A tót népviselet. Sochan Páltól
A tót népviselet.
Sochan Páltól
Sochan Páltól
A tótok ruházatában nagy a változatosság, a melyet azonban egyszerűség jellemez, csak néhol van különösebb dísz. Kevés tót vidék van, a hol a nép elhagyta volna hagyományos ruházatát s minden sajátosság nélkül való nemzetközi ruhába öltözködnék. A ruházatban a változatosság sokszor annyira megy, hogy nemcsak vidék vidéktől, község községtől különbözik, hanem gyakran ugyanazon falu lakossága is többféleképen ruházkodik. Szegény vidékeken, mint pl. Trencsénmegye éjszaki részén, télen-nyáron örege-fiatalja egyforma ruhában jár, s ünnepi köntösük is legfölebb abban különbözik a hétköznapitól, hogy amaz újabb, emez pedig kopottabb, viseltebb. Jobbmódú vidékeken azonban czifrább, változatosabb a ruházat; így a hontmegyei Teszér tót népénél. A tót ruhaviselet legfőbb ékességei a hímzés, zsinórozás és a különféle csipkék.
A mi az egyes ruhadarabokat illeti: az ing (košela) többnyire övön alúl ér, s a gatya kötése szorítja a derékhoz. A délkeleti megyékben azonban az ing oly rövid, hogy csak a mell felső részét takarja; a derék tehát a gatyakötésig (po pás) mezítelen. Az ing újja egész hoszszában egyenletes bőségű s a kézfőnél nyitott; újabb időben azonban olyán inget kezdenek viselni, a melynek újja a kézfőnél megszűkűl s a kézfőt befödi (do obalku). Az ilyen inget a nép németnek nevezi, a nyitott újjút ellenben tót ingnek (nemecké, slovenské košelč). Az ing nyakát többnyire keskeny gallér (obojok) szegélyezi. A nyaktól a mell közepéig nyílása van az ingnek; a gallér két végét zsinórral kötik össze. A gallért, az ingújj pántját, néhol az ing elejét, illetőleg a nyílás szegélyét (razporok) kihímezik, úgy szintén az újj előrészét (obalok) is, a mely a kéz csuklóját kézelő módjára takarja. A hímzett ing büszkesége a tót legénynek, különösen, ha szíve választottjától kapta.
Holicsi leány.
Jantyik Mátyástól
A férfiak alsó fehérneműje a gatya (gati), melyet nyáron nadrág nélkül is hordanak. Az éjszaki megyékben a gatya hosszú és szűk, a déliekben rövid és néha olyan bő, hogy szoknyának is beillenék. A nadrág (nohavice) általában szűk, feszesen testhez álló; anyaga rendesen fehér, ritkán sötét színű posztó, néha durva vászon; derékban szíjjal kötik meg, a mely a nadrág korczába (prievlak) van behúzva, s így csak a réz csattja látszik ki elől, hol a nadrágnak egy középső vagy két oldalsó nyílása van. Ez esetben a két nyílás közét az ellenző takarja be. A nyílástól vagy az ellenzőtől két oldalt zsinórozás (vitézkötés) fut le a czombra; Árvamegyében alúl oldalt a lábszáron is van zsinórozás.
Derekukon a nadrág korcza fölött tüszőt (opasok) viselnek, a mely két rétegű kemény bőrből készűl. A tüszőt elűl csattos (pracka) szíjjacskákkal kapcsolják össze. A déli megyékben a tüsző keskeny, az éjszakiakban két-három tenyérnyi széles és gazdagon van rézcsattokkal s fényes pitykékkel díszítve. A tüsző zseb, tárcza, sőt tarisznya is egyszersmind; a tót ember abban hordja minden értékes apróságát, pénzét, dohányát, pipáját, stb.
Mellüket egy újjatlan kabátocska, a pruszlik födi (brusl’ak, driečnik, brucel, prusnik, vesta, náporník), melynek előoldalai Pozsony- és Nyitramegyében selyemből, másutt posztóból vannak készítve. Trencsén- és Árvamegyében szépen ki is van varrva s gombokkal kiczifrázva. Hideg időben bundabőrből készűlt, szintén újjatlan kozsókot (kožušok, kamizol) öltenek föl.
