VARGA ZOLTÁN
VARGA ZOLTÁN
VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és külön köszönöm, hogy lehetőséget adott arra, hogy felszólaljak. Távol álljon tőlem az, hogy bárkit is pellengérre állítsak, különösen pedig nem egy képviselőtársamat. De mégis, amiről szó van, az jól példázza a kormánypárt morálhoz és mentális egészséghez való viszonyát. Mert igen, ha Csengerről beszélünk, akkor Magyarországon mindenki felkapja a fejét, és a nyakamat merem rátenni, ha Csengerről beszélünk, akkor az emberek 99 százalékában nem az ötlik fel, hogy milyen szép műemlékei vannak, hogy milyen szép a természeti környezet, hanem a csengeri örökösnő esete ötlik fel.
Valljuk be, ez a történet annyira szürreális és annyira morbid, hogy Rejtő tollára kívánkozik az egész. Hiszen tudjuk, hogy egy Csengerben élő egyszerű háziasszonyról beszélünk, aki a saját és a környezete bevallása szerint is ezelőtt tíz évvel nemhogy egy csalássorozatot nem tudott volna elkövetni, hanem a telefont nem ismerte, sms-eket nem tudott se olvasni, se írni. Mellette a kormánypárt egyik vezető politikusáról, a Fidesz alelnökéről, a Honvédelmi és rendészeti bizottság, mondjuk ki, dörzsölt politikusáról van szó. Az ő románcuk az, ami a Csengert mint jelenséget különben a közbeszéd tárgyává, és mondjuk már ki, a nevetség tárgyává tette.
Tényleg, mintha Rejtő írta volna ezt a történetet. Egy egyszerű háztartásbeli, aki hosszú-hosszú évekig amúgy uborkatermesztésből élt, egyszer csak megtudja - milyen érdekes módon különben, a polgármesteri hivataltól -, hogy hatalmas vagyont örökölt, ennek megvoltak a papírjai, majd feltűnik a képben Kósa Lajos, Kósa Lajosnak a barátai - és itt zárójelesen jegyezném meg, hogy milyen érdekes, hogy például Kósa Lajos utódja, Papp László csengeri származású -, és kiderül, hogy ez a románc egy jó kapcsolatot szül; hogy Kósa Lajos megígéri ennek a háztartásbeli egyszerű asszonynak, hogy majd ő befekteti ezt a hatalmas örökséget, és a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnökének fel sem merül a gondolatai között az, hogy itt valami nem stimmel ebben a sztoriban, hogy nem lehet milliárdokat nyerni.
De nem, nem ez történik. Tudjuk azt nagyon jól, Kósa Lajos és a családja, a kedves mama, a kedves felesége, talán még a gyerekei is, százmilliós, milliárdos ajándékozási szerződéseket írnak alá különben közjegyző előtt, hitelesen, úgy, hogy Kósa Lajosnak az édesanyja utána váltig állítja, hogy ő nemhogy nem írt alá ilyen papírt, de a közjegyzőt mint hivatalt sem nagyon ismeri. Viszont az ő fia alá tudja írni az ő nevét.
Tudjuk a történetet nagyon jól. A csengeri örökösnő menekül, a csengeri örökösnőt elfogják, előzetes letartóztatásba kerül. Váltig állítja különben, hogy Kósa Lajossal együtt utaztak Svájcba különböző bankokhoz és ügyvédekhez meghallgatásra. Kósa Lajos azt mondja, nem utaztak együtt. Kiderült, hogy ez nem más, mint játék a szavakkal, mert valóban nem utaztak együtt, de most már látjuk azt, hogy nagy valószínűség szerint különben videó- és hangfelvételek bizonyítják azt, hogy valóban együtt ültek bizonyos svájci irodákban, és beszéltek valamilyen örökségről. Milliárdokról beszélünk!
És nem jó egyik opció sem, ami Kósa Lajos nevével kapcsolatba hozható, mert az egyik az, hogy itt valami olyan csalássorozatról van szó, ahol Kósa Lajos nem áldozat, hanem minimum tettestárs. A másik, hogy áldozat, de akkor megkérdőjelezhető az, hogy ő mit keres különben a Honvédelmi és rendészeti bizottság vezetői székében.
Látjuk azt, hogy miről van szó. Látjuk azt, hogy az előzetes letartóztatásban lévő csengeri nő családjában tragédiák sorozata következik be. Látjuk azt, hogy ez a nő továbbra is fenntartja a véleményét, hogy neki se tehetsége, se tudása nem volt, nem lehetett és talán ma sincs ahhoz, hogy megtévesszen bárkit is, különösen egy országosan is ismert politikust.
És azt is látjuk, hogy ebben a szövevényes sztoriban szinte minden homályos, azonban több dolog biztos. Az egyik az, hogy Kósa Lajos és családja neve ott virít több ajándékozási szerződésen. Teljesen biztos az, hogy Kósa Lajos ott volt Svájcban, amikor ez a nő állította. És az is biztos, hogy Kósa Lajos eddig a törvények fölött állt. A kérdés az - és azt hiszem, nemcsak számomra, hanem még tízmillió másik magyar számára is -, hogy meddig tartható ez a faramuci állapot, és Kósa Lajos mikor válik forróvá a hatalom birtokosai számára, a miniszterelnök mikor fogja elengedni Kósa Lajos kezét. És azt is látjuk, hogy az ügynek még közel sincsen vége. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A villámok pedig egyre közelebb csapdosnak Kósa Lajoshoz. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
