszonélvezői?
Lássuk be, államtitkár úr, reggelig sorolhatnám a hasonló példákat. Ez nem költségvetési tervezés, és szakemberekhez méltatlan az, ami előttünk fekszik. Jegyezzünk meg például egy olyan tételt, hogy a Magyar Nemzeti Bank a tavalyi nyeresége után, tudtunkkal, 250 milliárdos nagyságrendű osztalékot fizetett Magyarország számára. Hol található mindez az önök költségvetési tervezésében, és hol található a felhasználása, az a terv, amelyre ez kiadás gyanánt elköltésre kerülhet?
És azt is látjuk, hogy a túl korai tervezés szakmai hibák tömegét rejti magában. Nézzük csak az inflációs adatot: a 2020. évben Magyarország azzal a nem túl kitüntető helyzettel találkozott, hogy az egész EU-n belül bizonyos szegmensben a második legnagyobb inflációt tudtuk tetten érni hazánkban. Úgy látszik, hogy a kanyarban előzést önök rendhagyó módon értelmezik, hiszen ezen adat tekintetében idén lehet, hogy tényleg sikerül előznünk, és egész Európában itt drágulnak a legjobban a termékek. Ugye, erről egy olyan közbeszédben folyó vita tapasztalható, ahol azért az óvatosabb becslések is, mondjuk, egy 4 százalékkal kezdődő inflációról beszélnek, a bátrabbak, vagy mondjuk úgy, hogy talán borúlátóbbak akár 5 százalék fölöttiről. A nyugdíjak emelése mégis csak 3 százalékos ebben a tervezetben is. Tehát megint csak nem találkozik a valósággal a kormány terve.
Azt látjuk, hogy bár igyekeznek az életszínvonal egyik legfontosabb mutatója, a nettó átlagkereset tekintetében 7-8 százalékos növekedést prognosztizálni, ezt önök is nagyon jól tudják, hogy az önök statisztikájából mintegy másfél millió magyar munkavállaló hiányzik, rendre a legrosszabbul keresők, rendre hiányoznak az öt fő alatt foglalkoztató cégek munkavállalói, az önfoglalkoztatók, egyéni vállalkozók jó része, és azok a rendre alacsonyabb szinten kereső, sajnálatos módon kevesebbet kereső honfitársaink, akik ezt a statisztikát a valósághoz tudnák közelebb húzni. De még így is azt állítják, hogy önök szerint 7-8 százalékkal fog nőni a nettó átlagkereset. Ugye, azt is látjuk, hogy a KSH szerint 400 ezer forintos átlagfizetés van Magyarországon, ami közröhej, tehát Szabolcs-Szatmár-Beregben ezt nem lehetne egy lakossági fórumon elmondani. A háztartások fogyasztása tekintetében viszont már óvatosabb a kormány, a realitásokhoz közelebb jár, hiszen csak 4 százalék fölötti értéket tervez. Tehát valószínűleg ő is tudja, hogy nem lesz akkora bérnövekedés a magyar gazdaságban, mint amekkorát a torzított statisztika előrevetít.
És azt kell hogy mondjam, amikor Európa legkegyetlenebb költségvetésének nevezem az előttünk fekvő csomagot, akkor arra gondolok, hogy teljes társadalmi csoportok maradnak ki a tervezésből. Amellett, hogy ez a kormány asszisztált 18 ezer honfitársunk kilakoltatásához, és most óriási ellenzéki nyomásra átmenetileg szerencsére meghirdette a kilakoltatási moratóriumot, egy szociális katasztrófahelyzetet idéz elő a kormány, amellyel szemben a Jobbik mint egy keresztényszociálisan érzékeny, jobboldali gondolkodású néppárt egy hármas pajzs koncepcióját nyújtja be módosító javaslatok formájában. (Dr. Rétvári Bence: Repednek a falak!) Ennek az első eleme szerencsére megvalósult, államtitkár úr, önök hallgattak a józan észre, és 18 ezer kilakoltatás után végre meghirdették azt az átmeneti csomagot, amely, hangsúlyozom, átmeneti mentességet biztosít.