A pruszlikra mind a férfiak, mind az asszonyok zsinórral kivarrott kabátot öltenek, a mely nem mindenütt egyforma szabású s nem is egyféle anyagból készűl. Épen ezért vidékenként különböző a neve is; néhol kabaňa, kabanica, másut gazajka, kacabajka, visitka, stb. Ez a felső ruha valószinűleg újabb eredetű a tótságnál, mert nem mindenütt használják. Legközönségesebb felső ruha a szűr (halena, néhol huňa), mely fehér daróczposztóból készűl; néhol van más színű is. Hosszasága vidékenként változik; néhol csak derékig, néhol térdig ér. Ezt is zsinórozott díszítések ékesítik elől, hátúl gyakran a szűr nagyobb része díszített. A gazdagon kiczifrázott szűröket leginkább Árva- és Trencsénmegyében hordják. A halena helyett, vagy néha a halenára egy más, zsák szabású, hosszú és széles szűrt (širica) öltenek, melynek hátúl mélyen lelógó s négyszögletű nagy gallérja van (tréfás neve: darmovis, magyarúl lebernyeg). Az éjszaki hideg éghajlatú megyékben a ködmönt, bekecset (kožuch) télen-nyáron viselik. A ködmönt különféle állatbőrrel, néha vidraprémmel szegélyezik. A szűcsök a ködmönt nagyon szépen tudják színes pamuttal hímezni s bőrvirágokkal, rézpikkelyekkel és karikákkal kiczifrázni. A férfiak egészen a legújabb időkig vállra vetett mentéket (mentieky) is viseltek; néhol asszonyok is viselték e mentét, de fölöltve. Ezek a menték a magyar mentéhez hasonlók voltak; ma legfölebb ünnepélyes alkalmakkor láthatók, pl. lakodalomkor. A kinek nincs, kölcsön kér s bármilyen ócska is, fölveszi. Mindenütt viselték ezen kivűl a dolmányt (dolomán), bekecset (bekeš), az asszonyok pedig a špenzert, jubkat, réklit (reklik).
Turányi bíró ünnepi viseletben.
Jantyik Mátyástól
Fejükön fekete nemez kalapot (klobúk) viselnek, mely különféle alakú és nagyságú: a kisebb fajta širáček, a nagyobb karimájú sirák, strechovec, a magas homolky, s egészen a legújabb időkig hordták a czilinder alakú hromovecet is. Itt-ott nyáron szalmakalapot (slamenák) is hordanak. A legények különféle tollakkal díszítik kalapjukat vagy pedig bokrétával, melyet rendesen szeretőjüktől kapnak. Télen a kalap helyett báránybőr sapkát (baranica) viselnek, mely különösen Árva- és Trencsénmegyében nagyon jellemzetes. Nyakukra leginkább fekete selyem nyakravalót kötnek, s kezükre télen bundabőrből vagy posztóból való kesztyűt húznak.
A tótság legáltalánosabb lábbelije ezelőtt a bocskor (krpec, krpce) volt; ma már inkább hordanak botost (boty), czizmát (čižmy, štible) és a nők czipőt (topánky), a melyek rendesen bőrből készűlnek. Gyapjúból kötött vagy durva nemezből varrt lábbelit is viselnek s ezek nevei: papuče, kapce, pančuchy, strevice.
A dohányzacskót (mechúr, mešec) vagy a nadrág ellenzőjében (rázporok, kešeňa), vagy a nadrágszíj mögé dugva hordják, vagy pedig a tüszőbe teszik. Utra tarisznyával (kapsa, torba, vieka) szerelik föl magukat. A pásztoroknak a tarisznya elmaradhatatlan társuk. Néhol a dohányzacskó és a tarisznya szépen ki van hímezve. Bot (palica) vagy fokos (valaška) nélkül a felvidéki tót soha sem látható.
A tót leányok azzal mutatják hajadon voltukat, hogy fedetlen fővel járnak. Ez alól csak Trencsénmegye déli és Nyitramegye felső része a kivétel. Hajuk ketté van választva (na pútec) s gondosan megfésűlve; hátúl pedig egy lefüggő fonatba fonva (vrkoč, kornice, zpusty, ocásky). A hajfonatot szalagok díszítik. Nevezetesebb alkalmakra kerti vagy művirágokból font koszorút tesznek fejükre. A fej rendes dísze azonban a párta (parta); néhol ezek a párták tetemes nagyságúak és csaknem czilinder vagy korona alakúak. A pártáról hátúl sok szalag lóg le. A pártaviselet azonban már egyre gyérűl. A megesett leánynak nem szabad fedetlen fővel megjelennie, sem pártát, vagy koszorút viselnie, hanem e helyett főkőtöt (čepiec) kell föltennie. Az asszonyok szintén ketté választják a hajukat, csakhogy nem fonatban leeresztve, hanem különböző alakú és nevű kontyba (na grgulu, na obálanicu, na chomlu, na vemä, na kolečko, na kytu, na kyku, stb.) csavarva.
