Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magamban készültem arra, hogy összeszedjem azokat a költségvetési módosító javaslatokat, illetve témákat, amelyeket vagy nem támogat Magyarország Kormánya, vagy teljesen kimaradtak a tervezéséből. De türelmesen végighallgatom ilyenkor képviselőtársaim mondandóját is, és egészen el vagyok képedve, hiszen felállt egy kormánypárti képviselőtárs, aki gyakorlatilag egy győzelmi jelentést mesélt az Audi nevű multicég magyarországi teljesítményéről, illetve arról, hogy micsoda áldást hoz el Magyarország számára ez a cég, mennyire jó, hogy saját oltási programot szerveznek, vannak beruházásaik, és Magyarország Kormánya vissza nem térítendő támogatásokkal vígan és bőkezűen dotálja ezeket a beruházásokat.
Szeretném emlékeztetni önöket, hogy nem a multicégekkel van nekünk bajunk, nem a bankokkal van bajunk, hiszen látjuk azt, hogy egy talán sajnálatos módon még túl is globalizált világban mindezek szükségszerűségek egy egészséges nemzetgazdaságban - hogyha a közteherviselés elve alapján működnek. Magyarországon mégis azt látjuk, hogy az Audi tekintetében megint egy olyan céget támogatott egymilliárdos nagyságrendű vissza nem térítendő dotációval a kormány, amely ezermilliárdos nagyságrendű osztalékot, nyereséget vitt ki Magyarországról adózatlanul az utóbbi évtizedben. Egészen elképesztő tehát az a perverz újraelosztási politika, amely a magyar mikro-, kis-, közepes vállalkozásoknak jellemzően csak kedvezményes hitelt biztosít, azt is feltételekkel, ha a bank úgy dönt, a különböző mega- és multi közületeknek pedig vissza nem térítendő támogatások özönét. Aztán a válaszában egy fideszes államtitkár - mintha ez valami dicsőségre adna okot - elmondta, hogy hát ők 474 milliárd forintot költöttek erre a célra, amiből támogattak iksz vállalkozást. Ezeknek a nagy többsége szemmel látható módon olyan multicég, amely Magyarországon bár munkahelyeket kétségkívül biztosít, a közteherviselésben mégis kevéssé vesz részt. Nézzük meg a Mercedes példáját, ahol szintén vissza nem térítendő több tízmilliárdos támogatási összeget biztosított, mindent beleszámolva, Magyarország Kormánya, és mégis az jön ki, hogy az utolsó mért időszakban ez a cég a nyereségének csak az 5,8 százalékát fizette be adó formájában Magyarországon, ami a töredéke a társasági adó kulcsának.
Azt látjuk tehát, hogy csökkentette a kormány a társasági adó kulcsát, az a magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozások számára 1, azaz egy százalék kedvezményt jelentett, a multicégek számára viszont egy 8-9 százalékos, nagyon terebélyes engedményt biztosított. És még ezek után ezt az európai összevetésben adóparadicsomi állapotra emlékeztető kulcsot sem fizetik meg az érintett cégek; de ha még az általuk befizetett törpe kis adóból, adócskából - nevezzük így! - levonnánk a vissza nem térítendő támogatások volumenét, azt kapnánk, hogy ezek a cégek lényegében alig tesznek be valamit a közösbe Magyarországon. És bennem megmaradt az a kutatás is, amely hazánkban, illetve Csehországban vetette össze ugyanazt a 12 vezető multicéget, és miközben azt találták, hogy más országokban átlagosan vígan 10 százalék fölötti adóterhelést vállalnak, van, ahol még többet, addig Magyarországon ezek a vezető cégek minden kedvezményt beleszámítva bizonyos ágazatokban 1 százalék alatti adót vállalnak összességében; és akkor kivonhatjuk ebből a kedvezményeket, minden egyebet.
Azt látjuk tehát, hogy az egymást követő Orbán-kormányok saját magukat is túllicitálják az odaadott kedvezményekben, eközben - helyesen hangzott el ma Nunkovics képviselőtársamtól - a miniszterelnök külföldön úgy próbálja idecsábítani a működőtőkét, hogy Magyarországon kellőképpen rugalmasnak festi le a munka törvénykönyvét, és biztosítja a külföldi partnereket arról, hogy nagyon-nagyon alacsonyak a magyar munkabérek. És nem is feszült meg Magyarország Kormánya a tekintetben, hogy mondjuk, a stratégiai megállapodásaiban kikösse nem a nyugat-európai átlaghoz való közelítést, nem, képviselőtársaim: hogyha a cseh, a lengyel átlag felé elmozdulnánk, tehát ha egy erős európai átlag felé, már az is érdemi elmozdulást jelentene Magyarországon.
Ezzel szemben ott van a Gyüre Csaba és Rig Lajos képviselőtársaim által benyújtott „férfiak 40” program, amely az említett kizsigerelt munkavállalók életének a vége felé vagy második szakaszában egy kis biztonságot, megnyugvást tudna hozni, hiszen az egészségben várhatóan eltöltött életéveiket már nyugdíjban tudnák így tölteni; ezt nem támogatták a kormánypárti többség tagjai. Nyugdíjemelésük tekintetében pedig megalázó, havi 888 forintos nyugdíjemeléssel kampányolnak most, ezekben a hetekben, ami napi 30 forintos nyugdíjemelést jelent az érintettek bizonyos körében. (Az elnök csenget.) Ezzel szemben a külföldieket, a működőtőkét bőségesen támogatják. Ezt a kettősséget kell nekünk elutasítanunk. Köszönöm a figyelmet és a türelmét is, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban.)
(18.40)
