Fekvés és határok.
Fekvés és határok.
Az osztrák-magyar monarchia a Páristól számított keleti hosszúság 7° 11 2/3´ és 24° 9 1/2´ közt s az éjszaki szélesség 42° 6 2/3´ és 51° 3´ közt fekszik. Területe ennélfogva a mérsékelt égöv alá tartozik s ha ezt pl. a 45-dik szélességi vonallal ketté szeljük, meglehetősen egyenlő rész esik a vonal mindkét oldalára, melyek közül a felső a hüvösebb, az alsón pedig a melegebb félrész.
A monarchiának legéjszakibb lakott községe Hilgersdorf falu Hainsbach mellett Csehországban; legkeletibb Chiliszeny község Bukovinában; legdélibb Spizza Dalmácziában; legnyugatibb végre Bangs falu Feldkirch mellett Vorarlbergben. Az egyenes vonalban számított távolság Hilgersdorftól Spizzáig 1.061 kilométer (143 földrajzi mérföld), Bangstól Chiliszenyig pedig nem kevesebb, mint 1.276 kilométer (172 földrajzi mérföld).
A monarchiának kelet és nyugot közötti ilyen kiterjedéséből látható, hogy fekvése túlnyomólag continentalis. A tengerpart, mely által a monarchia az Adriai tengerrel érintkezik, 2.234 kilométert (301 földrajzi mérföldet) tesz ugyan, azonban e hosszú vonal mégis csak egy ötödrészét teszi az egész határvonalnak, melynek egész hosszát 10.244 kilométerre (1.381 földrajzi mérföldre) becsülik.
Ausztria és Magyarország túlnyomólag szárazföldi fekvése mellett szólnak továbbá a vízrajzi viszonyok. Az európai nagy fővízválasztó, mely egy felől az éjszaki, más felől a déli tengerekbe omló vizek területeit egymástól elválasztja, hosszában szeli át a monarchiát, minek az a következése, hogy számos folyók, melyek itt erednek, majd minden irányban szétfutnak innen a külországokba s ott részben jelentékeny folyamokká nőnek, míg mások, melyeknek mind forrásaik, mind torkolataik a monarchiában vannak, itt futnak az ég minden tája felé. Az előbbiekhez tartoznak az Elbe, Odera, Visztula, Dnjeszter, Pruth és az Ecs, az utóbbiakhoz az Inn, Moldva, Szan, Tisza, Dráva, Száva, stb.
A monarchia területe egy jól kikerekített egybefüggő egész; csak az adriai tengerpart mellékén nyúlik le Dalmáczia, mint egy hosszú, keskeny földszalag, egész Antivari környékéig; e földszalagot azonban ez idő szerint 100–240 kilométernyi szélességűvé bővítik a kelet felől hozzá szögellő Bosznia és Herczegovina megszállott tartományok.* Csak az isztriai, horvát és dalmát part hosszában elszórt szigetek vannak a terület zömétől keskeny tengeri csatornákkal elválasztva. E szigetek többnyire kis terjedelműek. A nagyobbak közé tartoznak: Veglia és Cherzo, Pago, Brazza, Lesina, Curzola és Meleda. A félszigetek közül az isztriai félsziget és Dalmácziában Sabbioncello említendők.
E vázlatban csupán physikai viszonyokról lévén szó, Boszniát és Herczegovinát a monarchia többi alkotó részeivel egyenlő módon tárgyalandjuk. Azért is nem történt e helyen említés a dalmát terület folytonosságának kétszeri rövid megszakadásáról.
Az osztrák-magyar monarchia határai éjszak felé a Német-birodalom (Szász- és Poroszország) és Oroszország, kelet felé Oroszország és Románia, dél felé Románia, Szerbia, Törökország, Montenegro és az Adriai tenger, délnyugot és nyugot felé végre Olaszország, Liechtenstein, Svájcz és a Német-birodalom (Bajorország). Leghosszabb vonalú határa van a Német-birodalom felé, mely után, az itt előadott sorrendben, az Oroszországgal, Romániával, Olaszországgal, Szerbiával, Montenegróval, Svájczczal, Törökországgal és végre Liechtensteinnal közös határ következik.
Valamely ország határa természetesnek tudvalevőleg akkor mondatik, ha azt tenger, tó vagy folyó, vagy valamely hegység jelöli; politikainak ellenben akkor, ha korlát nélküli földterületen, szemmel föl nem ismerhetőleg vonúl keresztül. Ausztria-Magyarország határai nagyobbára természetesek, a minek hadászati tekintetben igen nagy s kétségbe nem vonható értéke van. A politikai határszél apróbb szakaszait mellőzve, a monarchia határát e tekintetben a következő részeken találjuk nyiltnak: Sziléziában Poroszország felé; a Visztulától Kimpolungig (Bukovinában) Oroszország és Románia felé; a Lim folyó mellett Törökország felé; Görcznél Olaszország és Salzburgnál Bajorország felé.