A menyecske ismertető jele a fejkötő (čepec, čepiec, kápka). Ennek különféle fajai vannak; némelyiknek divata egész a XV. századig kimutatható. A főkötőnek két része van; az elűlső: náčelník s a hátsó: dienka. A menyecskék sokat adnak főkötőjükre. A ki egy asszonynak a főkötőjét lerántja, nagy szégyent követ el rajta.
Csicsmáni tót női viselet.
Jantyik Mátyástól
A női öltözetben legalsó a rubáč, len- vagy kendervászonból készített, zsákforma, újjak nélküli alsó ing, mely szalagokon függ a vállról. A rubáč néhol külön felső és alsó részből áll (vrchná stánka: driek, és dolná stánka: odolok). Néhol a rubáčot szoknya helyett hordják s akkor alatta még alsóing (spodnica, košela) is van. A vállat és a felső kart az újjas födi (éjszakon oplecko, délen rukávce). Ez két részből áll; melső részén van egy nyílás, a melyet a gallérnál szalaggal vagy madzaggal kötnek meg. Az újjas galléra gyakran gondosan ki van hímezve, s az újjak vagy bővek és elűl nyitottak, vagy pedig szűkek, karra feszűlők. Emennek tacle a neve. Az újjas valóságos büszkesége a tót leánynak. Nagy-Szombat vidékén egy aranynyal kivarrott újjas néha 60 forintba is kerűl. Az újjasra többféle s különböző nevű más ruhát is öltenek. Pozsony- és Nyitramegyében pl. még kivarrott, himezett mašlikat (mašle) is hordanak.
Télen és ünnepnapon az egész tótságon posztóból készűlt szoknyát viselnek. Nyáron letnicak (kytla, gecela) nevű szoknyában járnak, a mely színes mosókelméből készűl. A szoknyának elválhatatlan társa a mellény (živôtok, brucel, bruclá), mely a szoknyához van varrva, s Nyitra-, Trencsén-, Pozsonymegyében selyemmel kihímezve. Szintén mellényféle a derekas (lajblík), mely külön áll a szoknyától. A szoknyára elűl kötőt (fertucha, šurec) kötnek, a mely ünnepi ruhadarab; dologidőben a fertuchát egy egyszerűbb zásterka, zápona helyettesíti. Trencsén- és Nyitramegyében két ilyen kötőt kötnek, egyet elűl, másikat hátúl (kasanica, odolok). A kötő színe többnyire kék, ritkán fehér. A hol a kötényeket nem hímezik, ott virágos kelméből (farbenica) varrják, s teveszőr, gyapjú vagy pamut madzaggal kötik a derekukra, néha szalaggal, mint Nyitramegyében, a hol ki is hímezik.
Ünnepnapokon és lakodalomkor az asszonyok fejükre nagy kendőt, lepedőt (pôlka, uteráč, šatka, ručník) kötnek. Ez a kendő, lepedő 3 méter hosszú, fehér vászonból készűlt, melyet hátúl úgy kötnek meg, hogy két vége derékon alúlig lecsüngjön. Munkaidőben négyszögletű kis kendőt kötnek a fejükre; ha pedig templomba mennek, egy nagy kendőt. Ezek a kendők Pozsony, Nyitra, Zólyom megyékben fehérek s minden sarkuk gazdagon van hímezve. Nyakukat sok helyen szintén kendővel kötik be (šatky na hrdlo), vagy pedig keresztbe vetik mellükön a végeit s hátúl kötik meg (kosák, kosiček). A könyökök megvédésére régebben az odevačkát (odedza, oknicačka, plachôtka) viselték, mely ma már csak ünnepies alkalmakkor látható. Eső ellen lepedővel, abroszszal (obrus, plachta, presteradlo) védekeznek.
Teszéri tót viselet.
Jantyik Mátyástól
A polgári és iparos osztály viselete egészen a legújabb időkig egyforma volt a népével, de ezek ma már el-elhagyogatják őseik hagyományos viseletét.