Mi ugyanakkor azt szeretnénk, ha a hitelmoratórium tekintetében is hallgatnának a józan szavakra. A válsághelyzet harmadik napján állt elő a Jobbik a hitelmoratórium elképzelésével, utána önök hetekig gondolkodtak azon, hogy hogyan kellene ezt csinálni. Valamit megvalósítottak belőle, és ez jó, viszont a mi tervünkben nem szerepeltek olyan apró betűs részek, rejtett aknák és bombák, mint amilyenek bekerültek a végső csomagba. A Jobbik tervében nem szerepelt az, hogy ha valaki 11 hónapra veszi igénybe a moratóriumot, akkor adott esetben 24 hónappal is meghosszabbodhasson az ő hitele, és mondjuk, 1,4 millió forinttal dráguljon. Azt látjuk tehát, hogy bár nincs kamatos kamat, önmagában a kamatokkal és a futamidővel való játszadozással, illetve az adósok rosszabb besorolásával a bankok keresnek a hitelmoratóriumon. A Jobbik nem azért nyújtotta be a hitelmoratórium ötletét, hogy keressenek a bankok, hanem hogy mentesítsük az embereket. Arra szólítom fel tehát önöket, hogy ne szolgálják ki a továbbiakban feltétel nélkül a bankrendszert, egy védőcsomagon ne keressen senki, hanem az magyar emberek biztonságát szolgálja. Vegyük ki tehát az apró betűs részeket a hitelmoratóriumból, és hosszabbítsuk meg addig, ameddig a járványügyi veszélyhelyzet tart.
Harmadsorban: államtitkár úr, az önök költségvetési tervezése beszél családokról nagyon sokat, és egyébként helyesen teszi, mert jó lenne az irány, de a családok másik zsebéből százmilliárdokat enged kiemelni olyan jogcímeken, amelyeket kezelhetne ez a költségvetés. Mondok egy példát: a végrehajtási eljárás tekintetében nem nyújtotta be a kormány azt a törvényt, amely megtiltaná, hogy a legkisebb nyugdíjak és a legalacsonyabb fizetések tekintetében 33, illetve 50 százalékos végrehajtói letiltások érvényesüljenek. Az egész járványügyi helyzet közepén, amikor magyar emberek tömegei veszítették el a bevételüket vagy annak egy részét, önök engedték, hogy a legnehezebb sorban élők a végrehajtók letiltásaival szembesüljenek. Még egyszer mondom, a legkisebb nyugdíjakból is adott esetben az 50 százalékot elvihetik ezek a csapatok, kétes vagy valós követelések alapján, ez nagyon sokszor vita tárgyát képezi. A hármas pajzsunk harmadik pontjaként tehát a minimálnyugdíj és legalább a minimálbér, de inkább a garantált bérminimum szintjéig nem szeretnénk látni végrehajtói letiltásokat, az alapvető szükségletek kielégítésének szintjéig a mi világunkban mindez elfogadhatatlan.
Államtitkár úr, a családi adókedvezmények rendszerének én egyébként nagy támogatója vagyok, csak nem tudok asszisztálni és nem is fogok ahhoz, hogy az egyik oldalon néhány tízezer forinttal kedvezményezzük a családokat, adott esetben egy, két vagy három gyermek után realizálható néhány tízezer forintnyi plusz, a másik zsebből pedig ennek az összegnek adott esetben a másfél-kétszeresét engedi elszivárogni Magyarország Kormánya. Nézzük meg, hogy milyen tételeken keresztül; és most ne kimondottan a szociális szférára gondoljunk, hanem minden magyar állampolgárt érintő módon. 27 százalékos áfa, képviselőtársaim, az alapvető élelmiszerek döntő többségén és a gyermeknevelési cikkek összességén! Tehát azt mondják, hogy családi adókedvezményt adnak az egyik zsebbe, de a másik oldalon egész Európában itt adózik a legjobban a pelenka, a bébiétel és azok a cikkek, amelyek a gyermekneveléshez elengedhetetlenek. Azt látjuk tehát, hogy ezzel önmagában egy mérhető összeget kivesznek a családok zsebéből, indokolatlanul, és 11 éve teszik mindezt. Ne nevezze magát családbarátnak az a kormány, amely egész Európában a legbrutálisabb büntetőadóval sújtja a gyermeknevelési cikkeket! És nem a 2010 előtti kormányok vezették be ezekre a 27 százalékos áfát, hanem önök, miután azt hazudták, hogy a 25 százalékos áfát csökkenteni fogják, és felemelték 27 százalékra. Szégyen és gyalázat, nem tudom, hogy tudnak tükörbe nézni ezek után!
Szeretném elmondani azt is, hogy fájó módon hiányzik egy egyszülős program és az egy gyermeket nehéz körülmények között nevelő honfitársaink kedvezményezése. Valamit kezd érzékelni ebből a kormány, hiszen tegnap volt - három-négy év késéssel - annak a vitája, hogy az elmaradt tartásdíjakat egy kicsit könnyebben lehessen eljuttatni a családok számára. De itt is egy kilúgozott megoldást tudott csak a kormány alkalmazni. A Jobbik javaslata az, hogy elmaradt tartásdíjak esetén a teljes, egész összeget Magyarország adja oda az érintett gyermeket nevelő családnak, aztán majd hajtsa be azon, aki elmulasztott fizetni. De önök még itt sem tudtak egy logikus, egyszerű és átlátható megoldást produkálni.
Azt is látjuk, hogy a forint tudatos gyengítése, amely 2010 óta fennáll, nyilván nem kimondottan és szigorúan egy költségvetési tervezés tárgya, de azért a kormány asszisztálása elvitathatatlan ezen a területen. És azt látjuk, hogy ennek az árát a magyar családok fizetik meg nagyon nagy részt, hiszen minden egyes importterméket drágít a forint brutális mértékű gyengülése. Az önök kormányzása alatt ez 100 forintos nagyságrendű gyengülést jelent. És ha még hazai előállítású árut vásárolunk, aminek én nagy híve vagyok, akkor is elmondható az, hogy mondjuk, egy hazai alma esetében vagy mezőgazdasági termék esetében a külföldi és a műveléshez szükséges gép, a Magyarországon nem rendelkezésre álló bizonyos fajta permetezőszerek és más kötelezően beszerzendő importtermékek tekintetében drágul a hazai termék is a gyenge forintból kifolyólag.
(10.30)
Értem én, hogy önök multi cégeknek kívánnak kedvezni, és ezért megtűrik ezt a gyenge forintot, de ez nem egy patrióta kormány látszatát kelti, hanem bizony a jövő felélésének az egyik módszertana.
És azt is látjuk, hogy miközben megahitelekbe taszítják Magyarországot - ezermilliárdos orosz hátterű hitelbe, a kínai egyetem kapcsán egy 450 milliárdosba, a Budapest-Belgrád őrületes beruházásról nem is beszélve -, addig a multi cégek irányába sokkal-sokkal megengedőbbek, miközben a hazai kkv-knak rendre csak a kedvezményes hitel jut akkor, ha a közvetítő bank úgy dönt. Adnak például most is támogatási szerződéssel milliárdos nagyságrendű összeget annak az Audinak, aki ennek az összegnek az ezerszeresét kivitte osztalék formájában Magyarországról. Vélhetően nem szorul rá minderre.
Azt is látjuk ugyanakkor, hogy a magyar mikro-, kis- és középvállalkozói szegmens felé nem nyitnak. A magyar családok zsebéből sokkal nagyobb összeget engednek kivenni, mint amennyit a családtámogatási kedvezményekkel odatesznek.
A szociális védőháló foszladozásához nemcsak hozzájárultak, de egyenesen gyorsították azt. Teljes társadalmi csoportok maradnak ki a költségvetési tervezésből, és azt a mesterséges árokásó politikát, amit 11 éve csinálnak - miszerint árkokat ásnak budapestiek-vidékiek, fiatalok-idősek, magyar és magyar között -, tovább folytatják csak azért, hogy a véleménybuborék két-két és fél millió emberét ki tudják szolgálni.
Mindez tehát a jövő felzabálásának a költségvetése a jelen különböző kedvezményei érdekében, de azt is látjuk, hogy mindennek meglesz a böjtje, és vélhetően egy év múlva a választók is véleményt fognak mondani arról, ami előttünk fekszik.
Multik helyett magyar kkv-kat szeretnénk kedvezményezni. Az önök kizárólagos, adott esetben kegyencei számára nyújtott kedvezmények - lásd bérlakást illető javaslatok – helyett minden magyar családot szeretnénk kedvezményezni, és végre egy egységes nemzetet hozni létre. Magyarország jövőre efelé mutat, csak efelé mutathat. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
